Hazánk gazdasági és közéletét kívülről szemlélőknek igencsak nehéz lenne röviden elmagyarázni, mi is folyik itt. Nagy valószínűséggel minden megkérdezett más-más magyarázatot adna a költségvetési kiigazításnak nevezett megszorító (adó)csomagra, a felfokozott politikai hangulatra, a lavinaszerű ellenzéki győzelemre a helyhatósági választásokon. A latolgatásokat mi meghagyjuk a politológusoknak.
Ami viszont olvasóinkat s a társadalom jó részét az október 1-jei választások eredményétől függetlenül érintik, az a túlnyomórészt ugyanettől az időponttól életbe lépett adó- és járuléktörvény-módosítások. Az elvonási mértékek változása, új adók megjelenése sok gazdasági szereplőben s szervezetben keltett megütközést, aminek alkotmánybírósági beadványaikban is helyt adtak. A taláros testület ítéleteire vélhetően már nem kell sokat várni, és valamelyest tisztulhat a kép: mi a jogos s mi nem az adótételek között. Kétséges azonban, hogy ezzel – annak ellenére, hogy a gazdaságkutatók, a munkáltatói szervezetek elengedhetetlennek tartják a megbillent egyensúly helyreállítását – véget érnének a csomag, illetve a tervezett reformok körüli viták.
A megszorító csomaggal szembeni munkáltatói, munkavállalói kifogások vezérelve az, hogy miért elsősorban azokkal fizettetik ki a költségvetési lyukak befoltozásához szükséges pénzt, akik "szem előtt" vannak, s miért nem a szándékosan elrejtett forrásokat kutatják fel az adórevizorok. A ma is alacsony foglalkoztatási szint csökkenhet a foglalkoztatás drágításával. A munkáltatók elfogadják, hogy szükség van a stabilizációs csomag többi elemére is, hogy legalább a gazdaság terén nyugalom uralkodjon az országban. Hektikus forintárfolyam-mozgások, befektetői elbizonytalanodás, tőkekivonás nagy károkat okozhat rövid és középtávon egyaránt, pedig ezek felszínre kerüléséhez elég néhány elhibázott szó vagy döntés, mint erre már többször volt példa.
Márpedig éppen a nagypolitika szintjén látszik elhúzódni a bizonytalanság, még ha szavakban meg is maradt a reformok iránti elkötelezettség. A költségvetés-készítés időszakában, a bértárgyalások előkészítése idején ez nem jó jel. A jövő évtől várható uniós források fogadására a költségvetés rendbetétele nélkül nehezen teremthető elő a szükséges önerő, a reformok elodázása pedig a hiány újratermelődését vetíti előre. A megoldás? Nos, ezt latolgatja a napokban mindenki.
