Pénzpiaci befektetések

Az idén eddig igen kevés olyan befektetés akadt, amely ne termelt volna veszteséget. A részvények közül novemberben csak az Egis árfolyama volt magasabb az év elejei szintnél, ám a tízhavi nyereség még ennél a papírnál sem éri el a nyolc százalékot. Akik például januárban fektettek be, s Antenna Hungária-, Pick- vagy Matáv-részvényt vásároltak, a pénzük több mint felét, vagy majdnem negyedét elvesztették.

Apadó részvényvagyon

Nem véletlen, hogy a magánszemélyek 2001-ben szinte folyamatosan csökkentették részvényportfóliójukat. A háztartások kezében január elején még 273,2 milliárdnyi, október 30-án viszont már csak 163 milliárd forintnyi részvényvagyon összpontosult. Az összértéket persze nemcsak az értékesítések, hanem az árfolyamveszteség is apasztotta. Ennek nagysága a tíz hónap során megközelítette az 56 milliárd forintot.

Szakértők szerint egyébként a részvénybefektetések akár az idei év végére, vagy a következő év elejére ismét növekedésnek indulhatnak. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az étvágy felkeltéséhez elég egy-két jelentősebb árfolyam-emelkedést mutató hónap. Mind többen akadnak, akik úgy vélik: az ilyen szempontból borús időszak rövidesen véget érhet. Mások persze továbbra is tartós depresszióra számítanak. Az általános vélemény egyébként az, hogy az árfolyamok alakulását egyértelműen a világgazdasági helyzet (a kulcskérdés: recesszió vagy fellendülés) határozhatja meg.

A rövid távon kockáztató spekulánsok ettől függetlenül eddig és a jövőben is szert tudnak tenni némi nyereségre. A tíz hónap során ugyanis több blue chip (például a Matáv vagy a Mol) árfolyama mutatott olyan kilengéseket, amelyek akár 30-40 százalékos hozamot is biztosíthattak. Csupán (!) a vételek és az eladások időpontját kellett jól megválasztani.

Többszörös rizikó

A magyar tőzsdei forgalom drasztikus visszaesése nyomán egyébként a spekulánsok közül mind többen fordultak a hazai papíroktól a külföldiek felé. A külhoni részvénybefektetések nagysága az ezzel foglalkozó brókercégek szerint folyamatosan nő, egyre szélesebb befektetői kör bukkan föl e területen. S ez annak ellenére jellemző, hogy ezek az ügyletek többszörös kockázatot hordoznak. A hazai piacon alkalmazottnál borsosabb jutalékok a díjstruktúrákból láthatók, de néhány dolog első pillantásra mégis fedve marad. Arra ugyanis maguktól sokan nem gondolnak – és erre nem is figyelmezteti őket senki –, hogy a külhoni ügyleteknél nemcsak a részvénybefektetés megnövelt rizikójával (a kinti piacok többségén nincs korlátozva a részvényárak napi elmozdulási szintje, így nemegyszer 90 százalékos áresésre is volt példa), hanem az árfolyamkockázattal is szembesülni kell. A brókercégek pedig azt előre sohasem ismertetik ügyfeleikkel, hogy a devizaváltás pontosan milyen szisztéma szerint történik.

A forintszámla terhére végrehajtott külföldi részvényvételnél ugyanis először nemzeti fizetőeszközünket kell a megfelelő valutára átváltani, majd az eladásnál ugyanez történik visszafelé. Cseppet sem mindegy, hogy mindezt milyen árfolyamon (deviza vagy valuta), illetve pontosan milyen időpontban – a sávszélesítés óta a forint többszázaléknyi változást is képes akár egy-két napon belül produkálni, de a napon belüli árfolyam is erőteljesen ingadozhat – hajtják végre. Tengerentúli ügyleteknél természetesen tovább árnyalja a képet a dollár és az euró közötti keresztárfolyam-változás.

A magyarok által legkedveltebb külföldi részvények közül októberben egyetlen hónap alatt 30-40 százaléknyi nyereségre tehettek szert – például – a Cisco vagy a Nokia vásárlói (ebben az időszakban egyébként szinte egyáltalán nem akadt olyan papír, amely ne tudta volna árfolyamértékét növelni). Az előbb említett részvényeknél azonban, ha a vásárlás régebbi volt, akár pénzük felétől, harmadától is elbúcsúzhattak a befektetők.

Hektikus devizapiac

A nemzetközi gazdaság helyzetével kapcsolatos aggodalmak egyébként az idén nemcsak a részvények, hanem a devizák árfolyamát is meglehetősen kedvezőtlenül érintették (a külföldi papírok adásvételénél pedig – mint említettük – ez is számított). Annak ellenére azonban, hogy az amerikai gazdasági növekedés lassult, a GDP csökkenő, s terrortámadás volt: a dollár rendre magához tért. Az idén maximum 93 centet kellett a befektetőknek a nemzetközi devizapiacokon fizetniük az euróért. Ez a szint is csak pillanatokig volt érvényben, a közös európai deviza általában 90 cent alatt cserélt gazdát. Ez pedig természetesen a magyarországi devizaárfolyamokat is érintette. Annál is inkább, mivel hazai fizetőeszközünk árfolyama az euróhoz kötött. Persze érdekes módon – ha már devizapiaci befektetésekről beszélünk – ott az idén tulajdonképpen a forint vihette el a pálmát. Az ingadozási sáv kiszélesítése után nem egészen két hónap alatt ugyanis a forint az euróhoz képest 11 százaléknyit erősödött. (Azóta egyébként ennek mintegy a felét elvesztette.)

Az idén a devizapiac is igen hektikus mozgásokat produkált. Ez jól tükröződik a háztartások devizabetét-állományánál tapasztalható átértékelési veszteség, illetve nyereség havi mértékén is. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) erre vonatkozó adatai szerint márciusban majdnem 20 milliárdnyi árfolyamnyereség, májusban azután közel 15, a következő hónapban pedig további 30 milliárd forintos veszteség képződött a háztartások devizabetét-állományán. Az összérték egyébként a tíz hónapi átértékelődés, vételek és eladások után október végén ugyanúgy 740 milliárd forint körüli volt, mint az év első napjaiban.

A hozamtérképnek határozottan a derűsebb képét mutatják az idei állampapír-befektetések. Persze attól függően, hogy valaki a pénzét mikor fektette állampapírba, és természetesen az sem volt mellékes, hogy melyik lejáratot választotta. Az idén egyértelműen azok jártak igazán jól, akik az év elején a leghosszabb (5-10 éves) lejáratokat részesítették előnyben.

Szerény növekedés

Az infláció csökkenése és a forint sávszélesítése ugyanis igen sok külföldi befektetőt vonzott e területre, aminek a másodpiaci referenciahozamok mélyrepülése lett a következménye. Azok tehát, akik hosszú papírjaikat időközben értékesítették, meglehetősen magas árfolyamon tudták ezt tenni.

A folyamatoknak egyébként újabb lökést adott, hogy éppen az általunk vizsgált időszak végén került sor az első 15 éves lejáratú államkötvény kibocsátására is. A leghosszabb futamidejű állampapír premierjén (a 10 éves 1999 januárjában jelent meg) még a vártnál is sokkal nagyobb volt a kereslet. A szakértők úgy vélik, a roham következtében az átlaghozam indokolatlanul alacsony (6,81 százalék) lett. Általános vélemény szerint éppen ezért az ezekből a papírokból vásárlók rövid távon (a várható hozamemelkedés nyomán bekövetkező árfolyamcsökkenés miatt) csak veszteséggel tudják befektetésüket felszámolni.

Valószínűleg ez a felismerés – miszerint az állampapírokon is lehet veszteni, ha azokat valaki a lejárat előtt kényszerül eladni – vezetett oda, hogy a háztartások az idén május óta csak igen szerény mértékben (1,6 milliárddal) növelték állampapír-portfóliójukat.

Eltérő hozamok

Ez a magatartás bizonyos fokig érthető akkor, ha áttekintjük a MAX-index (ennek kosarában államkötvények találhatók) hozamának alakulását. A MAX ugyanis, ha egy egész évre visszamenőleg vizsgáljuk, akkor 14,35 százalékos, amennyiben fél évre, akkor 12,03, negyedévre pedig 10,53 százalékos hozamot produkált éves szintre vetítve.

A befektetési alapok teljesítménye is az előbbiekben leírt folyamatokat tükrözi. Az állampapíralapok meglehetősen jó, míg a részvénybe fektetők kifejezetten rossz hozamot mutathattak fel. Az alapok teljesítménye között azonban – a portfóliókezelők ügyességétől függően – igen jelentős eltéréseket tapasztalhattunk. A kötvényalapoknál éves időtávon az élbolyban meglehetősen egységesen 12,5 százalék, illetve e feletti az éves hozam, és a sereghajtók jegyei is 10 százalékot fialtak befektetőiknek. Hat és három hónapnál azonban az OTP Maxima éves szintre vetített hozamával a kiemelkedők közé tartozik. A pénzpiaci alapok közül minden időtávon a CA Pénzpiaci számít a legjobbnak. A hozam itt egy évnél 10,89, fél évnél annualizáltan 10,06, míg negyedévnél 9,82 százalék volt. Ebben a kategóriában a legrosszabb hozamok évi 5-6 százalékosak voltak.

Azok, akik pénzüket egy éve fektették részvényalapba, mindenképpen veszítettek. Hat hónapnál a Bonus Részvény volt az egyetlen, amely nyereséget biztosított, három hónapnál azonban már fele-fele arányban akadt nyereség és veszteség. A legjobb ebben a kategóriában a Concorde Részvény (évi 10,91 százalékos hozam), a legrosszabb pedig a Takarék Részvény (11,28 százalékos negatív hozam) volt.