Miközben napjainkban is fel-fellángol az évtizedes vita arról, hogy a felsőoktatási intézmények kellően felkészült szakembereket bocsátanak-e ki falaik közül, a nagy cégek cselekszenek, s a legkülönbözőbb módon gondoskodnak a szakemberek utánpótlásáról.
Speciális igények
Ma sok munkahely szinte már azt sem határozza meg, hogy milyen mérnököt, gépészmérnököt vagy villamosmérnököt keres – mondja dr. Molnár Károly, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem oktatási rektorhelyettese. Jellemzően a cégek úgy jelölik meg az igényeiket, hogy "kell egy mérnök, beszéljen két nyelvet és értsen a számítástechnikához, a többit pedig bízzuk rá". S van is ebben valami. Az ugyanis elképzelhetetlen, hogy bármely oktatási intézmény egy-egy vállalat valamely szűk profiljára készítse fel a hallgatókat. Az egyetemnek az a felelőssége, hogy olyan ismeretekkel vértezze fel a fiatalokat, amelyek alapján képesek elsajátítani a nemzetközi cégek, illetve a hazai nagyvállalatok igényeinek megfelelő specialitásokat.
A professzor közvetlen tapasztalatok alapján idézi a GE Hungary Rt. példáját, ahol belépésük után még két évig képezik a végzett mérnököket. Tanfolyamokat szerveznek a számukra, megismertetik velük a különböző gyáregységeket, majd vizsgáztatják őket, és utána határozzák meg közösen a munkakörüket.
A Műegyetemen öt évvel ezelőtt külön szervezetet, Diákközpont néven működő intézményt hoztak létre, a többi között a végzős hallgatók elhelyezkedésének a követésére, segítésére. A központ évente felmérést is készít a frissdiplomások esélyeiről, munkakörülményeiről.
– E vizsgálatok azt jelzik, hogy minden végzett mérnökünk állást talál, mi több, átlagban három-négy ajánlat közül választhat – hangsúlyozza a rektorhelyettes. – Igaz, az is hangot kap, hogy a képzés túlságosan elméleti, de ez nemcsak rólunk mondható el. Mindenesetre az oktatás – a mérnökképzés – emiatt is átalakításra szorul. Mindinkább nyilvánvaló, hogy a mainál több praktikus ismeretre lenne szükségük a mérnököknek, olyan tudásra, amely a mindennapi problémák megoldásában hatékonyabban segíti őket. Egy úgynevezett mérnöki alapdiplomára gondolunk, ami nem azonos a mai főiskolai oklevéllel, és ami a mérnöki praktikum jó részét magas szinten lefedné. Ugyanakkor – elméleti feladatokra – természetesen megmaradna a mesterdiplomás mérnökképzés, a kutató-fejlesztő, illetve a rendszerirányítási is.
Formálódó rendszer
E gondolatnak a műszaki felsőoktatás minden résztvevőjét igyekszünk megnyerni – folytatja dr. Molnár Károly. Addig azonban, amíg ebből lesz valami, marad a jelenlegi rendszer, amit egyáltalán nem szabad lebecsülni. A Műegyetem ugyanis – például – azt vallja, hogy mérnököt nem lehet tábláról képezni, ahhoz nélkülözhetetlen a laboratórium, a tanműhely, a kutatóhely, a gép, a berendezés; és e feltételekkel jó színvonalon rendelkezik a BME. A hallgatók tehát idejük jelentős, bár korántsem elégséges részét gyakorlattal töltik, és emellett a negyedik év után egy hónapos kötelező gyakorlaton is részt vesznek, külső munkahelyeken. Ott speciális ismeretek elsajátítására nyílik lehetőségük, bekapcsolódhatnak az adott üzem kutatómunkájába, és hosszabb távú kapcsolatot is kialakíthatnak a gyárakkal. Nem ritka, hogy már a negyedéves hallgatókat igyekeznek magukhoz édesgetni, gyakorlatra fogadni, diplomamunkát ajánlani nekik. Van olyan cég, amelyik tíz-tizenöt hallgatót fogad, nemcsak egy hónapos külső gyakorlatra, hanem két teljes szemeszterre, és erre az időre pluszösztöndíjat, díjtalan étkezést, szállást biztosít. Ilyen például a Dunaferr vagy az Olajterv. Ebben persze az egyetem is partner, ahhoz ugyanis, hogy ez az úgynevezett alternáló képzés megvalósulhasson, igazít az oktatási renden, konzultációra szűkíti a hallgatókkal a kapcsolatot, vagy például heti másfél napra vonja össze a kötelező tárgyak előadásait. Mindez megéri, az egyetem ugyanis nem önmagáért, hanem az ipar, a gazdaság számára képezi a mérnököket.
Vállalati "üzenetek"
A nagyvállalatok vezetői az 1980-as, de még az 1990-es években is rendre azt "üzenték" a felsőoktatási intézményeknek, hogy lehetőleg specifikált tudással felvértezett hallgatókat bocsássanak ki. Értsenek például a rendszertechnikákhoz, mert nincs idő arra, hogy mindezen ismeretekre a cégek tanítsák meg a pályakezdőket. Így volt ezzel a Matáv is.
– Ezt akkor még mondhattuk, mert nagyon szűk volt az a rendszerspecifikáció, amelyben mozogtunk – magyarázza Sallai László, az ország egyik legnagyobb iparvállalatának az oktatási igazgatója. – Néhány év alatt azonban a legtöbb szakterületen robbanásszerű fejlődés következett be, ezért ma már nem várhatjuk el, hogy az alapképzés ezzel lépést tartson. Átértékeltük tehát a véleményünket, és ma azt várjuk a felsőoktatástól, hogy olyan erős alapképzést adjon a hallgatóknak, amire mi rá tudjuk építeni a magunk speciális ismeretanyagát. A Matáv képzési rendszerét már ehhez igazítottuk. Gyakornoki programunkat is, amely immár öt esztendeje működik.
Ennek – mint az igazgató szavaiból kiderül – az a lényege, hogy szakemberigényüknek megfelelően a különböző egyetemeken és főiskolákon a végzős hallgatók számára tisztes fizetéssel, határozott idejű gyakornoki állásokat hirdetnek meg, amelyeket hét hónapi saját képzés után vagy határozatlan idejűre változtatnak, vagy nem. A héthavi képzés során a fiatalok mindenekelőtt cégismeretre tesznek szert, tájékozódnak a vállalat szervezetéről, működéséről, a cég saját követelményrendszeréről. Ez az első kör, ami másfél-két hónapig tart, utána a rotációs program következik. Ekkor a fiatalok már az egyes szakterületeket ismerik meg, ezeknél gyakorlati feladatokat oldanak meg: mentorok segítségével, irányításával. A program végén, a tapasztalatok kicserélése után születnek meg a végső döntések a gyakornokok véglegesítéséről.
Telítődik a piac
A Matávnak évente harminc-negyven új szakemberre van szüksége – mondja Sallai László.
– Ennek fele műszaki, főleg informatikus és villamosmérnök, negyven-negyvenöt százaléka gazdasági végzettségű, a többi jogász. Hirdetéseinkre az utóbbi időben évente hat-hétszázan jelentkeznek: a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemtől a győri Széchenyi István Egyetemig, az ELTE jogi karáig szinte mindenünnen. Sokan egyidejűleg öt-hat céghez is beadják a pályázatukat, és olyanokkal is találkoztunk már, akik pontosan nem is tudták, hogy akkor éppen hol "felvételiznek". Mindezek az első szűrőbeszélgetéseken kiderülnek, és rendszerint meg is feleződik a létszám. A jelenség mindenesetre arra utal, hogy hígul a frissen diplomázott réteg, és a piac kezd telítődni. Az előbbi gond kiküszöbölésére, a minőségi szakember-utánpótlás érdekében azt tervezzük, hogy nemcsak a végzősökkel, hanem már a másod- és harmadévesekkel is felvesszük a kapcsolatot. Feladatokat adunk nekik, bevonjuk őket a kutatómunkákba, pályázatokat írunk ki a számukra. Ez jelenleg a PhD-s hallgatókkal működik, jövőre azonban ily módon a normál képzésbe is bekapcsolódunk.
Az oktatási igazgató egy másik, sajátos képzési formára is felhívja a figyelmet, amely véleménye szerint követésre érdemes. A vállalat a győri Széchenyi István Egyetemmel és a Budapesti Műszaki Főiskolával alakított ki kapcsolatot, a jövő mérnökeinek jobb gyakorlati felkészítése érdekében. A képzésben részt vevő fiatalok három vagy négy szemeszter után egy évre a Matávhoz mennek dolgozni, majd ezt követően fejezik be tanulmányaikat. A gyakorlat megszerzéséért a cég gyakornoki bért fizet a hallgatóknak, akik közül – tanulmányaik befejezése után – sokan sikerrel pályáznak a gyakornoki állásokra. Kilencven százalékuk a cég alkalmazottja is marad, csakúgy, mint azok, akik a gyakornokképzés hét hónapja után "állva maradtak".
Világbanki segítséggel
Kevés nagyvállalat mondhatja el magáról azt, amit az Electrolux, hogy saját egyetemet működtet minőségi szakember-utánpótlása érdekében. A Kecskeméti Főiskolával és az esztergomi Eurookt Akadémiával együttműködve hároméves képzés után hűtőgépgyártó üzemmérnöki képesítést adnak hallgatóiknak. Az első 22 szakember tavaly végzett, közülük 14-en már a diplomát is kézhez kapták. A másik nyolcnak még hátravan a nyelvvizsgája. A következő évfolyamon 20 belső és egy külső, a 2001 szeptemberében indult első évfolyamon már 26 belső és 13 külső fiatal tanul.
Speciális szakmunkásképzés is zajlik helyben, Jászberényben, a Liska József Erősáramú Szakközépiskolában, ehhez tavalyelőtt világbanki pályázaton nyertek támogatást. Négy- plusz kétévi tanulás után gyártósori technikusi oklevelet kapnak a fiatalok, akik nemcsak az Electroluxnál, hanem például Jászberényben, az ország egyik legnagyobb műanyaggyártó bázisán, vagy a közeli Boschnál, a Clarionnál, illetve a Sonynál helyezkedhetnek el. Az első 11 szakember az idén végez, a második évfolyamon már egy teljes osztály, 27 fiatal tanul.
– Az Electroluxhoz évente húsz-harminc pályakezdő diplomást veszünk fel – mondja Benke Kálmán humánpolitikai igazgató –, és más nagy cégekhez hasonlóan mi is élünk az immár hagyományosnak nevezhető saját gyakornokképzéssel. Jelképesen szólva visszaültetjük a frissdiplomásokat az iskolapadba, hogy kiegészítsék a speciális ismeretekkel az egyetemen, főiskolán tanultakat. A legnagyobb gond mégsem ez, mert lám, segítünk magunkon, hanem az idegennyelv-ismeret hiánya. A nyelvtudás még mindig sok kívánnivalót hagy maga után.
Ami a Jászberényben zajló öt hónapos pótképzést illeti, azt három szakaszra osztják. A jelentkezőkkel az Electrolux-nál is elbeszélgetnek, és a megfelelteket határozott idejű gyakornoki munkaviszony keretében vezetik be a vállalat életébe. Erre speciális programjaik vannak. Két hetet szánnak arra, hogy megismertessék velük a vállalatot, a szervezetet, múltját, tevékenységét, céljait és eredményeit. Ezt két-három hónapos szakmai oktatás követi.
– Nálunk különösen fontos ez a szakasz – hangsúlyozza Benke Kálmán. – Sok mindent elvárhatunk ugyanis az egyetemektől, de azt aligha, hogy – hűtőgépgyár lévén – a gépészmérnököknek olyan mélységű kalorikus ismereteket adjanak, amilyenek a cégnél feltétlenül szükségesek. A közgazdászok sem igen élhetnek meg a svéd Electrolux könyvviteli, könyvelési rendjének ismerete, közgazdasági elvárásai nélkül. A harmadik szakasz viszont már önálló projekt megoldásának az időszaka. Ezután derül ki, hogy egymásra talált-e a gyár és a pályázó, s hogy a vállalat meghosszabbítja-e a próbaidős szerződését vagy sem.
Az esetek többségében kedvező a végeredmény, megtérül a befektetett energia, de ekkor még le kell küzdeni egy akadályt. A "vidékiségből" adódó hátrányokat. Mert Jászberény Budapesttől 80 kilométerre található, és Magyarországon ez nagy távolságnak számít.
