A munkaadók és a munkavállalók zöme még mindig nem törődik kellően a munkavédelmi szabályokkal – állítják a munkavédelmi szakértők. Csak becsülni lehet, hogy hány baleset történik, mert jó részük rejtve marad. A legtöbb eltitkolt sérülés a hét végén történik. A tapasztalatok szerint a munkájukat féltő dolgozók nem merik bejelenteni az ügyet; ez csak akkor derül ki, ha súlyos sérülést szenvedtek vagy bekövetkezik a végzetes tragédia. A munkáltatók pedig – attól tartva, hogy más szabálytalanságokra is fény derül – nem érdekeltek a balesetek kivizsgálásában.
Hiányzó védőeszközök
Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF) munkatársai tavaly a munkabiztonsági ellenőrzések során 19 600 munkaadóból 15 ezernél bukkantak szabálytalanságra. Az idén viszont az első negyedévben csaknem ötezer munkáltatónál tartottak ellenőrzést, s 92 százalékuknál állapítottak meg valamilyen jogsértést. Azt tapasztalták, hogy különösen ott, ahol feketemunkásokat foglalkoztatnak, a legelemibb védőeszközök sem állnak rendelkezésre.
A statisztikai kimutatásokból kiderül: idén az év első három hónapjában összesen 4896 munkabalesetet regisztráltak, szemben az előző esztendő hasonló időszakával, amikor 5229 volt a bejelentett eset. A súlyos és a halállal végződő tragédiák aránya is javult: egy évvel korábban az összes munkabaleset 61 százaléka volt súlyos, idén "csupán" 44 százaléka, s míg egy éve 36 százaléka végződött halállal, ebben az évben 28 százaléka.
A szabálytalanságok ezúttal sem maradtak szankciók nélkül. A felügyelők az első három hónapban 627 esetben tiltották meg a foglalkoztatást, 1528 esetben pedig a munkaeszközök használatának felfüggesztésére kötelezték az érintetteket. Munkabiztonsági szabálysértések miatt összesen 205,7 millió forint értékben szabtak ki bírságot. A főfelügyelőség dokumentumaiból az is kiderül, hogy munkabiztonsági intézkedésekre legnagyobb arányban a munkaeszközök veszélyessége miatt kerül sor, de gyakran előfordul a technológiai fegyelem megsértése, az előírt felülvizsgálatok elmulasztása, illetve a munkahelyek, az üzemek állapota miatti büntetés is.
Veszélyes ágazatok
Bánné Koncz Zsuzsától, az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség illetékesétől megtudtuk: az idén a három legveszélyesebb ágazatban – a mezőgazdaságban, a feldolgozóiparban és az építőiparban - végezték a legtöbb ellenőrzést, összesen 6659 munkáltatónál. Bebizonyosodott, hogy a "fekete bárány" továbbra is az építőipar, itt a legkritikusabb a helyzet: az összes halállal végződő baleset több mint 30 százaléka az építkezéseken fordul elő.
Az okok egyértelműen a munkavédelem hiányára vezethetők vissza: a balesetek 50 százaléka azzal magyarázható, hogy a munkások műszaki védelme megoldatlan, nem használják az egyéni védőeszközöket. A munkavédelmi felügyelők tapasztalatai szerint a munkaadók általában nem is ellenőrzik, hogy beosztottjaik betartják-e a biztonsági követelményeket. Arra is fény derült, hogy a feketén foglalkoztatott munkavállalók egy része biztonsági felszerelések, védőeszközök nélkül tevékenykedik.
Az e szektorban végzett célvizsgálatok során a felügyelők 32 ezer munkavállalót ellenőriztek, s 36,5 százalékuknál találtak valamilyen munkabiztonsági szabálytalanságot. Mintegy 11 ezer gépet, berendezést is megvizsgáltak, s megállapították, hogy több mint 24 százalékuk nem felelt meg a biztonsági előírásoknak. Az építkezéseken a balesetek mintegy felét az okozza, hogy valaki leesik a magasból. Az ellenőrzöttek 33,5 százalékánál nem használtak leesés elleni védőfelszerelést, s a munkavállalók 40 százalékának nem adtak egyéni védőeszközt.
Megdöbbentő adat, hogy az építési állványok több mint 40 százalékánál hiányzott a szükséges védőkorlát. Az év első negyedében az OMMF munkatársai 325 esetben szabtak ki munkavédelmi bírságot – 115,7 millió forintot –, a feldolgozóiparban 184 esetet tártak fel – 52,7 millió forint volt a büntetés –, míg a mezőgazdaságban 17 szabálytalanságot tártak fel, ami miatt 2,7 millió forint bírságot róttak ki. A munkaeszközök vizsgálata nyomán 1528 esetben tiltották meg ezek használatát. Pedig a munkavédelmi előírások szigorodtak: az építőiparban például akkor kezdődhetnének el a munkálatok, ha garantált lenne a munkabiztonsági és az egészségvédelmi szabályok betartása. Ez az esetek többségében nincs így.
Felelősség és biztonság
Nem csak az építőipar tekintendő veszélyesnek. Az élelmiszeripar legalább ennyi kockázatot rejt. Igaz, itt kisebb az esély a végzetes kimenetelű tragédiákra, a dolgozók rendszerint kisebb sérüléssel, csonkolással megússzák a váratlan helyzetet.
A baleseti listán a mezőgazdaság is előkelő helyen szerepel, sőt, a halálos balesetek statisztikájában az építőipar után a második helyet foglalja el. Főleg az erdőgazdaságban, a fakitermelés során fordul elő végzetes szerencsétlenség a technológiai fegyelem lazasága miatt. A mezőgazdaságra is jellemző, hogy a nagyobb veszélyekkel járó munkákat alvállalkozóknak, egyéni vállalkozóknak adják ki, kibújva ezzel a felelősség és a biztonsági követelmények teljesítési kötelezettsége alól. Probléma, hogy a felügyelők az egyéni vállalkozásokat nem ellenőrizhetik.
Borhidi Gábor munkavédelmi szakértő szerint is kevesebb a munkabaleset a nagy, multinacionális cégeknél, míg a kis és közepes - elsősorban építőipari – vállalkozásoknál lényegesen rosszabb a helyzet. Már csak azért is, mert a munkaadók és a dolgozók nagy része nincs is tisztában a legalapvetőbb munkavédelmi követelményekkel. Borhidi Gábor szerint az a baj, hogy a vezetők általában nem ismerik a rájuk vonatkozó munkavédelmi kötelezettségeket. Sokan nem tudják, hogy "fél lábbal a börtönben vannak", amikor – például – fejvédő sisak nélkül dolgoztatják a munkásokat az építkezésen.
Munkavédelmi vezetők
A tapasztalatok szerint a multinacionális cégek sokkal nagyobb figyelmet fordítanak arra, hogy beszerezzék a védőfelszereléseket, s ügyelnek arra is, hogy alkalmazottaik használják azokat. Vagyis: védjék meg az életüket. Igaz, erre megvan a megfelelő apparátusuk, munkavédelmiszakember-gárdájuk.
A munkavédelmi törvény ugyanis egyértelműen előírja, hogy bizonyos dolgozói létszám esetén hány fős munkavédelmi szakgárdát kell alkalmazni. Például ezerfős cégnél már főállású munkavédelmi vezetőt kell felvenni, sőt az is elő van írva, hogy milyen képzettségű legyen az illető - tette hozzá Borhidi Gábor, aki szerint a vonatkozó törvényt általában nem tartják be a cégek.
A szakértő szerint a helyzet csak akkor változik érdemben, ha bevezetik a munkavédelem országos programját, amelyben kiemelt helyen szerepel az önálló munkahelyi baleset-biztosítási rendszer. Ennek lényege, hogy a munkáltató biztosítást köt dolgozójára, s attól kezdve nem lesz érdeke eltitkolni a balesetet, mert adott esetben a biztosító fizet. Ráadásul kevesebb biztosítási díjat kell lerónia, ha fejleszti, biztonságosabbá teszi a munkakörülményeket. A rendszer Európa-szerte működik, s bár a programot Magyarországon a parlament már 2002-ben elfogadta, bevezetése egyelőre késlekedik.
Pénz, pénz és pénz
Abban a munkavédelmi szakemberek is egyetértenek, hogy a pénz "főszerepet" játszik a biztonságos munkafeltételek megteremtésében. Míg a kis- és középvállalkozások többségénél gyakori a szabálytalanság, az ellenőrzések azt a vélekedést erősítik, hogy a tőkeerős vállalatok komolyan veszik a munkavédelmet. A multinacionális cégek ugyanis rájöttek arra, hogy a "termelési eszköz", azaz a munkavállaló drága dolog. Ha baleset éri, komoly anyagi veszteséggel kell számolni.
Olaj Péterné, az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) munkaadói oldalának, illetve a Magyar Iparszövetség munkavédelmi szakértője is megerősítette: a nagy cégek lényegesen nagyobb gondot – és pénzt – fordítanak a biztonságra. A kisebb vállalkozásoknál változó a kép, hiszen vannak olyanok, amelyek nagyon korrekten és tisztességesen megfelelnek a feltételeknek.
Az is igaz, hogy nem kevés azon vállalkozások száma, amelyeknél nem marad sem pénz, sem energia e célra. Olaj Péterné szerint az ellenőrzésekkel kapcsolatban a legnagyobb probléma az, hogy a felügyelők mindig csak a legálisan működő szervezeteket ellenőrzik, s a legritkább esetben "látogatják meg" a feketemunkásokat foglalkoztató vállalkozásokat. Az Iparszövetséghez tartozó szervezetek vezetői ugyanakkor azt is sérelmezik, hogy sok apróságért is megbüntetik őket, miközben mások – a feketén foglalkoztatók - lényegesen kedvezőbb pozícióban vannak a versenyt illetően.
Olaj Péterné mindazonáltal úgy látja, az ellenőrzéssel nincs nagyobb gondjuk a kisebb vállalkozásoknak. Jóllehet, nem tartják "lazának", de valójában nincs nagy felháborodás a felügyelők munkájával, szankcionálási gyakorlatával szemben. Arról azonban, hogy a kötelezően előírt munkabiztonsági programokat elkészítik-e, a munkavédelmi szakértőnek nincs információja.
Munkaadói felelősség
Lövey György munkavédelmi szakember az úgynevezett kockázatértékelés fontosságára hívta fel a figyelmet, ezt ugyanis az OMFF két éve kötelezően előírta. Ez azért is jó gondolat volt, mert a gazdálkodó szervezeteknek évente fel kell mérniük területükön a veszélyforrásokat. Más ugyanis a dolgozóra leselkedő veszély egy vegyipari szövetkezetnél, társaságnál, mint például egy irodaházban; vagyis változó az összeg, amit munkavédelemre kell fordítani.
A szakember szerint sem publikus, hogy melyik cég mennyit költ a biztonságos munkakörülmények megteremtésére, s azt milyen forrásból finanszírozza. Általában jellemző, hogy a nagyobb veszélyforrással rendelkező cég – például az építőiparban – az új jogszabály megjelenése miatt komolyabban veszi az előírások betartását. Lövey azt mondta: Európában nem annyira humánusak a jogszabályok, mint Magyarországon. Nálunk ugyanis, ha a munkaadó mondjuk egy köszörűst alkalmaz, a jogszabály szerint védőkötényt, védőszemüveget és egyéni védőeszközt is garantálni kell számára. Ha a dolgozó nem használja a védőfelszerelést, s baleset éri, a kártérítésnél ugyanúgy fennáll a munkaadói felelősség, mint ha nem teremtette volna meg a munkavédelem feltételeit. Ezért a vállalkozások – az anyagi konzekvenciák miatt – egyre komolyabban veszik az előírásokat. Hiszen ha az építkezésen a munkás nem veszi fel a védősisakját, s balesetet szenved, akkor életjáradékot is fizethet a munkaadó. A kártérítés ma már arra is kiterjed, ha a dolgozó a balesete miatt nem tudja ellátni a mellékállását.
A szabálysértések szankcionálásával kapcsolatban Lövey György megjegyezte: akit megbüntetnek, ennek nyilván nem örül, később azonban rádöbben, hogy a büntetés neki felróható hiányosság miatt történt. A gondot inkább az okozza, hogy a munkaadók nagyon leterheltek, többségük nem ismeri a jogszabályokat, kevés az információja – "a magyar ember nem Magyar Közlöny-olvasó" –, a jogszabály nem ismerete azonban nem mentesít senkit. A büntetés mindazonáltal Lövey szerint nem a megelőzést szolgálja.
Borhidi Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a vállalkozások között terjed az a gyakorlat, mely szerint csak olyan alvállalkozókat foglalkoztatnak, beszállítókkal dolgoztatnak, akiknek ISO-minősítésük van, ami azt jelenti, hogy rendben van a munkavédelem a cégnél. A probléma a kisvállalkozásoknál van – Magyarországon 460 ezer ilyen működik –, amelyek általában alapvetően tőkeszegények, s ezért természetesen kevesebbet is költenek munkavédelemre.
Munkahelyi baleset-biztosítás
Tény ugyanakkor, hogy a munkabalesetek jelentős része nem hozható összefüggésbe anyagi gondokkal, mert nem a védőfelszerelés hiánya miatt következett be, hanem azért, mert nem használták azt. Gyakori a munkavédelmi szabályok betartásának elhanyagolása, s ezért nem mindig a munkaadó a felelős. A munkavállalók hajlamosak arra, hogy nem viselik a védőruhát, védőeszközt, ilyenkor azonban a munkaadó kötelessége eltiltani az illetőt a munkától. E téren szemléletváltozásra lenne szükség – mondta Borhidi Gábor. Szerinte megérett az idő arra, hogy az önálló munkahelyi baleset-biztosítási rendszer bevezetésével anyagilag érdekeltté tegyék a munkaadókat abban, hogy fejlesszék, biztonságossá tegyék a munkakörülményeket.
Szerettünk volna vállalati példákat is bemutatni arról, hogy milyen munkavédelmi programokat készítenek, illetve milyen forrásokat fordítanak a munkabiztonság megerősítésére. A megkeresés elől azonban üzleti titokra hivatkozva – mások közt – a legnagyobb hazai nagyvállalatnál, a MÁV Zrt.-nél is elzárkóztak.
A Diósgyőri Gépgyárban a még 2001 végén született megállapodás szerint a következő év végéig valamennyi dolgozót munkaruhával kellett volna felszerelni, ez azonban – információink szerint – máig nem történt meg teljeskörűen. Így fordulhatott elő, hogy amikor a mínusz 10 fokos csarnokban dolgoztak a munkások, még a villáskulcshoz is "odaragadt" a kezük a hidegben.
ILO-adatok a munkahelyi biztonságról
A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) adatai szerint évente mintegy 350 ezer ember hal meg munkahelyi balesetekben, s többen sérülnek meg munka közben, mint közlekedési balesetben. A világon évente mintegy 270 millió munkabaleset történik, a legtöbb az építőiparban és a mezőgazdaságban. A munkával összefüggő betegségek áldozatairól készült statisztikát is figyelembe véve, munkavégzés közben minden évben több mint 2,2 millió ember (1,5 millió férfi és 750 ezer nő) veszti életét. A nemek közötti különbséget az magyarázza, hogy a veszélyesebb foglalkozásokban jóval magasabb a férfiak aránya.
