Nemzeti Fejlesztési Terv

A szociális partnerek az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) munkaerő-piaci bizottságának ülésén vitatták meg a Gazdasági Minisztérium tájékoztatását a Nemzeti Fejlesztési Tervről.

A tájékoztató – az NFT jelentőségét taglaló részében – megállapítja, hogy az uniós csatlakozásra való felkészülés részeként, a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap fogadásához Magyarországnak Nemzeti Fejlesztési Tervet kell kidolgoznia és beterjesztenie az Európai Bizottsághoz (azaz az EU kormányához). Az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások lezárása után már ez a dokumentum képezi az úgynevezett Közösségi Támogatási Keret alapját. Ez utóbbiban rögzítik az Unió által nyújtott támogatásokat: alaponként, programonként és régiónként. Az NFT – a tájékoztató megfogalmazása szerint – egy olyan dokumentum, amelynek kidolgozásában, valamint a megvalósítás során a finanszírozásban a minisztériumok mellett részt vesznek a társadalmi és a gazdasági szervezetek, illetve a regionális intézmények.

Ellentmondásos gyakorlat

E megállapításnak némileg ellentmondani látszik a gyakorlat. A Nemzeti Fejlesztési Terv kidolgozása során ugyanis – az Európai Unió előírásai szerint – a szociális partnerek hangsúlyos szerepet kellene, hogy kapjanak. Annál is inkább, hiszen az alapokból kapott támogatásokat nem elsősorban az állami intézmények, hanem a gazdaság szereplői számára utalják majd ki. Így tehát nem mindegy, hogy mit tartalmaz a program.

Az EU olyannyira fontosnak tartja a partnerséget és a konzultációt, hogy még a Strukturális Alapok rendeleteiben (az 1260/1999. sz. EU Tanácsi Rendelet 8. cikke) is erőteljesen hangsúlyozza, hogy milyen gondot kell fordítani az intézkedések előkészítése, megvalósítása, finanszírozása és monitorozása során a partnerségre. Jóllehet e partnerség eredetileg elsősorban az Európai Bizottság, a tagság és a régió közötti viszonyt jelentette – azaz vertikális módon épült fel –, azonban 1994 óta előtérbe került a már korábban is létező szociális partnerség koncepciója, és 1999 óta a programciklus minden fázisára kiterjedt. A program előkészítésében és ellenőrzésében ez immár formális követelménnyé is vált, így a programot előterjesztő tagállamnak részletesen be kell mutatnia, hogy e partnerséget miként valósítja meg a konzultációk során. A monitoring tekintetében hasonlóak a követelmények: az Európai Bizottság tiltakozhat, ha az ellenőrzést végző bizottságok hatásköre túl szűk ahhoz, hogy a partnerek tényleges szerepet játsszanak.

Nincs visszajelzés

Magyarországon a kormány az EU Strukturális Alapokkal és a Kohéziós Alappal kapcsolatos felkészülés koordinációját és a Nemzeti Fejlesztési Terv elkészítésének irányítását – a PHARE tárca nélküli miniszter bevonásával – a gazdasági miniszter hatáskörébe utalta.

Az NFT munka- és ütemtervére vonatkozó előterjesztést a Fejlesztéspolitikai Koordinációs Tárcaközi Bizottság (FKTB) tárgyalta meg és fogadta el 2001. január 26-án. A javaslatok kidolgozása az ágazati és regionális tervező szervek, munkacsoportok feladata, a döntéseket és ezek összehangolását az NFT munkacsoport végzi, míg a döntés az FKTB és albizottságai kezében van. A kormány határozata értelmében a Nemzeti Fejlesztési Terv egyes operatív programjainak kidolgozásáért felelős tárcákat, valamint az egyes operatív programok, illetve a Közösségi Támogatási Keretterv (KTK) Végrehajtó Hatóságát is kijelölték.

Arról, hogy a monitoringbizottságok – melyekben a szociális partnerek részvétele kötelező – mikor és milyen összetételben állnak fel, nincs információ. Annak ellenére sincs, hogy az Európai Unió Tanácsának (ez az EU parlamentje) 1260/99-es rendelete – mely az NFT tartalmi részeit is felsorolja – külön rendelkezik a partnerség dokumentumainak előterjesztéséről.

A hiányosságok tehát – amelyek már a tervezés során is tetten érhetők – nyilvánvalóak. Noha a tájékoztató a tervezés folyamatának eddigi eredményei között felemlíti, hogy "a tervezőrészlegek az elkészült részanyagokat egyeztették a partnerekkel is", de – mint az a munkaerő-piaci bizottság ülésén a munkaadói oldal véleményeként is elhangzott – ez mindösszesen annyiban merült ki, hogy az összefoglalt helyzetelemzést (amely nem részanyag!) egyes munkaadói szervezeteknek véleményezésre megküldték. A javaslatokra azonban – az azóta eltelt több mint fél év alatt – visszajelzés nem érkezett, így nem tudni, hogy az észrevételekből sikerült-e bármit is figyelembe venni.

Stratégiai pálya

A helyzetelemzés és a stratégiák közötti összhangot megteremtő SWOT-elemzést – melyet az NFT munkacsoport és szövegező csoport lényegében már lezárt – a szociális párbeszédben részt vevők közül senki sem látta. Így aztán a szociális partnereknek azt az értékelést sem állt módjukban opponálni, amely előrevetítette a várható stratégiai pályát. E szerint ugyanis "hazánk az utóbbi években dinamikus fejlődést mutat, a makrogazdasági környezet stabil, megteremtődtek annak feltételei, hogy az ország hídszerepet töltsön be Kelet-Közép-Európában" stb. Ez – adott pillanatban – persze igaz is lehet. Kérdés azonban, hogy lehet-e ilyen sommás és statikus állapotot tükröző megállapításokra alapozni egyetlen fejlesztési stratégiát. A szociális partnerek azt az álláspontot képviselik, hogy – más helyzeteket is tükröző – stratégiai változatok kidolgozására lenne szükség. Kérdésként merült fel például a munkaerő-piaci bizottsági ülésen, hogy számoltak-e vajon a hivatalosan előre jelzett növekedési ütemtől eltérő növekedési változatokkal.

A tájékoztató a továbbiakban néhány bekezdésben ismerteti az egyes konkrét operatív programok munkacsoportjai által összeállított értékeléseket és célokat, körülbelül olyan mélységben, mintha egy sajtótájékoztatóra készült összefoglaló lenne.

Akadozó párbeszéd

E felszínes értékeléssel szemben a szociális partnerek számos problémát felvetettek az NFT-vel kapcsolatban. Így szóba kerültek a helyzetelemzés hiányosságai (például a kis- és középvállalkozások helyzetének felmérése lényegében teljességgel elmaradt), illetve elhangzott, hogy az országos szintű tendenciákat, az országos stratégiát regionális szinten nem szabad lemásolni. A foglalkoztatáspolitikai stratégia tervezetének véleményezése során viszont azt kifogásolták a szociális partnerek, hogy a célok és az intézkedések keverednek.

A bizottság kormányzati oldala ugyanakkor arról tájékoztatta a szociális partnereket, hogy a helyzetértékelés első szakasza lezárult, noha a véglegesítéséig, a konkrét programok meghatározásáig még sok egyeztetés szükséges. Arról, hogy hány operatív program készül, még csak ideiglenes munkadöntés született (ennek persze ellentmondani látszik a már előzőekben említett kormányhatározat, mely konkrétan megjelölte a programokat). A kormányzat képviselői elismerték, hogy az alkalmazott módszerek egyelőre nem kristályosodtak ki igazán. Mint kifejtették, az adatokat, a megállapításokat s ezzel párhuzamosan a fejlesztési célokat az idő előrehaladtával korrigálni kell, sőt, még a helyzetértékelés módosítására is lehetőség nyílik.

A kormányzati oldal ugyanakkor elismerte, hogy "a szociális partnerek bevonása az egyeztetési folyamatba nem megfelelő és annak módja sem kiforrott." Egyszersmind arra is ígéretet kaptak a munkaadók és a munkavállalók képviselői, hogy a tervezés további fázisaiban figyelembe veszik véleményeiket és javaslataikat.

A tájékoztató kitér arra is, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv készítésének folyamatában komoly problémát okoz a költségvetés jelenlegi szerkezete. Az Európai Unió által támasztott egyik legfontosabb követelmény ugyanis azon pénzforrások feltárása, melyek fejlesztésre fordíthatók, illetve a társfinanszírozás alapjául szolgálhatnak. További feladatként jelöli ki az előterjesztés a regionális és a szektorális programok elhatárolását, valamint a tervezéshez és a programok lebonyolításához kapcsolódó központi és regionális intézményrendszer korszerűsítési igényeinek felmérését s a szükséges intézkedések megtételét. Az anyag ugyanakkor kitér arra is – igaz, csak mellékesen –, hogy ki kell jelölni az előzetes értékelési tanulmány készítőit, biztosítani kell munkájuk összehangolását a többi tervező szerv tevékenységével, továbbá biztosítani kell a partnerek bevonását és a nyilvánosság tájékoztatását.

Remélhetően ez a – kissé visszafogott – szándék erőre kap annak a javaslatnak a nyomán, melyet a munkaerő-piaci bizottság kormányzati oldalán foglaltak össze, s mely szerint a bizottságnak, valamint a tervezési munkacsoportnak együttes ülést kellene tartania a humánerőforrás-fejlesztési operatív program kérdéseiről.

A tárgyalás fontossága

A szociális partnerek eddig is és ezután is sürgetik majd az együttműködést, ugyanis a tervezési, a végrehajtási és az ellenőrzési folyamatban való részvételük nem öncélú. A munkaadók és a munkavállalók nem saját fontosságuk kihangsúlyozása miatt tartják lényegesnek az NFT kialakításában való részvételt, s nem is csupán azért, mert az uniós követelményeknek való megfelelés komoly támogatási összegeket jelenthet, hanem mert a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból kapott juttatások hatékony, az egész nemzetgazdaság fejlődését szolgáló felhasználása végső soron a szociális partnerek által képviseltek feladata lesz.

A Nemzeti Fejlesztési Tervet az Országos Munkaügyi Tanács is tárgyalja. A munkaerő-piaci bizottság javaslata szerint a szociális partnerek bevonása az NFT egészének egyeztetési folyamataiba a Gazdasági Tanácson és annak Stratégiai Bizottságán keresztül lenne célszerű.