Évente negyvenezerrel több foglalkoztatott
Az akcióprogramot a foglalkoztatásban érintett tárcák közreműködésével a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) szakértői dolgozták ki – mondja Tóth László, az FMM stratégiai főosztályvezetője.
Az akciótervben külön-külön fejezet foglalkozik a tartós munkanélküliség megelőzésével, az inaktívak foglalkoztatásának segítésével, illetve a munkahelyteremtés különféle módozataival, különös tekintettel a vállalkozásokra, a munkaerő-piaci mobilitásra, valamint az egész életen átívelő tanulásra. A program kitér – a többi között – a munkaerő-kínálat és -kereslet összefüggéseire, az idősebbek foglalkoztatási problémáira, a különböző társadalmi rétegek munkaerő-piaci esélyegyenlőségére, a foglalkoztatás regionális különbségeire és a feketemunka elleni küzdelem eszközeire.
A foglalkoztatási szintet illetően az Európai Foglalkoztatási Stratégiában meghatározott célokhoz képest Magyarország lemaradása jelentős. Az Unió átlagában 2005-ig a 67, 2010-ig a 70 százalékos, azaz gyakorlatilag a teljes foglalkoztatási szint elérése a cél, míg a hazai ráta jelenleg 57 százalék. Ezért Magyarországnak arra kell törekednie, hogy ez utóbbi 2006-ra elérje az 59, 2010-re a 63 százalékot. Ebből következően évente átlagosan 1 százalékkal, azaz legalább 40 ezer fővel kell növekednie a foglalkoztatottak számának.
Lezajlott a terv társadalmi vitája, a témát a többi között az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT), valamint a testület munkaerő-piaci bizottsága is napirendjére tűzte, s tekintélyes, gyakorlati szakemberek mondtak véleményt, terjesztettek elő javaslatokat. Az akcióterv konkrét számai nem változtak a viták során.
Tóth László szerint a tényszámok a jelen feltételek között optimálisnak mondhatók, némileg meg is haladják a Brüsszelbe már eljuttatott úgynevezett konvergenciadokumentumok adatait. Alacsonyabbra nem lehetett tervezni, mert az ütem így is szerényebb az uniós irányelvek által megszabottnál és a többi tagország üteménél is. Hazánk a támogatott foglalkoztatásra például a GDP egy-másfél százalékát fordítja, míg e mutató egy átlagosan fejlett uniós országban három százalék.
A fő célokra számos feladat épül. A tíz, minden tagországra érvényes irányelv közül nem célszerű csupán néhányat kiemelni, érdemes azonban felfigyelni arra, hogy a magyarországi munkaerő-piaci folyamatok számos sajátosságot mutatnak. Ezekre az Európai Tanács külön is felhívta hazánk figyelmét, és Magyarországnak szóló ajánlásokat fogalmazott meg.
Az alacsony, 57 százalékos foglalkoztatási szint például kismértékű, 5,9 százalékos munkanélküliséggel párosul, míg másutt a két mutató fordított arányban mozog. Ez különböző következtetésekre adhat okot, nem utolsósorban például arra, hogy hazai viszonylatban számottevő a feketemunka mértéke. Ezt igazolják a munkaügyi tárca vizsgálatai is. Adóhatósági, társadalombiztosítási és KSH-adatok alapján végeztettek becsléseket erre vonatkozóan, és kiderült, hogy hazánkban a mintegy 4 millió foglalkoztatottal szemben csak 3,5 millió adózó található. És ebben a mintegy 800 ezer minimálbéres is benne foglaltatik. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy az uniós átlaghoz viszonyítva Magyarországon alacsony az idősek, a férfiak és a nők foglalkoztatottsága is, bár utóbbiak esetében kisebb a lemaradás.
A vállalkozók terheik enyhítését várják
A foglalkoztatottság bővítésének az akciótervben rögzített céljaival a munkaadók is egyetértenek, Szűcs György, az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) elnöke szerint azonban az odavezető főbb utak, eszközök megválasztásában hangsúlybeli eltérések találhatók. Miközben eddig a foglalkoztatás ösztönzésében a kormányzati politika előterében – különösen a hátrányos helyzetű megyékben – a többmilliárdos beruházók, a kétszáz fő fölött foglalkoztatók álltak, újra és újra felmerül a kérdés, hogy az egyedül vagy az egy-két alkalmazottal dolgozó mikro- és kisvállalkozók – amelyek több mint egymillió munkahelyet adnak – képesek-e gazdaságilag kellően fejlődni, foglalkoztatást bővíteni.
A munkaadói érdekképviseletek nyugtázzák, hogy a munkahelyteremtő beruházások támogatása, a munkanélküliek és a pályakezdők foglalkoztatása, képzése érdekében az utóbbi időben megfelelő intézkedések születtek. Ugyanakkor a közterhek további mérséklése, a vállalkozások adminisztrációjának csökkentése változatlanul időszerű. Szűcs György úgy véli: bár – érthetően és joggal – gyakran kong vészharang egy-egy multinacionális cég néhány száz fős leépítése nyomán, ám azt még mindig szinte természetesen fogadja a közvélemény, ha több ezer kisvállalkozó csődbe jut. Baj van és lesz, ha ez a szemlélet így marad.
A teljesebb képhez hozzátartozik, hogy a statisztikák új vállalkozások létrejöttéről is tanúskodnak – teszi hozzá az elnök. Ez azt bizonyítja, hogy a magyar ember kreatív, áldozatra is képes, ha annak értelme van. E kreativitást támogatandó az IPOSZ már korábban javasolta az 1990 áprilisa óta érvényben lévő egyéni vállalkozói törvény áttekintését.
Az IPOSZ elnöke szerint tudomásul kellene végre venni, hogy a gazdaság jelentős mértékben a mikro- és a kisvállalkozásokra alapozódik. Tény, hogy a GDP 50 százalékát a multinacionális vállalatok adják, ám legalább ugyanazzal a gondossággal kellene foglalkozni a másik 50 százalék nagy részét előállító szervezetekkel is. Annál is inkább, mert utóbbi gazdálkodók döntően belföldi, ezen belül is lakossági megrendelésekből tartják fenn magukat.
Szűcs György úgy véli: ha a vállalkozók gondjai nem enyhülnek, akkor bizony – emiatt is – megmarad a mai foglalkoztatási arány. Ha a munkahelyteremtésében az állam szerepe korlátozott, miközben a gazdaságé nagyobb, akkor a célhoz vezető lehetőségeknek határozottabban kellene megjelenniük az akciótervben és a hozzá kapcsolódó intézkedési tervekben is.
A foglalkoztatás erkölcsi kérdés is
Wittich Tamás, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) elnöke nem először szembesül nemzeti foglalkoztatáspolitikai akciótervvel.
A munkavállalói szervezetek képviseletében rendszeresen közreműködik abban a testületben – az Európai Szakszervezeti Szövetség Foglalkoztatási Bizottságában –, amely ezt a témát uniós szinten értékeli, ekképpen az akciótervek hasznosságáról személyes tapasztalatai vannak. A foglalkoztatás az MSZOSZ számára meghatározó fontosságú – nyomatékosítja Wittich Tamás. Évek óta hangoztatják: bővítése legyen elsőrendű gazdaságpolitikai cél, és szorosan kapcsolódjék a gazdaság egészéhez. Jó példa erre az adóterhelés mérséklése, amit a szövetség ugyancsak következetesen szorgalmaz. Abban az esetben ugyanis, ha a foglalkoztatás a mai szinten marad, nyilvánvalóan kevesebb adót lehet beszedni, viszont növekvő, bővülő foglalkoztatás esetén alacsonyabb adókulcs mellett is nagyobb adóbevételre tehet szert az állam.
Wittich Tamás szerint a teljes foglalkoztatást kellene célul tűzni. Ennek érdekében viszont feltétlenül tartani kell az akciótervben meghatározott fejlődési ütemet, miként a program végrehajtását is elemezni szükséges. Válaszra vár például az is, hogy az úgynevezett második foglalkoztatási szerkezetváltás anomáliái miként kezelhetők.
Ennek lényege, hogy Magyarországot lassan elhagyják azok a befektetők, akik valamikor a 90-es évek elején érkeztek, elsősorban az alacsony bérekre és az adókedvezményekre építve, extraprofitot várva és realizálva. Időközben azonban a reálbér-növekedés, az adókedvezmények EU-s stopja és más okok miatt ez a tőke mindinkább kivonul az országból. Márpedig ha ez igaz – és az –, akkor azon kell határozottan gondolkodni, hogy milyen – nem utolsósorban kormányzati – eszközökkel lehet a magasabb minőséget képviselő – és bért fizető – tőke vonzásának feltételeit megteremteni.
A hazai helyzetet elemezve jól látható, hogy rendkívül nagyok a területi különbségek az egyes régiók között, a foglalkoztatottság szintjében és a munkanélküliségi rátában is. Az egész foglalkoztatáspolitika egyik kulcskérdése tehát ennek kiegyenlítése.
A másik kritikus probléma a 45 év fölötti munkanélküliek visszavezetése a munkaerőpiacra. Ez adóeszközökkel és átképzéssel segíthető. A harmadik: a pályakezdők kérdése. Az utóbbi másfél év tapasztalatai szerint nő a pályakezdő munkanélküliek száma, aránya, ami anyagilag és erkölcsileg is tragikus. Nem könnyebb azoknak a helyzete sem, akik a feketepiacon keresik a megélhetésüket. A foglalkoztatás mikéntje tehát nemcsak a gazdaság teljesítményére, hanem az ország erkölcsi állapotára is hatással van.
