Közvetítők és döntőbírók

A Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) eredményes öt évet hagyott maga mögött – állapította meg az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) az intézmény tevékenységét értékelő, novemberi ülésén. A szociális partnerek ugyanakkor javasolták, hogy az MKDSZ jövőbeni működtetésének formáját szakértői bizottságban vitassák meg.

Az értékelő beszámolóból kiderült: az MKDSZ 1996. július 1-jétől ez év július elsejéig 170 üggyel foglalkozott. Az intézmény vezetői és tagjai 46 esetben – a kollektív munkaügyi vitákról kapott információk alapján – saját maguk keresték meg a feleket, mégpedig azzal a céllal, hogy tájékoztassák őket az MKDSZ igénybevételének lehetőségéről. A 170 regisztrált ügy közül 121 munkaügyi érdekvitaként tartható számon, tanácsadásra, közvetítésre és döntőbíráskodásra pedig együttesen 73 alkalommal került sor.

Ami az ügyek tartalmát illeti, az első helyen a bérekkel kapcsolatos esetek szerepelnek, majd ezt követik a kollektív szerződéshez, illetve – harmadik helyen – a létszámleépítéshez kapcsolódó viták. Ugyancsak gyakoriak a jogutódláshoz, valamint a szakszervezetek és az üzemi tanácsok működési feltételeihez, továbbá a jóléti és a szociális juttatásokhoz kötődő nézeteltérések. Ami pedig a további "mutatókat" illeti: a kollektív munkaügyi viták megelőzéséért tartott tanácsadásra 16 alkalommal került sor, s míg a szolgálat 43 esetben – összesen 231 nap időtartamban – közvetítői feladatokat látott el, addig csak 4 esetben került sor döntőbíráskodásra. Az összesítésekből az is kiviláglik, hogy évente, átlagosan 14 alkalommal dolgoztak az intézmény közvetítői.

Az OMT ülésén is feltették a kérdést, vajon miért ilyen alacsony az ügyek száma, holott a munka világa köztudottan konfliktusokkal terhes. Az MKDSZ-nek a vállalatok körében végzett felméréséből kiderült: ott, ahol létezik a kollektív szerződés – s jelenleg e cégekre terjed ki a szolgálat hatásköre –, azokon a munkahelyeken elenyésző az érdekviták száma. E munkáltatók a munkaügyi konfliktusok rendezésének mechanizmusait eleve beépítik a kollektív szerződésekbe, ily módon azok külső segítség nélkül is rendeződnek. Számos vita adódhat ugyanakkor a kis cégeknél – ahol nem működik szakszervezet –, ám az ellentétek vagy latens módon vannak jelen, vagy pedig – felszínre kerülésük után – a munkaügyi bíróságokon végződnek. Tény azonban: a jövőben minden lehetőséget meg kell ragadni a szolgálat ismertségének erősítésére.