Minimálbér-kompenzáció

Az alacsony átlagkeresetű, magas élőmunka-igényű vállalkozások minimálbér-emelés miatti többletköltségeinek kompenzálásáról a MAT januárban határozott. A testület akkor úgy foglalt állást, hogy a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészének idei központi keretéből erre a célra 15 milliárd forintot lehet felhasználni. Az egyéni vállalkozók saját társadalombiztosítási többletük megtérítésére tarthattak igényt, a belföldi székhelyű gazdasági társaságok, szövetkezetek, vállalatok, egyes közhasznú szervezetek, valamint az alkalmazottat foglalkoztató egyéni vállalkozók a számított élőmunka-többletköltség ellentételezésére nyújthattak be pályázatot.

Területi eltérések

Mint a pályázatok áprilisi összesítésekor kiderült, az érdeklődés felülmúlta a kormányzat várakozásait. A munkaügyi szervezetekhez több mint 42 ezer pályázat érkezett be, amiből 41 ezer 163 felelt meg a szigorú feltételeknek. Az egyéni vállalkozók közül mintegy 25 ezren nyújtották be igényüket, köztük 11 és fél ezren olyanok, akiknek a múlt évben nem volt alkalmazottjuk. A 20-nál kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kisvállalkozások közül megközelítően 14 ezer, a 20-nál nagyobb létszámú vállalkozások közül pedig több mint 2 és fél ezer pályázott. Az utóbbiak között tucatnyinál több állami cég volt.

Különösen sokan pályáztak az ország keleti megyéiből, főleg egyéni vállalkozók és kisvállalkozások. A legtöbb pályázatot – csaknem 4 ezret – Bács-Kiskun megyéből küldték be, de Békés is megközelítette a 3500-zat, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye pedig a 3 ezret. Az ország északi területei korántsem voltak ennyire egységesek: míg például Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből 3500, addig Nógrádból a legkevesebb, alig 900, Heves megyéből 1256 pályázat érkezett. Ez utóbbi alig néhány százzal maradt el a középmezőnytől, benne a fővárostól.

Az ágazati megoszlás a korábbi, minimálbérrel kapcsolatos felméréseket, tapasztalatokat igazolta. Ezek szerint kiugróan sokan, 10 és fél ezren pályáztak kompenzációra a kereskedelmi és a szolgáltató-javító szektorból. Ezután megközelítően 3 ezerrel az építőipar, illetve 2 és fél ezerrel az ingatlanközvetítés és a gazdasági szolgáltatás szerepel. Magas – 1700-1800 körüli – volt a mezőgazdaságból, erdőgazdálkodásból, halászatból, illetve az oktatásból, egészségügyből, a szociális szférából pályázók száma. Érdekes a másik véglet is. A pénzügyi területről 75, a bányászatból 29, a villamosenergia-, a gáz- és a vízellátás területéről összesen 25 pályázat érkezett a munkaügyi központokhoz.

A sikeres pályázók támogatási igénye meghaladta a 18 milliárd 280 millió forintot. Csaknem a felére, pontosan 49,2 százalékára a 20-nál több alkalmazottat foglalkoztató, nem egyéni vállalkozások pályáztak. A főfoglalkozású egyéni vállalkozók a saját jogon igényelt járuléktöbblet-teher ellensúlyozására 259 millió, alkalmazottaik részére több mint 3 és fél milliárd forintot kértek.

A támogatással érintett létszám 354 ezer, és ennek több mint 60 százalékát a 20 fősnél nagyobb vállalatok foglalkoztatják. A területi megoszlást tekintve a legnagyobb összegű – 2 milliárdos – támogatási igény Budapestről érkezett, összesen 1 milliárd 650 millió forintot a Bács-Kiskun megyei, 1 milliárd 316 millió forintot a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei pályázók kértek. A "legszerényebb" megyékben is meghaladta a remélt összeg a 3-400 millió forintot.

Egyhangú döntéssel

Az ágazatok közül – a pályázatok számával összhangban – a kereskedelem, szolgáltatás-javítás nyújtotta be a legnagyobb, 4 milliárd 800 millió forintos kompenzálási kérelmet, amit 2 milliárd 690 millióval a textil-, textiláru-, lábbeligyártás követett. A másfél milliárdosok, vagy az azt megközelítők közé tartozik az építőipar, a szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás, az ingatlan- és gazdasági szolgáltatás, valamint az élelmiszer-, ital-, dohánytermékgyártás.

Az egy vállalkozásra jutó támogatási igény 444 ezer forint, ez azonban a kategóriák között jelentősen szóródik. Az alkalmazottat nem tartó vállalkozók a járuléktöbblet-teher kompenzálására pályázhattak, és fejenként 13 ezer forintot kaphatnak. A kisvállalkozások átlagosan 335 ezer forint támogatást kértek, a 20-nál több alkalmazottat foglalkoztatók átlagos támogatási igényének mértéke meghaladta a pályázatonkénti 3 millió forintot.

Annak ellenére, hogy az idén a tavalyinál hét és félszer nagyobb keret állt a minimálbér-kompenzáció rendelkezésére, ez is kevésnek bizonyult. A MAT az igények és a lehetőség közötti ellentmondást különösebb vita nélkül, egyhangú döntéssel oldotta fel. Eszerint a társadalombiztosításijárulék-többletre pályázó egyéni vállalkozók a kért összeget teljes egészében megkapják. A 20 alkalmazottnál kevesebbet foglalkoztató, valamint a 2000. évi mérlegbeszámolóval nem rendelkező vállalkozások az élőmunka-többletteher 65,8 százalékára, fejenként csaknem 48 ezer forintra számíthatnak. A legalább 20 alkalmazottal és a 2000. évi mérlegbeszámolóval rendelkező vállalkozások a tavalyi átlagkereset, valamint a 2000. évi élőmunka-igényességi mutató szerint differenciáltan 65,8 százaléktól 100 százalékig terjedő támogatásban, átlagosan alkalmazottanként valamivel több, mint 41 ezer forintban részesülnek.

Minisztériumi munkaügyi szakértők az egyhangú döntést a kellően előkészített, alapos és egyeztetett előterjesztéssel magyarázták. Az előkészítő munkában, a javaslatcsomag összeállításában – hangsúlyozták – a kormányzati, a munkaadói és a munkavállalói oldal szakértői egyaránt közreműködtek.

Munkáltatói nyomásra

A munkaadói oldalt képviselő Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára ennél árnyaltabb magyarázatot adott. Visszautalt a kormányzati minimálbér-javaslat időszakára, amikor a munkaadók annak a véleményüknek adtak hangot, hogy a tervezett mértékű emelést érdemi segítség nélkül a vállalkozói szféra egy része nem lesz képes elviselni. A 15 milliárd forintos keret erős munkaadói nyomásra kerekedett ki tehát az év elején; komoly viták után végső kompromisszumként. A kormány ugyanis a Munkaerő-piaci Alap forrásaiból, lényegében a munkaadók és a munkavállalók befizetéseiből volt hajlandó fedezetet adni a kompenzációra, és nem onnan, ahová a minimálbér-emelés többletei befutnak, azaz: az állami költségvetésből, illetve a társadalombiztosítási alapokból.

– Ily módon tehát a keret adott volt – tette hozzá a MOSZ főtitkára. – Állami forrásból nem tudtuk kiegészíteni, és az alapból nem lehetett növelni, mert a foglalkoztatáspolitika általunk nagyon fontosnak tartott aktív eszközeitől vettünk volna el további pénzt. Mindamellett a terminológia is sántít. A 15 milliárdos "kompenzáció" ugyanis csak részben ellentételezi a vállalkozók, a munkaadók terheit. A végső döntés azért is született meg különösebb vita nélkül, mert azt akartuk, hogy a pénz minél hamarabb eljusson a sikeres pályázókhoz, hogy azt még ebben az évben fel tudják használni.

Horváth Gábor szerint az adott lehetőségek között elfogadható megoldás született. A többletigény miatt a pályázatok elbírálásánál, ha kismértékben is, de differenciálni kellett. Azzal, hogy az idén az egyéni vállalkozók, az önfoglalkoztatók is bekerülhettek a kompenzálandók körébe, és a MAT az igényüket száz százalékig kielégítette, továbbá azzal, hogy a kisvállalkozási kategóriába tartozók százalékosan kisebb, összegében azonban nagyobb kompenzációt kaptak, míg a nagyobbak fordítva: mindezzel a kis- és középvállalkozások preferenciarendszere érvényesült.

– Aki realistán gondolkodott, és komolyan vette az érdekképviselők érvelését, számolhatott azzal, hogy a minimálbér-emelés nyomán megnőtt terhek ellensúlyozására a pályázott összeg egy részét, nem is csekély hányadát meg fogja kapni. A 15 milliárd a többletterhek mérséklésében azonban inkább csak jelzésértékű, részleges forrás-visszajuttatás – hangsúlyozta a munkaadói oldal képviselője.