Pénzkölcsön vagy munkabérelőleg
Jelen cikk témája a munkáltató által a munkavállalónak nyújtott pénzkölcsön, az ún. munkáltatói kölcsön. Fontosnak tartjuk megkülönböztetni a munkáltatói kölcsön jogintézményét a munkabérelőleg intézményétől, amely bár szintén tartalmaz hitelezési elemet, nem tekinthető munkáltatói kölcsönnek, hiszen a munkáltató nem a saját pénzeszközeit bocsátja a munkavállaló rendelkezésére ebben az esetben, hanem a munkabér egy bizonyos részét fizeti ki előre.
A munkabérelőleg nyújtásának később részletezett szabályai mellett lényeges különbség a kölcsön és az előleg között, hogy a munkabérelőleg összegét a munkáltató az Mt. 161. §-a alapján, azaz jogszabály erejénél fogva, a munkavállaló hozzájárulása nélkül, a munkabérből levonhatja.
Mindezek mellett a munkáltatói kölcsön mindig önkéntes, míg a munkáltatónak munkabérelőleg-juttatási kötelezettsége van a sorkatonai szolgálatot vagy polgári szolgálatot befejező munkavállalókkal szemben a két hétre járó személyi alapbér erejéig az Mt. alapján.
A kölcsönszerződés jogszabályi háttere
A munkavállalóval köthető kölcsönszerződés polgári jogi szerződés, ezért a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) kölcsönszerződésekre vonatkozó szabályai jelentik a szabályozás alapját.
A hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény (Hpt.) szerinti pénzügyi szolgáltatásnak minősül – és így a PSZÁF engedélyéhez kötött tevékenység – az üzletszerű pénzkölcsön nyújtása, függetlenül attól, hogy a kölcsön kamatmentes-e. A munkáltatói kölcsön nyújtása azonban mégsem engedélyköteles pénzügyi szolgáltatás, mivel a Hpt. 2. számú mellékletének 10.4. pontja szerint nem minősül pénzkölcsön nyújtásának a munkáltató által a munkavállaló részére szociális céllal – esetileg – nyújtott kölcsön.
Függetlenül attól, hogy a fenti szabályok alapján az ilyen kölcsön nem tartozik a Hpt. hatálya alá, a munkáltatói kölcsön folyósításában rendszeresen részt vesznek pénzintézetek, az alább részletezendő adójogi szabályozásnak köszönhetően.
A közszférában a fentieket kiegészítő szabályként számos minisztériumnál találhatunk rendeleti szintű szabályozást a munkáltatói kölcsön igénylésének és folyósításának feltételeiről. A privát szférában kifejezett jogszabályi előírás hiányában a munkáltatónál esetlegesen alkalmazandó kollektív szerződés, szociális vagy egyéb belső szabályzat tartalmazhatja a jogosultság és az igénylés szabályait.
A kölcsönszerződés polgári jogi szerződés
A munkavállaló és a munkáltató közötti kölcsönszerződés alapvetően a Ptk. szabályai szerint megkötött polgári jogi szerződés, függetlenül attól a ténytől, hogy a munkavállaló a munkáltatói kölcsönt a fennálló munkaviszonyára tekintettel kapja a munkáltatótól. Erre való tekintettel a kölcsönszerződés alapján létrejövő jogviszony polgári jellegű jogviszonynak tekinthető.
Tekintettel a jogviszony polgári jogi jellegére, a felek alapvetően szabadon határozzák meg a szerződés tartalmát, a Ptk. kölcsönszerződésre vonatkozó – alább ismertetésre kerülő – szabályaitól szabadon eltérhetnek.
A kölcsönszerződés érvényessége
Mivel a kölcsönszerződés érvényességéhez az írásba foglalás nem szükséges a Ptk. szerint, a szerződés a felek egyező akaratnyilvánításával létrejön. Az esetleges későbbi jogviták elkerülése céljából azonban feltétlenül ajánlott a szerződés írásba foglalása.
A kölcsön célja
A kölcsönszerződés alapján adott összeget mindig valamilyen meghatározott célra folyósítja a munkáltató. A Hpt. és az Mt. fent idézett rendelkezéseire tekintettel ennek a célnak mindig a munkavállaló szociális szükségleteivel kell összefüggésben állnia. Tipikusan lakásvásárlási vagy lakásfelújítási, -bővítési kölcsön, de nincs akadálya annak, hogy a felek más egyéb szociális (üdülési, iskolakezdési) célt határozzanak meg a szerződésben.
A kölcsön felhasználásának igazolása
A kölcsön felhasználásának igazolását a munkáltató szintén megkövetelheti, mivel a kölcsön eredeti céltól eltérő felhasználása esetén a kölcsönszerződés azonnali hatállyal felmondható.
Kamattal vagy kamat nélkül
Mivel a Ptk. csak a pénzintézetek esetén írja elő a kamat alkalmazását, a felek eltérő megállapodásának hiányában a munkáltatói kölcsön kamatmentes. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a munkáltató és a munkavállaló nem köthetnek ki a szerződésben kamatot. A felek a kölcsönszerződésben a késedelmi kamat összegét is szabadon határozzák meg. Erre vonatkozó rendelkezés hiányában, ha a munkavállaló a kölcsön megfizetésével késedelembe esik, a késedelemmel érintett naptári félévenként a késedelmet megelőző félév utolsó napján érvényes jegybanki alapkamat összegével megegyező késedelmi kamatot köteles fizetni, ha a tartozás egyébként kamatmentes volt. Ha a kölcsön összege után eleve kamat járt, és a felek a késedelmi kamat összegét nem határozták meg, a késedelmi kamat az ügyleti kamat és a késedelmet megelőző napon érvényes jegybanki alapkamat egyharmadának összege, de legalább a jegybanki alapkamat.
A kölcsön futamideje
A kölcsön futamideje szintén a felek szabad megállapodásának tárgya, a szerződés köthető határozott, illetve határozatlan időre is. A határozatlan időre kötött kölcsönszerződés 15 napos felmondási idővel szüntethető meg a Ptk. alapján, amely esetben a kölcsön hátralékos összege a felmondási idő elteltével követelhető vissza.
A kölcsön biztosítéka
A munkáltató a kölcsön nyújtását biztosítékhoz - kezesség, zálogjog alapítása – kötheti.
A munkáltatói kölcsön adójogi vonatkozásai
Kamatkedvezményből származó jövedelem
A magánszemélynek kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezik, amennyiben a kifizetővel szemben fennálló követelései után a jegybanki alapkamat plusz 5 százalék összegénél alacsonyabb kamatot fizet. Ha a kifizető bizonyítani tudja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor ezt az alacsonyabb kamatlábat is alkalmazhatja. A kamatkedvezményből származó jövedelmet az alkalmazott kamatláb és a jegybanki alapkamat plusz 5 százalékos kamatláb különbözetével számolva, a fennálló követelés teljes összegére vonatkozóan kell megállapítani.
Az így kalkulált jövedelem után 44 százalék szja- és 11 százalék eho-fizetési kötelezettség keletkezik. Az adót a kifizető adóévenként, az adóév utolsó napjára vonatkozóan állapítja meg, és a kifizetőre vonatkozó szabályok szerint vallja be és fizeti meg.
Ha a magánszemély a kamatkedvezményből származó jövedelmet nem önálló tevékenységére való tekintettel szerzi meg, vagy a nem önálló tevékenység alapjául szolgáló jogviszonyával összefüggésben szerzi meg, akkor nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül. Tehát a munkavállalónak a munkaviszonyára tekintettel megszerzett kamatkedvezményből származó jövedelme bérjövedelemnek minősül. A bevétel megszerzésének, és így az adóelőleg-fizetési kötelezettség keletkezésének időpontja a követelés megszűnésének (visszafizetésének vagy elengedésének) napja, vagy ha a követelés az adóév utolsó napján is fennáll, akkor az adóév utolsó napja.
Adómentes, kamatkedvezményből származó jövedelem
A kamatkedvezményből származó jövedelem megállapításánál több olyan tételt is felsorol az Szja-tv., amelyet nem kell figyelembe venni a kamatkedvezményből származó jövedelem megállapításánál. Ezek közül a két legfontosabb: a munkáltató által munkavállalójának lakáscélra juttatott kedvezményes kamatozású kölcsön, illetve a munkabérelőleg. Mindkettő adómentességére szigorú feltételek vonatkoznak.
Adómentes munkáltatói juttatások
A munkabérelőleg esetében ez egyrészt legfeljebb hathavi visszafizetési kötelezettséget jelent. Tehát ennél hosszabb távra nem adható ki adómentesen. A maximális adómentes munkabérelőleg a folyósítás napján érvényes minimálbér (jelenleg 65 500 forint) ötszöröse. További feltétel, hogy az előzőeknek megfelelő adómentes munkabérelőleg visszafizetése előtt juttatott újabb munkabérelőlegre az adómentesség nem alkalmazható. Ennek magyarázata, hogy így mintegy megújítva a munkabérelőleget, kikerülhető lenne az a feltétel, hogy azt legfeljebb hat hónapra lehet nyújtani.
Kedvezményes kamatozású kölcsön, vissza nem térítendő támogatás
A munkáltatónak módjában áll kedvezményes kamatozású kölcsönt (amelynek kamata alacsonyabb, mint a jegybanki alapkamat plusz 5 százalék), illetve adómentes, vissza nem térítendő támogatást nyújtani munkavállalói részére.
Lakáscélú támogatás és kölcsön
A kedvezményes kamatozású kölcsönnel kapcsolatban kizárólag akkor nem keletkezik kamatkedvezményből származó jövedelme a magánszemélynek, ha a kölcsönt lakáscélra használta fel, és minden erre vonatkozó feltételnek megfelel. Az adómentes vissza nem térítendő támogatás kizárólag lakáscélra adható, ennek feltételeit szigorúan szabályozza az Szja-tv. 1. számú mellékletének 2.7. pontja.
A támogatás kizárólag hitelintézeten keresztül, a munkavállaló által kifejezetten erre a célra nyitott bankszámlára történhet. (Tehát nem megfelelő, ha a támogatást olyan bankszámlára utalják, amelyet a munkavállaló egyéb célra is használ, mivel ilyenkor a hitelintézet nem tudja nyomon követni az összeg felhasználását.)
A hitelintézet igazolja, hogy a juttatott összeget lakáscélra fordították. A támogatás maximális összege a lakás vételárának vagy építési költségének 30 százaléka, de legfeljebb 1 millió forint. Az összeghatárt több munkáltató esetén is a folyósítás évét megelőző négy évben esetlegesen juttatott adómentes lakáscélú támogatással együtt kell figyelembe venni. További feltétele a támogatás juttatásának, hogy a lakás mérete ne haladja meg a külön kormányrendeletben meghatározott méltányolható lakásigényt [12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet].
Lakáscélú felhasználásnak minősül:
– a belföldön fekvő lakás tulajdonjogának adásvétel vagy más visszterhes szerződés keretében történő megszerzése,
– a belföldön fekvő lakás építése, építtetése,
– a belföldön fekvő lakás alapterületének növelése, ha az legalább egy lakószobával történő bővítést eredményez,
– a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet szerint meghatározott korszerűsítés.
A lakáscélú munkáltatói támogatás adómentességével kapcsolatban az összeg lakáscélú felhasználását igazoló dokumentumokat az elévülési időn belül meg kell őriznie a munkáltatónak.
Ha a magánszemély a lakáscél megvalósításához egyéb kedvezményes adózású forrást is felhasznál, akkor az adómentes lakáscélú munkáltatói hitel kizárólag a lakáscélra felhasznált teljes, dokumentumokkal igazolt összegnek, és az egyéb kedvezményes adózású forrásoknak a különbözetéig nyújtható. Az e felett nyújtott munkáltatói hitel a kamatkedvezményre vonatkozó szabályok szerint adókötelesnek minősül.
Egyéb kedvező adózású források
Egyéb kedvező adózású forrásnak minősülnek a következők:
– lakásszerzési kedvezmény érvényesítése ingatlan vagy vagyoni értékű jog értékesítéséből származó jövedelemmel szemben,
– adómentes munkáltatói lakáscélú támogatás,
– lakás-előtakarékossági szerződés alapján folyósított összeg,
– a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján nyújtott közvetlen támogatás,
– a lakáscélú állami támogatásokról szóló kormányrendelet alapján kamattámogatással folyósított kölcsön,
– az Szja-tv. szerint törlesztési adókedvezmény érvényesítésével nyújtott lakáscélú hitel.
Adatszolgáltatás a támogatásról, elengedett kölcsönről
A hitelintézet az adóévben a közvetítésével nyújtott támogatásról, illetve a munkáltató az elengedett munkáltatói kölcsön összegéről az adóévet követő január 31-éig adatot szolgáltat az adóhatóság részére.
Adó- és járulékköteles támogatás
A munkáltató által a munkavállalónak nyújtott lakáscélú hitel elengedett része adómentes munkáltatói támogatássá minősíthető, és ekkor az arra vonatkozó kikötések lesznek rá érvényesek. Ha ezeknek nem felel meg, vagy az adómentes támogatás összeghatárát meghaladja, akkor az elengedett összeg (illetve az összeghatárt meghaladó része) a munkavállaló munkaviszonyból származó bérjövedelmének minősül, és annak megfelelően adó- és járulékköteles.
A kölcsön nyújtásának szabályai
Szabályok a kollektív szerződésben vagy munkáltatói szabályzatban
A kölcsön nyújtásának feltételeit a munkáltató alapvetően szabadon határozza meg, mivel a kölcsön nyújtása nem kötelezettség a munkáltató részéről. A munkavállalók közötti diszkrimináció gyanújának elhárítása, és az ebből származó esetleges viták elkerülése céljából a kölcsön folyósításának feltételeit általában a kollektív szerződés (ha van) vagy munkáltatói belső szabályzat tartalmazza. Nagyobb számú munkavállalót foglalkoztató munkáltatóknál az sem ritka, hogy a munkáltató – akár a munkavállalók részvételével – szociális bizottságot hoz létre a kérelmek elbírálására.
A kollektív szerződésben vagy a belső szabályzatban rögzítésre kerülhetnek a kölcsön folyósításának feltételei (például: meghatározott idejű munkaviszony fennállása, vagy saját erő igazolása, egy főre jutó kereset), a felvehető kölcsön legnagyobb összege, a leghosszabb futamidő, a kölcsönkérelmet elbírálók köre, vagy a kölcsönigényléshez szükséges iratok.
A diszkrimináció tilalma
A kölcsön folyósításával kapcsolatban érdemes mindenkor tekintettel lenni az esélyegyenlőségről szóló 2003. évi CXXV. tv. (Esély-tv.) rendelkezéseire is. E szerint tilos a munkavállalók közötti közvetlen hátrányos megkülönböztetés, többek között vagyoni helyzetük alapján is. Ennek megfelelően az azonos vagyoni körülményekkel rendelkező munkavállalók között nem tehet különbséget a munkáltató. A szociális szabályzatban vagy a kollektív szerződésben meghatározott feltételeknek megfelelő munkavállalók közül mindannyian jogosultak tehát a munkáltatói kölcsönre, amennyiben az egyéb feltételeknek megfelelnek.
Az Esély-tv. szerint mentesül a felelőssége alól a munkáltató, ha a döntésének tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő ésszerű indoka van.
Előre meghatározott keretösszeg
Tekintettel a fentiekre, a munkáltatói kölcsön nyújtásának kritériumrendszerét mindig rendkívül körültekintően kell megállapítani, mivel ez adott esetben jelentős pénzügyi terhet jelenthet a munkáltató számára. Érdemes akár egyéves felső keretösszeg, vagy maximálisan kihelyezhető összeg meghatározásával előre rögzíteni azokat a körülményeket, amelyek esetén a munkáltató megtagadhatja a kölcsön folyósítását az egyébként azt jogosan igénylő – a feltételeknek megfelelő – munkavállalóval szemben.
Itt jegyezzük meg, hogy a kölcsön Ptk.-ban foglalt szabályai alapján a kölcsönadó a kölcsön folyósítását megtagadhatja, ha körülményeiben időközben jelentős változás állt be. Nem példa nélküli az sem, hogy a munkáltató a kölcsön folyósítására egy elkülönített alapot hoz létre, amely kizárólagosan erre a célra vehető igénybe, és amelynek kimerülése esetén a kölcsön folyósításának kötelezettsége fel sem merülhet.
A kölcsön visszakövetelése
Bár alapvetően a kölcsön visszafizetése a munkavállaló polgári jogi kötelezettsége, figyelemmel kell lenni a felek között fennálló speciális jogviszonyra, a munkaviszonyra, amely alapján a kölcsönt felvevő adósnak rendszeres jövedelme származik.
A munkabér védelmére vonatkozó rendelkezések
Az Mt. alapvetően szigorú rendelkezéseket tartalmaz a munkabér védelme tekintetében, ezért a havonta esedékes törlesztőrészletek csak a munkavállaló kifejezett felhatalmazása esetén vonhatók le a munkabérből. Az ilyen felhatalmazás megadása kizárólag a munkavállaló szabad elhatározásából történhet, érdemes viszont a szerződés mellékletévé tenni. Ennek hiányában a munkáltató a késedelemmel érintett részleteket kizárólag külön peres úton érvényesítheti a munkavállalóval szemben. Azt természetesen nem tiltja semmi, hogy a munkavállaló a kölcsönszerződés biztosítékait (ha van) érvényesítse a munkavállalóval szemben.
A bírósági végrehajtás szabályai szerint a kapott munkabérből - bizonyos kivételektől eltekintve – legfeljebb 33 százalékot lehet levonni, mentes azonban a levonás alól a mindenkori öregségi nyugdíj összege (levonásmentes munkabér).
A kölcsön jogi sorsa a munkaviszony megszűnése esetén
A kölcsönszerződés sorsa munkaviszony megszűnése esetén a munkáltatói kölcsön intézményének valószínűleg a legérzékenyebb területe. A gyakorlatban számos olyan példával találkozhatunk, hogy a munkavállaló a kölcsönszerződésben kötelezettséget vállal arra, hogy a kölcsön futamideje alatt munkaviszonyát nem szünteti meg. Ez a megoldás – bár a munkáltató számára kétségtelenül biztosítékul szolgálhat – aggályos, mivel a munkavállaló a felmondás törvényi jogáról érvényesen nem mondhat le álláspontunk szerint.
A kölcsön jogi sorsát – tekintettel a kölcsönszerződés polgári jogi jellegére – alapvetően a felek szabadon határozzák meg a szerződésben. Annak például nincs törvényi akadálya, hogy a felek a kölcsönszerződésben úgy állapodjanak meg, hogy a kölcsönt felvevő munkavállaló munkaviszonyának megszűnése vagy megszüntetése esetén a kölcsönszerződést a munkáltató felmondhatja, és így a kölcsönből még hátralévő részleteket a munkavállalónak vissza kell fizetnie. Erre vonatkozó kifejezett szerződéses rendelkezés hiányában azonban a munkaviszony megszűnése nem jelenti automatikusan a kölcsönszerződés megszűnését is.
Amikor a munkaviszony megszűnése a kölcsönszerződés felmondására ad lehetőséget, és a munkavállalónak fizetési kötelezettsége keletkezik a munkáltató felé a hátralékos kölcsönösszeg és annak esetleges járulékai erejéig, számolni kell egyidejűleg azzal is, hogy a munkáltatónak is keletkezhet fizetési kötelezettsége a munkavállalóval szemben (ki nem adott szabadságok után járó összeg, végkielégítés).
Adódik a kérdés, hogy a kölcsönt nyújtó munkáltató élhet-e beszámítással ebben az esetben a munkavállalónak a munkaviszony megszüntetésére tekintettel járó összeg terhére. Álláspontunk szerint ebben az esetben a munkabér védelmére vonatkozó szabályokat kiterjesztően kell értelmezni, és a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos összegből csak a levonásmentes munkabér szabályai szerint számított összeg tekintetében van helye beszámításnak.
Az eljáró bíróság
A vonatkozó bírósági gyakorlat szerint a munkáltatói kölcsönnel – mint nem munkaviszonyból eredő, de azzal közvetlen kapcsolatban lévő jogviszonnyal – kapcsolatos jogvita alapvetően polgári bíróság hatáskörébe tartozik. Abban az esetben azonban, amikor a felek között a munkaviszonyból eredő valamely követelés miatt munkaügyi per van folyamatban, a folyamatban lévő munkaügyi perben a munkáltatói kölcsönnel kapcsolatos követelés érvényesíthető.
