Minimálbér-alku

Az országosan kötelező legkisebb bér mértékéről egy évtizede tripartit tárgyalások zajlanak. Ennek – a múlt évi menetrend kivételével – az volt a gyakorlata, hogy a munkavállalók képviseletében a szakszervezetek tettek javaslatot a minimálbérre, a munkaadók pedig mérlegelték az előirányzatot. Véleményüket saját gazdasági lehetőségeik felmérésével s a várható makrogazdasági mutatók figyelembevételével alakították ki, majd ezt védték a tárgyalásokon.

A kormánytól a partnerek azt várták, hogy megalapozott hatásvizsgálatokkal s a tárgyalásokhoz szükséges makrogazdasági információkkal segítse a megegyezést. Természetesen a kormány is érintett a szociális partnerek megállapodásában, és ennek köszönhető, hogy egy év kivételével minden esetben háromoldalú megállapodás alapján hirdették ki a legkisebb munkabér összegét meghatározó rendeletet. Maga az alku azonban elsősorban a munkavállalók és a munkaadók között zajlott.

Mélyülő ellentétek

A korábbiaktól eltérően a 2001. évre érvényes drasztikus minimálbér-emelést a kormány önállóan döntötte el. Ami pedig a jelen egyeztetést illeti, a jövő évi legkisebb bér megállapításához kapcsolódó tárgyalási helyzet tovább romlott. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a kormány a két évre szóló költségvetésben jövőre ötvenezer forintban tervezte meg a minimálbért, és ennek megfelelően befolyásolta a jelenlegi felkészülést, valamint a tárgyalásokat is.

Ugyanakkor az Országgyűlés a múlt év őszén módosította a Munka Törvénykönyvét, amivel tulajdonképpen korlátozta az Országos Munkaügyi Tanács jogkörét. Ezek szerint, ha az OMT-n belül a szociális partnerek a tárgyévet megelőző szeptember 10-éig, vagy az azt követő 15 napon belül nem tudnak megegyezni a keresetek legkisebb összegéről, akkor arról a kormány dönthet. Ez a körülmény nagyban befolyásolta a bértárgyalások hangulatát és kimenetelét, ugyanis elmélyítette a szociális partnerek közötti ellentéteket.

A tárgyalásokat nehezítette, hogy időközben döntés született az árfolyamsáv szélesítéséről, ami különösen az exportáló, s azok közül is a kisebb vállalatoknál okoz súlyos veszteségeket. Ez nyilvánvalóan rontja a cégek jövedelempozícióját, melynek hatása nem vonatkoztatható el a bértárgyalásoktól.

Eltérő felmérések

A kormány a 2001. év első negyedévének, majd az első félévének adatai alapján felmérést készített a január elsején bevezetett 40 ezer forintos minimálbér hatásáról. Helyzetértékeléseiben arra a következtetésre jutott, hogy a gazdaság minden különösebb nehézség nélkül "be tudta fogadni" a 40 ezer forintos minimálbért, azaz a szociális partnerek által megfogalmazott aggályok valótlanok. E kormányzati helyzetelemzést és az abból levonható következtetéseket a munkaadók nem fogadták el, amire minden okuk megvolt, hiszen a munkáltatói szervezetek – saját hatáskörükben és területükön végzett – felmérései a kormányzati megállapításokkal ellentétesek.

A Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) vizsgálata például rávilágít: a 40 ezer forintos minimálbér sok cég számára erőn felüli feladatok megoldását jelentette, még akkor is, ha ennek számszerű adatai hat hónap statisztikájában nem jelentkeznek kiugróan. Ezért a további emelésnél e munkaadói kör számára elengedhetetlen a megfelelő ellentételezés. Ugyanerre a következtetésre jutott a Kis- és Középvállalkozói Érdek-képviseleti Szövetség (KÉSZ) is az érdekkörébe tarozó munkáltatók körébe tartozó vállalkozások véleményét összegezve. Ugyanakkor az MGYOSZ vállalkozásainak jelentős része ennél jobb helyzetben van, és kezelni tudta az 57 százalékkal megemelt minimálbért.

Túlélési technikák

Tény, hogy a 40 ezer forintos minimálbér bevezetése eltérően érintette a szakmákat, ezen belül az egyes cégeket is. A felmérésben részt vevő vállalatoknál különböző "túlélési technikákat" alkalmaztak. Előfordult létszámleépítés, illetve kényszerű átcsoportosítás: ez körülbelül a vállalatok 20 százalékát érintette az MGYOSZ cégeinél. A másik – főként kisvállalkozások körében – alkalmazott megoldás a részmunkaidőben való foglalkoztatás bővítése volt.

A minimálbér megemelése az élőmunka-igényes szakmákban együtt járt a teljesítményhez kötött bérezési rendszerek felülvizsgálatával, megváltoztatásával, illetve a mozgó bérek alapbéresítésével. Ugyanakkor a kollektív szerződések tarifamegállapodásait – amelyek a minimálbérre épültek – általában felmondták. Azok a cégek, amelyek eddig nem kényszerültek ilyen lépésekre, jelezték, hogy az esetleges 50 ezer forintos minimálbér bevezetése már náluk is a tarifamegállapodások megszűnéséhez vezethet.

Tartós bérfeszültségek

Jellemző, hogy azoknál a munkaadóknál, ahol a 40 ezer forint minimálbérre "rá kellett állni", ott tartós béraránytalanságok és bérfeszültségek keletkeztek. Ezek rontják a dolgozók közérzetét, az üzemi légkört, kihatnak az egyéni és a cég által nyújtott teljesítményekre. Még azok a vállalkozások is, ahol a 40 ezer forintos minimálbér elérése nem jelentett gondot, jelezték, hogy az 50 ezer forintos minimálbérnél már a bérskála erősen összenyomódik, a minőségi munka leértékelődik.

A minimálbér bevezetésével kapcsolatos jelenlegi kompenzációs rendszerről a vélemények általában negatívak. Késői volt annak meghirdetése, a kiírók a konstrukcióban rövid határidőt és teljesíthetetlen feltételeket szabtak meg.

Közös teherviseléssel

Az idei tárgyalás során a szakszervezetek azt szorgalmazták, hogy a minimálbér közelítse meg a létminimumot, azaz nettó értéke érje el a 2002. évi átlagkeresetek nettó értékének 60 százalékát. A kormány azt hangsúlyozta, hogy eddig "áron alul foglalkoztatták a munkaadók a munkavállalókat, amin a kormány szeretne változtatni".

A munkaadók viszont – elismerve, hogy az Európai Unióhoz tartozó országok kereseti színvonala messze meghaladja a magyarországi kereseteket, és szükség van a fokozatos közelítésre – a fokozatosság fontosságát emelték ki. Mint kifejtették: ez mind az átlagbér, mind a minimálbér tekintetében – s különösen a nagy élőmunkát igénylő szakmák esetében – szükségszerű, hiszen a közel ötven év alatt kialakult bérstruktúrát nem lehet két év alatt helyrehozni, alapjaiban megváltoztatni.

A vélemények többsége szerint indokolt, hogy a minimálbér-emelés üteme haladja meg az átlagkeresetek növekedését, de csak kismértékben. A gazdaság teljesítőképessége ugyanis csak a "szinkronmozgást" viseli el, ellenkező esetben hathatós ellentételezésre van szükség.

A különböző megközelítésű vélemények abban megegyeznek, hogy a fejlődésre szükség van, de ezt a munkaadók véleménye szerint csak közös teherviseléssel lehet megoldani. Ez azt jelenti, hogy a szakszervezeteknek reális igényeket kell támasztaniuk, a kormánynak részt kell vennie a terhek vállalásában, a munkaadóknak pedig – lehetőségeikhez képest – biztosítaniuk kell a munkabérek növekedését.

Konkrét javaslatok

A szakszervezetek hármas követelményt állítottak, melynek lényege, hogy a legkisebb munkabér összege haladja meg az átlagos keresetek növekedését, minden családtípus közelítse a létminimumhoz szükséges keresetet, illetve a minimálbér – nettó értékben – érje el az átlagkeresetek 60 százalékát. Ez az arány egyébként egy esetjog következményeként került ajánlásra a Szociális Chartában. Az Unió ugyanis nem ír elő ilyen követelményt, a 15 tagállamból csupán nyolc országban alkalmaznak minimálbért, ez esetekben annak mértéke az átlagkereset 45-50 százalékát éri el.

A szakszervezetek által megfogalmazott hármas követelménynek 40-42 ezer forint összegű nettó minimálbér felel meg. Ennek megfelelően a tárgyalási javaslatot is – fejenként és havonta – 57 500 forintban terjesztették elő, de támogattak olyan megoldást is, hogy a minimálbérből teljesített levonások csökkentésével alacsonyabb bruttó minimálbért határozzanak meg, ha azzal is teljesül a javasolt nettó érték.

Javasolták továbbá, hogy a bértorlódások elkerüléséért országos bértarifarendszert fogadjanak el. E konstrukcióban a segédmunkás 57 500, a betanított munkás 65 000, a szakmunkás 75 000, a középfokú végzettségű 80 000, a főiskolai végzettségű 120 000, az egyetemi végzettségű pedig havi 140 000 forintot kapjon legkisebb bérként.

A kormányzati javaslat ezzel szemben a havi 50 000 forintos minimálbért tartalmazta. E javaslat szerint így a legkisebb bér nettó értékben az átlagkereset mintegy 55 százalékát éri el.

Megjegyzendő, hogy az idén a 40 ezer forint minimálbér 30 800 forint nettó értéket jelent, míg a munkaadók költsége 57 775 forint. A jövőre várható szja-val, valamint a tb-járulékkal (29 százalék) és az egészségügyi hozzájárulással (4500 forint) kapcsolatos változtatások nyomán az 50 ezer forintos minimálbér 37 750 forint nettó értéket takar. A munkaadó költsége viszont megközelíti a 70 500 forintot.

Mivel a bérek általános színvonala a gazdasági teljesítményekhez képest alacsony, ezért az országos minimálbér emelésével lehet a munkaadókat késztetni arra, hogy a bérskála magasabb fokozataiban arányosan magasabb béreket fizessenek. Nem érzékelhető azonban, hogy a minimálbér-emelés olyan alulról jövő nyomást gyakorolt volna a bérskálára, ami a bérek arányos fejlődését vonta volna maga után.

Magasabb jövedelem

A minimálbérről folytatott tárgyalás során – a szakszervezeti hármas követelmény alapján – a munkaadók is három fő szempont köré sorakoztatták fel érveiket. Ezek szerint alapvető, hogy a minimálbér nettó értékben "tisztes" megélhetést biztosítson, általa a magyar bérek közelítsék az uniós mértékeket, illetve a munkáltatók képesek legyenek kigazdálkodni a béreket. Ezért javasolják, hogy a munkabér legkisebb összege bruttó és nettó értékben azonos, azaz 40 ezer forint legyen. A munkaadói javaslat magasabb jövedelmet biztosít, mint a kormány 50 ezer forintos ajánlata (40 ezer forint a 37 500-zal szemben).

E megoldás kivitelezése azonban közös tehervállalással lehetséges. Azaz, a munkáltatók a 40 000 forint után továbbra is fizetik a 2001. évi terheket, a százalékos járulékokat, az emelt egészségügyi költséget. A kormány azonban a minimálbér utáni szja-befizetéstől eltekint – például adójóváírással –, s a munkavállalók által befizetett (tb- és munkavállalói) járulékokat a költségvetés átvállalja. A "teherátvállalás" mintegy 77 milliárd forintot jelent, mely összeg a költségvetési többletbevételekből biztosítható.

Ágazati különbségek

A minimálbér két év alatt 50 ezer forintra történő emelése ezen időszakban 80 százalékos növekedését jelent, aminek terheit viszont még a "gazdag" cégekre sem lehet kívülről ráróni. A létszámviszonyok tekintetében ugyanakkor jelentősebb az 50 ezer forintról szóló döntés, mint a korábbi.

A legkisebb bér az öt fő felett foglalkoztató cégeknél – a versenyszférában – mintegy 640 ezer főt érint, ám a szakmákon belül jelentős eltérés mutatkozik. A könnyűiparban foglalkoztatottak több mint 60 százalékának alapbére például 50 ezer forint alatt van, míg ez az arány a villamosenergia-iparban csupán 6 százalék.

Az egyéni vállalkozások körében mintegy 300 ezer embert foglalkoztatnak minimálbéren, a kör azonban tovább bővül a főfoglalkozású egyéni vállalkozókkal, akik a minimálbér után járulékot fizetnek. Közel egymillió főre tehető tehát azon munkavállalók száma, akiket érintene az 50 ezer forintban meghatározott legkisebb munkabér.

A szakszervezeti javaslatnak az a változata, miszerint 57 500 forint legyen a minimálbér, nem kezelhető a munkaadók számára. Ezért is született az a javaslat, hogy a jelenleg hatályos minimálbér nettó értékben is őrizze meg a 40 000 forintot. Ez a célkitűzés ugyanakkor megfelel a szociális partnernek is.

Elégtelen támogatás

Azt a kormányzati érvelést, amely szerint a 2 százalékos társadalombiztosítási járulék elengedésével a kompenzálás már megvalósult – nem lehet elfogadni. Elsősorban is azért, mert ez az ígéret még akkor hangzott el, amikor 25 500 forint volt a minimálbér – megjegyzendő: akkor még évenkénti 3 százalékos járulékcsökkentésről volt szó. Másfelől azért is aggályos ez az érvelés, mert nem segít azokon a vállalkozásokon, amelyek kis létszámúak, alacsony béren foglalkoztatják dolgozóikat, s élőmunka-igényes tevékenységet folytatnak. Ugyanakkor a kormányzat nem említi, hogy a tb-járulék csökkentése mellett az egészségügyi hozzájárulás (eho) további emelésével pontosan az előbbiekben felsoroltak kerülnek igen hátrányos helyzetbe.

Kombinált eszközök

A kormány részéről nem volt hajlandóság a munkaadói javaslat elfogadására, ilyenképpen viszont érdemi kompenzációra lesz szükség. Ezzel kapcsolatban a munkaadók azt az álláspontot képviselték, hogy elsősorban az eho teljes elengedése jelentene érdemi segítséget, noha – a keresetek függvényében – egy nagyobb léptékű sávos csökkentés is elképzelhető lenne. Szükséges továbbá a társadalombiztosítási járulék erőteljesebb csökkentése, illetve a diszkriminációtól mentes – automatizmussal elérhető – kompenzáció a Munkaerő-piaci Alapból. A kompenzációs keret összegének azonban lényegesen meg kellene haladnia a 2 milliárd forintot. E kompenzációs eszközök együttes alkalmazása is elképzelhető persze – bármely variációban.

Fontos kiemelni, hogy a szakszervezetek a munkáltatókkal közös nevezőre jutnának a nettó értékű 40 ezer forintos minimálbérben, a kormány azonban a terhek megosztásában – fedezethiányra hivatkozva – nem kíván részt venni. Ugyanakkor a kormányzat nyilvánvalóvá tette, hogy elfogadná a szociális partnerek megállapodását, ha az 50 ezer forint felett lenne. Ebben az esetben a többletbevételekből "hajlandó" fedezni a költségvetési szféra bértöbbletét.

Mindennek ellenére a kormány, a szakszervezetek és a munkaadók is szükségesnek tartanák, hogy a 2002. évre háromoldalú megállapodás eredményeként határozzák meg az éves minimálbért.