Bértárgyalások – 2002

Eltérő ajánlásokat fogalmaztak meg a szociális partnerek

"A reálbér alacsony infláció mellett növekedjék"

A kormány fontosnak tartja, hogy a jövő évi keresetajánlásokról háromoldalú megállapodás szülessen, azonban úgy véli: az alku megkötése elsősorban a munkaadói és a munkavállalói szervezetekre tartozik. A kormány természetesen részt kíván venni az egyeztetéseken, mindazonáltal a tárgyalások fő szereplői a szakszervezetek és a munkaadói érdekképviseletek. A megállapodás fő feltétele ennek megfelelően az, hogy a két szociális partnernek sikerüljön közös álláspontot kialakítania. Amennyiben a tárgyalások sikerrel biztatnak, akkor az egyeztetésekbe a kormány is aktívan bekapcsolódik – közölte Herczog László, a Gazdasági Minisztérium miniszteri megbízottja.

Ami a számokat illeti, a kormány azt szeretné, ha az átlagkeresetek növekedése elérné legalább az infláció, valamint a GDP-növekmény felének megfelelő mértéket. A 2002. évi költségvetési törvényt alapul véve 4-6 százalékos inflációval számolunk, amelyhez mintegy 4 százalékos GDP-növekedés adódik. Ez összességében 6-8 százalékos keresetnövekedésnek felel meg. Ezt tekintjük tehát minimumnak – hangsúlyozta a miniszteri biztos.

Természetesen a döntésnél az adórendszer változásait is figyelembe kell venni. A számítások szerint 2002-ben a bruttó és a nettó bérek várhatóan azonosan nőnek, sőt a nettó kereseteknek a bruttónál nagyobb növekedése sem zárható ki.

Herczog László elmondta: a kormány azt szeretné – és ezzel a szociális partnerek is egyetértenek –, ha a reálbérek érzékelhető emelkedése a lehető legalacsonyabb infláció mellett következne be. A jövő évi bértárgyalásokat mindenképpen meghatározza a minimális bér 50 ezer forintra történő emelése, aminek következtében a kereseti arányok lényegesen módosultak, s az alacsonyabb kategóriákban egyfajta bértorlódás következett be.

Herczog László rámutatott: arra nyilvánvalóan nincs lehetőség, hogy a verseny- és a közszféra valamennyi kategóriájában ugyanekkora mértékben emelkedjenek a keresetek. Az indokolt különbségek kialakításához viszonylag hosszabb idő szükséges, de a korábbi kereseti arányok visszarendeződésével nem kell számolni, és ez nem is indokolt. Herczog László hozzátette: mindazonáltal el tudná képzelni, hogy a korábbiaktól eltérő szerkezetű keresetajánlásban állapodjanak meg. Célszerű lenne, ha a keresetajánlás két részből tevődne össze: egyfelől a minimális bérre vonatkozna – amely nyilvánvalóan kötelező, bár az érintettek arányában lényeges különbségek adódhatnak a vállalkozások között –, másfelől pedig a minimálbér-emelésben nem részesülőknek ajánlott emelést tartalmazná. Természetesen a két elem összegének meg kell felelnie a nemzetgazdasági lehetőségeknek.

A közszférában nyilvánvalóan kisebb a mozgástér, hiszen a költségvetési törvényt már korábban elfogadta az Országgyűlés. A feszültségek oldását szolgálják a különböző illetményszorzók, valamint az az átlagosan 3 százalékos (26-28 ezer forintos) keresetkiegészítés, amit decemberben kapnak kézhez a közigazgatási ügykezelők és fizikaiak, valamint azok a közalkalmazottak, akiknek az illetményét kizárólag csak az illetménytábla tételeinek 8,75 százalékos emelése érintette.

Ezzel a kormány teljesítené ígéretét, miszerint a közszféra valamennyi területén el kell érni az infláció plusz a GDP-növekedés felének megfelelő keresetemelést az idén. Mivel az infláció magasabb az eredetileg feltételezettnél – ma már 9,4 százalékkal számolnak –, így a közszférában indokolt a keresetkiegészítés. Az említett 9,4 százalékos inflációval és a 4,5 százalékos GDP-növekedés felével kalkulálva 11,65 százalékos keresetemelésről lehet beszélni, amit a kormány 12 százalékra javasolt kerekíteni – emelte ki a biztos.

"Bizonytalanok a makrogazdasági prognózisok"

A munkaadói oldal eredetileg 6-8 százalékos keresetemelési ajánlást javasolt 2002-re – közölte Dávid Ferenc, az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Országos Szövetsége (ÁFEOSZ) titkára, a munkaadói oldal szakértője.

A munkaadói érdekképviseletek szerint jó, ha a jelentős minimálbér-emelésnek megfelelnek majd a munkahelyek jövőre, ezért a lehető legkisebb mértékű keresetemelést ajánlják az ágazati és helyi béralkuk partnerei számára.

Az 50 ezer forintra emelt minimálbérrel a munkaadók terhei így is mintegy 110-120 milliárd forinttal emelkednek éves szinten, bár ebből kompenzációként 15 milliárd forintot kifizet a Munkaerő-piaci Alap a támogatásra szoruló cégeknek.

A munkaadók számára elfogadhatatlan a szakszervezetek 3,5-7 százalékos reálbér-követelése. Dávid Ferenc emlékeztetett arra, hogy a cégek körében még a nyáron végzett felmérés szerint is maximum 2 százalékos reálbérnövelésben gondolkodtak.

A szakértő szerint a kormány jövő évre vonatkozó keresetemelési elképzeléseinek egyik fő problémája, hogy mind az infláció, mind a 2002. évi gazdasági növekedés mértéke mára rendkívül bizonytalanná vált.

A szakértő kifejtette: az idei háromoldalú minimálbér-tárgyalások formaiak voltak, mivel a költségvetésben jövőre rögzített legalább 50 000 forintot csak emelni lehetett volna. A munkaadók úgy ítélik meg, hogy az egyes ágazatokban dolgozók 40 százalékát érintő 56 százalékos idei minimálbér-emelést nem alapozta meg a gazdaság teljesítménye. Ezzel szemben az Unió azt ajánlja, hogy a nominális és a reálbérek csak a gazdasági teljesítmény növekedésének arányában emelkedjenek, a mértékében pedig állapodjanak meg a szociális partnerek. Tény: a 2002 januárban esedékes, ideihez képest 25 százalékkal megemelt, 50 000 forintos minimálbér bevezetése nem tükrözi a gazdaság teljesítményét.

Persze figyelembe kell venni azt az uniós elvárást is, hogy a nettó minimálbérnek a csatlakozásig el kell érnie a nettó átlagkeresetek 55-60 százalékát, ami most 40-50 százalék körül mozog. Az is hasznos lenne, ha a kormány a 2002-re rögzített 2 százaléknál intenzívebb járulékcsökkentést hajtana végre, illetve a 4200 forintos egészségügyi hozzájárulást megszüntetné, de legalábbis csökkentené a napi munkaidővel arányosan. Sajnos azonban a kormány e területen nem kíván hozzányúlni a kétéves büdzséhez.

"Aránytalanságok feszítik a bérskálát"

A szakszervezetek álláspontja szerint jövőre 10-12, plusz 1 százalékos bruttó keresetemelésre lenne szükség. Elképzeléseink szerint a 13 százalékból 10-12 százalékot bérfejlesztésre, 1 százalékot pedig a minimálbér-emelésből adódó bérfeszültség kezelésére kellene fordítani – jelentette ki Borsik János, az Autonóm Szakszervezetek Szövetségének elnöke, a munkavállalói oldal szakértője.

A szakszervezetek azért nem fogadják el a munkaadói és a kormányzati oldal 6-8 százalékos ajánlatát, mert az utóbbi években az infláció rendre jelentősen meghaladta a prognosztizált mértéket, ami felborította az előzetesen kialkudott keresetajánlási mértéket.

A munkavállalói érdekképviseletek szerint ugyanis a minimálbér idei és a jövő évi emelése miatt méltánytalan bérarányok alakulhatnak ki a bérskála középső részein. A szakszervezetek – a bértorlódást elkerülendő – 2003-tól bértarifarendszer bevezetését is javasolják, melynek lényege, hogy az általános minimálbérnél magasabb, kötelező legkisebb kereseteket rendelnének az egyes képzettségekhez.

Mivel az elmúlt években a reálkeresetek növekedése elmaradt a gazdasági növekedés ütemétől, a szakszervezetek jövőre 4-5 százalékos reálbéremelést szeretnének elérni – közölte a szakszervezeti szakértő. A munkavállalók továbbra sem értik ugyanis, hogy miért nem nőhetnek a béreik a teljesítményekkel arányosan. Az utóbbi években a gazdaság dinamikusan fejlődik, a GDP növekedése 5 százalék körüli, azonban a reálbérek jóval e szint alatt növekedtek úgy 1999-ben, mint 2000-ben. Ez idő alatt ugyanakkor emelkedtek az adóterhek is: a személyi jövedelemadó tekintetében csak 1999-ben közel 200 milliárd forintnyi többletelvonást kellett elszenvedni csak azért, mert az adókedvezmény a felére csökkent és az adótábla változott.

A munkavállalói oldal elfogadta az Autonómok azon álláspontját, miszerint a minimálbér bruttó emelésével szemben a nettó bér számít: ez mutatja ugyanis, hogy a dolgozók mennyit visznek haza. Ezért hasznosnak tartanák az szja csökkentését az alsó jövedelmi sávban: elfogadhatatlan ugyanis, hogy a létminimum szintjét még csak el sem érő minimálbér 20 százalékos adóelvonással terhelt. Ez a legfejlettebb uniós tagországokban is csak 14-15 százalékos.

A javaslat megalapozottságát mutatja, hogy a munkaadói szövetségek is elfogadták, majd a tárgyalásokon mindkét oldal közösen képviselte. A kormány elutasító magatartása miatt azonban meghiúsult az elképzelés. Ám ezt tapasztalva a munkáltatók is elpártoltak a közös állásponttól. Az Autonómok az 50 ezer forintos minimálbér megszavazásánál végül is tartózkodtak, de nem kívánták megakadályozni a konszenzusos döntést.

Végül a szakszervezetek is elfogadták az 50 000 forintos mértéket, noha feltételként szabták, hogy mielőbb kezdődjön meg a tárgyalás a jövő évre országosan ajánlható keresetemelési mértékről. Kérték, hogy a kormányzat javasolja azon állami vagy állami többségi tulajdonú cégeknek az idei tényleges inflációhoz igazodó béremelést, ahol ezt még nem hajtották végre. Ugyanezt kérték a szakszervezetek a munkáltatói érdekképviseletektől is.

A munkavállalói oldal azt igényelte továbbá, hogy a kormányzat még az idén terjessze az OMT elé az uniós bérekhez történő felzárkózás programját.

Borsik János felhívta a figyelmet arra, hogy a minimálbér 50 ezer forintos bevezetésével 2 millió ember munkáját értékeli le a kormány, mert az emelés 1 millió embert érint, de 2 millió ember közel kerül a minimálbérhez azáltal, hogy nem növekszik a keresete.

Ágazatonként eltérő a gazdálkodók pozíciója"

Az agrárvállalkozások körében csak a gazdaság teherbíró képességének megfelelő béremeléseket tudunk jó meggyőződéssel támogatni. A 25 százalékos jövő évre vonatkozó minimálbér-emelést mind a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ), mind pedig az Agrár Munkaadói Szövetség (AMSZ) elfogadta, ám ez a tagok többségénél meghatározza a bértömeget – jelentette ki Szabadkai Antal, az AMSZ irodavezetője. – A kormányzat javaslatát, a 6-8 százalékos átlagbér-emelési mértéket azért tartjuk elfogadhatóbbnak, mert gazdálkodó szervezeteink bérfizető képességéhez sajnos ez áll a legközelebb.

A mezőgazdasági vállalkozások, intézmények és a gazdák helyzete természetesen nem egységes, hiszen jelentős különbségek tapasztalhatók régiónként, illetve termelési al- és szakágazatonként is.

A színvonalas munkaerő viszont csak megfelelő bérezéssel tartható meg, ezért a cégek – ha a piaci helyzet és saját gazdasági teljesítőképességük lehetővé teszi – az ajánlott sáv feletti béremelést is megvalósítanak. Legalábbis ezt mutatja az elmúlt év tapasztalata, amikor is az alultervezett infláció miatt többlet-béremelési igény jelent meg a versenyszféra vállalatainál és a mezőgazdaságban is. Ahol ennek a gazdasági feltételei biztosíthatók voltak, ott a tavalyi ajánlásokat meghaladó átlagos béremelések történtek. Ám ez a tény is óvatossá teszi a munkaadókat – a mezőgazdaságiakat különösen –, s arra int, hogy a tárgyalási folyamat elején nem célszerű elkötelezettséget vállalni a túlságosan magas átlagbér-emelési ütem mellett.

Másrészt azt is látni kell, hogy a minimális bérek nagyarányú emelése bértorlódást okozott, és a munkahelyek a jó vagy elfogadható légkör megőrzése érdekében – lehetőségeik szerint – lépéseket tesznek a feszültség csökkentésére.

Az a cél, hogy a kifizetett minimálbér fedezze a mezőgazdaságban dolgozók megélhetési költségeit. Ennek a feltételeit azonban először meg kell teremteni gazdaságpolitikai és agrárpolitikai intézkedésekkel. A mezőgazdaságban, a szezonális jelleg és az idénymunkások alkalmazása miatt, kiugróan magas a minimálbéren foglalkoztatottak aránya. Az idei 40 ezer és a jövő évi 50 ezer forintra történt minimálbér-emeléssel a kormány nehéz helyzetbe hozta az agrármunkaadókat. Kiemelten fontos, hogy a mezőgazdaság – mely ágazatban az idei minimálbér-emelés szinte az egész bérfejlesztésre szánt bértömeget elvitte – súlyának megfelelő összegekhez jusson a 15 milliárd forintos kompenzációból.