Az egészségügyi hozzájárulásról szóló, többször módosított törvény 1997. január elsejétől van érvényben. A munkaadók által fizetendő, most már adójellegű hozzájárulás az idén olyan mértékben emelkedett, hogy számos vállalkozónak problémát okoz a fizetése, sokan elvárják, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelően kompenzációt kapjanak.
Az egészségügyi hozzájárulás a csökkentett társadalombiztosítási járulék mellett is jelentősen növeli az ágazatok, szakmák terheit. Az élőmunka-igényes, döntően nőket foglalkoztató szakmákban – mondhatni, tradicionálisan – alacsony a kereset. Ezekben az ágazatokban, szakmákban elsősorban a kis- és középvállalkozások kerülnek hátrányos helyzetbe.
Az alkalmazkodás elősegítése
Az idén is (csakúgy, mint két éve) lehetőség van arra, hogy miniszteri rendeletben, meghatározott feltételek szerint a munkaadók egy része támogatásban részesüljön költsége növekedése miatt, amit az egészségügyi hozzájárulás 2100 forintról 3600 forintra emelése okoz. A kompenzáció eredeti célja 1997-ben az volt, hogy a gazdálkodók alkalmazkodását az új típusú befizetési kötelezettség bevezetéséhez átmenetileg elősegítsék. A segítségre azért volt szükség, hogy az egészségügyi hozzájárulás miatt ne csökkenjen a foglalkoztatás, a munkáltatók ne kényszerüljenek elbocsátásokra. Tavaly a rendelkezésre álló kereten belül a támogatási célok kibővültek a megváltozott munkaképességű munkavállalókat foglalkoztató célvállalkozások és a jelentős mértékben részmunkaidőseket foglalkoztató vállalkozások támogatásával is.
Mint ismeretes, a korábbi két évben a rendelet részletesen meghatározta, hogy:
- a támogatást a vállalkozások kérelem alapján nyerhetik el,
- keresethatárt állított fel a támogatás elbírálásához, amely a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra vonatkozott,
- a támogatást kérő gazdálkodó szervezetnek 1996. évtől folyamatosan kellett működnie,
- a kérelmet benyújtónak fél éven túli rendezetlen társadalombiztosítási és munkáltatói járulékfizetési tartozása nem lehet,
- a cég vállalja, hogy a támogatás igénybevételénél figyelembe vett létszámot (akikre támogatást igényelt) megtartja,
- a támogatás alapja: az egészségügyi hozzájárulás éves öszszegének befizetése és a társadalombiztosítási járulékkulcs csökkenéséből adódó megtakarítás különbözete,
- ha ezt a számítást elvégzik, és a cég ez irányú vesztesége nem érte el éves szinten a 100 000 forintot, akkor kérelmet nem adhatott be,
- a támogatás mértékét lépcsős rendszerben határozta meg, természetesen a feltételeknek egyébként megfelelő cégek esetében,
- a kérelmeket a megyei (fővárosi) munkaügyi központokhoz kellett benyújtani stb.
Változások 1999-ben
Készül az a rendelet, amelyben a gazdasági miniszter a szociális és családügyi miniszterrel együttesen meghatározza a támogatás feltételeit és részletes szabályait. Azok a munkaadók, akik az előző két évben igényt tartottak az egészségügyi hozzájárulás befizetéséből adódó többletköltségük ellensúlyozására, bizonyára ismerik az előzőekben ismertetett szabályozást [10/1998. (IV. 24.) MüM rendelet]. Megtartva 1999. évben is a jelzett rendelet alapvető előírásait, a jelenlegi tervezet lényeges változásai a következőek:
- A támogatandó kör az egyéni vállalkozásokkal bővül.
- Csak 1998. január 1-jétől szükséges az igénylő cégnek működnie.
- A kereseti szint meghatározásánál az alkalmazásban állók adatai szükségesek, tehát a teljes és nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak együttesen számítanak.
- A támogatás 1 főre jutó összege lényegesen csökken, a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató célszervezetek kivételével.
- A rendelet előírásai szerint számított éves többletkiadás mértéke a 100 000 forintról 30 000 forintra csökkent.
- Az előző években az a cég igényelhetett támogatást, ahol a teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete nem haladta meg a 44000 Ft-ot. A jelenlegi tervezet, az összesen foglalkoztatottak adataival számol, és az ily módon számított átlagkeresetnek 19 000 forint alatt kell maradnia. Ez alól az a munkáltató kivétel – s ott a keresethatár 29 000 forint –, akinél a részmunkaidőben foglalkoztatott és nyugdíjas munkavállalók aránya meghaladja az ott foglalkoztatottak 25 százalékát.
- Az előző években három lépcsőben határozták meg a támogatás mértékének viszonyítási alapját. Ez most kettőre változott, nevezetesen:
- a 15 000 forint kereset alattiaknál az egész évre számított többletkiadás 100 százaléka igényelhető,
- 15 001-19 000 forint között pedig a többletkiadás 70 százaléka.
- Ettől eltérő a támogatás mértéke a 25 százalékban részmunkaidőst és nyugdíjast foglalkoztató cégeknél. A korábbi egy főre jutó 10 800 forint 9000 forint/fő/évre változik. A támogatás foglalkoztatáspolitikai érdeket szolgál, ezért a kompenzáció forrása a Munkaerőpiaci Alap, igaz, évről évre egyre csökkenő kerettel.
1997-ben 15 milliárd forint állt rendelkezésre, 1998-ban a tényleges felhasználás 1 milliárd forint körül volt. Többszöri tárgyalás, hosszas vita után 1999. évre csak 500 millió forint lesz e célra, ez az összeg a munkaadói számítások szerint nem elegendő, minimálisan az 1998. évi támogatásra lenne szükség, ha azt szeretnénk, hogy a korábbiakban támogatott cégek 1999. évben se kényszerüljenek elbocsátásokra az egészségügyi hozzájárulás terhei miatt.
A számítások szerint 21 470 forint az a havi átlagkereseti összeg, ahol a tb-járulék csökkenése és az egészségügyi hozzájárulás emelése kiegyenlíti egymást. Az 1999. évre érvényes minimálbér 22 500 forint, de azzal a változtatással, hogy valamennyi foglalkoztatottal kell számolni, és nem csak a teljes munkaidősekkel, így az átlagkereset könnyen a minimálbér alá kerül. Ismereteink szerint a célfoglalkoztató szervezetek kivételével kevés olyan munkahely van, ahol a nyugdíjasok és részmunkaidősök a foglalkoztatottak 25 százalékát teszik ki, tehát a 19 000 forintos igénylési értékhatár a versenyszférában, a kis- és közepes vállalkozásoknál nem teremt valós lehetőséget a kompenzáció igénylésére.
Sokan elesnek a lehetőségtől
Nemcsak a csökkenő összegből, de a bemutatott rendeletmódosítási koncepcióból is világosan kikövetkeztethető, hogy döntően a könnyűipari, kereskedelmi, mezőgazdasági kis és középméretű cégek, akik eddig részesülhettek a támogatásból, most el fognak esni e lehetőségtől. A rendeletalkotók figyelmen kívül hagyták azt a tényt is, hogy eddig az alacsony keresetű dolgozókat foglalkoztató cégek azért is maradhattak talpon, mert kaptak kompenzációt.
Az 1999. évre tervezett szabályok szerint tehát a tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetéséhez nyújtandó támogatást elsősorban a célfoglalkoztató szervezetek és az egyéni vállalkozások élvezhetik.
