A rendszer működőképes, de fejlesztésre szorul
Az érdemi változtatáshoz politikai döntés szükséges
Az 1996-ban elfogadott területfejlesztési és -rendezési törvény, illetve az azt követő 1999-es módosítás nyomán állt föl a hazai területfejlesztés intézményrendszere, amely – bár számos ellentmondással terhelt, de – működőképes. A struktúra lényege, hogy az egyes szinteken működő területfejlesztési tanácsok nem alá-, hanem mellérendeltségi viszonyban tevékenykednek. Ez ugyan jelentős szabadságot és önállóságot jelent, ám bizonyos mértékben bonyolulttá is teszi a rendszert. Így foglalta össze a területfejlesztés mai helyzetét dr. Ormosy Viktor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) egyik főosztályaként működő Országos Területfejlesztési Központ megbízott főigazgatója.
E rendszerben az Országos Területfejlesztési Koncepció elfogadásával az Országgyűlés határozza meg az alapvető irányt – amit azután kétévenként felülvizsgál –, a szükséges változásokat pedig országgyűlési határozatban fogalmazzák meg a honatyák. Az Országos Területfejlesztési Tanács feladata – egyebek mellett – a kormánydöntések előkészítése, a területfejlesztési politika előzetes véleményezése, illetve e testület javaslatot tesz a központi források elosztására, s összehangolja az egyes területfejlesztési stratégiákat. Az országos tanács munkájában – mások mellett – helyet kaptak a munkaadók, a munkavállalók és a kamarák képviselői is.
Az 1996-os törvény ugyanakkor rendelkezett a megyei területfejlesztési tanácsok felállításáról. Noha ekkor még a régiók szervezése önkéntes volt, az élet azonban kikövetelte, hogy a régiók megalakulásáról jogszabály rendelkezzen, amit az 1999-es törvénymódosítás lehetővé is tett. Ennek eredményeképpen jött létre a hét statisztikai régiónak megfelelő területfejlesztési egység, valamint – különleges helyzete miatt – a Balatoni Regionális Fejlesztési Tanács. Az egyes megyei területfejlesztési tanácsok a régiók mellett működnek és saját forrásokkal rendelkeznek. Bár a két szervezet között nincs alá- és fölérendeltségi viszony, e struktúra mégis működőképes, hiszen a regionális tanácsokban a megyei területfejlesztési tanácsokban dolgozók kaptak helyet, így a kapcsolat személyükben biztosított, illetve a támogatott fejlesztési irányok is azonosak.
Míg a régiók és a megyék behatárolható egységet képeznek, addig a kistérségek határai gyakorta változnak. Mivel erről a törvény nem rendelkezik, ezért az egyes önkormányzatok érdekeik szerint csatlakoznak vagy válnak le egy-egy kistérségi fejlesztési tanácsról. Egyfelől ez utóbbi, másfelől pedig a megye és a régió ellentmondásos helyzete okozza a rendszerben meglévő gyengeségeket. Lépéseket kell tenni a finomítás érdekében, ami főként a regionális szint erősítését jelenti. Az érdemi változtatáshoz azonban politikai döntés szükséges.
A területfejlesztés forrásainak döntő része a munkahelyteremtést és -megőrzést, valamint a termelő infrastruktúra javítását szolgálja, így ez alapvetően megfelel mind a munkaadók, mind a munkavállalók érdekeinek. Annak ellenére így van ez, hogy a törvény nem adott jogot e szervezeteknek ahhoz, hogy megyei és regionális szinten részt vegyenek a döntésekben, jóllehet a döntéseket előkészítő szakbizottságok munkájában jelentős szerepet játszanak. Mint a megbízott főigazgató mondta, az EU-források mellett a költségvetésből négy célelőirányzat pályázatai szolgálják a területfejlesztést, s emellett a regionális tanácsok külön pénzeszközzel rendelkeznek feladataik ellátásához.
A munkavállalók a képviselet erősítéséért lobbiznak
A hat szakszervezeti konföderáció egyetértésével a munkavállalói szervezetek azért lobbiznak, hogy a területfejlesztési törvény módosítása nyomán az egyes regionális és megyei testületekben szavazati joggal helyet kaphassanak a képviselőik. Hasznos, hogy a munkavállalók delegáltjai részt vesznek az Országos Területfejlesztési Tanács (OTT) munkájában, ám ez kevés – így foglalta össze a szakszervezetek véleményét Kuti László, az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) alelnöke, aki az oldalt képviseli az Országos Területfejlesztési Tanácsban.
Véleménye szerint a munkavállalók számára nagyon fontos lenne, hogy képviselőik az országos fórumon kívül részt vegyenek a regionális és a megyei, illetve a kistérségi fejlesztési tanácsokban is. Mivel e rendszerben óriási pénz van, s az egyes emberek életét is meghatározza, hogy mire költik el a forrásokat, kívánatos lenne részt venni e munkában – állítja Kuti László. A szakszervezeti vezető szerint a területfejlesztésben való aktív részvétel az érdekvédelmi munka egyik fontos eleme lesz a jövőben.
Noha a területfejlesztési törvény szerint az OTT munkájában a szakszervezetek is szavazati joggal részt vehetnek – amivel az elmúlt években éltek is, és számos esetben figyelembe is vették a véleményüket –, ám ez kevés. Hiszen az EU-csatlakozás közeledtével egyre inkább régióban kellene gondolkodni, bár nálunk hagyományosan erősek a megyék. Ezért pillanatnyilag mind a regionális, mind pedig a megyei fórumokon elsődleges cél, hogy a munkavállalók képviselői helyet kapjanak az egyes testületekben. Jelenleg ugyanis az üléseken csak megfigyelői státusban vehetnek részt.
E hiányosság megszüntetéséért a szakszervezetek már korábban is lobbiztak, de mindhiába. Most a kormányváltás új helyzetet teremt, s úgy vélik, e munkát még erőteljesebben kell folytatni. Az már korábban kiderült, hogy a kormányváltó pártok e törekvést támogatják. Viszont a Fidesz-MPP jelenlegi álláspontja még nem ismert. A szakszervezeti oldal azzal számol, hogy két éven belül sor kerülhet a törvény módosítására.
A kissé bizonytalan helyzet ellenére a szakszervezeti föderációknak az a törekvésük, hogy minden régióban és megyében, illetve a kistérségekben is – amennyiben lehet – megteremtsék a területfejlesztési tanácsok partnerszervezeteit. Csak ezek aktivizálódásával lehet ugyanis érdemben részt venni az előkészítő munkában és beleszólni a végső döntésekbe. E szakszervezeti munkacsoportok már sok helyütt léteznek, ám van, ahol az életképes partnerek megszervezése a következő időszak feladata – mondta Kuti László.
A célok megvalósítása sok időt igényel
A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) egyik legfontosabb feladata, hogy a területfejlesztés terén tevékenykedő képviselőik mielőbb ismét teljes jogú tagként vehessenek részt a megyei és a regionális tanácsok munkájában. Ez nem csak az egyes megyéknek és régióknak, de az EU-csatlakozás szempontjából az egész országnak is fontos érdeke – vélekedik dr. Kondor János, az MGYOSZ területfejlesztési munkacsoportjának elnöke.
Azt követően, hogy a parlament 1999-ben, a vonatkozó törvény módosításakor kitette a szociális partnereket a megyei és a regionális területfejlesztési tanácsokból, s képviselőik csupán tanácskozási joggal vehettek rész az üléseken, az MGYOSZ létrehozta a területfejlesztési munkacsoportot. Ezzel is jelezni kívánta, hogy a szervezet, illetve a tagság számára milyen fontos ez a terület. Bár még manapság is vannak olyan vélemények, amelyek szerint a területfejlesztés állami, önkormányzati ügy, a munkacsoport egyik feladata éppen e tévhit eloszlatása. Emellett – összhangban az EU partnerségi elvével – lobbiznak a teljes jogú tagság visszaállítása érdekében.
Mint dr. Kondor János elmondta, a munkaadók számára nem lehet kérdéses e terület fontossága, hiszen az ország rendelkezésére álló erőforrások hasznosításáról, esetenként átcsoportosításáról van szó. Ugyanakkor azt is látni kell – s emiatt igen fontos a vállalkozók, a cégek véleményének a meghallgatása, illetve figyelembevétele –, hogy ma még nem áll rendelkezésre az a pénzforrás, amelyből megvalósíthatók lennének az Országos Területfejlesztési Koncepcióban megfogalmazott célkitűzések. Ezért a célok megvalósítása hosszú időszakot vesz igénybe, ami viszont szükségessé teszi a prioritások megjelölését, az ütemezést, illetve az erőforrások átcsoportosítását. Mindezen ügyekben az érintettek nélkül nem lehetne dönteni.
Bár a munkaadók első számú törekvése, hogy visszakerüljenek a tanácsokba, azonban addig is fontos feladatnak tekintik, hogy szorosabb együttműködés alakuljon ki az állami, önkormányzati szervek, valamint a gazdaság szereplői között.
