Ma a dinamikusan bővülő felsőoktatás a jelenlegihez hasonló arányban képez mérnököket, közgazdászokat, orvosokat, úgy 2010-re másfél millió diplomás lesz a munkaerőpiacon, és közülük sokan soha nem találnak majd képzettségüknek megfelelő állást – véli a nemrég megjelent Tudásgyár vagy papírgyár című könyv szerzőinek egyike. Az oktatásügy illetékese viszont azt állítja: 2030-ban 28-29 százalék lesz a munkaképes korú felnőtt lakosság körében a felsőfokú végzettségűek aránya, s ez a mutató éppen ideális. A fejlett világban is hasonló az arány, s a dinamikusan fejlődő magyar gazdaságnak szintén szüksége lesz ennyi diplomásra.
Mennyiségi fejlesztés
Timár János professzor, a közgazdaság-tudományok doktora (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem) és Polónyi István (a debreceni egyetem közgazdaság-tudományi karának egyetemi tanára) közös, Tudásgyár vagy papírgyár című kötete sok, a laikus számára talán meglepő állítást tartalmaz: azt például, hogy a magyar köz- és felsőoktatás színvonala nem éppen szívderítő, s hogy a mennyiségi fejlesztéssel nem megyünk sokra.
Való igaz, hogy az elmúlt tíz évben a hallgatói létszám rendkívüli mértékben növekedett: az Oktatási Minisztérium legfrissebb kiadványa szerint 1990-ben 101 ezren tanultak a felsőoktatásban, 2001-re pedig 298 500-ra nőtt ez a létszám. A kormányzat célja az, hogy 2010-re az érintett korosztályok 50 százaléka bekerülhessen a felsőoktatásba.
Magyarán ez azt jelenti, hogy minden második fiatalnak lesz diplomája. Két kérdés vetődik fel: kell-e ennyi felsőfokú végzettségű szakember a magyar munkaerőpiacon, illetve 10-15 év múlva mennyit ér majd egy diploma, ha minden második embernek lesz?
Lapunknak nyilatkozva Timár János kifejtette, nálunk igen elterjedt az a tévhit, hogy jó az oktatás színvonala. Az emberek szerinte azért gondolják, hogy jó a hazai közoktatás, mert közismert: a magyar diákok rengeteg aranyérmet hoznak a nemzetközi diákolimpiákról. Ez ugyan valóban büszkeségre ad okot, de az már kevésbé örömteli, hogy az elmúlt 15 év során a több mint ezer középiskola közül 24 adta a valóban jól felkészült csapatok háromnegyedét, és ugyanaz a három középiskola több mint a felét. Vagyis igen eltérő már a középfokú oktatás színvonala is, ahonnét a gyerekek a felsőoktatásba kerülnek. Van azonban más nemzetközi tudásszintvizsgálat, amelynek eredménye nem éppen hízelgő ránk nézve. Az úgynevezett szövegértési (literacy) vizsgálatokon évek óta rosszul szerepelnek a magyarok. Legutóbb 22 ország felnőtt foglalkoztatottjainak tudásszintjét hasonlították össze ezzel a módszerrel, és Magyarország a 22. helyen végzett.
Kiss Ádám, az Oktatási Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára viszont úgy véli, hogy az a vizsgálat metodikailag hibás, ezért aggályos következtetést levonni belőle.
A közgazdászprofesszor szerint a felsőoktatás mennyiségi fejlesztése semmiképpen nem lehet cél, hiszen számításai szerint a mai képzési struktúra fennmaradása mellett másfél millió diplomás ember lesz Magyarországon 2010-ben, az pedig kizárt, hogy akkorra ennyi diplomás munkahely teremtődjék az országban. "Már most is az a helyzet, hogy sokan az úgynevezett diplomás munkakörben sem végeznek olyan munkát, amelyhez valóban felsőfokú végzettség szükséges" – mondja Timár János.
Kevés a munkahely
Ezt az állítást látszik igazolni az az 1999-ben végzett vizsgálat, amelynek során csaknem hétezer (egészen pontosan 6850) végzett diák helyzetét mérték fel, egy évvel a diploma kézhezvétele után. Eszerint a megkérdezettek 72 százaléka dolgozik az államvizsga után egy évvel, azonban az állami felsőoktatás és a munkaerő-piaci kereslet aszinkronjára utal, hogy a megkérdezetteknek csupán a fele dolgozik olyan munkakörben, amely felsőfokú végzettséget igényel. Harminc százalék középfokú végzettséggel is ellátható állást talált, 3 százalékuk pedig munkás (!!!). A felmérésből az is egyértelműen kiderül, hogy az egyetemi diploma még ugyanabban az ágazatban is többet ér fizetésben, mint a főiskolai. A felmérés szerint a legmagasabb fizetést a frissen végzett villamosmérnökök és számítástechnikai szakemberek érték el.
A másik rendkívüli gond a felsőoktatás tömegessé válásával az, hogy egyre könnyebb bejutni az egyetemekre, főiskolákra, hiszen a felsőoktatási intézmények nem tehetnek mást, mint hogy engednek a követelményekből.
A 2001/2002-es tanévben volt olyan természettudományi egyetemi kar (vidéken), ahová a maximálisan megszerezhető 120 pontból már 60 ponttal be lehetett kerülni. Ez pedig nem kíván kommentárt. Minden megkérdezett riportalany elismerte, hogy rendkívül nagyok a különbségek főiskola és egyetem, illetve egyetem és egyetem közt is, konkrétumokat azonban senki sem kívánt mondani.
Ha a folyamatosan csökkenő gyereklétszámot is figyelembe vesszük, akkor könnyű elképzelni, hogy a továbbiakban – a hallgatói létszám növelése mellett – még mekkora engedményekre kényszerülnek majd a felsőoktatási intézmények, amennyiben meg akarják tölteni padsoraikat. (És meg akarják majd tölteni, efelől nem lehet kétségünk, hiszen a normatív finanszírozás is erre ösztönzi őket. Ez egyébként világtendencia.) Timár professzor szerint a demográfiai előrejelzések 10 évre előre megbízhatóak, pontosan lehet tudni, mekkora lesz egy évtized múlva a 18 évesek száma, és ez milyen "merítési" lehetőséget ad majd az egyetemeknek, főiskoláknak.
Rejtett munkanélküliek
A diplomások úgynevezett rejtett munkanélküliségéről szól a Közgazdasági Szemle legfrissebb számában Falusné Szikra Katalin (a BKÁE emeritus professzora) tanulmánya. Eszerint a diplomás "túltermelés" rejtett megnyilvánulási formája az, hogy a fiatal, tudomásul véve a realitást, végzettséget nem igénylő, tudásszintjénél lényegesen alacsonyabb képességeket követelő munkakörben helyezkedik el. A tanulmány szerint a gazdaságilag fejlett országokban a diplomások egy része valójában az alacsonyabban képzettebbek rovására, az ő kiszorításukkal jut munkahelyhez, New Yorkban például az áruházi eladók nagy részének van felsőfokú végzettsége. A tanulmányban közölt adatok szerint a világ számos országában (például Belgiumban, Dániában, Franciaországban, Hollandiában és Svédországban) már 1992-ben nagyobb volt a munkanélküliség az egyetemet végzettek körében, mint a felsőfokú, de nem egyetemi diplomások közt. A BKÁE emeritus professzora, a cikk szerzője szerint "a fiatalok 50 százalékának diplomát" jelszó ezért még távlati célként is elhibázott.
Négyszintű képzés
Megkérdeztük dr. Kiss Ádám professzort, az Oktatási Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkárát, miként vélekedik erről a problémakörről. A helyettes államtitkár úgy véli, ma a munkaképes korú lakosság 15,7 százaléka diplomás, ha a jelenlegi felsőoktatási struktúra továbbfejlődik és 2010-ben minden második fiatal bekerülhet a felsőoktatásba, úgy a munkaképes korúak 28-29 százaléka lesz felsőfokú végzettségű 2030-ban. "A fejlett világban ez így van, Finnországban például a munkaképes korúak 30 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, és a következő évben a fiatalok 65 százalékának kínálnak tanulási lehetőséget a finn oktatási minisztérium kiadványa szerint" – mondja. Hozzáteszi: hazánkban egyre általánosabb lesz a modern technika, a fejlett gazdaságokban szó sem lehet arról, hogy 8 általánossal vagy középiskolai végzettséggel kezeljen valaki – mondjuk – egy komputertomográfot. "A modern világban, a tudásalapú társadalomban egy átlagos képességű ember is meg tud tanulni egy szakmát felsőfokon" – véli a helyettes államtitkár. Felhívta a figyelmet arra: a magyar felsőoktatás már jelenleg is négyszintű. Az első szint az akkreditált iskolarendszerű felsőfokú szakképzés (1998 óta létezik, ezt hívják Nyugaton post secondary képzésnek), ez az érettségi után még 2 éves tanulást jelent, és itt a beiskolázási létszám dinamikusan, évente 40 százalékkal nő. Sajnos, az alacsony indulási szint miatt az idén a meghirdetett 4000 helyre csak 2100 diákot sikerült beiskolázni. A második szint a főiskola, ez gyakorlatorientált képzés, itt 3 év a tanulmányi idő. A helyettes államtitkár elmondta: a jövőben ezt a két szintet kívánják a leggyorsabban bővíteni. A harmadik szint az egyetemi képzés, ide a felsőfokú oktatásba bejutók egynegyede kerül. (Legutóbb összesen 97 500 hallgatót vettek föl.) Végül a legutolsó és egyben legmagasabb szint, ahová egy adott korosztály "krémje", egy százaléka kerül: a PhD szint.
Kiss Ádám szerint ma Magyarországon elképesztően alacsony az értelmiségi munkanélküliség – 2,8 százalékos –, és az oktatási tárca által megrendelt, a fiatal diplomások életpálya-vizsgálatának tanulsága szerint nincsenek arra mutató jelek sem, hogy a magas képzettségűek kiszorítanák az alacsony végzettségűeket a munkahelyekről.
Lapunk munkatársának felvetésére – a felsőoktatás mennyiségi bővítése óhatatlanul a minőség romlását vonja maga után – a helyettes államtitkár leszögezte: a magyar felsőoktatásban kimenetértékelés van, vagyis a nem odavalók úgyis kibuknak. "Minden működő szakot akkreditált a Magyar Akkreditációs Bizottság, ezért úgy látom, az intézmények képesek megfelelő szinten tanítani a diákokat. Aki pedig bekerült egy intézménybe, de mégsem odavaló, azt az egyetem úgyis kibuktatja. Tévedés azt hinni, hogy a felsőoktatási intézmények anyagilag érdekeltek a nem odavaló hallgatók megtartásában, abban, hogy a vizsgákon átengedjék őket, hiszen az egyszer már felvett hallgató után mindenképp tovább kapják a finanszírozást" – jelentette ki Kiss Ádám. Hozzátette: távlati célként azt tűzték ki, hogy a vezető egyetemek – mert azért szerinte is van különbség diploma és diploma közt – ne legyenek érdekeltek a minél több diák felvételében, bevételük 30 százaléka származzon a tudományos kutatásból. A nagy mennyiségi növekedést az oktatási kormányzat a felsőoktatás két alsó (vagyis a felsőfokú szakképzés és a főiskola) szintjén kívánja végrehajtani.
Növekvő igények
Felvetésünkre – tapasztalható, hogy egyes felsőoktatási intézményekben, elsősorban vidéki kihelyezett tagozatokon – egészen képtelenül alacsonyak a vizsgakövetelmények, vagy például egy hétvégén vígan lehet szakdolgozatot készíteni – a helyettes államtitkár azt mondta: ha egy intézmény "belülről rohad", annak úgyis hamar elterjed a híre, és nem lesz túl népszerű a diákság körében. Ezt látszik igazolni az a tapasztalat, hogy az újságok álláshirdetései gyakran úgy keresnek például számítógépes szakembert, hogy konkrétan kikötik: X. főiskola hallgatói kíméljenek...
És most lássuk, miként vélekednek minderről a gyakorlatot, a munkaerőpiacot jól ismerők. Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke szerint a diplomásokra nagy igény van, és ez az igény a jövőben növekedni fog. Az alelnöknek van tapasztalata arról, hogy a felsőoktatásban nagyon jelentős a differenciálódás, vagyis diploma és diploma közt nagy lehet a különbség, különösen az úgynevezett kihelyezett tagozatok tevékenysége, oktatási színvonala kritikán aluli. Rolek szerint elsősorban a Nyugaton már elterjedt, úgynevezett post secondary képzést kellene fejleszteni, vagyis egyetért azzal, hogy a felsőfokú szakképzésben, illetve a főiskolai oktatásban részt vevők száma növekedjék Magyarországon.
Gyakorlati tapasztalatai alapján maga a munkavállaló végzettsége is alakítja a munkakört. Saját munkahelyén – mesélte – humánerőforrás-asszisztensére – akinek felsőfokú a végzettsége – sokkal többet tud rábízni ezért, hiszen minden feladatot nagy felelősséggel és intelligenciával lát el. Az MGYOSZ alelnöke azonban megemlített egy ezzel kapcsolatos problémát is: ha 2010-ben az elképzelések szerint a fiatalok fele bekerül a felsőfokú képzésbe, úgy kérdés, kiből lesz igazán jó szakmunkás? Ez ugyanis már ma is gondot jelent.
Tartani a színvonalat
Váradi Béla, a Mol Rt. humánerőforrás-igazgatója kevéssé tapasztalja, hogy az egyetemről kikerülők tudásszintje csökkenne: igaz, a jó nevű cég előnyben részesíti a jelentkezők közül "a jobb helyről" érkezőket, és alapos válogatást követően veszi föl a munkatársait. A Mol Rt. elsősorban műszaki szakembereket keres, őket is igen gondos szelekcióval válogatja, ám "a jobbak közül valók" meg is állják a helyüket. "A fiatal diplomások jó elméleti képzéssel érkeznek hozzánk, a gyakorlati tudnivalókat pedig nálunk, munkájuk során sajátítják el." Váradi Béla egyetért azzal, hogy bővüljön a felsőoktatásban részt vevők száma, szerinte a korábbi elitista képzés nem volt tartható. "A felsőoktatásnak kell kiküzdenie, hogy a tömeges képzés mellett meg tudjon felelni a színvonalbeli követelményeknek is. Ma már nem lehet az érettséginél abbahagyni a tanulást, hiszen a korszerű gazdaság mindenkitől élethosszig való tanulást, fejlődést kíván" – véli a humánerőforrás-igazgató.
Személytelen oktatásNéhány egyetemen próbáltunk érdeklődni, mit tartanak maguk a hallgatók a színvonalról. Természetesen a vélemények nagyon eltérők, az azonban mégis kiderült: a diákok egy része kizárólag vizsgázni jár be a felsőfokú tanintézetbe, így aztán gyakran megtörténik, hogy hallgató és oktató a vizsgán találkozik először. (Manapság nem ritka, hogy valaki nappali tagozatos egyetemi hallgató és 8 órás munkahelye is van – egyszerre.) Előfordul ez akkor is, ha a diák szorgalmasan látogatja az előadásokat és a szemináriumokat, hiszen tanár és diák között – a nagy létszám miatt – nincs, vagy alig van lehetőség a személyes kapcsolatra. A felsőfokú oktatás elszemélytelenedésének másik jele, hogy egyre gyakoribbak a számonkérés írásbeli formái, és nem csak a természettudományok esetén (ahol ez természetes). Általában mindenütt gyorsan kitölthető és főként hamar javítható teszteket íratnak a leendő értelmiségiekkel, s nincs ez másképp már a felvételi vizsgákon sem. Sok egyetem nem tart szóbeli vizsgát, kizárólag pontszámok alapján veszi föl vagy utasítja el a diákot, anélkül hogy a felsőfokú tanintézet valamely oktatója egy szót is váltott volna vele. Pedagógusok szerint kérdéses, milyenek lesznek azok a diplomások, akik ilyen körülmények közt végzik el az egyetemet. (A levelező tagozatokról most ne is essék szó, ott bizonyos helyeken nyugodtan be lehet adni más által készített munkát úgy egy flopin, hogy a diáknak fogalma sincs róla, hogyan készült. Senki nem is kéri számon tőle – ha megvan a lemez, megvan a vizsgajegy vagy az aláírás is...) A felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár e gondokra reagálva elmondta: a megnövekedett hallgatói létszám miatt ez ismert probléma, azonban az oktatási tárca ezzel a tehetséggondozást kívánja szembeállítani. Mint hozzátette, 2002-3-ra a minisztérium 600 millió forint értékben hirdetett meg pályázatot az országos tudományos diákköri tevékenység támogatására. T. K |
