Magyarok külföldön

Felmérések szerint csaknem mi vagyunk a legkevésbé mobilak az Unió új tagállamai közül. Jelenleg körülbelül egymillió üres állást tartanak nyilván az EU-ban, becslések szerint ennek a magyarok maximum 4-5 százalékát tölthetnék be. Meglepő lehet, hogy honfitársaink – a várakozásokkal ellentétben – nem mentek el külföldre különösebben nagy számban, legalábbis a felmérések alapján. Egy 2006-os elemzés szerint az akkor még 25 tagú EU-ban Magyarország csak a 23. a külföldi mobilitás tekintetében. Még a külföldi felsőoktatási intézményekben való tanulásra sem igazán motiváltak a magyar diákok. Igaz, sokkal többen tervezik a külföldi tanulást vagy munkát, mint ahányan végül belevágnak.

Visszafogott hajlandóság

A "hajlandóság" tekintetében azt jelzi a statisztika, hogy a munkavállalási korúak körében mind kevesebben szeretnének külföldön szerencsét próbálni. A KSH kutatásai szerint 2005 tavaszán az alkalmazottak közül még 144 ezren – köztük 40 ezer nő – mondták, hogy terveznek külföldi munkavállalást, egy évvel később azonban csak 132 ezren számoltak be ilyen irányú ambíciókról.

Az állástalanoknál nem volt nagy változás, mindkét évben 27 ezren szerettek volna az országhatárokon kívül is elhelyezkedni, míg az inaktívak közül mindkét évben 67-67 ezren. A külföldi munkavállalást tervezők harmada még csak az információszerzésnél tart, míg minden negyediknek már munkavállalási engedélye vagy álláshelye is van. A külföldi pénzkeresésben gondolkodók 83 százaléka beszél valamilyen idegen nyelven.

A szakértők szerint egy év alatt a külföldi munkavállalást fontolgatók összetétele érezhetően megváltozott: míg a férfiak egyre kevesebben fontolgatják a külföldi karriert, addig a munkanélküli nők közül mind többen. A 30 éven aluliak körében viszont jelentősen csökkent a nyitottság a világ felé, egyre többen mondják ugyanis, hogy nem kívánják kockáztatni nehezen megszerzett mostani állásukat. Ha mégis, továbbra is inkább az egy-két éves munkavégzést preferálják. A 30-49 évesek körében nagyobb a kalandvágy, igaz, valószínűleg ezt a kényszer szüli: elsősorban a munkanélküliek akarnak külföldön elhelyezkedni.

Hiányzó nyelvtudás

Az országon kívül munkát vállalók 46 százaléka egy-két évre menne, mindössze négy százalékuk nyilatkozta, hogy csak alkalmi munkára gondolt. A több hónapos távollétet vállalók aránya húsz százalék, viszont minden harmadik megkérdezett akár a letelepedést is el tudja képzelni. A szakiskolai végzettségűek közül sokan két évnél hosszabb időt dolgoznának kint, míg a felsőfokú végzettségűek inkább rövidebb időtávban gondolkodnak.

Utóbbiak körében viszonylag alacsony a munkavállalási kedv, amit a szakemberek azzal magyaráznak, hogy magas az olyan képzettségűek aránya, akik nem számítanak arra, hogy sikeresek lesznek a külföldi munkaerőpiacon. Ez persze függ a diplomától is, hiszen például a tanítók, tanárok pesszimistábbak, míg egyes, magas képzettségű foglalkozások esetében – az orvosok, a villamosmérnökök, az informatikusok körében – nagyobb az érdeklődés.

Nagy kérdés, hogy változik-e, mikor és mitől a magyarok migrációs szándéka. Ez a munkaügyi szakértők szerint nagymértékben függ a már tapasztalatot szerzettek benyomásaitól, hiszen a lehetséges kivándorlókat elsősorban az befolyásolja, hogy milyen helyzetbe kerültek, s milyen tapasztalatokat szereztek a korábban szerencsét próbálók.

Kovács Géza, az Állami Foglalkoztatási Szolgálat nemzetközi és migrációs főosztályának vezetője szerint a viszonylagos "érdektelenség" oka részben az, hogy kevés embernek van megfelelő nyelvtudása. Sok esetben épp ez vagy a család visszatartó ereje ösztönzi állampolgárainkat arra, hogy itthon keressenek megfelelő munkát.

Migrációs potenciál

A szolgálat vizsgálatai szerint a magyar népesség 3-4 százaléka akar külföldön munkát vállalni, 1-2 százalék szeretne külföldön élni, a teljes migrációs potenciál pedig – amelyet a végleges külföldre költözések és a hosszabb-rövidebb ideig tartó külhoni munkavállalási szándékok együttes figyelembevételével számítanak – 6 százalék körül mozog.

Kovács Géza szerint számítani lehet ugyanakkor arra, hogy a bérfelzárkózás felgyorsul azon szakmákban, amelyek iránt a tagországok munkaerőpiacán nagy a kereslet. A dél-európai államok példája azt mutatja, hogy a csatlakozás után a létrejövő kedvezőbb körülmények hatására nem el-, hanem visszaáramlik a korábban külföldön munkát keresők egy része.

A legtöbb országban honosítani kell a diplomát vagy bármilyen egyéb végzettséget, ami nem olcsó mulatság. A tartózkodási és a munkavállalási engedélyt sem egyszerű beszerezni.

Külföldi cégek rendszeresen keresik az Állami Foglalkoztatási Szolgálatot magyar munkaerőért. A szolgálat felmérése szerint a legtöbb magyar Nagy-Britanniában, Írországban, illetve Németországban és Ausztriában keres munkát, és máshová nemigen mennek. Az említett országokban a minimálbér öt-hatszorosát is megkeresheti, akár a jövőjét is megalapozhatná egy vállalkozóbb kedvű honfitárs, azonban kevés magyar próbál szerencsét ezen államokban. Vannak olyan szakmák, mint a számítástechnika vagy az egészségügy, ahol egyes uniós tagállamokban óriási a kereslet a képzett munkaerőre, illetve olyan hiányszakmák is, ahol alacsony képzettségű munkavállalókra van szükség.

Alkalmazkodás, kommunikáció

A társadalomkutatók szerint a gazdaságnak csak jót tesz a mobilitás: a munkatapasztalatok és a nyitottság ugyanis a segítségünkre lehet, félni pedig nem kell, hogy kiürül az itthoni munkaerőpiac.

Mindenesetre ma mintegy nyolcezer magyar fiatal tanul külföldön, ami a szociológusok szerint bizakodásra adhat okot. Ha növekszik a munkaerő képzettsége, azzal erősödik a gazdaság, s ha ez elér egy bizonyos szintet, akkor – a nemzetközi tapasztalatok igazolják – a külföldön tanulók visszajönnek. A hazatérést persze segíteni is kell. Ugyanis nálunk nagyon nehéz a hazai struktúrákba visszailleszkedni, ha egyszer elment az ember.

Egy multinacionális cégnél nem is feltétlenül kívánnak kész szaktudást. Kommunikációs és nyelvi készségeket, valamint gyors alkalmazkodóképességet annál inkább. Ezekre kell az oktatásban is a hangsúlyt helyezni – vélik a kérdést a társadalom oldaláról közelítők. Szerintük a külföldön végzett szociológiai kutatások azt mutatják, hogy az egyetemi hallgatóknak csak negyven százaléka jelentkezik valahová tudatosan, a többi bizonytalan, amikor választ. Ezért a megszerzett konkrét szaktudás is gyakran lényegtelen: a legfontosabb a nyelvtudás és az a képesség, hogy az illető váltani tudjon. Ugyanis nincs garantált munkaerőpiac: a stabil struktúrák leépülésének vagyunk a tanúi.

A fiatal diplomások közül is sokan tervezik, hogy legalábbis néhány évet külföldön dolgoznak majd. Magyarországon leginkább az orvosok, az informatikusok és a mérnökök készülnek idegenben elhelyezkedni. Sok egyetem és főiskola teremt – nemzetközi kapcsolatrendszere által – lehetőséget a friss diplomásoknak a külföldre jutáshoz. Sokan pályázatok révén kerülnek ki egy másik országba, a bátrabbak pedig fakultatív alapon is nekivágnak az útnak. Mindenkinek érdemes azonban még itthon tájékozódni a lehetőségekről, és kapcsolatokat építeni.

Munkapiaci reguláció

A régi EU-tagok némelyike, például Olaszország és Írország, korlátozás nélkül megnyitották munkaerőpiacukat a magyar munkavállalók előtt, mások, mint Belgium, Dánia, Franciaország, Luxemburg, kedvezményeket adnak, de például Ausztria és Németország továbbra is fenntartják a korlátozásokat. Május elsejével Hollandia megnyitotta munkaerőpiacát a magyarok előtt.

Az EU 2004. évi bővítése előtt a 15-ök – a kelet-európai munkaerő nem kívánatos mértékű beáramlását megakadályozandó – a munkaerő szabad áramlásával kapcsolatban regulációt kértek és kaptak a Bizottságtól. Ennek értelmében átmeneti időszakra (2+3+2 év) a közösségi jog helyett alkalmazhatják a saját, nemzeti szabályaikat. E lehetőséggel az Egyesült Királyság, Írország és Svédország kivételével lényegében mindegyik "régi" tagállam élt, míg az előbb említett három ország 2004. május 1-jével megnyitotta munkaerőpiacát az új tagállamok munkavállalói előtt.

Ettől az időponttól az uniós országok a csatlakozási szerződésben szabályozzák egymáshoz való viszonyukat is, így Ciprus és Málta teljes mértékben megnyitja munkaerőpiacát, a többi nyolc tagjelölt, köztük hazánk is, ugyanezt teszi, de védekező intézkedések lehetőségét is fenntartva. Ezekre addig van lehetőség a hét év alatt, amíg bármely régi tagállam korlátozásokat tart fenn egy új tagállammal szemben. Ugyanakkor az új tagországok egymás között megállapodtak abban, hogy munkaerőpiacukat kölcsönösen megnyitják munkavállalóik előtt.

Viszonosság elve

A régi EU-tagok összesen hét évig, 2+3+2 éves bontásban szabhatnak korlátokat az új tagok munkavállalói előtt, ezt azonban egyre komolyabb érvekkel kell igazolniuk. Az első két évre még nem fontos indokot hozni, az utolsó kettőre viszont már rendkívül súlyos okkal tagadhatják meg az új tagállamok dolgozóinak beáramlását.

Jelenleg a középső, hároméves ciklusban járunk; jelen állás szerint 2011-re Magyarországgal szemben minden korlátozást fel kell oldani. Hazánk – a viszonosság elve alapján – a régi tagok munkavállalóival úgy jár el, ahogy azok a magyarokkal, például az olaszok, szabadon dolgozhatnak nálunk, de a németek nem.

A csatlakozás óta tehát a magyar munkavállalók immár 13 országban vállalhattak szabadon munkát, míg néhány országban – mint, Olaszország, Dánia, Norvégia, Finnország, Franciaország – bizonyos feltételek teljesülése esetén könnyített és gyorsított eljárás keretében lehetett munkavállalási engedélyhez jutni.

A csatlakozásunk után további előnyt jelent az új tagországok munkavállalói esetében az úgynevezett 12 hónapos szabály alkalmazhatósága, amely kimondja, hogy azok a munkavállalók, akik a csatlakozás napján vagy azt követően igazolni tudnak legalább egyéves legális munkaviszonyt az adott országban, azok számára megnyílik az ország munkaerőpiaca, és mindaddig nyitva is marad, amíg azt önszántukból el nem hagyják. Megemlítendő továbbá az úgynevezett közösségi preferencia elvének alkalmazhatósága, amely kimondja: ha a korlátozó intézkedéseket fenntartó ország valamelyikében meghirdetett állásra egy - egyébként minden tekintetben azonos paraméterekkel rendelkező – új uniós és egy harmadik országbeli munkavállaló pályázik, akkor az újonnan csatlakozott ország munkavállalóját kell előnyben részesíteni.

Egyezményi keretek

Mindezek mellett a már korábban létrejött kormányközi, illetve a Foglalkoztatási Hivatal és a külföldi partnerintézmények között megkötött egyezmények jelentenek további lehetőségeket a külföldön dolgozni kívánó magyar állampolgárok számára. A külföldi munkaközvetítés mindenhol ingyenes, ezt jogszabály írja elő. Mégis a legtöbb helyen pénzt kérnek azért, ami az Állami Foglalkoztatási Irodában és az iroda internetes oldalán ingyen is megtalálható. Vagyis az állásinformációkért. Jelenleg éppen 831 ezer üres állás van az Unióban.

A szezonális munkavállalás itthon is rendszeresen okoz hiányt. A fiatal vendéglátó- és szállodaipari dolgozók átlagosan száz napot dolgoznak külföldön, esetenként a hazai fizetések akár öt-tízszereséért is. E területeken itthon átmenetileg munkaerőhiány lép fel, ezért a cégek egy része tavasszal és nyáron kénytelen szakképzetlen dolgozókat alkalmazni a profik helyett.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM), valamint a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elemzése szerint főleg konyhai kisegítőket és szakácsokat nem találnak a szektor hazai munkaadói. A feldolgozóipar, valamint a pénzügyi és gazdasági szolgáltatások mellett épp az idegenforgalom az, ahol az átlagot meghaladó, két százalék feletti foglalkoztatásbővülést jeleztek 2007-re a cégek.

A TMC dán cég például rendszeresen szervez állásbörzét, amelyen ciprusi, görög és spanyol szállodai munkára keresnek lehetőleg 25 év alatti, angolul és még egy másik nyelven jól beszélő fiatalokat. Jövő hónap elején a Bonni Munkaügyi Központ ajánl majd álláslehetőséget vendéglátó-ipari, főleg szakács, felszolgáló, recepciós munkakörbe, a Tesk Kft. pedig a Bahamák és a Hawaii-szigetek óceánjáró hajóira toboroz hazai munkavállalókat.

Tavaly, az Európai Mobilitás évében a legváltozatosabb módszerekkel igyekeztek ösztönözni és segíteni a szakemberek a "rugalmas" munkavállalást. Ebben az EURES-hálózat központi szerepet vállalt. Keretében Európa-szerte jelenleg több mint 700 tanácsadó dolgozik, akik napi kapcsolatban vannak az álláskeresőkkel és a munkáltatókkal egész Európában.

Együttműködési hálózat

Elsősorban olyan problémákban segítenek, amelyekkel a munkavállalók és munkaadók szembesülhetnek, amikor a határokon átívelő régiókban vállalnak munkát, illetve ingáznak az országok között.

Az EURES 1993-ban jött létre az Európai Bizottság, az Európai Gazdasági Térség, az EU-tagállamok, valamint Norvégia, Izland és Liechtenstein állami foglalkoztatási szolgálatai és más partnerszervezetek közötti együttműködési hálózatként. Svájc ugyancsak részt vesz az EURES-együttműködésben. A hálózat célja, hogy olyan szolgáltatást nyújtson, amely mind a munkavállalók, mind a munkáltatók, valamint minden olyan polgár számára hasznos, akik ki szeretnék használni a személyek szabad áramlásának elve által nyújtott lehetőségeket.

Az EURES-hálózat tagjainak és partnerszervezeteinek egyesített erőforrásai adnak garanciát, hogy a hálózat minőségi szolgáltatásokat nyújtson a munkavállalók és a munkaadók számára. Ezen európai állásközvetítő rendszer (EURopean Employment Services) célja a munkaerő közvetítése az Európai Unióban és az Európai Gazdasági Térségben. A legfontosabb feladatai az információnyújtás és tanácsadás a külföldön elhelyezkedni szándékozó munkavállalók számára az Európai Gazdasági Térség országaiban fellelhető munkalehetőségekről, valamint a munkavállalás és megélhetés körülményeiről. Továbbá segítségnyújtás a munkáltatóknak a külföldi munkaerő-toborzáshoz.

EURES-adatbázis

Az EURES adatbázisa nem európai szinten működtetett, hanem a nemzeti adatbázisokat összekötő, azokhoz hozzáférést teremtő rendszer. Az EURES hazai irányítása és koordinálása a Szociális és Munkaügyi Minisztérium irányítása alatt álló Foglalkoztatási Hivatal feladata.

A számítógépes munkaerő-közvetítési rendszer három alappillére: az adatbázis, az EURES-tanácsadók és az informatikai rendszer. Az ingyenesen elérhető adatbázis mind a munkavállalóknak, mind a munkaadóknak fontos információkat nyújt. Nemcsak betölthető állásokat, hanem az elhelyezkedést segítő gyakorlati információkat is közöl. Bemutatja az EU- és EGT-tagállamokban hatályos munkajogi, adójogi, társadalombiztosítási, szociális szabályokat, valamint az adott tagállamok politikai, kulturális, gazdasági és szociális helyzetét. Az EURES portálján található önéletrajz-adatbázisba bárki ingyenesen feltöltheti önéletrajzát.

Az EURES olyan tanácsadókat foglalkoztat, akik segítenek az álláskeresőknek; több nyelvet beszélő és jól képzett munkaközvetítők, pályaorientációs konzulensek, akik ismerik a tagországok munkanélküli-ellátási, szociális-biztonsági és munkajogi rendszerét. Ők foglalkoznak a potenciális munkavállalókkal és a munkaerőt keresőkkel, s folyamatosan tájékozódnak az egyes államok munkaerőpiacának helyzetéről, illetve a munkaerőigényről. Az egyes országokban dolgozó EURES-tanácsadók folyamatos kapcsolatban állnak egymással; Magyarországon mintegy 20 nagyobb városban tevékenykednek.

A szociális ellátásokat a magyar munkavállalók külföldön is élvezhetik. Ha például valakit baleset ér, és Magyarországon biztosított, akkor ugyanúgy ingyenes orvosi ellátást kaphat abban a tagországban, ahol munkát vállal. Ha a munkavállaló nem kapja meg a fizetését, fordulhat a kinti, de magyar bírósághoz is.