Az Unióban 2004. január óta folynak a Tanács társasági jogi munkacsoportjában a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaságok határon átnyúló egyesüléséről szóló irányelvtervezettel kapcsolatos tagállami egyeztetések. Az irányelv elfogadását követően hazánknak mint tagállamnak meghatározott határidőn belül meg kell alkotnia azokat a nemzeti normákat, amelyek az irányelvben foglaltak átültetését célozzák.
Az irányelv csak a gazdasági társaságok egyesülésének határon átnyúló jellegével összefüggő kérdésekkel foglalkozik, egyebekben visszautal a nemzeti jogokra. Kimondja, hogy az egyesülő társaságoknak egyesülési tervet kell készíteniük, amit az érintett társaságok legfőbb szervei hagynak jóvá. Ezt követően a társaságok székhelye szerinti hatóságok megvizsgálják, hogy teljesültek-e a tagállamon belüli egyesüléshez a nemzeti jogban megkívánt formai és eljárási feltételek. Ha igen, erről igazolást állítanak ki.
Dolgozói részvétel
Az egyesülés eredményeként létrejövő társaság választott székhelye szerinti hatóság megvizsgálja az egyesülési szerződést és a társaság bejegyzéséhez szükséges egyéb anyagi-jogi feltételek meglétét. Az irányelvtervezet megteremtené annak lehetőségét, hogy két különböző tagállamban honos társaság (elsősorban korlátolt felelősségű társaság és részvénytársaság) is egyesülhessen beolvadás vagy összeolvadás útján. Amennyiben eltérő formájú gazdasági társaságok egyesülnek, egy úgynevezett különleges egyeztető testület határozatot hoz, hogy e formák közül melyiket alkalmazzák az egyesüléssel létrejött társaságban. A tagállamok rögzíthetik azokat a szabályokat, amelyeket az erről szóló határozat hiányában alkalmazni kell a területükön bejegyzett társaságra.
Az irányelvtervezetnek az egyesülés eredményeként létrejövő társaságban a dolgozói participációra vonatkozó 14. cikke képezte elsősorban viták tárgyát a tagállami egyeztetés során. A 14. cikk értelmében fő szabályként a jogutód társaság székhelye szerinti jog (a fogadó tagállam joga) az irányadó a dolgozói részvételre. Ha azonban a fogadó állam dolgozói participációra vonatkozó szabályozása nem jelent legalább olyan szintű védelmet, mint az egyesülő társaságok székhelye szerinti tagállamok joga, akkor a munkavállalói részvételre az ún. európai részvénytársaság tekintetében kialakított szabályokat kell alkalmazni. Vagyis: habár az irányelvtervezet a határon átnyúló egyesülésre minden társasági jogi kérdésben (az egyesülés eljárási és anyagi jogi követelményeit illetően) a székhely elvet alkalmazza, azaz a jogutód gazdasági társaság székhelye szerinti tagállam joga az irányadó, ugyanakkor a munkavállalói részvétel tekintetében az irányelv kivételt tenne. Ennek oka, hogy egy közösségi irányelv végrehajtása sohasem képezhet megfelelő alapot a munkavállalók védelmének általános szintjének a csökkentésére.
Az európai részvénytársasággal foglalkozó – a magyar jogba a 2004. évi XLV. törvénnyel átültetett – 2001/86/EK irányelvben a munkavállalók képviselőiből álló különleges tárgyalótestület létrehozására, eljárására, a testület és a társaság menedzsmentje közötti, a munkavállalók bevonásának módjáról szóló megállapodás tartalmára, illetve a munkavállalói részvételi jog gyakorlására vonatkozó előírások az egyesülésnél kisegítő szabályként (ti. ha a felek nem saját megállapodásuk szerint rendezik a kérdést) érvényesül.
A 14. cikk ezen túlmenően lehetőséget ad arra is, hogy a társaság, illetve a különleges tárgyalótestület a tárgyalást mellőzhesse és/vagy az irányelv mellékletében szereplő munkavállalói részvételi szabályok, vagy a fogadó államban érvényes participációs szabályok alkalmazása mellett döntsön. További fontos rendelkezés, hogy ha az irányelvtervezet szerinti egyesülés során létrejött társaság (jogutód társaság) egyesülni kíván egy másik nemzeti társasággal, a tagállamnak garantálnia kell, hogy a "tovább-egyesülés" nem jár a dolgozói participációs jogok csökkenésével.
Rejtett jogharmonizáció
Általános, elvi aggály az irányelvtervezettel kapcsolatosan, hogy közvetlenül a nemzeti jogon alapuló társasági formákat érinti, ezáltal "leplezett" jogharmonizációt valósít meg egy olyan alapvető szabályozási területen, ahol eddig az adott állam jogi hagyományai által meghatározott szabályozás volt uralkodó. Az irányelv olyan tagállamok társasági joga számára is kötelezővé tenne egy-egy tagállami modell elismerését, ahol ennek nincs hagyománya, és a tagállamon belül is esetleg különbséghez vezetne a participációs jogok tekintetében a munkavállalók között aszerint, hogy nemzeti vagy multinacionális vállalatnál dolgoznak-e. Másfelől viszont a kedvezőbb szabály elvének előírása nélkül elindulhat egy olyan tendencia, hogy az egyesülések során – a munkavállalói részvételi jogosítványok szintjének csökkentése érdekében – a jogutód társaságokat olyan tagállamokban jegyeztetnék be, amelyekben e jogosítványok szintje viszonylag alacsony: ez pedig deformálná a gazdasági versenyt.
A szabályozás módját illetően továbbá az is kérdéses, hogy szerencsés-e a munkavállalói participáció munkajogi intézményét egy olyan irányelvben rendezni, amelynek elsődlegesen nem ez, hanem a társasági jog a tárgya.
