Mikor menjünk nyugdíjba?

A jogosultsági feltételek helyett ezúttal a "nyugdíjba menni vagy nem menni?" dilemmáját boncolgatjuk, természetesen csak nyugdíjszakmai szempontok figyelembevételével. A konkrét elhatározást nyilvánvalóan egy sor egyéb tényező is befolyásolja: munkalehetőség, családi viszonyok, egészségi állapot. Viszont ha figyelmen kívül hagyjuk ezeket a szubjektív körülményeket, akkor a döntést elsősorban a nyugdíj összege befolyásolja. Ez alapvetően két tényezőn múlik: az elismert szolgálati idő hosszától és a figyelembe vehető havi átlagkereset összegétől.

A nyugdíj összegének kiszámítása

A nyugdíj összegét a havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket – ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képezett összegével csökkenteni kell.

Valorizáció

A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetnek, jövedelemnek a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez történő igazításánál az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését kell alapul venni. Ezt nevezzük valorizációnak. A valorizációs szorzószámokat a nyugdíjtörvény – 1997. évi LXXXI. tv. 2. számú melléklete – tartalmazza. Például a 2003-ban elért keresetet 1,164-es szorzószámmal hozzuk szintre.

Degresszió

A nyugdíj megállapítása előtt a kiszámított átlagkereset egy erőteljes csökkentésen is keresztülmegy (degresszió). Ennek megfelelően, ha a 2006. december 31-ét követő és 2008. január 1-jét megelőző időponttól megállapításra kerülő saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkereset 202 000 forintnál több, akkor

– a 202 001-230 000 forint közötti átlagkereset kilencven százalékát,

– a 230 001-259 000 forint közötti átlagkereset nyolcvan százalékát,

– a 259 001-289 000 forint közötti átlagkereset hetven százalékát,

– a 289 001-318 000 forint közötti átlagkereset hatvan százalékát,

– a 318 001-347 000 forint közötti átlagkereset ötven százalékát,

– a 347 000 forint feletti átlagkereset negyven százalékát

kell a saját jogú nyugellátás megállapításánál figyelembe venni.

Bonyolult számítási módról van tehát szó, amely alapján nem állapítható meg egyértelműen, hogy az eddigi életpálya alapján kiszámított nyugdíj, plusz az éves – különböző mértékű, de biztos – nyugdíjemelés, vagy a további aktív munkavégzés eredményez-e végül magasabb ellátást.

Csökkentett összegű előrehozott nyugdíj esetében vélhetően az utóbbi felé billen a mérleg.

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj

Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj jár annak, akinek a születési éve szerint meghatározott szolgálati idejéből legfeljebb öt év hiányzik.

Ennek megfelelően az öregségi nyugdíj összegét annak, aki

– 1-365 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,1 százalékkal,

– 366-730 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,2 százalékkal,

– 731-1095 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,3 százalékkal,

– 1096-1460 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,4 százalékkal,

– 1461-1825 nappal rövidebb szolgálati idővel rendelkezik, annyiszor 0,5 százalékkal

kell csökkenteni, ahányszor 30 naptári nap hiányzik az öregségi nyugdíjra jogosító korhatár betöltéséhez.

Ezt a csökkentést ráadásul az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése nem érinti.

A nyugdíj növelésének lehetősége

Szintén a nyugdíj későbbi igénybevételére ösztönöz a nyugdíjnövelés lehetősége. Ez azt jelenti, hogy aki az öregségi teljes nyugdíjra jogosultsághoz előírt szolgálati idővel rendelkezik, és a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után a nyugdíj megállapítása nélkül legalább 30 naptári napra szolgálati időt szerez, nyugdíjnövelésben részesül. Ennek mértéke minden 30 nap után az öregségi nyugdíj, baleseti rokkantsági nyugdíj 0,5 százaléka.

Változások 2008. január 1-jétől

A 2008. január 1-jétől megállapított nyugdíjak esetében módosul a nyugdíj alapjául szolgáló kereset meghatározása. A változás többirányú: tartalmaz kedvezőbb előírást is (például minden év keresetét a nyugdíjazást megelőző év szintjére kell valorizálni), és tartalmaz negatív változást is (a nyugdíj megállapításához a járulékokkal is csökkentett tényleges nettó keresetet kell figyelembe venni). E módosítások eredőjeként észrevehetően csökken a nyugdíj alapjául szolgáló jövedelmek összege a korábbi szabályokkal megállapítottakhoz képest.

Nyugdíj melletti munkavégzés

Ráadásul a jövőre 62 évesnél fiatalabb korban nyugdíjba menők esetében szigorodnak a nyugdíj melletti munkavégzés szabályai:

– a nyugdíj érdekében az érintettnek meg kell szüntetnie biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyát, illetve

– ha ismét munkát vállal, és jövedelme meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) összegének tizenkétszeresét, az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától az adott tárgyév december 31-éig, de legfeljebb a 62. életév betöltéséig a nyugdíjfolyósító szervnek a nyugdíj folyósítását szüneteltetnie kell.

Mindez erőteljesen ösztönöz a nyugdíjjogosultság 2007. évi érvényesítésére, hiszen a még ebben az évben kiszámított nyugdíj összege szinte bizonyosan magasabb lesz, és ebben az esetben a munkavégzést korlátozó szabályokkal is legfeljebb csak 2010-től kell számolni.

Korengedményes nyugdíj

Nagyon bosszantó lehet, ha a kedvezőbb lehetőségről valaki csak néhány hónap híján marad le. Ezt elkerülendő, sokan folyamodnak a korengedményes nyugdíjhoz. Ennek lényege, hogy a munkáltató a munkavállalóval kötött megállapodásban vállalja, hogy annak előrehozott öregségi nyugdíjra jogosító korhatárának az eléréséig a – nyugdíj-biztosítási igazgatási szerv által megállapított – nyugdíjának az évenkénti emelések és kiegészítések nélküli összegét a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság elkülönített számlájára egy összegben befizeti, valamint megtéríti a fizetési értesítésben foglaltak szerint az első tényleges folyósítás naptári évében irányadó összegben a postaköltségeket is annyi naptári hónapra, amennyire a korengedményes nyugdíjat folyósítani kell.

Nyugdíjrögzítés

Végül említést kell tennünk a nyugdíjrögzítés intézményéről. Ez azt jelenti, hogy aki a reá irányadó öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, és eddig az időpontig legalább húsz év szolgálati időt szerzett, kérheti a nyugdíja összegének folyósítás nélküli megállapítását. Amennyiben a nyugdíjra jogosító korhatáron túl tovább dolgozik úgy, hogy legalább 365 naptári napra szolgálati időt szerez, és ez idő alatt nem kéri a nyugdíja folyósítását, a tényleges nyugdíjba menetel idején – amennyiben számára kedvezőbb – választhatja a nyugdíjkorhatár betöltésére rögzített nyugdíjként kiszámított és az évenkénti emelésekkel növelt nyugdíját a tényleges nyugdíjba vonuláskor kiszámított összeg helyett.

Aki nyugdíjának folyósítás nélküli megállapítását kéri, nem minősül öregségi nyugdíjasnak.

A nyugellátás igénylése

A nyugellátást írásban, kizárólag az e célra rendszeresített nyomtatványon (igénybejelentő lapon) kell igényelni.

Az igényt visszamenőleg legfeljebb hat hónapra lehet érvényesíteni, az ellátást a jogosultsági feltételek fennállása esetén legkorábban az igénybejelentés időpontját megelőző hatodik hónap első napjától lehet megállapítani. Az igényt az ellátás megállapításának kezdő időpontjában hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy aki ugyan rendelkezik 2007-ben a jogosultsági feltételekkel, de – elkerülendő az esetleges sorban állást – csak 2008 első fél évében nyújtja be visszamenőlegesen igényét, lényegében semmilyen hátrányt sem szenved.