Szemléletváltozásra van szükség a munkaügyi szervezeteknél
Előtérben a tudásalapú gazdaság kiszolgálása
A Foglalkoztatási Hivatal számára a következő évek legfontosabb feladata a tudásalapú gazdaság igényeinek kiszolgálása – közelebbről a teljes foglalkoztatottság megközelítése – lesz. Mindez a napi munkában számtalan apró feladat elvégzését jelenti – állítja Pirisi Károly, a Foglalkoztatási Hivatal főigazgatója.
Bővül a munkaerő-piaci szervek profilja, nemcsak munkanélküliekkel, hanem minden álláskeresővel szeretnénk foglalkozni, maximálisan segítve a cégek egyre bővülő munkaerőigényének kielégítését. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kezeljük a munkanélküliséget, hiszen folyósítjuk a munkanélküli-járadékot, és mindent elkövetünk a 20 megyei (fővárosi) munkaügyi központban és a 176 kirendeltségen, hogy különösen a tartósan munka nélkül lévőket helyzetbe hozzuk. A legfőbb cél persze továbbra is a regisztrált munkanélküliek számának mérséklése, azaz olyan programok indítása, amelyek eredményeképpen az állástalanok alkalmasak lesznek arra, hogy – mind nagyobb számban – rendszeres és szakképzettséget igénylő munkát vállaljanak.
E cél elérése érdekében természetesen számos más feladatot is fel kell vállalni. Egyebek mellett fontos lesz a korábbinál hatékonyabb és szélesebb körű vállalati kapcsolattartás, az új munkahelyek feltárása, s a már állásban lévők jobb munkahelyhez juttatása. A kormányzatnak az a szándéka, hogy a passzív eszközökre fordított pénz a Munkaerő-piaci Alapban jövőre tovább csökkenjen, illetve növekedjen az aktív eszközök súlya és szerepe. Ilyen mindenekelőtt a munkaerő-piaci képzés, a bértámogatás, az eredményeket felmutató közhasznú munka. A munkaerőpiacon hátrányos helyzetű munkanélküli rétegek aktivizálására komplex programokat szervezünk, ahol megjelenik a képzés, munkahelyteremtés és sokféle támogatás – mondta Pirisi Károly. Persze mindezen feladatok végrehajtása során figyelembe kell venni az EU gyakorlatát és elvárásait is.
A Foglalkoztatási Hivatal számára – ahol a munkaügyi központokat is beleértve összesen 4 ezer szakember valósítja meg a kitűzött célokat – az idén új feladat lesz a havi munkaerő-piaci helyzetkép és a külföldi munkavállalókról szóló heti jelentés elkészítése, valamint az internet és intranet kiépítése. Sokat várnak az eddig sikeresnek látszó és a Gazdasági Minisztériummal közösen benyújtott PHARE-pályázattól, mely a szervezet korszerűsítését segítheti majd. Első lépésként talán már idén ősztől megkezdődik 21 kirendeltségen új szolgáltatói és informatikai rendszer kiépítése.
Az idei év nagy terhet ró a szervezetre azért is, hiszen a minimálbér-emelés kompenzálására biztosított 15 milliárd forint pályázati felosztása a beérkező nagyszámú – körülbelül tízezer – pályázat miatt óriási többletmunkát jelent.
Mint Pirisi Károly elmondta, a napi munka mellett több reformlépés elindítását is fontolgatják. Ilyen az informatikai stratégia kidolgozása, a módszertani eljárásrend egyszerűsítése, s a nyár végére el kell készülnie az Állami Foglalkoztatási Szolgálat új stratégiájának is.
Természetesen a feladatokhoz hozzá kell igazítani a személyi feltételeket is: mind a Foglalkoztatási Hivatalban, mind pedig a munkaügyi központokban. Ezt segíti a köztisztviselői törvényben előírt teljesítményértékelés is. Ez azt jelenti, hogy a szervezet készül a belső képzési rendszer megújítására is. E munka során a 4 ezer fős munkatársi kollektíva egynegyede hosszabb-rövidebb ideig tartó továbbképzésen vesz majd részt.
Az OMMF működése megfelel az EU elvárásainak
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) kedvező helyzetben van, hiszen a szervezet működése és szervezeti felépítése megfelel az EU előírásainak, s a tevékenységét befolyásoló jogszabályi környezet is EU-konform. Ugyanakkor azonban a felügyelőség létszáma a feladatokhoz képest nem elegendő, s a bérhelyzet sem megfelelő – összegezte a főfelügyelőség helyzetét dr. Békés András, az OMMF elnöke.
Bár jelentős változásokkal, nehézségekkel nem kell szembenéznie a hivatalnak, azért több olyan terület van, ahol fejlesztésre lesz szükség. Az egyik ilyen az informatika, amelynek korszerűsítése ma már elengedhetetlen a hatékony munkavégzés érdekében. Jelenleg az országos hálózat még csak részleges, így ennek teljes körű kiépítése az idei év egyik legfontosabb feladata. Emellett szükség lenne mind a munkaügyi, mind a munkabiztonsági felügyelők létszámának emelésére, jelenleg ugyanis mindkét területen 200-nál kevesebben dolgoznak. Az idén a két tevékenységi körben együttesen mintegy 70-80 fős létszámbővítésre lesz lehetőség. Ugyanakkor a parlament elfogadta a munkavédelem országos programjáról szóló országgyűlési határozatot, amely egyebek között a munkavédelmi ellenőrzés megerősítését tűzte ki célul. Ennek végrehajtása a következő évek feladata lesz.
Az OMMF az EU-harmonizáció tekintetében szerencsés helyzetben van, ugyanis a rá vonatkozó jogszabályok, a szervezeti felépítés, illetve a működési mód tekintetében egyaránt megfelel az EU elvárásainak, s az e területre vonatkozó nemzetközi munkaügyi egyezményeknek is. Így e szempontból a következő időszakban nem kell számítani változásokra. Néhány hete egyébként Budapesten járt az EU-bizottság értékelőcsoportja, s a küldöttség tájékozódott a szervezetről. Egy-két hónap múlva elküldik a tapasztalatokról készülő jelentést is.
Mind a tavalyi, mind az idei év kiemelt feladata volt, illetve lesz a minimálbér-emelés végrehajtásának ellenőrzése. Emellett persze más területek figyelemmel kísérése is napirenden szerepel. Így például a mezőgazdaságra, az építőipar egyes területeire, s a vendéglátásra terjed ki a folyamatos kontroll, de minden évben több célvizsgálatot és átfogó ellenőrzési akciót is szerveznek a munkabiztonsági és munkaügyi szempontból kritikus területeken, ágazatokban. Az ellenőrök munkáját egy úgynevezett módszertani útmutató segíti, amely alapján mérlegelni lehet, hogy az egyes eseteket – a speciális körülmények folytán – milyen szempontok szerint súlyozzák. A munkát némiképp nehezíti, hogy míg a munkavédelmi bírság legmagasabb összege tavaly 10 millió forintra emelkedett, addig a munkaügyi bírság 3 millió forintos plafonjának hasonló megemeléséhez a szociális partnerek nem járultak hozzá. Komoly ellentmondás, hogy a bírság összegeit csak az Országos Munkaügyi Tanácsban, a munkaadók és a munkavállalók egyetértésével lehet megemelni. A szociális partnerek elutasították a kormányzati oldalnak a büntetési tételek növelésére vonatkozó javaslatát.
Ellentmondásos a munkaügyi ellenőrzés gyakorlata
A vállalkozók ellentmondásosan viszonyulnak a munkaügyi intézményekhez, hiszen míg a munkaügyi ellenőrzés negatív érzelmeket vált ki a munkáltatókból, addig az utóbbi időben felértékelődött a munkaügyi központok szerepe – vélekedik Antalffy Gábor, a Kereskedők és Vendéglátók Országos Szövetsége (KISOSZ) ügyvezető társelnöke. Ez utóbbi annak köszönhető, hogy az idén a minimálbér felemelését követően a kompenzációból már a korábbinál szélesebb réteg is részesülhet, így amikor a vállalkozók ez ügyben lépéseket tesznek, kapcsolatba kerülnek a munkaügyi kirendeltségekkel.
Igaz, e pozitív viszonyt némileg beárnyékolja, hogy az idén több olyan képzési program is elmarad a munkaügyi központoknál, amelyek pedig fontosak voltak a vállalkozók számára. Ez óhatatlanul ront az év eleje óta formálódó viszonyon. Ezen a KISOSZ a maga eszközeivel próbál segíteni, mégpedig úgy, hogy találkozókat szervez az ország különböző pontjain a munkaügyi központok és a vállalkozók között.
Nem ilyen kedvező a megítélése az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőségnek (OMMF). Antalffy Gábor szerint ennek több olyan oka is van, amire az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) munkaadói oldala – s ezen belül a KISOSZ is – számos alkalommal felhívta a figyelmet, sőt a változtatásokra javaslatok is elhangzottak az illetékes szakbizottságban és a plenáris fórumon. Ilyen, a vállalkozók rosszallását kiváltó tény, hogy az egyes szabálytalanságokat az egyes megyei ellenőrző szervek más-más összegű büntetéssel sújtják. Ráadásul az az információ terjedt el, hogy az OMMF-en belül létezik egy olyan belső anyag, ami iránymutató a bírságok kiszabásakor, ám ez nem nyilvános. Így tehát hiányzik az átláthatóság, illetve a gyakorlatban csorbát szenved az a követelmény, hogy mindkét fél pontosan tisztában legyen a jogaival.
Az adminisztrációs tévedések büntetése ugyanakkor külön probléma a kisvállalkozók számára, hiszen e munkákat túlnyomórészt külső vállalkozóknak adják ki, lévén ezek elvégzéséhez sem szaktudásuk, sem apparátusuk nincs. Így ha hiba történik, akkor azt a megbízott követi el, ám a büntetést mégis a megbízó kapja. Ez visszatetszést kelt a vállalkozók körében.
Természetesen az sem kizárt, hogy a felvetett gondok csupán kommunikációs hiányosságokból fakadnak. Ha ez így van, akkor ezt kell kiküszöbölni. Az ellenőrzések másik elvi hibája, hogy nem a megelőzést veszik célba, hanem a büntetést.
Az intézményeknek figyelniük kell a gazdaságra
A munkaügyi központok tevékenységére és a munkaügyi ellenőrzésre egyaránt igaz, hogy a gazdaság működése és a hivatalok tevékenysége között nincs összhang. A hivatalok ugyanis csak a kormányzat elvárásainak kívánnak megfelelni – röviden így összegezte a munkavállalók, illetve a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) véleményét Márkus Imre, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke, aki mint szakértő foglalkozik a munkaügyi intézmények tevékenységével.
Ami a Foglalkoztatási Hivatalt illeti, ennek, s a hozzá kapcsolódó munkaügyi központoknak jelző szerepet kellene betölteni: azt kell közvetíteni, hogy hol, mire van és mire lesz szükség a munkaerőpiacon, mire kell felkészülni. Ugyanezen feladatot kellene teljesíteniük a megyei munkaügyi központoknak is, természetesen a saját megyéjükben. Ám ezt a hivatást nem tudják betölteni, hiszen, mint kormányhivataloknak, a kormány elvárásainak kell megfelelniük. Ez már akkor látszott, amikor a megyei munkaügyi központok élén megtörténtek a vezetőváltások. A helyzet mára oda vezetett, hogy a Foglalkoztatási Hivatal, illetve a megyei munkaügyi központok a kormány elvárásainak megfelelően szolgáltatják az adatokat, értékelik a munkaügyi helyzetet. Ezt mutatja, hogy míg a Foglalkoztatási Hivatal igen kedvező munkanélküliségi adatokat közöl, addig a valóságban mintegy 800 ezer-egymillió azoknak az aktív korúaknak a száma, akik már nem tanulnak, nem nyugdíjasok, de nem is jelennek meg a regisztrált állástalanok nyilvántartásában.
Ami a munkaügyi ellenőrzést illeti, sokkal inkább a büntetésre, mint a megelőzésre helyezi a hangsúlyt. Pedig a munkaadók és a munkavállalók összefogásával a kormányzat eredményesebben tudna fellépni a feketefoglalkoztatás ellen. Szükség lenne tehát a munkaügyi ellenőrzés tripartit rendszerének kiépítésére. A munkavállalók javaslata szerint az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség mellett egy háromoldalú koordinatív-felügyeleti testületnek kellene működnie, illetve ennek mintájára a megyékben, a fővárosban s a régiókban is szükség lenne hasonló szervekre. Munkahelyi szinten viszont – a munkaügyi szabályok betartatásában – a szakszervezetekre kellene jobban építeni. Ahol pedig nincs érdekképviselet, ott a munkaügyi ellenőröknek kellene gyakrabban megjelenniük. Ugyanakkor a hiányosságok esetén nem a céget, hanem a vezetőt kellene büntetni, aki áldását adta a szabálytalanság elkövetésére.
