Új irányok a szakképzésben

A gyakorlatorientált oktatás megerősítését, az intézmények közötti együttműködés javítását, a finanszírozási rendszer korszerűsítését, valamint a szakmunkástanulók lemorzsolódásának megfékezését célzó tervek az utolsó pillanatban születtek, hiszen óriási a szakmunkáshiány. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy ma mindössze 60 ezren tanulnak szakképző intézményekben, s szakértők prognózisa szerint hat-nyolc év múlva 350 ezer szakképzett munkás hiányával kell megbirkóznia a gazdaságnak.

Az új kormányzati struktúrában a szakképzés irányítása az Oktatási Minisztériumtól (OM) – a szakképzési helyettes államtitkárság főosztályaival együtt – a szociális és munkaügyi tárcához került annak érdekében, hogy a képzést – a gazdaság szereplőinek fokozottabb bevonásával – hatékonyabban igazíthassák a munkaerő-piaci igényekhez.

Összekapcsolt rendszerek

A Nemzeti Szakképzési Intézet továbbra is önálló háttérintézmény marad a Szociális és Munkaügyi Minisztérium (SZMM) irányítása alatt. Az új felállásban az iskolarendszerű szakképzés és a felnőttképzés egységes ágazati irányítását Székely Judit szakállamtitkár látja el, akinek hatáskörébe tartozik emellett a foglalkoztatással, a hiány-szakképesítésekkel, a munkaerő-piaci információkkal kapcsolatos koordináció is. Ez ugyanis - fogalmazott a szakállamtitkár – megkönnyíti a három rendszer összekapcsolását, miként a munkaerő-piaci és a szakképzési szerkezetváltás is nyomon követhetővé válik.

A szakképzésfejlesztés legfontosabb feladataiként a szakképzés társadalmi presztízsének helyreállítását, a képzések és a munkaerőpiac közötti kapcsolat javítását, valamint a finanszírozási rendszer korszerűsítését tűzte ki a munkaügyi tárca. Ennek jegyében indult az az átfogó reform, amelynek fő pillérei a szakiskolai fejlesztési program és a Nemzeti Fejlesztési Terv szakképzési intézkedései.

A szakképzés modernizációja létfontosságú a gazdaság szempontjából is, hiszen az intézmények ma csak részben készítik fel a fiatalokat a munkaerő-piaci elhelyezkedésre; a gyakorlati oktatás háttérbe szorult, a vállalatok nem szívesen látják a tanoncokat.

A szakképző központok nem képesek alaposan felmérni a felvevőpiac igényeit, a munkaadók ugyanis nem tudnak pontos előrejelzést adni arról, milyen mesterségeket érintően lesz szükség utánpótlásra. Óriási problémát jelent a munkaerőpiacon, hogy sokan olyan képzettséget szereznek, amellyel nem tudnak elhelyezkedni, míg számos vállalkozás nem talál kellően felkészült szakembert.

Piacképes tudás

Vélhetően e helyzeten némileg segít a munkaerőpiac - tervek szerinti – részleges megnyitása az uniós csatlakozás előtt álló két ország, Románia és Bulgária állampolgárai előtt. Igaz, a szakminisztérium azt javasolja a kormánynak, hogy 2007. január elsejétől legalább két évig hazánk is éljen az átmeneti korlátozás lehetőségével. A munkaügyi tárca szakértői ugyanakkor úgy látják: a magyarországi, elsősorban a regionálisan és szakmánként eltérő munkaerőhiányon javítana a külföldi munkavállalók kiszámítható beáramlása. A magyar vállalkozók jó része is örömmel fogadná őket.

Mindazonáltal a szaktárca elszánt abban, hogy a képzés szerkezete, a kibocsátott tanulók száma és felkészültsége minél jobban és rugalmasabban alkalmazkodjon a gazdaság, a munkaerőpiac igényeihez. A tizenkét pontban megfogalmazott legfontosabb teendők azt célozzák, hogy a szakiskolákból piacképes tudással kerüljenek ki a pályakezdők, s a felnőttek számára is garantált legyen az új szakmák, ismeretek megszerzése.

E folyamatban, elsősorban a szakképzés tartalmának meghatározásában, a képzés minőségbiztosításában az eddiginél nagyobb hatáskört élveznek a gazdasági kamarák; garantálják, hogy 2008. december 31-éig valamennyi szakképzést folytató intézmény alkalmazhassa az európai minőségbiztosítási szabályokat. Ugyanakkor az ötszáz fősnél nagyobb szakképző intézmények mellett megalakuló szakmai tanácsadó testületeket is jogkörrel ruházzák fel az adott intézményben oktatott szakmastruktúra meghatározásában, közelebb hozva a képzési szerkezetet a helyi és a regionális munkaerőpiac valós szükségleteihez.

Javaslat készül a szakképzés normatív finanszírozási rendszerének átalakítására. A munkaerőpiac, a gazdasági élet és a szakképzés közötti szorosabb kapcsolat érdekében még ebben az évben meghozzák a szükséges szabályokat a pályakövetés kialakítására, meghatározzák a hiányszakmák körét, valamint megteremtik e mesterségek emelt szintű oktatásának feltételeit. Az a cél ugyanis, hogy a jól képzett szakember a keresetével fel tudjon kapaszkodni a középosztály felső részébe, s társadalmi presztízsével akár meg is előzze az átlagdiplomások körét – hangzik a szaktárca indoka.

Az előzetes elképzelések szerint a tanulók elhelyezkedési arányai alapján differenciálják az intézmények támogatását, tovább egyszerűsítik a gazdálkodó szervezetek tanulószerződéssel kapcsolatos költségeinek elszámolását, illetve csökkentik a gazdálkodók, a képzési alaprész eszközeire pályázók adminisztratív terheit.

A munkaügyi kormányzat kiemelten támogatja a hiányszakmákat képző intézményeket - jelentette be a közelmúltban a szaktárca vezetője. Ennek ellenére az idei tanévben, a szakközépiskolákban továbbra az informatika, a közgazdaság, a kereskedelem-marketing, a vendéglátás-idegenforgalom és a gépészet a legnépszerűbb szakmacsoport. Az újonnan felvettek csaknem fele ezen ismereteket tanulja.

Hasonló képet mutatnak a szakiskolák is: a felvettek 14,4 százaléka tanul vendéglátás-idegenforgalom, 12,7 százaléka gépészet, 11,7 százaléka építészet, 11,2 százaléka kereskedelem-marketing, míg 7,2 százaléka faipar szakmacsoportban. Szinte kiegyenlített a nemek közötti arány: a 43 212 szakközépiskolásból 19 644 (45,5 százalék) a lány, a 24 330 szakiskolásból azonban már csak 9490 (39 százalék) tartozik a gyengébb nemhez. Ez azért is érdekes, mert az idén a felsőoktatási intézményekbe felvettek aránya azt jelzi, hogy lényegesen több lesz a diplomás nő, mint a férfi.

Az idén az Országos Képzési Jegyzék (OKJ) alapján 1287 szakma közül választhattak a nyolc általánost befejező fiatalok, akik országosan elismert szakképesítést szeretnének szerezni. A kínálatban ötven kézművesszakma szerepel; az ötéves, érettségit és szakmát is adó művészeti alapiskolák mellett szakképző intézményekben lehet nappali, illetve felnőttoktatási formában szakképesítéshez jutni.

Intézményi integráció

A következő négy évben több mint 100 milliárd forintos ráfordítással további 30-35 intézménnyel bővül a jelenlegi tizenhat Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK), amelynek eredményeként 2010-re a szakképzésben részt vevőknek már 80 százaléka tanulhat a 21. századi igényeknek megfelelően épített, korszerű informatikai, csúcstechnológiával felszerelt központi képzőhelyeken, intézményekben.

A program egyik alapeleme az elaprózódott intézményhálózat helyett a TISZK-ek létrehozása esetenként hat-nyolc szakképző intézet közreműködésével. Létrejöttükkel kevesebb lesz az egy tanulóra jutó költség, illetve előrelépés várható a képzőhelyek közötti átjárhatóságban. Az intézmények integrációja várhatóan hozzájárul, hogy kevesebb legyen a lemorzsolódás, javuljon az esélyegyenlőség, s a végzettek jobban elhelyezkedjenek.

A fejlesztéssel nagyrészt megoldódhat mások mellett az a jelenleg feszítő probléma is, hogy az intézményrendszer elaprózása miatt a szakképző intézmények nem tudnak az adott térség legfontosabb szereplőivel összehangoltan együttműködni. Így talán nem ismétlődik meg az a közelmúltbeli eset, amikor egy amerikai repülőgép-összeszerelő üzemet azért nem hoztak létre Debrecenben, mert a térségben nem találtak száz CNC-esztergályost.

A szakképzés helyzetéről lesújtó véleménnyel vannak a munkaügyi szakértők. Egyikük például úgy fogalmazott: mára oda jutottunk, hogy a középfokú szakképzésben oktatott tanulók közel kétharmadának katasztrofálisan alacsony a szakmai képzettsége, illetve az általános műveltsége is. Az általános iskolából egyre több olyan tanuló kerül a középiskolákba, a szakképző intézményekbe, akiknek elemi gondjaik vannak az írással, az olvasással és a számolással, s akiknek egyéb készségei – absztrakció, logika, memória, térlátás stb. – is gyengén fejlettek.

Ebből következően a tantárgyi ismereteik is jóval korlátozottabbak, kivéve az informatikát, bár e téren is nagy a szóródás a tanulók társadalmi hátterétől függően. A középfokú szakképzés anyagi ellátottságát is gyengének látják a munkaügyi szakemberek, szerintük egyszerre van pénzhiány és pazarlás, s az elosztás is nagyon egyenetlen.

A szakértők azt is súlyos hibának tartják, hogy – a rossz külföldi példák nyomán – drasztikusan csökkentették a szakmai gyakorlatok óraszámát. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy a vállalkozások többsége elsősorban szakképzett munkaerőt keres egy-egy megüresedett álláshelyre. Ugyanis ma már nincs idő – pénz és energia – a kezdők betanítására, a szakma alapos megismertetésére.