Reformokat sürget a VOSZ

A gazdasági szabályozórendszer reformértékű átalakításához alapvető en fontos a vállalkozások valamennyi közterhének vizsgálata és a terhek csökkentése, amivel elérhető az adminisztráció egyszerű sítése is. (Ide kell érteni a központi és a helyi adókat, illetve a társadalombiztosítási járulékokon kívül a munkaadói járulékot, a szakképzési hozzájárulást, a környezetterhelési díjat stb.) A reform elő készítése során szem elő tt kell tartani, hogy ezáltal erő södjön a gazdaságban a mikro-, kis- és középvállalkozások szerepe, illetve a mainál jobban érvényesüljön az e kör támogatásáról rendelkező törvény.

A szabályozórendszer bármilyen jellegű átalakításával, módosításával kapcsolatban azonban alapvető igény, hogy az – a kis- és középvállalkozói (kkv) szektor sokszínű ségére tekintettel – szervezetsemlegesen szolgálja az egyszerű sítést.

Egyéni vállalkozók és a többiek

A kis- és középvállalkozói körben a szakmai érdekképviselet elő ször is – minden adónemre és járulékra kiterjedő en – az adminisztrációs terhek érdemi csökkentését és egyszerű sítését várja. Szakértő ik a mainál kevesebb elvonási és ehhez kapcsolódó bevallási jogcímet tartanak indokoltnak. Szerintük – a kevesebb, esetlegesen egyösszegű befizetés mellett – csökkenteni kell a nyilvántartási kötelezettséget. Fontos továbbá, hogy a törvényi kötelezettségek hosszú távon stabilak maradjanak, illetve – a vállalkozásokat sújtó összes elvonás vizsgálata alapján – a terhek mérséklő djenek. Jelentő s elő relépés lenne az is, ha az átalányadózási rendszert továbbfejlesztenék, illetve ezen belül az értékhatárok és a költséghányadok nő nének.

Célszerű lenne áttekinteni az egyéni vállalkozásokról szóló törvényt, és összhangba hozni azt a személyijövedelemadó-törvény vonatkozó szabályaival. Az egyéni vállalkozásokról szóló 1990. évi V. törvénynek a hazai piacgazdaság fejlettséghez képest túlzottan szabadelvű szabályai következtében alig lehet különbséget tenni a kényszervállalkozások, a kifejezetten személyes közremű ködéshez kötött vállalkozások (például az ügynöki tevékenység), valamint a klasszikus iparos, szolgáltató és kereskedelmi vállalkozások között. Ezért úgy kell meghatározni az egyéni cég fogalmát, hogy az telephelyhez és/vagy szakmai képesítéshez kötő djék.

De élesen el kell határolni az egyéni céget az önfoglalkoztatóktól is. Utóbbi kategóriába ugyanis nem azok sorolandók, akik vállalkozásukban nem alkalmaznak más munkavállalót, hanem akiknek erre potenciálisan nincs, vagy kevés a lehető ségük.

Ma már egyre inkább az a kép alakul ki a vállalkozók körében, hogy a kormányzat – az egyébként jogos és elismerendő célok elérésére hivatkozva (például uniós csatlakozás, jogharmonizáció, modernizáció stb.) – olyan elő írásokat fogalmaz meg, melyek pluszadminisztrációt, illetve jelentő s egyszeri kiadást, vagy a mű ködés során újabb folyamatos költségtöbbletet idéznek elő a vállalkozásoknál.

A többletkiadással járó elő írások gyakran olyan jogszabályok alapján születnek, amelyek megfogalmazásai nem elég egzaktak. Az esetek egy részében úgy tű nik, mintha a külföldi jogszabályok – szakmailag kontrollálatlan – fordításai kapnának zöldutat, és így a jogalkalmazók, de az egyes hatóságok is különböző képpen értelmezik a konkrét elő írásokat. Megfelelő felkészülési idő sem áll sokszor rendelkezésre, ugyanakkor a vállalkozások bírságolása mellett rendszeres a hatósági (sokszor párhuzamos) ellenő rzési procedúra.

Középtávú feladatok

A VOSZ tagvállalatai legfontosabb középtávú feladatnak mindenképpen a kormány által ígért és elhalasztott adóreform végrehajtását tartják. Ez azonban ténylegesen akkor valósul meg, ha rendszerében, eljárási folyamataiban, mértékében és adminisztrációjában is pozitív hatást eredményez.

Ebbő l adódóan a reform – mint a pozitív töltetű magyar kifejezés sugallja – meg kell hogy szüntesse az adórendszerben jelenleg fennálló negatív (nem hatékony, ésszerű tlen stb.) elő írásokat, illetve eljárásokat. Ezek sorában kardinális kérdés az elvonási csatornák számának csökkentése. E tekintetben a leglátványosabb eredmény akkor érhető el, ha a tágan értelmezett adórendszerben (értsd: központi elvonásban) mérséklik a költségvetés által a vállalkozóktól "elvonni kívánt" összegek jogcímeinek a számát. Vonatkozik ez az egyes törvényekre, valamint az egyes törvényeken belüli jogcímekre egyaránt.

Az a hagyományos költségvetési gyakorlat, miszerint minél több új jogcím lép hatályba, annál több bevétele lesz a büdzsének: ez nem célravezető és nem is valóságos indíték. Az elvonási rendszer átláthatóságát, illetve a behajtási és az ellenő rzési folyamatot is nagymértékben megkönnyítené, ha a jelenlegi több tucat elvonási jogcím helyett jóval kevesebb táplálná a költségvetési bevételeket. Ezt segítené, ha a kormány, új adónemek – vagyonadó, biztosítási adó stb. – bevezetése helyett a meglévő csatornákat vonná össze, illetve szű kítené azok körét: például a társadalombiztosítás területén vagy a helyi adók tekintetében.

Mint ismeretes, a különböző adótörvényekben évek óta folyamatosan változnak (bő vülnek) az egyes költségelszámolási módok és rendszerek lehető ségei, illetve módszerei is.

Költségelszámolási egyszerű sítés

E területen látványos eredményt hozna a költségelszámolási szabályok számának radikális csökkentése a törvényekben. A VOSZ ennek érdekében kétirányú javaslatot tesz. Egyfelő l a nem súlyponti adóbevételt eredményező jövedelmek esetében egy – a felmerülő költségeket figyelembe vevő – kedvező lineáris adókulcs megállapítását. Másfelő l a komoly nagyságrendet képviselő tételek esetében annak törvénybe foglalását, hogy kizárólag a vállalkozáshoz közvetlenül kapcsolódó költségek legyenek elszámolhatók az adó megállapítása során.

Az első esetben kiemelendő, hogy csak egyféle lineáris kulcsra lenne szükség, nem pedig a különböző tevékenységekhez, területekhez kapcsolódó változatokra. E körben bevezethető lenne – például az szja területén a jelenleg is lineáris kulccsal adózó jövedelmek mellett – a minimálbér is, illető leg általánosságban a minimumjövedelmekre bevezetett egyszerű sített eljárás: egy kedvezményes lineáris kulcs segítségével. A VOSZ ugyanakkor azt is javasolja, hogy ha a vállalkozási költségek elszámolását kétségbe vonja az ellenő rző hatóság, akkor a bizonyítási eljárás ennek feladata legyen. E javasolt egyszerű sítések egyszersmind az adminisztrációt is mérsékelnék.

Fogalmi pontosítás

Ugyancsak fontosnak tartja a VOSZ, hogy az egyes jogszabályokban (nem csak a klasszikusan adótörvényeknek minő sülő kben) azonos fogalmak szerepeljenek. Ne forduljon elő, hogy az olyan alapvető fogalmakra, mint például: adóév, árbevétel, belföld, belföldi személy, egyéni vállalkozó, járulék, kapcsolt vállalkozások stb. az egyes jogszabályok eltérő, vagy részben eltérő fogalmakat tartalmaznak.

E fogalmi magyarázatok megtalálhatók: az szja-, az áfa-, a Tao.-, az adózás rendjérő l szóló törvényben, a társadalombiztosítási jogszabályokban, a számvitelrő l szóló törvényben vagy a cégbírósági eljárásról szóló törvényben is.

Beruházási kedvezmény

Más országokhoz hasonlóan Magyarországon is problémát okoz, hogy a hazai vállalkozások struktúrájában (az úgynevezett piramisban) hiányzik az erő s, jól mű ködő közepes és kisvállalkozások köre (sávja). E réteg erő sítése, számának gyarapítása a gazdasági növekedés stabilitásának alapkérdése. Támogatásuk ezért az adórendszeren keresztül is indokolt, annál is inkább, mert egyéb eszközökkel történő segítésük nehezen ér célt.

E kört érintő en a VOSZ-nak az a javaslata – amit korábban a Gazdasági Minisztérium is támogatott –, hogy a kkv-törvény szerint kisvállalkozásnak minő sülő gazdálkodó szervezetek beruházásai az éves beruházási költség mértékéig adómentességet élvezzenek.

Ez a nagyságrend – ismerve a vállalkozói réteg eredményeit – nem jelent olyan adóbevétel-kiesést, mint amilyen növekedést eredményezhet a kisvállalkozások megerő södésében. A többnyire hitelbő l, különböző kölcsönforrásokból megvalósítható beruházások csak kismértékben érintik az adóalapot, ösztönző hatásuk ugyanakkor erő teljes lehet.

Rend a lelke?

Az érdekképviselet azt az álláspontot képviseli, hogy az adózás rendjét komplex módon kellene áttekinteni, és gyakorlatilag új törvényt kellene alkotni. A módosítás során természetesen kiemelten fontos a racionális adóztatás alapelveinek szem elő tt tartása. Ebbő l a szempontból a jelenlegi adórendszer legneuralgikusabb pontja az adózás rendjérő l szóló törvény, ugyanis épp a legfő bb alapelvek (ellenő rizhető ség, áttekinthető ség, gazdaságosság stb.) szenvednek csorbát a hosszú évek óta kritizált eljárási szabályokban.

Az úgynevezett gumiszabályokkal teletű zdelt törvény elő írásai gyakorlatilag oda vezettek, hogy egy ellenő rzési folyamat korlátlan ideig elhúzódhat. Ez lényegében azt jelenti, hogy az ellenő rzési hatóság adómegállapítási lehető sége elévülhetetlenné válik.

Ebbő l adódóan az ellenő rzési eljárások szabályaiban szereplő – egymástól független, de egymásra ható – határidő ket úgy kell megállapítani, hogy az ellenő rzés tényleges folyamata meghatározott idő n belül lezáródhasson. Ez az igény ugyanúgy a jogbiztonságot szolgálja, mint például az, hogy az adótörvények elő írásai ne ad hoc jelleggel módosuljanak.

A VOSZ annak szükségességét is folyamatosan jelezte, hogy a bevallási kötelezettség teljesítésére szolgáló formanyomtatványok tartalmát is határozza meg a törvény. Ez nagy könnyebbséget jelentene a vállalkozóknak: nem kellene évrő l évre újratanulniuk a bevallás menetét, illetve új áron megvásárolniuk a bevallási íveket, a kitöltési útmutatókat. Természetesen ez csak akkor valósítható meg, ha tartalmukban a költségvetési befizetések, az adójogszabályok sem változnak évrő l évre.

Ettő l függetlenül az adóelvonás mértéke, nagyságrendje – a költségvetési elő irányzatok készítésekor – még újból áttekinthető lenne a kormányzat számára. Lényegében a különböző adónemeknél az egyes elszámolási, eljárási szabályok stabilitását kellene elérni.

Problémát jelent továbbá az adóhatóság szankcionálási gyakorlata, ami különösen az üzletbezárások során tapasztalható. Noha az adózás rendjérő l szóló törvény szerint a szolgáltatóhelyek és a kiskereskedelmi üzletek azonos megítélés alá esnek, a gyakorlatban kizárólag üzletbezárásoknak vagyunk tanúi. Segíti ezt a gyakorlatot a törvény pontatlan megfogalmazása is, mely szintén az üzletre hivatkozik egyes paragrafusok elő írásaiban (például az adózás rendjérő l szóló törvény 74/B § (3) bekezdése).

A VOSZ az elő írás általános jellegű megfogalmazását és annak bármely szolgáltatóhelyen történő figyelembevételét javasolja.

Túlzott adminisztráció

A túlzott adminisztráció súlyosan megterheli a vállalkozókat, sok esetben akadályozza a vállalkozás üzletvitelét, ügymenetét. Halmozottan érző dik ez a külön apparátussal, szakértő vel nem vagy nem kellő mértékben rendelkező, vagyis az általános méretektő l eltérő kisvállalkozásoknál. (Széles értelemben adminisztrációnak tekintjük a jogszabályok, hatóságok által megkövetelt, elő írt minden dokumentálási, kérelmezési stb. eljárási folyamatot, kötelezettséget.)

Persze az adminisztráció lehet jó és hasznos is – és így nem kifogásolható –, ám csak akkor, ha az ez irányú kötelezettségek a vállalkozó üzletvitelére épülnek, ha a vállalkozás üzletvitelét (ügymenetét) nem akadályozzák, illetve idő – és költségkímélő k.

E követelmények alapján kizárólag a vállalkozói, hatósági és egyéb jogszabályi adminisztrációk összehangolt rendszere jelenthet valós segítséget, illető leg válhat elfogadhatóvá a vállalkozók számára.

E kívánalmak tükrében a VOSZ azt szorgalmazza, hogy felül kell vizsgálni a kisvállalkozás ügymenetéhez szükséges adminisztrációt.

Azaz: át kell tekinteni az adó, a járulék és az egyéb közterhekhez kapcsolódó, illetve a különböző szakhatóságok, valamint a vonatkozó jogszabályok útján elő írt adminisztrációt.

E különálló kötelezettségek összehangolt, áttekinthető rendszerbe foglalása már önmagában is rámutathat a felesleges, a párhuzamos, a fel nem használt, illető leg a szükségtelen elemekre, kijelölve ezzel az adminisztrációs rendszer egyszerű sítésének kiindulópontját is.

Az adminisztrációs kötelezettségek felülvizsgálata már csak azért is elengedhetetlenül sürgő s, mert a kis- és középvállalkozások többsége nem tud megfelelni a törvényi elő írásoknak.

A túlzott bürokratikus elő írások mindenképpen hátrányosan hatnak e vállalkozások tevékenységére, eredményességükre és fejlő dési lehető ségeikre. A teljesség igénye nélkül ezért a VOSZ egyebek közt azt szorgalmazza, hogy adatszolgáltatási kötelezettségüket ne csak az ötfő s, illetve az annál kisebb, de az ennél nagyobb létszámmal – a határ 15 fő – mű ködő vállalkozások is teljesíthessék papíralapú módon. Vagy legalábbis választhassanak a számítógépes és a hagyományos eljárás között. A VOSZ-tagok azt is javasolják, hogy a cégeljárás keretében ne csak jogi képviselő útján lehessen a cégeknek kapcsolatba kerülni a cégbírósággal. Ezt a felvetést az indokolja, hogy az ügyvédi közbeiktatás határidő csúszást okozhat, s a vállalkozó könnyen kerül abba a helyzetbe, hogy bejelentési kötelezettségének csak 15 napon túl tud eleget tenni, ami pedig bírság kiszabását vonja maga után.

Fölösleges adatközlés

A KSH által igényelt adatszolgáltatások ugyancsak bonyolítják és feleslegessé, illető leg túlzottá teszik az adminisztrációs elő írásokat, s hasonló a helyzet a munkaügyi nyilvántartásokkal is. Egy kisvállalkozó számára teljesen fölösleges olyan kötelezettséget elő írni, amely egy nagyvállalat esetében logikus. Az ilyen túlzott mértékű adminisztráció akár arra is ösztönözheti a vállalkozót, hogy ne jelentse be alkalmazottját. Az adminisztráció csökkentését nagyban segítené, ha a különböző adóbevallások nem a nemzetgazdasági statisztikai adatgyű jtési célokat szolgálnák, hanem tárgyszerű en megmaradnának a bevallás keretei között. Néhány törvényi kötelezettséget mindenképpen a vállalkozások nagyságához lehetne kötni, mert ezzel jelentő s adminisztrációs tehertő l szabadulnának meg a társaságok. Ilyen például, hogy az 50 millió forint árbevételi értékhatár alatt a kettő s könyvvitel keretében is egyszerű sítésekkel kellene élni. Hasonlóképpen nehézkes elő írások vonatkoznak – például – az átlagos állományi létszám számítására is. Így a vállalkozók számára lehető vé kellene tenni, hogy a 10 fő alatti létszámtól függő kötelezettségek átalányszerű en is fizethető k legyenek.

Az adóbejelentés szabályánál viszont komolyan kellene venni az úgynevezett "egyablakos rendszer" szolgáltatásait, és a társasági szerző désbő l, vagy annak módosításából származó változások bejelentési kötelezettségét el kell törölni. Túlzott az elő társaságra vonatkozó külön adóbevallás kötelezettsége is: amennyiben az nem az évfordulóhoz kötött. Egy elő társaság 3-4 napi mű ködése esetén ugyanis irreális ilyen kötelezettség elő írása.

Telefonos egyeztetés

Az adóigazolások kiadásával kapcsolatban ugyancsak egyszerű sítésre lenne szükség, aminek a lényege az lenne, hogy az ügyintéző vel telefonon is egyeztethessen a vállalkozó, és kérelemre az APEH faxon küldje meg az igazolást.

Sürgető lenne továbbá, hogy az exportszolgáltatás fogalma bekerüljön az áfatörvénybe, vagy legalább egy határozat szülessen, az e körben tevékenykedő vállalkozók ugyanis ma Magyarországon nem kaphatják vissza az áfát. Ennek oka, hogy rájuk nem terjed ki a törvény hatálya, s nincs mibő l elérni a 4 millió forintos árbevételt, a visszaigényelhető limit határát.

A számlázás során az áfatörvény – hivatkozással a számviteli törvényre – elő írja a termék vagy szolgáltatás egységárának, nettó értékének, adójának, bruttó értékének megjelenítését tételenként. Ezen adatok egy része azonban – a VOSZ álláspontja szerint – felesleges. Jelzi ezt, hogy e túlzott követelmények miatt a vállalkozók egymásnak küldözgetik a számlát javításra, tartalmi lényege pedig nincs az ügynek.

A reklámtörvénnyel kapcsolatban szintén felülvizsgálatot sürget a VOSZ, mert módosítását túlzottnak és célszerű tlennek tartja. A szakemberek úgy vélik, e jogszabály a jelenlegi formájában nem életszerű, korlátozó és hátrányos helyzetet teremt. A kizárólag üzemi jármű definícióját ugyancsak módosítani kell, mivel az érdekképviselet véleménye szerint egy személygépkocsi is lehet kizárólag üzemi jármű: ha a bevétel megszerzése érdekében üzemeltetik. E példa is azt jelzi: az adótörvényben fellelhető némely szabályozás nem életszerű, és tulajdonképpen kiszorító jellegű.

Költségkövető elszámolás

Végezetül, de nem utolsósorban a VOSZ – az adóreform részeként – a költségkövető elszámolás bevezetését javasolja. E módszer elő nye, hogy az érdekeltség alapján biztosítana a jelenleginél magasabb összegű adóbevételt. Amennyiben egy új adótörvény a megfelelő érdekeltség alapján lehető vé tudja tenni a költségek teljes mértékű elszámolását, ez biztosítani tudja más vállalkozók (esetlegesen a szürke- vagy a feketegazdaságban tevékenykedő k) bevételének követését. Ezáltal többen kerülnének be az adózási rendszerbe, és nem fordulhatna elő – mint ahogy most jellemző – a bevétel eltitkolása. Ennek a kérdésnek a megtárgyalása, illető leg az elemzése külön szakértő i munkát kíván, azonban a VOSZ már rendelkezik megfelelő elő tanulmányokkal, illetve kész arra, hogy tárgyaljon a pénzügyi és a gazdasági tárca illetékeseivel. A VOSZ-nál azt remélik, hogy a minisztériumok vezető i nyitottak a párbeszédre, hiszen egy átfogó adóreform kidolgozása és bevezetése szükségszerű és elkerülhetetlen a fejlő dés érdekében.