Jelzésértékű, hogy az állástalanok között sok a pályakezdő fiatal, s nem kevés friss diplomás is elhelyezkedési gondokkal küszködik. Utóbbiak közül sokan nem állami finanszírozású intézményben kaptak oklevelet – a diploma megszerzése esetenként több százezer forintjukat emésztette fel –, s kérdés, hogy a befektetett pénz mikor és hogyan térül meg. Elmondható, hogy az egyetemek, főiskolák szakmai teljesítménye annyit ér, amennyire a képzés és az annak eredményeképpen megszerzett diploma eladható a munkaerőpiacon.
Egyetemi, főiskolai rangsor
Bár folyamatosan nő a diplomás munkanélküliség, a szakemberek úgy vélik: a valóság még rosszabb, mint a statisztika, hiszen sok felsőfokú végzettségű fiatal nem is regisztráltatja magát.
A felvételizőknek mindenesetre segítséget jelenthet, hogy 2005 végén az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) (www.felvi.hu) is megjelentette a hazai felsőoktatási intézmények rangsorát. Az adatbázis ugyanakkor nemcsak a pályaválasztóknak nyújt segítséget, hanem azoknak a vállalati vezetőknek, HR-szakembereknek is, akik azt elemzik, hogy saját kiválasztási szempontjaiknak, illetve vállalati kultúrájuknak mely egyetem, illetve főiskola friss diplomásai felelnek meg leginkább.
A felsőoktatásban tevékenykedő szakemberek úgy vélik, ha rendszeresen készülne ilyen lista, akkor az hozzájárulhatna ahhoz, hogy a felsőoktatásban is jó értelemben vett versenyhelyzet alakuljon ki. A fizetős szakok nagy részén ugyanis "tömegtermelés" folyik, s ez érthetően gyakorta a minőség rovására megy.
Ha modellezhető lenne a végzettségek piaci értéke, akkor javulhatna a végzettségtípusok eloszlása. Az optimisták a diplomások képzési színvonalának javulását várják a független minősítő rendszertől.
Mérséklődő színvonal
A személyzeti tanácsadó és fejvadász cégek nem szívesen vállalkoznak arra, hogy konkrétan megnevezzék a megbízóik által preferált főiskolákat, egyetemeket, illetve azt, hogy melyek végzettjeit részesítik előnyben a kiválasztás során. Ám nem tagadják, hogy van hallgatólagos rangsor.
A megrendelőktől kapott visszajelzések alapján elmondható, hogy kiváltképp a mérnököknél és az informatikusoknál nem csupán a felsőfokú végzettséget jelentő diploma, hanem a szakirányú végzettség is szükséges. A kiválasztásnál meghatározó szempont a tapasztalat, illetve az idegen nyelvű kommunikáció. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy a diplomás pályázónak jó együttműködési készsége legyen, illetve hajlandóságot mutasson a csapatmunkára.
A megkérdezett munkaadói szervezetek úgy vélik, hogy a piac kényszere miatt jelentősen kibővült felsőoktatási képzés felhígította a színvonalat. Többen úgy látják, hogy ez a tendencia kedvezőtlenül hatott még a jó hírű, patinás egyetemekre is. A megkérdezett munkaadói szervezetek főleg a nyelvi és a gyakorlati képzés színvonalát ítélik alacsonynak, s szerintük a felsőoktatási képzés súlyos hiányossága az elméletorientált képzési struktúra. Ugyanakkor van olyan vélemény is, miszerint a gyengébb minőségű felsőoktatási intézmények végzettjeire is szükség van, ők ugyanis olcsóbban megszerezhető munkaerőt jelentenek, főleg a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) számára.
Vállalati elvárások
Szinte szakterülettől független, hogy a munkahelyi vezetők nagy része nem, vagy nem szívesen tesz különbséget az ágazatán belül működő felsőoktatási intézmények között. A diplomások közötti különbség mégis láthatóvá válik, ha a diploma mellett a végzettség munkaerő-piaci megítélése, illetve a szükséges készségek kerülnek górcső alá. Sólyom Ferenc, az ASG Gépipari Kft. ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott: nem befolyásolja, hogy a felvételre jelentkező friss diplomás hol szerzett oklevelet, annak ellenére, hogy szerinte is van különbség, hogy valaki főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezik-e. Utóbbi ugyanis szilárdabb szakmai alapokat nyújt.
Az ügyvezető igazgató hangsúlyozta: egy magyar tulajdonban lévő kis- vagy középvállalkozás lehetőségei mások, mint egy multinacionális nagyvállalaté. Utóbbi megteheti, hogy elsősorban a már szakmai tapasztalatokkal rendelkező diplomások szerződtetését preferálja, míg a kkv-knak elsősorban az a lehetőség marad, hogy pályakezdő fiatalokat próbáljanak beépíteni csapatukba. Jó esetben közülük kerülhetnek ki azok az értékes szakemberek, akikre majdan hosszú távon is számíthat a cég. Ezért az ASG-nél a fiatal diplomások kiválasztásakor nem elsődleges szempont, hogy valaki hol végzett, hanem az, hogy a jelölt milyen emberi kvalitásokkal bír.
Motiváltság és kreativitás
Előny, ha az ifjú jelentkező nyitott, érdeklődő, kreatív, motivált és gyorsan tanul. A cégnél a jelölteket hirdetés, illetve humánerőforrás-tanácsadó cég segítségével próbálják megtalálni.
Sokszor segítséget jelenthetnek az úgynevezett hagyományos módszerek, amikor a vállalatnál dolgozók találnak ismeretségi körükben potenciális jelölteket. A kiválasztottakat állásinterjúra hívják, amelyen részt vesz nemcsak az ügyvezető igazgató, hanem az érintett szakterület - ahova szakembert keresnek – vezetője is. Sólyom Ferenc hozzátette, tisztában van azzal, hogy két-három évre szükség van, amire egy kezdő diplomásból igazán értékes munkaerő válik. Előfordulhat az is, hogy a kiválasztásnál "melléfognak", illetve előfordulhat, hogy a már gyakorlattal rendelkező szakembereket a multinacionális cégek jobb ajánlattal elcsábítják. Ezt a kockázatot azonban vállalniuk kell.
A tatabányai cégnél elhelyezkedő fiatalok számára vonzó lehet, hogy az adott szakmát alaposabban megismerhetik, s nem csak egy-egy részterület megoldására szerződtetik őket, mint ez sokszor előfordul egy nagyobb munkáltató esetében. A jövedelmek tekintetében azonban nem könnyű felvenni a versenyt a multinacionális cégekkel, ezért igyekeznek egyéb juttatásokat – például posztgraduális képzést, nyelvi oktatást, albérleti hozzájárulást – is ajánlani a pályakezdő diplomásoknak. Az ASG-nél az is lehetőséget jelenthet a kezdőknek, hogy a cég vezetői generációváltás előtt áll, s aki beilleszkedik a csapatba – és jól teljesít –, annak reális esélye lehet arra, hogy feljebb kerüljön majd a vállalati ranglétrán.
Alacsony tudásszint
Sólyom Ferenc szerint a felsőoktatási képzés színvonalára nem volt jótékony hatással, hogy manapság jóval könnyebben lehet bejutni az egyetemekre, főiskolákra, mint a megelőző évtizedekben. Egy főiskolai oktató figyelmeztette arra, hogy ezen intézményekből kikerülő fiatalok jó része kevesebb szakmai ismerettel rendelkezik, mint húsz évvel ezelőtt egy technikus.
Kollár Márton, a Jászberényi Aprítógépgyár humánigazgatója úgy véli, számít, hogy valaki mely felsőoktatási intézményben szerez diplomát, még ha ez nincs is "kőbe vésve" egy-egy munkáltatónál. Szakterületükön egy-egy fővárosi, illetve vidéki főiskolát, valamint egyetemet nevezett meg, amelynek diplomája jó ajánlólevélnek számít a cégüknél állásra aspirálóknál. Ugyanakkor a munkaadóknak sokszor kompromisszumot kell kötniük, hiszen nem mindig kopogtatnak az ajtón olyanok, akik jó hírű egyetemen szereztek diplomát, ráadásul többéves szakmai tapasztalattal is rendelkeznek.
Vannak olyan tevékenységek – például logisztikus, jogász, közgazdász –, amelyek az utóbbi években felkapottá váltak, s ezekből túlkínálat van a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a profiljukba vágó gépipari szakemberekből inkább hiány mutatkozik.
A humánigazgató szintén úgy látja, hogy a felsőoktatás "tömegesítése" nem hozta meg a várt eredményt, s egyelőre az oktatásban végbemenő állandó reformok sem eredményeztek színvonaljavulást.
Ritka a karrierkövetés
A munkaadók, felvételizők objektív informálása érdekében a felsőoktatási intézmények rangsorolására szükség van, de nem mindegy, hogy a listák milyen szempontok szerint készülnek – mutatott rá Láng László, az IBS (Nemzetközi Üzleti Főiskola) főigazgatója. Szerinte az adna reális képet az iskolákról, ha aszerint rangsorolnák azokat, hogy a náluk végzett hallgatókat hogyan fogadja a munkaerőpiac.
Az ideális az lenne, ha az egyetemek és főiskolák, valamint a munkáltatók által elfogadott módszer szerint végeznék a mérést. A főigazgató véleménye szerint azonban erre a közeljövőben kicsi az esély, nem valószínű ugyanis, hogy a felsősoktatási intézményeket úgymond egy asztal mellé lehet ültetni. Nem minden intézménynek érdeke ugyanis, hogy ilyen rangsor szülessen.
Láng László úgy véli, a munkaadók nem ok nélkül kritizálják a felsőoktatás színvonalát, ugyanakkor problémának tartja, hogy igényeiket konkrétan nem fogalmazzák meg.
Jelenleg a felsőoktatási intézmények közül kevés végez úgynevezett karrierkövetést, az IBS azonban a kivételek közé tartozik. A Nemzetközi Üzleti Főiskolán ugyanis már három éve végeznek ilyen irányú felmérést. A főigazgató kiemelte: bár közgazdászokból túlkínálat van a munkaerőpiacon, elmondható, hogy az IBS-en végezettek átlagban három hónapon belül el tudnak helyezkedni. Szerinte ennek három oka van. Az ott tanulók egy-két nyelven jól beszélnek (nem csak papírjuk van róla), a képzés gyakorlatorientált, s a hallgatókat felkészítik arra, hogy az általuk elsajátított ismereteket kellőképpen tudják prezentálni, vagyis jól tudjanak kommunikálni.
Intézménylisták külföldön
Külföldön több országban is jellemző, hogy évente elkészítik a felsőoktatási intézmények, karok rangsorát. Magyarországon 2005-ben az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) készített először ilyen listát. A jelentkezési, illetve a felvételi adatok, a hallgatói minőség, az akadémiai potenciál és a presztízs is befolyásolta, hogy egy-egy felsőoktatási intézmény hányadik helyre került.
Külföldön más és más metodika, illetve szempontrendszer szerint készülnek a felsőoktatási intézménylisták. Nagy-Britanniában a lista – Guardian University Guide – nem az intézmények általános összehasonlítására helyezi a hangsúlyt, hanem a különböző egyetemeken tanulható szakok szerint vizsgálódik, s a hallgatók az internet segítségével saját maguk is osztályozhatják az intézményeket. Lengyelországban külön lista készül az állami és a magán -felsőoktatási képzőhelyekről. Ez utóbbiban az értékelés alapját a presztízs, a kutatási potenciál és a tanulmányi feltételek jelentik. Németországban az egyetemisták, illetve professzoraik véleménye alapján állapítják meg a rangsort.
