Modern céhlegények

A statisztika ma Magyarországon mintegy 3 millió 800 ezer foglalkoztatottat, csaknem 370 ezer állástalant, körülbelül 90 ezer betöltetlen álláshelyet és valamivel több mint 40 ezer külföldi állampolgárságú munkavállalót tart nyilván. Utóbbiak tábora öt év alatt megkétszereződött, azonban a feketén foglalkoztatott külföldiek számát a szakemberek a korábbinál kevesebbre, egyesek százezer körülire becsülik.

Fordulat nélkül

A munkaerőpiac folyamatai az elmúlt évtizedben a figyelem előterébe kerültek. A 90-es évek első felében a magas munkanélküliség, később a feketemunka okozott gondokat, napjainkban pedig Magyarország csatlakozási felkészülése állítja középpontba a foglalkoztatáspolitikai feladatokat. Jelenleg például az EU-csatlakozási tárgyalások kulcskérdésévé vált a kelet-európai országok munkavállalóinak lehetséges nyugati inváziója. A jelek szerint a vita – kölcsönös kompromisszumok árán – nyugvópontra jutott, noha továbbra is kérdés, hogy vajon a kedvezménytörvénynek milyen következményei lesznek Magyarországon, illetve: valóra válnak-e a munkaerőhiányról szóló prognózisok?

A témakör kutatói, köztük a Foglalkoztatási Hivatal munkatársai – anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznának – nem várnak drámai fordulatot a munkaerő piacán. Úgy vélik, a jogszabályokkal fel vagyunk készülve a változásokra. A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvényhez kapcsolódó legfrissebb, 1999-ben hozott miniszteri rendelet például megfelelő garanciákat nyújt arra, hogy külföldiek csak akkor jöhessenek – legálisan – Magyarországra dolgozni, ha szükség van rájuk. Azaz, ha az adott feladatokra hazai munkáskéz nem áll rendelkezésre.

A higgadt várakozást támasztják alá a rendelet tapasztalatai, valamint a különböző országokkal megkötött kétoldalú munkavállalási egyezmények következtetései is. Derzsi Éva elemző közgazdásszal tallózva a külföldi állampolgárok munkavállalását összefoglaló legújabb tanulmányban, kiderül, hogy 2000-ben a munkaügyi központok országszerte 40 ezer 203 egyéni munkavállalási engedélyt adtak ki, az esztendő végén 35 ezren rendelkeztek ezzel az egyébként legfeljebb egy évre érvényes és meghatározott feltételek mellett meghosszabbítható munkavállalási engedéllyel. A vándormunkások 70 százaléka iránt – a korábbi évekhez hasonlóan – a fővárosban és Pest megyében mutatkozott igény, számuk a fővárosban meghaladta a 20 ezret. Csaknem 2-2 ezer dolgozónak kínáltak munkát Győr-Moson-Sopron és Fejér megyében, és ezernél több munkavállalót foglalkoztattak Komárom-Esztergom, valamint Csongrád megyében.

A külföldi foglalkoztatottak közül csaknem minden második román állampolgár volt, számuk az év végén megközelítette a 20 ezret. Ötezernél többen érkeztek a szovjet utódállamokból, többségük ukrán állampolgárságú, de magyar anyanyelvű. A szlovák állampolgárok a harmadik legnépesebb csoporttá léptek elő, feltehetően a kétoldalú államközi megállapodásnak is köszönhetően. Évről évre emelkedik a kínaiak és a vietnamiak száma, igaz, a nyilvántartásban csupán a töredéke szerepel a ténylegesen itt lévőknek.

Vezet a feldolgozóipar

A számsorokból az is kiderül, hogy az utóbbi öt évben meredeken csökkent a – legnagyobbrészt a bányászatban foglalkoztatott – lengyelek száma. 1995-ben még csaknem 2 ezer 200-an dolgoztak nálunk, tavaly év végén már csak alig háromszázan. Derzsi Éva szerint a jelenség elsősorban nem a bányászat visszaszorulásával, hanem a lengyel gazdaság erősödésével, munkaerő-felvevő és -megtartó képességének növekedésével függ össze. Ezzel magyarázható az is, hogy mindössze 81 cseh vendégmunkás tartózkodik Magyarországon, és ez növekedésre utal az öt évvel ezelőtti 25-höz képest.

Ami a fizikai, illetve a szellemi munkakörben foglalkoztatottak közötti arányt illeti, 72, illetve 28 százalék az előbbiek javára. Az előző évekkel összehasonlítva tavaly és tavalyelőtt emelkedett a fizikaiak száma, ezen belül azonban kismértékben csökkent – 58 és fél százalékra – a szakképzettek aránya. A szellemi foglalkozásúak között kevesebb a felsőfokú végzettséggel rendelkező, e csökkenésből azonban nem olvasható ki tendencia.

A legtöbb vendégmunkást – 25 százalékot – a feldolgozóipar foglalkoztatja, ezután az építőipar, a kereskedelem és a vendéglátás következik a sorban. Meglepően kevés, mintegy 1800 legális külföldi munkavállaló található a mezőgazdaságban.

A 15 EU-tagországból hozzánk érkezett munkavállalókról már csak a kuriózum kedvéért érdemes szót ejteni. Természetesen róluk is készülnek statisztikák, mert évente 2200-2300-an jönnek ide dolgozni. A legtöbben – 5-600-an – Németországból és Angliából érkeznek hozzánk, míg Luxemburg jelenleg 1, azaz egy vendégmunkással képviselteti magát.

Kétoldalú egyezmények

Hazánknak jelenleg Ausztriával, Luxemburggal, Németországgal, Svájccal és Szlovákiával van élő megállapodása, kétoldalú kormányközi egyezménye a gyakornokok cseréjéről. A Romániával tavaly májusban aláírt szerződés várhatóan a közeljövőben töltődik meg tartalommal, és mielőbb feléled a Franciaországgal korábban megkötött megállapodás is.

Kovács Géza, a Foglalkoztatási Hivatal nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetője arra hívja fel a figyelmet, hogy ezek az országok – hazánkhoz hasonlóan – a felkínált lehetőségek mellett különböző megkötésekkel egyben védik is a maguk munkaerőpiacát, mégpedig saját munkavállalóik érdekében. Általában csak akkor adnak ki munkavállalási engedélyt, ha a munkakörre meghatározott ideig nincs hazai jelentkező.

Az első államközi megállapodás több mint tíz éve, 1990-ben köttetett a Német Szövetségi Köztársasággal: s a vendégmunka-vállalás a szakmai és a nyelvi ismeretek bővítését szolgálja. Ezzel a lehetőséggel 40 éves korig élhetnek azok, akiknek szakképesítésük és szakmai gyakorlatuk van, és beszélik a német nyelvet. Ha e követelményeknek megfelelnek, 12 hónapig, legfeljebb másfél évig vállalhatnak munkát, ám kinttartózkodásukat nem hosszabbíthatják meg.

Az egyezmény – mindkét fél számára – kvótát jelöl meg, ami évi 500-zal indult, majd nem sokkal később ezerre nőtt, ma pedig kétezer. Jellemző azonban, hogy a "magas" követelmények miatt ezt a nem túlságosan nagy keretet sem tudjuk kitölteni. Magyar részről körülbelül 60 százalékos a "kihasználtság", német részről pedig elenyésző. Németországból évente legfeljebb néhány kalandvágyó fiatal jön Magyarországra dolgozni, többnyire iskolákba, német nyelvet tanítani.

Keresettek az informatikusok

Tőlünk elvileg a legkülönfélébb szakképzettségűek mehetnek külföldre vendégmunkásnak, a gyakorlatban azonban főleg a vendéglátóipar várja a munkavállalókat: a kiutazóknak mintegy fele pincér, szakács, cukrász, és újabban a hentesek is keresettek.

Más munkavállalási konstrukcióban várják a felsőfokú végzettségű informatikusokat, ám ők nem túlzottan érdeklődnek a németországi munka iránt, mert nyilván itthon is tisztességes jövedelemhez jutnak. Létezik ugyanakkor – szabott létszámra – egy vállalkozói alapú munkavállalási lehetőség is, szezonális munkavállalásra pedig a német és a magyar munkaügyi szervezet kötött megállapodást. Ez utóbbival kapcsolatban érdemes tudni, hogy a három hónapos szezonmunkához csupán a nyelvet kell ismerni, más korlát nincs. Évente mintegy 4-4 és fél ezren élnek ezzel a lehetőséggel.

Ami a többi országgal kötött, úgynevezett gyakornoki egyezményt illeti: az ausztriai kezdeti, 1998-as 300-as kvóta mára 600-ra emelkedett, és már májusban betelt. Svájcba százan mehetnek dolgozni, Luxemburgba húszan. Míg az előbbi szűkös lehetőség, az utóbbi iránt szinte egyáltalán nincs érdeklődés. Szlovákiával más a helyzet, ezzel az országgal foglalkoztatási egyezményünk van.

"Egyirányú utca"

Az államközi megállapodások egyébként egyirányú utcához hasonlíthatók. Svájcból, Luxemburgból például hosszú évek óta nem jött egyetlen vendégmunkás sem Magyarországra, hazánkfia viszont Szlovákiába nem kívánkozik. Szlovák állampolgár azonban – hosszabb-rövidebb időre – évente ezer vállalhat munkát Magyarországon.

Döntő mértékben a kelet-nyugati egyirányúság jellemzi a Vas, Zala, Győr-Moson-Sopron megyére, valamint az ausztriai Burgenlandra kiterjedő úgynevezett határ menti ingázói egyezményt is. A kvótát itt is sikerült – közös érdekből és akarattal – évről évre emelni, a kezdeti 550-ről 1200-ra. Magyar vállalkozóban nincs hiány.

A hazai munkaerőpiacnak inkább előnyére, semmint hátrányára szolgál e modern céhlegények nyugat-európai vándorlása – mondja Kovács Géza. Jól meghatározott idő után ugyanis ők hazajönnek, mindazzal a plusszal, magas színvonalú nyelv- és szakmai tudással, a legkorszerűbb technikai ismeretekkel, a fejlett világ ma már nélkülözhetetlen munkakultúrájának a birtokában, amit idegenben elsajátítottak. Mindemellett az egyénnek és a gazdaságnak egyaránt hasznára válik a külföldön megtakarított és hazahozott tőke is.

Szakértők egybehangzó véleménye szerint ez ideig lényegesen nem befolyásolta a hazai munkaerőpiacot sem a magyarok külföldi munkavállalása, sem a hozzánk érkező vendégmunkaerő. Tartós gazdasági növekedés esetén azonban – a demográfiai előrejelzések ismeretében – gondot okozhat a munkaerőhiány. A jövőt illetően nagyon sok a "ha", a feltételes mód, a bizonytalansági tényező, a külföldi tőkebeáramlástól a multinacionális cégek további terjeszkedéséig. Alaposan árnyalhatja a képet a hazai kis- és középvállalkozások fejlődése is.

A KSH adatai szerint az idei esztendő első felében hazánkban például csaknem 45 ezerrel nőtt a működő gazdasági társaságok száma, és a növekmény fele-fele arányban egyéni és társas vállalkozás volt. Ma Magyarországon egymillió 195 ezer gazdasági szervezetet tartanak nyilván, 20 ezerrel többet, mint az év elején. Az aktív gazdálkodó szervezetek közül 452 ezer egyéni vállalkozó.

Ez utóbbi réteg dr. Károlyi Miklósnak, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) főtitkárának véleménye szerint nagyon nagy létszámú, az országban nincs olyan jövedelemtermelő képesség, amely ennyi magánvállalkozót eltartana. A VOSZ megítélése szerint a jövő a társas vállalkozásoké, ez természetesen nem zárja ki az egyéni vállalkozók boldogulását. A tőkehiány azonban koncentrációt követel meg, magyarán azt, hogy a gyengébb lábon állók összeálljanak, s egyesítsék anyagi eszközeiket. Szétaprózott tőkével ugyanis a fejlődő piacon nem lehet megmaradni, az EU-csatlakozás után pedig különösen nem.

A tőkekoncentráció nyomán azonban nem várható jelentős számú munkaerő felszabadulása, lévén az egyéni vállalkozók vagy társtulajdonosok, vagy egymás alkalmazottai lesznek. Legalábbis ezt vetítik előre a nyugati tapasztalatok, és erre lehet következtetni a hazai jelekből is. Egészen más helyzet áll elő természetesen, ha nem jön létre a tőkekoncentráció, az üzletek összevonása. Ez esetben az egyéni vállalkozók jelentős része tönkremegy, és helyüket a nyugati "vendégvállalkozók" foglalják el. Ők ismernek egy világnyelvet, olyan szakmai bizonyítványuk van, ami a magyaroknak ma még nincs – de érvényes nálunk is –, és nagy gyakorlattal rendelkeznek a korszerű technika kezelésében. Magas igényekkel lépnek fel munkavállalóikkal szemben is, ezért aztán előfordulhat, hogy egy időben együtt jelentkezik a munkanélküliség és a munkaerőhiány, és ennek nyomán a képzett vendégmunkások iránti igény.

Ha a gazdasági fellendülés folyamatos marad, akkor a jövedelemtulajdonosok nagy része olyan kedvező anyagi helyzetbe kerülhet, amelyben most a legtöbb elemző szerint alig egyharmad részük van. Ebből következően vendégmunkások foglalkoztatására kényszerülünk olyan szolgáltatásokban, amelyekre a hazai munkaerő nem vállalkozik. A határok átjárhatóságával megindulhatnak felénk a szomszédos országok azon polgárai, akiknek munkavállalását nem akadályozza majd a nyelvtudás hiánya.