A Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint tavaly több mint 65 ezer alkalommal kölcsönöztek munkavállalót azok a vállalkozások, amelyek munkaügyi statisztikával követhető, legális módon űzik e tevékenységet. Ugyanakkor a munkaerő-kölcsönző cégeket is tömörítő szakmai szövetség, a Személyzeti Tanácsadók Magyarországi Szövetsége úgy becsüli, hogy Magyarországon legalább annyi az illegálisan vagy félig illegálisan kikölcsönzött dolgozó, mint azok, akik után tisztességesen megfizetnek minden közterhet.
Bővülő piac
A munkaügyi központok adatai szerint tavaly 505 kölcsönző cég működött Magyarországon, számuk egy év alatt dinamikusan, csaknem 50 százalékkal nőtt. Akölcsönzéssel foglalkozó társaságok közül legtöbben, 175-en Budapesten tevékenykedtek, az összes munkaügyi központban regisztrált ilyen vállalkozás 35 százaléka volt fővárosi.
A közvetítő cégekkel 2004-ben 52 684 munkavállaló állt határozott vagy határozatlan idejű munkaviszonyban, akiket 65 029 alkalommal sikerült kiközvetíteni különféle munkahelyekre. Az 505 kölcsönző vállalkozással több mint 1700 foglalkoztató kötött szerződést, ami azt jelenti, hogy egy kölcsönző átlagosan több mint három céggel tudott szerződéses kapcsolatba kerülni.
Az adatok azt jelzik, hogy többnyire a feldolgozóipari cégek élnek az újszerű lehetőséggel, tavaly a szerződők 43,5 százaléka, 753 társaság ebben a szektorban tevékenykedett. A sport-, kulturális és egyéb szolgáltatás ágazataiban ténykedő munkáltatók ugyancsak szívesen alkalmaznak kölcsönzött munkaerőt, a szerződők 17,9 százaléka tartozott e szektorokba. A kereskedelem 12,1 százalékkal volt jelen a kölcsönző cégek között.
A területi eloszlás is érdekes képet mutat: a kereskedelem, a pénzügy, az oktatás és az egészségügy területén munkavállalót kölcsönző cégek szinte csak budapestiek. Ugyanakkor a szállítás, raktározás – Budapest mellett – Pest megyében is erőteljesen "kölcsönző" szakterületté vált. Fejér megyében az építőipari és vendéglátó-ipari cégekre jellemző leginkább, hogy "bérlik" a dolgozókat. Győr-Moson-Sopron megyében pedig a kölcsönzött munkavállalót igénylő cégek több mint 80 százaléka a feldolgozóiparban működik.
A foglalkoztatóknak 57 746 esetben fizikai munkaerőre volt szükségük, 7283 alkalommal pedig szellemi tevékenységre vettek kölcsönbe ideiglenesen külső dolgozót. Látható, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségűek iránt mutatkozott a legnagyobb igény e foglalkoztatási formában. A kölcsönzött dolgozók 35,6 százaléka volt 8 általános vagy annál alacsonyabb iskolai végzettségű, míg a szakmunkásképzőben vagy szakiskolában végzetteké 36,7 százalék.
Átlagban száz nap
A kikölcsönzötteknek a szakközépiskolai, illetve technikumi végzettségűek 12,7 százalékát tették ki, a gimnáziumot befejezők pedig a 10,7 százalékát. A főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezők aránya csak 4,7 százalékot ért el, ami arra utal, hogy a magasan képzettek kevésbé szorulnak rá, hogy kölcsönzés révén jussanak munkalehetőséghez.
Tavaly a betanított munkás nőkre mutatkozott a legnagyobb igény a munkaadók körében, ily módon 20 412 munkahelyet töltöttek be. A korábbi években jellemzően a betanított munkás férfiakat keresték a cégek. A kölcsönzött, szellemi beosztásban foglalkoztatott munkavállalók aránya a pénzügyi területen és az egészségügyben volt magas, valamint a villamosenergia-ágazatban, míg a legalacsonyabb a feldolgozóiparban.
A kölcsönzés útján jellemzően a fiatal felnőtt korosztály jutott munkához: a kölcsönzöttek között a legnagyobb arányban, 52,1 százalékkal a 21-35 év közötti korosztály volt jelen, míg a 36-45 évesek 20,8 százalékot tettek ki. A 45-55 év közöttiek aránya 14,2, a 20 év alattiaké 7,6, míg az 55 év felettieké mindössze 5,4 százalék volt.
A hivatal adatai szerint éves átlagban egy kölcsönzött munkavállaló mintegy 100 napot dolgozott tavaly. A kölcsönző cégek nagyjából egyforma arányban kötöttek határozott és határozatlan idejű szerződést a munkavállalókkal.
Munkáltatói előnyök
A munkaerő-kölcsönzési szolgáltatás megszületése egyes szakértők szerint az I. világháború körüli időkre tehető. A világ fejlett országaiban 50-60 éve elfogadott – és gyakori – ez a technika, amelynek alkalmazása – szabályozott, törvényes keretek között – szinte valamennyi iparágban meghonosodott.
A kölcsönmunkások foglalkoztatása Magyarországon a '90-es évek elején kezdte meg térhódítását, s talán ezzel is magyarázható, hogy jogi környezetében hatalmas űr tátongott egészen a Munka Törvénykönyve (Mt.) 2001. júliusi módosításáig. Ám hogy az akkor kidolgozott irányelv nem volt egészen alapos és mindenre kiterjedő, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy lapzártánk idején is tart az Mt. módosításának vitája az Országgyűlésben, s a beterjesztett javaslat több pontja éppen a kölcsönzés újraszabályozását kívánja elérni, illetve az így foglalkoztatott dolgozók kiszolgáltatottságát hivatott mérsékelni és visszaszorítani e területen is a feketemunkát.
Tény, hogy e forma kedvező a munkáltatóknak. A kiesések és a túlterheltség elkerülése érdekében szezonális munkáknál, időszakos projekteknél, határidős megbízásoknál, alkalmazás előtti munkapróbaként, a gyes vagy egyéb okok miatt megüresedett állások betöltésekor, illetve létszámstop idején Magyarországon is egyre gyakrabban folyamodnak a – főleg multinacionális – vállalatok e foglalkoztatási formához. Ily módon előnyös lehet "beszerezni" a dolgozókat a pontosan nem tervezhető létszámigény és nagy fluktuáció esetén, illetve kisméretű szervezetekben.
Kevesebb adminisztráció
Szükség lehet kölcsöndolgozókra máskor is, például betegség, szabadság miatt kieső alkalmazottak pótlására, sürgős, váratlan megrendelések teljesítésekor, vagy egyszerűen azért, mert a cég tevékenysége miatt szezonálisan nagyobb munkaerőigény lép fel, például a karácsonyi időszakban. Előfordulhat, hogy szervezeti-technológiai újítások miatt nő meg időlegesen a munkaerő-szükséglet, például új számítógépes vagy minőségbiztosítási rendszer bevezetésekor. A kölcsönbeadók ilyenkor "gyorsítanak", hiszen e cégek végzik a dolgozók megkeresését, tesztelését, s kiválasztják a munkakör betöltésére legalkalmasabb jelölteket.
Az előnyök sorában - mindezeken túl – talán az a legfontosabb, hogy mivel a kölcsönzött dolgozót nem szükséges állományba venni (hiszen őt a kölcsönbeadó alkalmazza), mérséklődik az adminisztráció, a bérszámfejtés időráfordítása, nincs ki- és beléptetés. Ugyancsak sokat nyom a latban, hogy az óradíjas fizetés esetén csak a ledolgozott órákat szükséges kifizetni, így a költségráfordítás és az időigény előre kalkulálható.
A kölcsönbe adó cégek a munkáltató adminisztratív feladatai közül többnyire a következőket látják el: munkaszerződés készítése, megszüntetése, bérek utalása dolgozónként, adók és járulékok befizetése, tb-bevallás, bejelentkezés a magán-nyugdíjpénztárakhoz, szabadságok engedélyezése, munkáltatói és jövedelemigazolások, munkahelyi balesetek és peres ügyek intézése, jogszabályok követése, statisztikai jelentés.
Szabályozási keretek
A kölcsönzést a 2001. július 1-jétől hatályos, módosított Munka Törvénykönyve szabályozza. E szerint kölcsönbeadó csak az a belföldi székhelyű gazdasági társaság (kft.) vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló esetében – szövetkezet lehet, amely megfelel a jogszabályban foglalt feltételeknek, és a székhelye szerinti illetékes munkaügyi központ nyilvántartásba vette.
A kölcsönbeadót terheli a munkaviszonnyal összefüggő valamennyi bevallási, adatszolgáltatási, levonási, illetve befizetési kötelezettség. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja, a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatot a munkavállaló a kölcsönbeadóval közli.
A jogszabály rögzíti, hogy a dolgozót érintően a kölcsönvevőnél irányadó munkarendre, munkaidőre, pihenőidőre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A kölcsönzés időtartama alatt – ha nincs ettől eltérő megállapodás – a kölcsönvevő adja ki a szabadságot. Ennek időpontját a dolgozóval legkésőbb a szabadság kezdete előtt három nappal közölni kell.
A kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás során – a dolgozó munkavédelmére, a nők, a fiatalok és a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára, a munkavégzésre, a munkakör átadás-átvételére, a munkaidőre és pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozóan – a munkáltatón a kölcsönvevőt kell érteni.
Nem engedélyezett a munkavállaló foglalkoztatása a kölcsönvevő olyan munkahelyén, ahol sztrájk van. A kölcsönvevő nem kötelezheti a dolgozót más munkáltatónál történő munkavégzésre.
Tájékoztatási kötelezettség
A kölcsönzött dolgozókkal ténykedő munkáltatónak a munkavállalók létszámáról és foglalkoztatási feltételeiről a nála működő üzemi tanácsot, illetve szakszervezetet rendszeresen, de legalább évente egy alkalommal tájékoztatnia kell.
Az Mt. kiterjed a Polgári Törvénykönyv szabályain alapuló jogviszonyra is, amely munkaerő-kölcsönzés céljából a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő között jön létre. Az utóbbiak közötti jogviszonyt írásba kell foglalni, s annak tartalmaznia kell a következő elemeket:
– a munkaerő-kölcsönzés időtartama;
– a munkavégzés helye;
– az elvégzendő munka jellege.
A kölcsönvevőnek írásban kell tájékoztatnia a kölcsönbeadót az irányadó munkarendről, az elvégzendő munka alkalmazási feltételeiről, illetve a foglalkoztatás szempontjából lényeges körülményről.
A kölcsönvevőnek legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap 5. napjáig közölni kell a kölcsönbeadóval mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér – a tárgyhót követő maximum 10. napjáig történő – kifizetéséhez szükségesek. Ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg, a kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő három munkanapon belül köteles a bérkifizetéshez szükséges adatokat átadni.
Ha a munkavállaló a foglalkoztatás körében kárt okoz, az alkalmazottak károkozásáért való felelősség szabályait kell alkalmazni. A munkavégzés során a dolgozónak okozott kárért a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó egyaránt felel.
A hatályos Munka Törvénykönyve szerint semmisnek nyilvánul a munkavállaló és a kölcsönbeadó között létrejött olyan megállapodás, amely a munkaviszony megszűnése után a kölcsönvevővel való jogviszony létesítésére tilalmat, korlátozást vagy a munkavállaló részéről díjazást köt ki.
A szerződés felmondása
A kölcsönbeadó és a munkavállaló közötti jogviszonyt írásba kell foglalni, s annak a munkaszerződés kötelező elemein túl tartalmaznia kell a kölcsönbeadó nyilvántartásba-vételi számát, illetve azt, hogy a munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre.
A kötelező tájékoztatási elemeken túl legkésőbb a tevékenység megkezdése előtt írásban kell tájékoztatni a munkavállalót a kölcsönvevő nevéről, székhelyéről, telephelyéről, a cégjegyzék számáról, a szállás és az étkezés feltételeiről, a munkába járásról, a munkarendre, a munkaidőre és a pihenőidőre vonatkozó szabályokról, az elvégzendő munka feltételeiről, illetve arról, hogy a kölcsönvevőnél ki gyakorolja a munkáltatói jogokat. A kölcsönzésre vonatkozó munkaszerződés lehet határozott vagy határozatlan időre szóló.
A munkaszerződés felmondása a kölcsönzési konstrukcióban közös megegyezéssel, rendes felmondással (csak határozatlan időre szóló szerződésnél) és rendkívüli felmondással történhet. Afelmondást írásban indokolni kell. A"válás" oka lehet, ha a munkavállaló nem végzi megfelelően a munkáját, a dolgozó alkalmatlan a feladatai ellátására, a kölcsönbeadó 30 napon belül nem tudta garantálni az alkalmazott megfelelő foglalkoztatását, illetve ha a kapcsolat megszüntetésére a kölcsönbeadó működésével összefüggő okból kerül sor.
A felmondási idő 15 nap. Ha a munkaviszony időtartama eléri a 365 napot, a felmondási idő 30 napra emelkedik. Afelmondás közlését megelőző két éven belüli munkaviszonyok időtartamát öszsze kell adni, ha több szerződést is kötöttek ez idő alatt.
Rendkívüli felmondási ok lehet a munkaadó nyilvántartásból való törlése. A kölcsönvevő által közölt ok alapján az azonnali hatályú felmondásra akkor kerülhet sor, ha a kölcsönvevő a munkavállaló vétkes magatartásáról a tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül, írásban tájékoztatja a kölcsönbeadót. Ez esetben a rendkívüli felmondásra nyitva álló 15 napos határidő a kölcsönvevőtől származó tájékoztatás kézhezvételétől számít.
Módosuló szabályok
A kormány 100 lépés programjának a munkaügyi területen meghirdetett lépései között szerepelt a kölcsönzés szabályozásának átalakítása, amelynek részletes vitája (a Munka Törvénykönyve módosítása keretében) lapzártánkkor még zajlik az Országgyűlésben. A szakminiszter a tervezett változások bejelentésekor elsődleges célként fogalmazta meg, hogy a kölcsönzés a jövőben ne teremtsen lehetőséget a közterhek megfizetésének kijátszására.
A szabályozási korrekció kapcsán Csizmár Gábor, a foglalkoztatási tárca vezetője közölte: elő kívánják segíteni a kölcsönzők felelősségének erősítését. Ajavaslatok kiterjednek a külföldimunkaerő-kölcsönzés szabályozására is, többek között az Unió Magyarországon munkát vállaló polgárainak regisztrálhatóságára.
Az Országgyűlés elé került javaslat megtiltja a kölcsönzést, ha a dolgozó korábban - hat hónapon belül – a kölcsönvevőnél állt munkaviszonyban. Ez a rendelkezés annak a gyakori visszaélésnek kíván gátat szabni, miszerint a munkáltató másik céget hoz létre azért, hogy saját dolgozóit az foglalkoztassa a munkaerő-kölcsönzéshez kapcsolódó, a foglalkoztatott számára az általánosnál kedvezőtlenebb szabályok szerint, s e feltételekkel az eredeti munkáltató számára a dolgozókat visszakölcsönözze.
A javaslat előírja, hogy a kölcsönbeadónak – a vele szerződött foglalkoztatottat érintően – át kell adnia a kölcsönvevőnek az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázist működtető szerv által kiadott, a bejelentésről szóló igazolást vagy a munkaszerződés egy példányát. Akölcsönvevő ezen okmányok alapján igazolhatja, hogy legálisan foglalkoztató kölcsönbeadóval szerződött. Előbbi így elkerülheti, hogy a munkaügyi felügyelő az ellenőrzés során – jogviszony-minősítési jogával élve - őt nyilvánítsa munkáltatónak.
A német, illetve osztrák jogban ismert megoldás átvételével ugyanis a javaslat kimondja: ha hiányzik a kölcsönbeadói minőség, vagy a munkaszerződés megkötésére nem kerül sor, illetve ha a szerződés nem felel meg a kritériumoknak, akkor a munkaviszonyt a kölcsönvevővel közvetlenül létrejöttnek kell tekinteni. Ez egyúttal megfelel annak a polgári jogi általános jogelvnek, melynek értelmében a színlelt szerződést a leplezett szerződés szerint kell megítélni.
Garantált védelem
A tervezet megtiltja a kölcsönzést abban az esetben is, ha az egyik munkáltató tulajdonosa azonos – részben vagy egészben – a másik tulajdonosával, vagy a két foglalkoztató közül legalább az egyik valamely arányban tulajdonosa a másik munkáltatónak, illetve a két munkaadó egy harmadik szervezethez kötődő tulajdonjogi viszonya alapján áll kapcsolatban egymással.
A benyújtott javaslat bizonyos idő elteltéhez, illetve a foglalkoztatás céljához kötődően a kölcsönbeadó kötelezettségévé teszi, hogy a kölcsönzött dolgozók munkabérét, illetve további juttatásait hozzáigazítsák a nem ebben a konstrukcióban tevékenykedők járandóságaihoz. A módosítás hatálybalépését követően lehetőség lesz próbaidő kikötésére is.
A kölcsönzött dolgozók országok közötti "áramlását" hivatott újraszabályozni a törvényjavaslat 25. paragrafusa, amely rögzíti, hogy a munkaviszonyra azt a jogot kell alkalmazni, amelyet a felek választottak. Jogválasztás hiányában pedig azon ország jogát, ahol a munkavállaló rendszerint a tevékenységét végzi, illetve ahol a telephelye van. Természetesen előfordulhat, hogy a munkaviszony – az összes körülményt figyelembe véve – egy másik állam jogával szorosabb kapcsolatban áll. E mellett külön védelmi szabály mondja ki, hogy a felek jogválasztása nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják azon jog kötelező szabályainak védelmétől, amely jogválasztás hiányában alkalmazandó lenne.
Összehangolandó érdekek
Bár Magyarországon még viszonylag újnak számít a munkaerő-kölcsönzés, bizonyos félreértések már felszínre kerültek, így időszerűvé vált, hogy az Mt. módosítása kitérjen ezekre, sőt a munkavállalói oldalról már felmerült, hogy a rendszer teljes felülvizsgálatára is sort kell keríteni a nem túl távoli jövőben. Afő probléma az, hogy az időszakosan munkát vállalók jogainak bővítése az Európai Unió fejlettebb országaiban is aktuális.
Noha e foglalkoztatási formát a munkaadók elvileg azért alkalmazzák szívesen, mert a rugalmas munkaszervezés lehetőséget teremt a piaci alkalmazkodáshoz – az állástalanoknak pedig esélyt jelent a foglalkoztatásra –, abban mégis egyetértés van a szociális partnerek között, hogy legális körülményekre, korrekt feltételrendszerre s egyes területeken szigorításra van szükség. A jogszabályi keretek kialakításakor össze kell hangolni a munkajogi védelem iránti jogos dolgozói igényt a cégek versenyképességét befolyásoló termelési érdekekkel, ám ez a mostani törvénymódosításon is túlmutató feladat.
A munkaadói oldal a törvénymódosítással kapcsolatos egyeztetéseken, a kormányzati és a munkavállalói oldal véleményétől is eltérően, azt az álláspontot képviselte, hogy a jelenleg érvényes szabályozási környezet megfelel a gazdasági ésszerűségnek.
Előnyök mérlegelése
Rolek Ferenc, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének (MGYOSZ) alelnöke lapunknak kifejtette: a munkaerő-kölcsönzés terjed, ami jelzi, hogy a cégek számára előnyös az e foglalkoztatási forma által kínált rugalmasság. Az időszakos munkák miatt jelentkező többletmunkaerő iránti igény kielégítésére, illetve a váltakozó megrendelések kiegyensúlyozására, esetleg – például – valamely ritkább szakképzettségű dolgozó időszakos helyettesítésére megfelelő megoldás a kölcsönzés. Amikor a cég e konstrukció mellett dönt, mérlegeli a gazdasági előnyöket és a hátrányokat: a gyorsan mozgósítható munkaerőt, illetve azt, hogy rövid távon esetleg motiváció és vállalati elkötelezettség nélküli dolgozót foglalkoztat.
Az alelnök szerint hamis az a felvetés, miszerint a kölcsönzés a bérterhek kikerülését szolgálja, s ezért preferálják a cégek ezt a formát. A kölcsönzés nem jelentheti azt, hogy olyan munkavállalót foglalkoztatnak, aki nincs alkalmazásban, hiszen éppen az a konstrukció lényege, hogy a kölcsönző cég az alkalmazó. A munkaadói oldal szerint az érvényes jogszabálynak megfelelően a kölcsönzéssel foglalkozó cégeket a többiekhez hasonlóan kell a munkaügyi ellenőrzéseknek alávetni, ez elegendő intézkedés a visszaélések viszszaszorítására.
A munkaadó nem vállalhatja magára, hogy maga ellenőrizze a kölcsönzött munkaerő státusát; a munkaügyi ellenőrzés állami feladat. A társaság egyet tehet: azt vizsgálja, hogy a kölcsönző cég rendelkezik-e a tevékenységhez szükséges felhatalmazással, illetve regisztrációval. A belső viszonyainak ellenőrzése viszont túlmegy azon, amit egy vállalkozás megtehet – vélekednek a munkaadók.
Visszaélések előfordulnak a gazdasági életben, ez azonban nem a munkaerő-kölcsönzési ágazat sajátja - mutatott rá Rolek Ferenc –, bár visszásságok ebben a szektorban is előadódnak. Ez ellen globálisan, a feketegazdaság elleni lépések között kell keresni a megoldást. Innen pedig egyenes út vezet a járulékterhek mérsékléséhez, mely igényt a munkaadók már számos alkalommal megfogalmazták, mivel ezt a problémát tulajdonítják a feketegazdaság egyik kiváltó okának.
Egyenlő elbánás?
Az Mt. módosítása kapcsán kialakult vitában a munkavállalói oldal erőteljesen igényelte a kölcsönzött dolgozók biztonságának erősítését, illetve a dolgozói juttatások kiterjesztését a kölcsönzött munkavállalókra. A szakszervezeti érvek között a munkaadók méltányolhatónak tartották, hogy ha egy kölcsönzött dolgozót a cég meghatározott időn túl is foglalkoztat, akkor – az egyenlő elbánás elve alapján – terjedjenek ki rá a többi dolgozónak járó juttatások. Amunkaadók azonban egy évnél rövidebb időn belül értelmetlennek tartják ennek bevezetését.
Rolek Ferenc szerint a gazdasági bővüléssel a munkaerő-kölcsönzés súlya elkerülhetetlenül növekedni fog. Ha olyan szabályozási rendszer alakul ki, amely korlátozza és ellehetetleníti e formát, ez az egész gazdaság fejlődésére negatív hatással lesz, ami nem lehet érdeke a szociális partnereknek.
Rossz hazai gyakorlat
A munkavállalói érdekképviseletek alapvetően nem e technika formáját kritizálják, hanem a hazai gyakorlatot. Pataky Péter, a Magyar Szakszervezet Országos Szövetségének (MSZOSZ) alelnöke lapunknak elmondta: tapasztalataik szerint a kölcsönzés az esetek jelentős részében nem az eredeti célt szolgálja, vagyis az átmeneti munkaerőhiány kezelését és a helyettesítést. Gyakori, hogy a munkaadók inkább a tipikus foglalkoztatás terheit próbálják megspórolni. Aszakszervezetek azzal a gyanúval is élnek, hogy a cégek jó eszköznek találják a kölcsönzést arra, hogy kikerüljék a határozatlan munkaidejű szerződéssel rendelkező, kollektív szerződéssel "kistafírozott" munkaerő alkalmazását.
Pataky Péter szerint számos példa van arra, hogy a cégek miként élnek vissza a kölcsönzés kínálta lehetőséggel mind a bérterhek kikerülése, mind a bérek leszorítása céljából. Van olyan cég, amely valamennyi dolgozójának felmondott, kifizette számukra a végkielégítést, majd visszakölcsönözte őket. Másutt jelentős jövedelemkülönbséggel végzik egymás mellett ugyanazt a tevékenységet kölcsönzött és határozatlan idejű szerződéssel foglalkoztatott dolgozók, miközben a munkaadó arra hivatkozik, hogy nincs befolyása arra, hogy a kölcsönző cég milyen keresetért alkalmazza az illetőt.
Kiszervezett dolgozók
Ráadásul a kölcsönzött munkaerőre nem vonatkozik az egyenlő bánásmód elve, melynek hiányát a szakszervezeti oldal mélyen sérelmezi. A munkavállalói érdekképviseletek az egyeztetéseken amellett érveltek, hogy a munkaadóknak felelniük kell e viszonyokért, miként a gazdaság más területein is.
A kölcsönzési forma másik anomáliája a dolgozók kiszervezése kölcsönző cégbe, majd visszakölcsönzésük, amely már a tisztességtelen munkaadói magatartás körébe tartozik a szakszervezetek szerint. Pataky Péter kifejtette: az ilyen próbálkozás semmi mást nem szolgál, csak azt, hogy a cég megszabaduljon a határozatlan időre szerződtetett dolgozóktól, majd béreiket letörve alkalmazza őket.
Fontos kérdés volt az egyeztetések során a kölcsönzés ideje, amelynek tartamát a szakszervezeti oldal szerint korlátozni kell. A módosítási javaslat negatív ösztönzőként tartalmazza, hogy hathavi alkalmazás után már az egyenlő bánásmód elve érvényesül.
Nem sikerült viszont érvényesíteni azt az elképzelést, hogy ne lehessen az öszszes foglalkoztatotthoz képest korlátlan számban alkalmazni kölcsönzött munkaerőt. Pataky Péter elmondta, vannak kísérletek arra, hogy a szakszervezetek képviseljék a kölcsönzött munkavállalók érdekeit, de egyelőre leginkább az Országos Érdekegyeztető Tanácsban – a jogszabályok módosításával – próbálnak eredményeket elérni. A szakszervezetek szükségesnek tartanák az egész rendszer felülvizsgálatát, amelyre azonban – a szociális partnerek fogadókészségét tekintve – leghamarabb jövő év elején lehet remény.
