Sokat hangoztatott tétel: a gazdasági társaság alapvetően a tagok szervezete. A társaság viszont a tagoktól viszonylagosan elkülönült jogalany, a tagok üzleti érdekeinek jogképességgel felruházott testülete, így a tagok joga és érdeke, hogy a legfőbb szerv működésében részt vegyenek, döntéshozataluk útján végső soron közös tulajdonukról, magáról a társaságról rendelkezzenek.
A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény egyúttal fenntartja a korábbi irányadó szabályt: a társaság legfőbb szervének döntéseit kizárólag a tagok hozhatják meg, ennek megfelelően minden tagnak továbbra is fennáll alanyi jogosultsága, hogy a társaság legfőbb szervének ülésein részt vegyen.
A gazdasági társaság legfőbb szerve
A gazdasági társaság legfőbb szervére vonatkozó szabályok tekintetében – a korábbi szabályozás pontosításától, kiegészítésétől eltekintve – az új Gt. alapvető változást nem hozott. Eszerint a kkt. és a bt. tipikus személyegyesülésére tekintettel – megszüntetve az eddigi kettősséget (taggyűlés-tagok gyűlése) – fennmarad a tagok által létrehozott tagok gyűlése. A kft.-nél a törvény változatlanul taggyűlésként, a részvénytársaságnál közgyűlésként nevesíti a legfőbb szervet. Az egyesülés legfőbb szervének elnevezése viszont megváltozott, a több esetben félreértelmezéshez vezető igazgatótanács helyett a törvény taggyűlésnek nevezi a legfőbb szervet.
Hatáskör
A törvény 19. §-ának (3) bekezdése szerint a legfőbb szerv feladata elsősorban a társaság alapvető, stratégiai ügyeiben való döntés, az egyes társasági formáknál külön-külön meghatározva, hogy konkrétan mely ügyek tartoznak a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe. Emellett természetesen változatlanul mód van arra is, hogy a társasági szerződés bármely kérdést a legfőbb szerv hatáskörébe utaljon.
Ennek alapján továbbra is a legfőbb szerv kizárólagos jogköre a társaság vezető tisztségviselőinek, felügyelőbizottsági tagjainak és könyvvizsgálójának megválasztása, az elsőket kivéve, mert a társaság alapításakor a legfőbb szerv még nem működik, és őket a társasági szerződésben jelölik ki.
Az elsők utáni új vezető tisztségviselők, a felügyelőbizottság tagjainak és a könyvvizsgálónak a megválasztásához azonban nem szükséges a társasági szerződés módosítása, és nevüket nem kötelező a társasági szerződésbe foglalni.
Döntéshozatal
Tovább él az 1997-es Gt. főszabálya: a legfőbb szerv ülésén a tagok (részvényesek), illetve meghatalmazottak egymás jelenlétében hozzák meg döntéseiket, ám új rendelkezésként, egyúttal a főszabály alóli kivételeket is nevesít a törvény:
Egyrészt a társasági szerződés módot adhat arra, hogy a tag tagsági jogait az ülésen való személyes részvétel helyett telekommunikációs (elektronikus hírközlő) eszközök igénybevételével gyakorolja (az új Gt. a részvénytársasági fejezetben ezt nevezi ún. "konferencia-közgyűlésnek") (új Gt. 20. §).
Másrészt a társasági szerződés meghatározhatja azokat az ügyeket – korábban erre a kft. esetében volt lehetőség –, amelyekben a tagok ülésezés nélkül írásban vagy más módon is dönthetnek. Két korlátot azonban figyelembe kell venni: az egyik, hogy a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása tárgyában csak ülésen lehet határozni, a másik, hogy ha bármely tag ezt kívánja, az ülést össze kell hívni.
Ezzel összefüggésben az új Gt. továbbra is fenntartja az 1997-es Gt. által megteremtett szabályozást, mely szerint a legfőbb szerv ülése szabályszerű összehívás nélkül is megtartható, ha valamennyi tag jelen van, és a kérdés megtárgyalásához egyhangúlag hozzájárul. Ám ehhez képest új rendelkezésként rögzíti, hogy a társasági szerződés és a zártkörűen működő részvénytársaság alapszabálya (kivétel a nyilvánosan működő rt. alapszabálya) lehetővé teheti, hogy a nem szabályszerűen összehívott vagy megtartott ülésen hozott döntést a tagok 30 napon belül utólag, egyhangú döntéssel jóváhagyják.
Meghívó
Változatlanul érvényesül az 1997-es Gt. azon szabálya, mely szerint a legfőbb szerv az ülésre szóló meghívóban (hirdetményben) nem szereplő kérdéseket csak akkor tárgyalhatja meg, ha az ülésen valamennyi tag (részvényes) jelen van, és egyhangúlag hozzájárul a kérdés megtárgyalásához [új Gt. 20. § (3) bek.].
Határozatképesség
A legfőbb szerv ülésének határozatképességét az egyes társasági formákra vonatkozó fejezetekben határozza meg a törvény. A legfőbb szerv döntéseinek meghozatala általában az üzletszerű működéshez szükséges operativitást legjobban kielégítő módon, a szavazati joggal rendelkező tagok egyszerű többségével történik. Emellett természetes, hogy a törvény számos kivételt is megfogalmaz.
Ügyvezetés
A korábbi gyakorlati bizonytalanságok miatt az új Gt. rendelkezésével világossá vált: ügyvezetésen a társasági jogban nemcsak az operatív menedzsment értendő. Ennek alapján a törvény 21. §-ának (1) bekezdése a szélesebben értelmezendő kategóriába sorol minden olyan döntést, amely törvény vagy a társasági szerződés rendelkezése alapján nem tartozik valamely más társasági szerv hatáskörébe. Egyúttal a törvény elvi éllel kimondja a kollektivitásra vonatkozó rendelkezést: a társaság ügyvezetését egy, illetve több vezető tisztségviselő, avagy a vezető tisztségviselőkből álló testület látja el. Az új Gt. lényegében az 1997-es Gt.-ben felsorolt szervekkel azonosan szabályozza a gazdasági társaság ügyvezetésére vonatkozó rendelkezéseket.
A törvény ezzel összefüggő legjelentősebb újítása - különösen a német társasági jogi hagyományokhoz képest –, hogy a nyilvánosan működő részvénytársaságnál lehetőség nyílik az angol-amerikai board-rendszerű irányítási struktúra kialakítására, ahol felügyelőbizottság nem választható, és az igazgatótanácsnak nevezett testület egyszerre látja el az ügyvezetési és az ellenőrzési funkciókat (egységes irányítási rendszerű részvénytársaság).
Fakultatív szervek
Új rendelkezésként lép életbe, hogy az 1997-es Gt.-ből megismert társaság szervei mellett a társaság legfőbb szerve fakultatív szervek – pl. bizottság, tanácsadó testület – létrehozásáról is dönthet, ám azzal a kitétellel, hogy e szervek működése nem érinti a törvényben szabályozott társasági szervek törvényben megállapított hatáskörét és felelősségét. (Ilyen testület lehet például a javadalmazási vagy jelölési bizottság.)
A vezetői tisztségviselői jogviszonyt érintő dilemmák
Közismert, hogy 1988 óta a vezető tisztségviselői jogviszony polgári jogi, illetve munkajogi jellege széles körű elméleti és gyakorlati viták kereszttüzébe került.
Kizárt a munkaviszony
Mindenesetre az új Gt.-nek a korábbi szabályozáshoz képest a vezető tisztségviselőket érintő legfontosabb változása, hogy a vezető tisztségviselők e minőségükben a jövőben nem állhatnak munkaviszonyban. E tekintetben az új Gt. 22. §-ának (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a vezető tisztségviselői jogviszony sajátos társasági jogi jogviszony, amelyet elsődlegesen a törvény szabályoz, mögöttes jogszabályként viszont a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályait kell alkalmazni. A fenti rendelkezésből viszont nem következik az, hogy a vezető tisztségviselő más jogviszonya tekintetében – akár vezető tisztségviselői jogviszonya mellett – egyáltalán nem állhat munkaviszonyban a társasággal. Eszerint elvileg lehetséges, hogy a kft. megbízási (társasági) jogviszonyban álló ügyvezetője, pl. kereskedelmi igazgatóként munkaviszonyban álljon ugyanazon társasággal.
Kérdés, hogy e szabályozás hogyan érinti az 1997. évi Gt. alapján fennálló vezető tisztségviselőket, akik munkaviszonyban állnak társaságukkal. Ez a problémakör különösen a kft.-ket érintheti, ahol gyakorta a vezetői tisztség ellátására munkaszerződést kötöttek a felek. A választ az új Gt. 334. §-a átmeneti rendelkezésként adja meg: ezek a munkaviszonyok, ha határozott időre szóltak, azok lejártáig, ha határozatlan időre, legfeljebb a megválasztástól számított öt évig maradhatnak hatályban. A vezető tisztségviselő kétoldali jogviszonya ingyenes és visszterhes egyaránt lehet a Ptk. megbízási szerződésre vonatkozó szabályai szerint.
A megbízatás időtartama
További alapvető változás a vezető tisztségviselő jogviszonyát érintően, hogy a vezető tisztségviselők eddigi szigorú, határozott időtartamra (legfeljebb 5 évre) történő választására vonatkozó szabályozás diszpozitívvá válik, eszerint az új rendelkezés alapján a vezető tisztségviselő jogviszonya határozatlan ideig is fennállhat. Kétségtelen, a megengedő szabályozás ellenpólusaként a másik oldalon változatlan rendelkezésként él tovább, hogy a vezető tisztségviselő bármikor visszahívható. Ha a társasági szerződésben a vezető tisztségviselő időtartamáról a tagok nem rendelkeztek, a jogviszonyt továbbra is 5 évre, vagy ha a társaság rövidebb időtartamra jött létre, ez esetben ezen időtartamra nézve kell megválasztottnak tekinteni.
Összeférhetetlenség
Az új Gt.-ben már nem szerepel a vállalkozói szabadságot érintő adminisztratív korlátozás, miszerint egy személy legfeljebb három gazdasági társaságnál lehet vezető tisztségviselő. A jogszabály azt viszont megköveteli, hogy a vezető tisztségviselő az új vezető tisztségviselői megbízatása elfogadásától számított 15 napon belül köteles azon társaságokat írásban tájékoztatni, ahol már vezető tisztségviselőként vagy felügyelőbizottsági tagként működött.
Munkáltatói jogok megosztása
Mivel a kollektív ügyvezetés az 1997-es Gt.-hez képest jóval nagyobb szerepet kap, így a törvény 28. §-ának (1) bekezdése kimondja: a korábbi bizonytalanságok elkerülése érdekében a társasági szerződésben, illetve a testület ügyrendjében kell rendelkezni a munkáltatói jogok gyakorlásának a testület tagjai közötti megosztásáról.
Cégvezető
A képviseletre, a képviselet megosztására, a képviselet munkavállalókra való átruházására vonatkozó szabályok lényegében nem változtak. Ezzel függ össze, hogy a cégvezető jogállására vonatkozó szabályozás, bár érdemében nem változott, de pontosabbá vált. A cégvezető továbbra sem vezető tisztségviselő, hanem munkavállaló, aki segíti a vezető tisztségviselő tevékenységét, mégpedig azzal, hogy a társaság érdekeinek elsődlegességét szem előtt tartva ő is felelős a társaság folyamatos működéséért. A vezető tisztségviselőre vonatkozó szabályokat a cégvezetőre is alkalmazni kell. Az egy vagy több cégvezetőt továbbra is a gazdasági társaság legfőbb szerve választja.
Ha a társaság székhelyétől eltérő telephelyen vagy fióktelepen is folytathat tevékenységet, a legfőbb szerv az általános jogosítvánnyal rendelkező cégvezetőn kívül a fióktelepeken és telephelyeken is választhat cégvezetőt. Garanciális szabály, hogy az új Gt. szerint a cégvezető részére a társaság legfőbb szerve általános képviseleti jogot és önálló cégjegyzési jogot adhat.
Ügyvezetői önállóság-függőség kettőssége
A magyar társasági jogban hagyományos a vezető tisztségviselők önállósága, amelyhez a 30. § (2) bekezdésében meghatározott ún. önfelelősség elve párosul, amely egyfelől fémjelzi, hogy a vezető tisztségviselő e minőségében csak a jogszabályoknak, a társasági szerződésnek, valamint a társaság legfőbb szerve határozatainak van alávetve, másfelől a gazdasági társaság tagjai (részvényesei) által nem utasítható. A hatáskör elvonására pedig a társaság legfőbb szerve is csak akkor és csak olyan mértékben jogosult, amennyiben a törvény vagy a társasági szerződés erre a legfőbb szervet feljogosítja. (E rendelkezések az egyszemélyes társaságokra természetesen nem vonatkoznak.)
E rendelkezésekkel összefüggésben az összeférhetetlenségi szabályokkal kapcsolatban az új Gt. fontos változást tartalmaz: a törvényből kimaradt a felszámolással kapcsolatos összeférhetetlenségi szabály, hiszen ez esetben egyáltalán nem biztos, hogy a fizetőképtelenség visszavezethető az adott vezető tisztségviselő tevékenységére, az objektív szankció pedig megítélésem szerint nem az egyetlen üdvözítő megoldás arra, hogy a vezető tisztségviselőt felelős eljárásra ösztönözze. A hivatalból törlés viszont zömmel a vezető tisztségviselő gondatlanságának következménye, a fantomcégként való működés a vezető tisztségviselőnek szükségképp felróható.
Mivel a Büntető Törvénykönyvbe mellékbüntetésként bekerült a "vezető tisztség gyakorlásától való eltiltás", nem lehet vezető tisztségviselő az sem, aki ilyen eltiltás hatálya alatt áll. A foglalkozástól eltiltottak esetén, az ítélet hatálya alatt csak az olyan gazdasági társaságban nem lehet vezető tisztségviselő, amelynek főtevékenységeként jelölik meg azt a tevékenységet, amelyre a büntetés kiterjed.
A vezető tisztségviselőkre vonatkozó alapvető összeférhetetlenségi szabályok tekintetében a törvény csak néhány szövegezési pontosítást tartalmaz. Mindenesetre az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének következménye a polgári jog általános szabályai (Ptk. 339. §) szerinti kártérítés mindazon kárért, amelyet a gazdasági társaságnak e szabályok megszegésével a vezető tisztségviselő (illetve közeli hozzátartozója, élettársa) okoz. E kár érvényesítésére azonban az új törvény is speciális, a kár bekövetkezésétől számított 1 éves elévülési határidőt állapít meg.
Vezető tisztségviselői felelősség
Az új Gt. a korábbiakkal azonosan, a német dogmatikájú társasági jogban kialakított elvnek megfelelően kimondja, hogy a vezető tisztségviselők felelősek az ügyvezetési kötelezettségeik rendeltetésszerű teljesítéséért, a társaságot a társaság érdekeinek figyelembevételével kell vezetniük.
Wrongful trading
Az új törvény a vezető tisztségviselőkre irányadó felelősségi szabályokat továbbfejlesztve rögzíti az ún. wrongful trading intézményét annak érdekében, hogy a társaság ügyvezetését csődközeli helyzetben visszatartsa a hitelezők érdekeit sértő, indokolatlan mértékű kockázatvállalástól.
A csődtörvény az új Gt. hatálybalépésével egyidejűleg hatályba lépő módosításai alapján egyértelműen rögzíti: a társaság fizetőképtelenségével fenyegető helyzet bekövetkezése esetén a vezető tisztségviselők a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ügyvezetési feladataikat ellátni. A törvény szigorú szabálya, hogy e kötelezettség felróható megszegése esetén a vezető tisztségviselők kötelesek helytállni a hitelezőkkel szemben.
Felmentvény
A törvény 30. §-ának (5) bekezdése alapján, a társasági szerződés módot adhat a gyakorlatban már elterjedt ún. felmentvény jogintézményének alkalmazására is. Eszerint a gazdasági társaság legfőbb szerve évente napirendjére tűzheti a vezető tisztségviselők előző üzleti évben végzett munkájának értékelését, és határozhat a vezető tisztségviselők részére megadható felmentvény tárgyában. A vezető tisztségviselő rosszhiszemű, a tagokat (részvényesek) megtévesztő eljárása esetére természetes, hogy a bírósághoz fordulás joga biztosított. A felmentvény hatálytalanná válik, ha utólag a bíróság jogerősen megállapítja, hogy a felmentvény megadásához alapul szolgáló információk valótlanok vagy hiányosak voltak.
A jogviszony megszűnése
A vezető tisztségviselői jogviszony megszűnésének okai érdemben azonosak az 1997. évi Gt.-ben foglaltakkal – tekintettel a korábban említett megbízási (társasági jogviszonyra) –, ennek megfelelően a vezető tisztségviselői jogviszony öt esetben szűnik meg:
– a megbízás időtartamának lejártával,
– ha a megbízás időtartama alatt a vezető tisztségviselőt a 24. § (2) bekezdése alapján visszahívják,
– ha a vezető tisztségviselőre nézve törvényben szabályozott kizáró ok következik be,
– ha a vezető tisztségviselő meghal,
– ha a vezető tisztségéről lemond,
– mivel a társaság legfőbb szerve bármikor visszahívhatja a vezető tisztségviselőt, ennek ellentételeként viszont a tisztségviselő is – független attól, hogy megbízatásának időtartama még nem járt le – bármikor lemondhat.
Továbbra is igaz a tétel: a lemondás hatályossá válásáig a vezető tisztségviselő a halaszthatatlan döntések meghozatalában, illetve intézkedések megtételében köteles részt venni, ha a legfőbb szerv hatvan napnál rövidebb időn belül gondoskodik a működőképességről, a lemondás az új vezető tisztségviselő megválasztásával hatályossá válik. E rendelkezés lényegében a megbízási szerződés szabályainak megfelelő alkalmazását jelenti.
Dolgozói részvétel a felügyelőbizottságban
A modern társasági jog egyik új intézménye a dolgozói participáció, amelyet a magyar társasági jog 1988-ban már bevezetett, azzal együtt, hogy a munkavállalóknak a társaság vezető szerveiben való képviseletét főszabályként nem a döntéshozatalban teszi lehetővé, hanem a felügyelőbizottságban, az ügyvezetés ellenőrzésében való részvételi lehetőségként biztosítja.
Az új Gt. 38. §-ának (1) bekezdése fenntartja a korábbi szabályozást: a dolgozói képviselet akkor kötelező, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A kétszáz fős korlát – amely lényegében Magyarországon a középvállalati felső mértéket jelenti – tehát nem változik, azzal együtt, hogy a részfoglalkozású dolgozókat nem kell figyelembe venni.
Ám a szabályozás kógens jellege megszűnik, ugyanis az új Gt. lehetővé teszi, hogy az üzemi tanács és a társaság ügyvezetése ettől eltérő megállapodást kössön.
A kétszáz főnél több munkavállalót foglalkoztató társaságoknál a felügyelőbizottság egyharmadát a munkavállalók saját soraiból választott küldöttek képezik. Az újonnan alakuló társaságoknál természetesen az éves átlag csak egy év után állapítható meg, de nincs akadálya annak, hogy ha kétszáz főnél több dolgozóval indul a vállalkozás, még az első évben bekerüljenek a dolgozói küldöttek a felügyelőbizottságba.
Az üzemi tanács maga állapítja meg a dolgozói küldöttek választásának módját, így a választási szabályzat megalkotásánál is ki kell kérnie a társaságnál működő valamennyi szakszervezet véleményét, ám természetesen e vélemény az üzemi tanácsot nem köti.
Kérdés, hogy az új Gt. egyik jelentős újítása, az egységes, board-rendszerű irányítási modellben működő nyilvános részvénytársaság esetén a munkavállalói participáció tekintetében milyen módon kell eljárni, mivel ebben az irányítási rendszerben az igazgatótanács mellett nem jön létre felügyelőbizottság. Ez esetben a munkavállalói képviselet, az igazgatótanács és az üzemi tanács megállapodásának megfelelően, az alapszabályban foglaltak szerint biztosítható.
Az új Gt. továbbra is fenntartja a kivételes rendelkezést: a munkavállalói küldöttnek a társasággal munkaviszonyban kell állnia. A munkavállalói képviseletnek ugyanis az a lényege, hogy a dolgozók megismerhessék az ügyvezetés tevékenységét, és ezzel kapcsolatban véleményüket a tulajdonosok, a társaság legfőbb szerve tudomására hozhassák.
Ismert az 1997-es Gt.-ből, hogy e kivételtől eltekintve továbbra is érvényesül az a szabály, hogy a munkavállalói küldött kivételével a társaság munkavállalója nem lehet a felügyelőbizottság tagja. A munkavállalói küldött munkaviszonyának megszűnése esetén természetes, hogy a munkavállaló felügyelőbizottsági tagsága is megszűnik.
Felügyelőbizottság
A felügyelőbizottságot érintő legfontosabb változás, hogy az új Gt. az eddigi kötelező eseteket megszüntette, és az alábbi speciális esetekben rendeli el a felügyelőbizottság létrehozását:
– nyilvánosan működő részvénytársaság esetén, kivéve ha a részvénytársaság az egységes irányítási rendszer szabályai szerint működik.
– zártkörűen működő részvénytársaság esetében, ha azt a szavazati jogok legalább 5%-val rendelkező alapítók, illetve tagok (részvényesek) kérik,
– a társaság formájára és működésének módjára tekintet nélkül, ha azt törvény a köztulajdon védelme érdekében vagy a társaság által folytatott tevékenységre figyelemmel előírja,
– ha a törvény a munkavállalókat megillető ellenőrzési jogok gyakorlása érdekében így rendelkezik.
A felügyelőbizottság alapfeladata továbbra is a társaság ügyvezetésének ellenőrzése a tulajdonosok érdekében, tevékenységéért a tagoknak (részvényeseknek) tartozik felelősséggel, azzal a kitétellel, hogy a törvényben foglalt kivételektől eltekintve a felügyelőbizottság az operatív ügyvezetésbe nem avatkozhat be, a társaság nevében döntést kifelé nem hozhat.
Választás
A felügyelőbizottság elnökét és helyettesét a taggyűlés vagy a közgyűlés is választhatja. Mindehhez az új Gt. hozzáfűzi új rendelkezésként, hogy lehetőség van a felügyelőbizottsági tagok határozatlan időre való megválasztására is, megbízatásuk időtartama pedig eltérhet a vezető tisztségviselők megbízatásának időtartamától.
Döntéshozatal
Az új Gt. egyúttal lehetővé teszi, hogy a felügyelőbizottság ülésén a tagok ne személyesen jelenjenek meg, hanem azon telekommunikációs eszközök segítségével vegyenek részt. Ebben az esetben az ülés megtartásának részletes szabályait is az ügyrendben kell meghatározni.
Könyvvizsgáló
Az új Gt. jelentősen megváltoztatja a gazdasági társaság törvényes működésének közérdekvédelmi biztosítékára, a könyvvizsgálóra vonatkozó szabályozás struktúráját.
Részvénytársaságnál kötelező
Ennek alapján a részvénytársaság esetében kötelező a könyvvizsgáló megválasztása, míg minden egyéb társasági formánál az új Gt. 41. §-a alapján csak akkor, ha a számviteli törvény (2000. évi C. tv.) a gazdasági társaság számára a könyvvizsgálati szolgáltatás igénybevételét kötelezővé teszi, vagy azt a gazdasági társaság társasági szerződése egyébként előírja.
Választás
A társasági könyvvizsgáló megválasztása, a vele kötendő szerződés lényeges tartalmának meghatározása, a könyvvizsgáló visszahívása továbbra is a társaság legfőbb szervének kizárólagos határkörébe tartozik.
Helyettes könyvvizsgáló
A könyvvizsgáló személyére vonatkozó szabályok – legalábbis a társasági jogi szabályozás szintjén – azonosak az eddigivel, új elem azonban, hogy a személyében felelős könyvvizsgáló tartós távolléte esetén helyettes könyvvizsgáló kijelölésére is lehetőség van.
Összeférhetetlenség
A könyvvizsgálói tisztséggel összeférhetetlen személyek körét az új Gt. bővíti: nem lehet könyvvizsgáló az új rendelkezések értelmében a társaság alapító tagja, részvényese, továbbá – a jogviszonya fennállta alatt és annak megszűnésétől számított 3 évig – a társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, valamint ezek közeli hozzátartozója és élettársa, továbbá a társaság munkavállalója sem.
A megbízatás időtartama
A könyvvizsgáló függetlenségének további fontos garanciáját jelentheti, hogy az új Gt. a megbízatás időtartamának alsó és felső határát rögzíti. E tekintetben, mivel a társasági könyvvizsgáló közérdekvédelmi funkciót lát el, és nem minősül a társaság szervének, a könyvvizsgálói megbízatás legmagasabb időtartama változatlanul 5 év. A megbízatás időtartama pedig nem lehet rövidebb, mint a könyvvizsgálót megválasztó közgyűléstől (taggyűléstől) az üzleti év számviteli törvény szerinti beszámolóját elfogadó taggyűlésig (közgyűlésig) terjedő időszak, amelynek a felülvizsgálatára megválasztották.
Megbízási szerződés
Mindehhez hozzájárul, hogy az eddigi gyakorlati bizonytalanságok megszüntetése érdekében az új törvény kimondja, hogy a megválasztástól számított 90 napon belül a könyvvizsgálónak és a társaság ügyvezetésének a megbízási szerződést meg kell kötnie. Ellenkező esetben a megválasztásáról hozott döntés hatálytalanná válik, és a legfőbb szervnek új könyvvizsgálót kell választania.
Kiegészítő tevékenység
Mivel a törvény e feladatokat továbbra is közérdekvédelmi jellegűnek minősíti, ebből kifolyólag társasági könyvvizsgáló megbízása a számviteli törvény szerinti könyvvizsgálat elvégzésére irányul, ezenkívül csak korlátozottan, olyan szolgáltatást nyújthat ugyanazon ügyfél társaság számára, amely nem veszélyezteti a hiteles, pártatlan, megbízható auditori tevékenységét. A társasági könyvvizsgáló által ellátható kiegészítő tevékenységet pedig a Magyar Könyvvizsgálói Kamaráról és a könyvvizsgálói tevékenységről szóló 1997. évi LV. törvény határozza meg.
Visszahívás, újraválasztás
Az új Gt. szerint a könyvvizsgáló függetlenségének további biztosítéka, hogy a társasági könyvvizsgáló visszahívására nem adhatnak alapot a jelentésben tett megállapítások, illetve a könyvvizsgálói záradék megadásának elutasítása. Az új Gt. lehetővé teszi az újraválasztás kizárását is.
