A bedolgozók foglalkoztatására részben speciális munkajogi és adózási szabályok vonatkoznak. Cikkünkben ezeket foglaljuk össze.
A BEDOLGOZÓK FOGLALKOZTATÁSA
A bedolgozók foglalkoztatására vonatkozó szabályokat a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) felhatalmazása alapján a 24/1994. (II. 25.) Korm. rendelet (R.) tartalmazza. Ennek alapján bedolgozói jogviszony létesíthető minden olyan önállóan végezhető munkára, amelyre a teljesítménykövetelmény munkanorma formájában, illetve más minőségi vagy mennyiségi mutatókkal határozható meg.
A bedolgozói jogviszony létrejötte
A jogviszony a foglalkoztató és a bedolgozó – írásba foglalt – megállapodásával, az általános szabályok szerint határozatlan időre jön létre. Amennyiben a felek a megállapodást határozott időre kötik, úgy a jogviszony időtartamát naptárilag, illetve más alkalmas módon kell meghatározni. Amennyiben a megállapodásban a felek nem rendelkeznek a bedolgozói jogviszony időtartamáról, úgy azt határozatlan idejűnek kell tekinteni.
A megállapodás módosítása
A bedolgozói jogviszonyra irányuló megállapodást a szerződő felek kizárólag közös megegyezéssel módosíthatják, mégpedig a szerződés megkötésére vonatkozó szabályok alkalmazásával.
A jogviszony vége
A bedolgozói jogviszony bizonyos feltételek bekövetkezésével megszűnik, illetve azt a felek – írásbeli formában – megszüntethetik.
Megszűnés
A bedolgozói jogviszony megszűnik:
- a bedolgozó halálával,
- a foglalkoztató jogutód nélküli megszűnésével, továbbá
- határozott idejű jogviszony esetében a határozott idő lejártával.
Megszüntetés
A bedolgozói jogviszonyt a felek is megszüntethetik:
- közös megegyezéssel,
- rendes felmondással és
- rendkívüli felmondással.
Közös megegyezés
A bedolgozói jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésének nincs időkorlátja, azt ilyen módon a felek bármikor megszüntethetik.
Rendes felmondás
A határozatlan időre létrehozott jogviszonyt rendes felmondással lehet megszüntetni, ahol a felmondási idő 15 nap.
Rendkívüli felmondás
A rendkívüli felmondás joga mind a foglalkoztatót, mind pedig a bedolgozót megilleti. Ennek megfelelően a foglalkoztató a jogviszonyt akkor szüntetheti meg rendkívüli felmondással, ha a bedolgozó felróható jelentős késedelme miatt a munka elvégzése már nem áll érdekében, avagy a bedolgozó olyan magatartást tanúsít, amely lehetetlenné teszi a bedolgozói jogviszony fenntartását. A bedolgozó pedig akkor jogosult a jogviszony rendkívüli felmondással való megszüntetésére, ha a foglalkoztató jelentős mértékű szerződésszegése a munka elvégzését vagy egyébként a bedolgozói jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A felmondási jog gyakorlása tekintetében az R. mindkét fél vonatkozásában egységes határidőt jelöl meg. Eszerint a rendkívüli felmondási jog gyakorlására az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított három napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított hat hónapon belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig van lehetőség.
Igazolás
A bedolgozói jogviszony megszűnésekor a foglalkoztató a bedolgozó részére igazolást ad. Az igazolás tartalmazza a bedolgozói jogviszonyban eltöltött időtartamot, valamint a bedolgozó díjazásából jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást és annak jogosultját.
A munkavégzés főbb szabályai
Nincs irányítás
Ellentétben az Mt. szerint létesített munkaviszonytól, a bedolgozó önállóan, a munkáltató közvetlen irányítása nélkül végzi a tevékenységét. A munkavégzéshez igénybe veheti a vele közös háztartásban élő és az Mt. szerint munkaviszony létesítésére jogosult személyek segítségét. (Munkavállalóként az létesíthet munkaviszonyt, aki betöltötte a 16. életévét – a törvényes képviselője hozzájárulása nélkül is. Emellett a nyári szünetben való munkavégzésre az is munkaviszonyt létesíthet, aki a 15. életévét betöltötte és általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzésben vesz részt azzal, hogy amennyiben a 16. életévét nem töltötte be, úgy a munkaviszony létesítéséhez szükséges a törvényes képviselőjének a hozzájárulása is.)
Az utasítás joga
A foglalkoztató utasítási joga a bedolgozóval szemben az általa alkalmazott technikára és a munkavégzés módjára terjed ki, ha a munkavégzésre irányadó szabályok e vonatkozásban nem állapítanak meg kötelező rendelkezéseket, és ha az utasítás a munka elvárt minősége szempontjából szükséges. Ki kell azonban emelni, hogy ezen túlmenően a foglalkoztató a munkavégzéssel kapcsolatban nem utasíthatja a bedolgozót.
A munkavégzés megtagadása
Az R. lehetőséget ad arra is, hogy egyes – konkrétan meghatározott – esetekben a bedolgozó megtagadja a foglalkoztató által adott anyaggal, eszközzel való, illetve utasítása szerinti munkavégzést. A bedolgozónak erre akkor van lehetősége, ha a munkavégzés az életét, testi épségét, egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, illetve jogszabályba, avagy hatósági rendelkezésbe ütközne. A bedolgozó köteles megtagadni a munkavégzést, ha az más személy életét, testi épségét, egészségét közvetlenül és súlyosan veszélyezteti.
Munkavédelem
A munkavédelem vonatkozásában a foglalkoztató leglényegesebb kötelezettsége, hogy a bedolgozót a végzendő munkával kapcsolatban munkavédelmi oktatásban részesítse, és ellássa egyéni védőeszközökkel. Emellett – az általa adott anyag, termék, eszköz tekintetében – biztosítania kell, hogy az anyag, termék, eszköz megfeleljen a biztonságos munkavégzés követelményeinek. Ugyanakkor a foglalkoztató jogosult arra, hogy meghatározza a felsoroltak kezelésének, illetve tárolásának a szabályait. Ezen túlmenően azonban a biztonságos munkavégzés feltételeinek a megteremtése – a munkavégzés körülményeinek sajátos jellege miatt – a bedolgozó kötelezettsége.
Ellenőrzési jog
A foglalkoztatónak lehetősége – de nem kötelezettsége –, hogy a munkát, a felhasználandó anyagot, valamint a kezelési előírások és a munkavédelmi szabályok betartását időszakonként ellenőrizze. Az R. az ellenőrzés gyakoriságára nem tartalmaz rendelkezést.
Teljesítmény és díjazás
A munka elvégzéséért járó díjazást, valamint az ún. teljesítménykövetelményt a munka kiadásával egy időben kell meghatározni, emellett – írásban – kell rögzíteni a munka elvégzéséért járó ellenérték összegét, a teljesítménykövetelményt és a teljesítménydíjazás egyéb tényezőit is.
A teljesítménykövetelmény megállapítása vonatkozásában az R. tiltja, hogy a foglalkoztató a munkaviszonyban állók teljesítménykövetelményénél kedvezőtlenebb feltételeket határozzon meg. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a teljesítménykövetelményt úgy kell megállapítani, hogy az 100 százalékos mértékű teljesítmény mellett, a teljes munkaidőnek megfelelő munkavégzés esetén legalább a minimális munkabért, illetőleg rövidebb tartamú munkavégzésnél a díjazás legalább ennek időarányos részét elérje.
Arra az időre, amelyet a bedolgozó a munka átvételével, illetve átadásával tölt el, nem jár díjazás, azonban ha a bedolgozó emiatt a foglalkoztatónál két óránál hosszabb időt tölt, erre az időre legalább a mindenkori minimális órabér alapján számított díjazásra jogosult, kivéve ha a várakozás saját hibája miatt történt.
Biztosított bedolgozó
Biztosított bedolgozói jogviszonyról, illetve biztosított bedolgozóról abban az esetben beszélünk, ha a foglalkoztató és a bedolgozó megállapodást köt arra, hogy a foglalkoztató a bedolgozót meghatározott munkamennyiséggel ellátja, a bedolgozó pedig annak mértékében rendszeresen munkát végez. Az ilyen jogviszonyra az R. speciális rendelkezéseket tartalmaz, amelyek közelítenek az Mt. szabályaihoz, és a bedolgozónak bizonyos fokú védelmet biztosítanak mind a munkavégzés, mind pedig a jogviszony megszüntetése körében.
Munkamennyiség és díjazás
Az R. ennél a formánál meghatározza azt is, hogy az említett szerződést legalább olyan mennyiségű munkára kell megkötni, amelynek elvégzése esetén a bedolgozó havi díjazása eléri a legkisebb havi munkabér 30 százalékát. Lényeges, hogy amennyiben a foglalkoztató nem biztosítja a bedolgozó részére azt a munkamennyiséget, amelyet a felek a megállapodásban meghatároztak, az ott megjelölt, de legalább a kötelező munkabér 30 százalékát elérő díjazást akkor is meg kell fizetnie.
Felmondás
Biztosított bedolgozó esetében a rendes felmondási idő 30 nap.
A foglalkoztató rendes felmondással nem szüntetheti meg a biztosított bedolgozói jogviszonyt
- a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a keresőképtelenség első napjától számított egy év, gümőkóros megbetegedés esetén két év, további üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság teljes ideje;
- a terhesség és a szoptatás ideje (a szülést követő hatodik hónap végéig), valamint
- a bedolgozó sor- vagy tartalékos katonai szolgálatának a behívóparancs, a polgári szolgálatának a teljesítésre vonatkozó felhívás kézbesítésétől számított időtartama alatt.
A foglalkoztató a biztosított bedolgozó jogviszonyát is megszüntetheti rendkívüli felmondással. Amennyiben a bedolgozó a felmondással szemben jogvitát kezdeményez, úgy az ügy jogerős elbírálásáig felfüggesztheti a bedolgozó szerződés szerinti munkamennyiséggel való ellátását.
Szabadság
A biztosított bedolgozót – ellentétben a bedolgozóval – szabadság illeti meg, amelynek időtartama négy naptári hét. A szabadság időtartamára a biztosított bedolgozónak díjazás jár, amelynek mértéke nem lehet kisebb a kötelező legkisebb munkabér 30 százalékánál. Az R. szerint a szabadság kiadása, számítása, valamint pénzbeli megváltása tekintetében az Mt. szabályait kell megfelelően alkalmazni.
A BEDOLGOZÓK SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓZÁSA
A bedolgozói jogviszonyban alkalmazott magánszemély munkaviszonyban állónak minősül, a tevékenységéért kapott juttatás nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek számít. Az R. alapján a bedolgozó részére térítést kell megállapítani az általa viselt, a munkavégzés során ténylegesen felmerült – a rendelet mellékletében megállapított – rezsiköltségekre. Amennyiben a munka jellege nem teszi lehetővé a tényleges rezsiköltség megállapítását, a műszaki számítások alapján rezsiátalányt kell fizetnie.
A térítés megállapítása, rezsiköltségek
A bedolgozó és a foglalkoztató között megállapodásban kell rendezni a térítés megállapításának módját és mértékét, a foglalkoztatónál kialakított önköltség-számítási és árképzési szabályoknak megfelelően. A kötelezően megtérítendő rezsiköltség magában foglalja a magánszemély tulajdonában lévő munkaeszközök elhasználódási költségét, bérelt eszköz esetén a bérleti díjat, a használt gépek javításának, karbantartásának, működtetésének költségét, a munkahely vagy helyiségrész használati díját, megvilágításának költségét, a beszerzett segédanyagokra fordított igazolt kiadást, a termékek el- és visszaszállításának díját, valamint a munkaruha költségét, ha a munkavégzés a ruházat nagymértékű szennyeződésével vagy elhasználódásával jár.
Látható tehát, hogy a bedolgozónak járó juttatás két részből tevődik össze: a munkabérből (munkadíjból), valamint a tevékenységgel összefüggő költségtérítésből. Az R. a munkáltató által adható költségtérítésről, annak számítási módjáról rendelkezik, a jövedelemadó-törvény azonban – részben ettől függetlenül – szabályozza az adózási kötelezettséget.
Bevétel
Mivel a bedolgozói jogviszonyból származó bevételre a jövedelemadó-törvénynek a nem önálló tevékenységre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, ezért a kapott költségtérítést a munkaviszonyból származó bevétel részének kell tekinteni.
Költségelszámolás
A kapott költségtérítés azonban a bedolgozó olyan bevétele, amellyel szemben az adózó – a költségtérítés erejéig – elszámolhatja a felmerült és igazolt költségeit.
Tételes elszámolás
A tételes elszámolás keretében valamennyi olyan – számlával igazolt – költséget figyelembe lehet venni, amely a kapott költségtérítés kapcsán felmerült. A költségelszámolásnál ügyelni kell arra, hogy a bedolgozó értékcsökkenési leírást nem alkalmazhat – erre csak az egyéni vállalkozónak van lehetősége –, az elszámolt munkaruha összhangban legyen a jövedelemadó-törvény munkaruha-fogalmával, valamint arra az alapvető szabályra, hogy az R. által felsorolt valamennyi költségtételt csak hitelt érdemlő bizonylat birtokában lehet elszámolni.
Költségátalány
Ha a bedolgozó nem kívánja tételesen, számlák alapján elszámolni a költségeit, akkor legfeljebb az évi munkabér (munkadíj) 30 százalékának megfelelő összeget mindenféle igazolás nélkül levonhatja a kapott költségtérítésből. Az ilyen módon történő – egyszerűbb – költségelszámolás feltétele azonban, hogy a bedolgozó a tevékenység kapcsán más, jogszabályban meghatározott mértékű költséglevonást ne alkalmazzon. A törvényben meghatározott, 30 százalékos mértékű költséghányad ugyanis az összes, a bedolgozói tevékenység során felmerült költséget tartalmazza.
Kizárt a "vegyes" költségelszámolás
Fontos szabály, hogy a tételes költségelszámolás, illetve az igazolás nélküli költséghányad levonása nem egymást kiegészítő jellegű, hanem egy adóéven belül vagylagosan alkalmazható. Tehát nincs arra mód, hogy a 30 százalékos keret fölötti bevételszerzésre a bedolgozó az R. szerinti tételes költségelszámolást alkalmazza.
Adójóváírás, adóelőleg
Említettük, hogy a bedolgozói jogviszonyból származó jövedelem munkaviszonyból származónak számít, a bevételből a költségek levonása után fennmaradó összeg bérjövedelemnek minősül. Ez azt jelenti, hogy a bedolgozót is megilleti az adójóváírás, így adókedvezményként érvényesíthető a bér 10 százaléka, maximum jogosultsági hónaponként 3000 forint.
Az adóelőleget a foglalkoztatónak a munkaviszonyból származó jövedelmekre vonatkozó szabályok szerint kell megállapítania.
| Bírósági gyakorlat |
|---|
|
Ha a foglalkoztató (munkáltató) a szerződésben nem vállalta a bedolgozónak rendszeres munkával való ellátását, a bedolgozó az elmaradt munkabérre nem tarthat igényt (BH 1996. 564. számú jogeset).
A bedolgozóval a munka kiadásával egyidejűleg közölni kell a munka elvégzéséért járó díjazást. Azt, hogy a bedolgozónak kifizetett összeg magában foglalja a bedolgozó rezsiköltségét is, vita esetén a munkáltatónak kell bizonyítania (BH 1988. 465. számú jogeset). Bedolgozói jogviszonyt csak önállóan elvégezhető fizikai vagy nem fizikai munkára lehet létesíteni. Nem létesíthető bedolgozói jogviszony olyan munkára, amelyet a dolgozónak a munkáltató telephelyén, a munkáltató más dolgozóival együttműködve kell végeznie (BH 1986. 120. számú jogeset). A társadalombiztosítási jogszabályok alkalmazása szempontjából bedolgozónak az olyan személy minősül, aki gazdálkodó szervezet (vállalkozás) részére bedolgozói jogviszony alapján nem a vállalkozás telephelyén, hanem – eltérő megállapodás hiányában – a saját lakásán végez termelő (fizikai) vagy olyan mechanikus jellegű szellemi munkát, amelynél a teljesítmény mérhető (BH 1979. 89. számú jogeset). |
