Az elmúlt hetekben két hír borzolta fel a kedélyeket. Az egyik az, hogy kiemelt beruházásokon (a Művészetek Palotájának munkálatainál és az M7-es autópálya építkezésén) is találtak az ellenőrök fekete- (sokszor bűnözőként körözött) munkásokat. A másik pedig az, hogy a munkavédelmi ellenőrök 400ezer forinttal büntettek meg egy rokkantnyugdíjas asszonyt, aki egy kétszer kétméteres gödröt akart kiásatni a szomszédos építkezés külföldi vendégmunkásával. Ez utóbbi "megbízás" azonban balul ütött ki, a hatóságnak ugyanis – mint azt az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség illetékese nyilatkozta – "nincs lehetősége méltányosság gyakorlására".
Országos akciók
Az OMMF munkabiztonsági ellenőrei -sokszor az adóhatóság revizoraival közösen – rendszeresen ellenőrzik a munkaadókat, emellett évente egy-két alkalommal országos akció-ellenőrzést is folytatnak. A legutóbbit a múlt év november 29-30-án tartották meg 936 munkáltatónál. A vizsgálat 20 777 munkavállalót érintett, és valamennyi ágazatra, illetve vállalkozási formára kiterjedt. Az ellenőrzés – amelybe minden fővárosi és megyei felügyelőség bekapcsolódott – azt kívánta felderíteni, hogy a munkáltatók mennyire ismerik és alkalmazzák a Munka Törvénykönyvében (Mt.) szereplő munkaidőkeret lehetőségeit, illetve tevékenységük és működésük sajátosságai megjelennek-e a munkaidő-beosztásukban.
Az akció célja nem annyira a büntetés volt, mint inkább a helyzetfelmérés arról, hogy érvényesül-e a jogalkotó szándéka, s a szabályozás mennyire épült be a gyakorlatba – mondta Szárazné dr. Zara Andrea, az OMMF főosztályvezetője. A munkaügyi ellenőrzések során azt tapasztalták, hogy a munkaadók a munkaidő és a pihenőidő szabályait szegik meg a leggyakrabban, ennek fő oka az úgynevezett munkaidőkeret szabályainak nem ismerete vagy nem megfelelő alkalmazása.
E szabályozás lényege, hogy a munkaidő – ahol ezt a tevékenység jellege megkívánja – egyenlőtlenül is beosztható, figyelembe véve a napi 4 órás alsó és 12 órás felső határt, a rendes és a rendkívüli munkavégzést együtt értve. Munkaidőkeret alkalmazása esetén a heti munkaidő maximális mértékét (48 óra) a munkaidőkeret átlagában kell alkalmazni, továbbá lehetőség van a pihenőnapok összevonására, illetve ezek helyett pihenőidő kiadására. A munkaadó egy hét és egy év közötti időtartamra határozhat meg ilyen keretet, ám ezt előre, írásban kell közölnie a foglalkoztatottal, és két hónapnál hosszabb időre csak – helyi vagy ágazati – kollektív szerződés alapján lehet alkalmazni.
Szerződés – tartalom nélkül
Az egyenlőtlen munkabeosztás ugyanis – miközben lehetőséget ad a munkaadó számára a tevékenysége sajátosságaihoz történő igazodásra – hátrányos lehet a dolgozó számára, hiszen a munkáltatónak módja van a munkaszüneti napok összevonására is. Így például – négy hónapos munkaidőkeret esetén, ha ez a nyári időszakra esik – előfordulhat, hogy a munkavállaló az egész nyarat szünet nélkül végigdolgozza, és a pihenőnapokat – esetleg – szeptemberben kapja meg egyben. Ez azonban alaposan felboríthatja a család nyári terveit és sértheti a pihenéshez való jogot.
A fő kérdés, hogy ezt a munkavégző tudja és vállalja-e, s hogy ezért megkapja-e a rendkívüli munkavégzésnek megfelelő ellentételezést? Az ellenőrzés tapasztalatai szerint a munkaidőkeretet a hazai vállalkozások két nagy csoportja alkalmazza, jellemzően a kereskedelemben, a vendéglátásban, a benzinkutaknál és az építőiparban. A nagy cégek, amelyeknek van szakképzett munkaügyi apparátusuk – tevékenységük jellegéhez igazodva –, megfelelően használják ki a munkaidőkeret kínálta lehetőségeket, előnyöket.
Acégek fele hibázott
A munkaadók másik csoportja a kisvállalkozóké. Erre a – foglalkoztatási szempontból korántsem elhanyagolható – körre az a jellemző, hogy többnyire nem ismerik a munkaidőkeret szabályait, a munkaszerződéseket sokszor más cégektől átvett formanyomtatványok alapján töltik ki (külső könyvelői irodák, bérszámfejtők igénybevételével). E szerződésekben esetleg szerepelhet a munkaidőkeret, ám a saját tevékenységükhöz igazodó konkrét tartalom nélkül, s ennek lehetőségével nem is élnek.
A kétnapos akció során az ellenőrzött 936 munkáltató 45 százalékánál tártak fel szabálytalanságot, ez az ellenőrzésbe bevont 20 777 munkavállaló 16 százalékát érintette. Az ellenőrök által tapasztalt leggyakoribb szabálytalanság az volt, hogy a munkáltatók nem közlik írásban a munkaidőkeret kezdő és befejező időpontját, ezért a munkavállalók nem tudják megállapítani, hogy például az adott héten végzett, 48 órán túli teljesítés rendes vagy rendkívüli munkavégzésnek minősül-e, és így az ellentételezés megfelelően történik-e.
Szóbeli tájékoztatás
A munkavállalók sokszor azt sem tudják, milyen munkarendben – munkaidőkeretben – foglalkoztatják őket, mivel beosztásukról jobb esetben is csak szóban tájékoztatják őket. (Két hónapos munkaidőkeret esetén például a foglalkoztatást ezen időtartam átlagában kell vizsgálni, a díjazást e szerint kell megállapítani, s a túllépés rendkívüli munkavégzésnek minősül.) Az ellenőrzés tapasztalatai szerint a munkaidőkeret mértékén felül végzett munkát – rendkívüli munkavégzést – 39 munkáltató 191 munkavállaló esetében rosszul ellentételezte, és ezzel anyagi hátrányt okozott a dolgozóknak.
A másik gyakori szabálytalanság az, hogy nem vagy hiányosan – nem naprakészen – tartják nyilván a munkavégzést, és sokszor nem is a helyszínen őrzik ezeket, hanem a (külső) könyvelőnél. Márpedig a bérelszámolásnak a naprakész információ az alapja, s pontos regisztráció hiányában előfordulhat, hogy nem kap megfelelő ellentételezést a hétvégét is munkával töltő dolgozó. (Egy Szolnok megyei kórház például – megszakítás nélküli munkarendben – havi munkaidőkeretet alkalmazott úgy, hogy ezt semmilyen formában sem közölte a munkavállalókkal. A havi törvényes munkaidőn felül felgyűlt többletmunkaidőt maguk előtt görgették, és azt csak a munkaviszony megszűnése esetén számolták el.)
Az akció "hozadékaként" az is kiderült, hogy 56 munkavállalót szerződés, 58 külföldit engedély nélkül alkalmaztak, 159 dolgozó pedig nem kapott a jogszabályoknak megfelelő bérjegyzéket.
Az akció-ellenőrzés nyomán 272 szabálytalanság megszüntetésére kötelező határozat, 86 bírság-, valamint 203 munkaügyibírság-határozat született. A szabálysértési szankciók összege meghaladta az 1 millió, a munkaügyi bírságoké pedig a 36 millió forintot.
Kiszabott bírságok 2003-ban
* A szabálysértési bírság magában foglalja a helyszíni bírságokat is Forrás: OMMF
|