Fizetési könnyítések az adózásban

A fizetési halasztás, részletfizetés jogi szabályozása

Fizetési halasztás és részletfizetés (azaz fizetési könnyítés) engedélyezésére az adózó és az adó megfizetésére kötelezett személy kérelmére, az adóhatóságnál nyilvántartott adóval kapcsolatban van lehetőség. E szabályból látható, hogy az engedélyezés körében az adóhatóságnak mérlegelési jogköre van.

A fizetési könnyítés megadásának feltételei

Fizetési könnyítés két együttes feltétel megléte esetén engedélyezhető, azaz akkor, ha a fizetési nehézség

– a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben tőle elvárható, továbbá

– átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

Eltérő szabályozás magánszemélyek esetén

Lényeges, hogy magánszemély esetében a fizetési könnyítés akkor is engedélyezhető, ha a fizetési nehézség az érintettnek felróható, valamint az elvárhatóság tekintetében sem tanúsította a törvény szerinti elvárható magatartást. Ehhez azonban szükséges, hogy a magánszemély kérelmező igazolja vagy valószínűsítse, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelen számára.

Amikor kizárt az engedélyezés

Az adózás rendjéről szóló törvény kizárja a fizetési könnyítés engedélyezését

– a magánszemélyek jövedelemadójának előlege és a levont jövedelemadó,

– a beszedett helyi adó, valamint

– a kifizető által a magánszemélytől levont járulékok vonatkozásában.

A kedvezmény feltételhez kötése

Az adóhatóságnak lehetőséget ad az eljárási törvény arra is, hogy a fizetési halasztást, illetve a részletfizetést engedélyező határozatában a kedvezményt feltételhez köthesse.

A kedvezmény elvesztése

Abban az esetben, ha az adózó a kedvezmény feltételeit vagy az esedékes részletek befizetését nem teljesíti, a kedvezmény érvényét veszti, és a tartozás járulékaival együtt egy összegben esedékessé válik. Erre az adóhatóság köteles a kérelmező figyelmét határozatának rendelkező részében felhívni.

Adómérséklés az adózás rendjéről szóló törvényben

Adómérséklésre kizárólag magánszemély esetében van lehetőség, mégpedig a magánszemély arra irányuló kérelme alapján, a pótlék- és bírságtartozás mérséklése, illetve elengedése azonban már az egyéni vállalkozók, jogi személyek esetében is lehetséges.

Mérséklés magánszemélyek esetén

Az adóhatóság a fentieknek megfelelően, kérelemre a magánszemélyt terhelő adótartozást, valamint a bírság- vagy pótléktartozást mérsékelheti vagy elengedheti, ha azok megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti, azonban a járuléktartozások elengedésére az adóhatóságnak nincs lehetősége.

Jogi személyek, egyéni vállalkozók mentesítése

Az adóhatóság a pótlék- és bírságtartozást kivételes méltányosságból mérsékelheti (elengedheti), különösen akkor, ha annak megfizetése a vállalkozási tevékenységet folytató magánszemély, jogi személy vagy egyéb szervezet gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. Az adóhatóság a mérséklést az adótartozás egy részének (vagy egészének) megfizetéséhez kötheti.

Méltányossági jogkör a gyakorlatban

A méltányossági jogkör gyakorlásának kérdése igen nagy jelentőséggel bír az adózásban, továbbá a méltányosság engedélyezése, illetve a kérelem elutasítása minden adózó javára, illetve valamennyi adózóval szemben egyenlő feltételek mellett, azonos körülmények figyelembevételével, illetve azonos elvek szerint lefolytatott eljárásban kell, hogy történjen. Ezért a méltányossági jogkörben tett intézkedések gyakorlati kérdései irányelvben szabályozottak [7004/2000. (AEÉ 8.) APEH irányelv a méltányossági jogkör gyakorlásáról, az adómérséklésre és a fizetési könnyítés engedélyezésére irányuló kérelmek elbírálása során követendő eljárásról].

A mérlegelés korlátai

Az adóeljárás egyik alapelve, miszerint az adóhatóság méltányosan köteles eljárni, és ha a törvényben meghatározott feltételek fennállnak, az adótartozást mérsékli, illetve fizetési könnyítést engedélyez. Ez olyan általános érvényű alapelv, amelyet az adóhatóságnak valamennyi eljárása során, azoknak minden szakaszában alkalmaznia kell, ahol ezt a törvény lehetővé teszi, és a méltányosság gyakorlásának jogszabályi feltételei fennállnak.

Méltányosság alkalmazása jogsértés esetén is

Lényeges szabály, hogy a méltányosság alkalmazásánál nem kizáró ok a jogszabálysértés, mivel a méltányosság gyakorlásának szükségessége általában eleve azért merül fel, mert az adózó valamelyik adókötelezettségét érintő szabályt megsértette.

Az adóeljárásban az adóhatóság méltányossági jogköre alapvetően két területen érvényesül, így az egyes szankciók alkalmazása, továbbá a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során.

Méltányossági eljárás szankciók esetén

A szankciók (adóbírság, mulasztási bírság, késedelmi pótlék, önellenőrzési pótlék) alkalmazása során, ha az adóhatóság megállapítja, hogy az adózó valamely adókötelezettségét nem megfelelően teljesítette, a törvény által előírt jogkövetkezményeket alkalmazza. Az adóeljárási törvény rendelkezéseiből, de a tényállás felderítésére és tisztázására vonatkozó, az államigazgatási eljárási törvényben meghatározott követelményből is az következik, hogy a szankciók alkalmazásánál figyelembe kell venni az eset összes körülményét, így különösen

– az adózótól elvárható körültekintő magatartást,

– az adóhiány (illetve egyéb mulasztás) nagyságát, keletkezésének körülményeit, továbbá

– az adózó jogellenes magatartásának (tevékenységének vagy mulasztásának) súlyát, gyakoriságát.

Mindazokban az esetekben, ahol a törvény az adózói magatartásra, a mulasztás jellegére, súlyára, keletkezésének egyéb körülményeire tekintettel biztosít az adóhatóságnak mérlegelési jogkört, úgy a méltányosság gyakorlása annak a hatósági feladatokat ellátó szervezeti egységnek a kötelessége, amely az adókötelezettséget vagy szankciót megállapító határozatot hozta, illetve az önellenőrzési pótlék esetében az önellenőrzés hiányában hoznia kellett volna.

Eljárás hivatalból és kérelemre

A méltányosság gyakorlására – az előzőekben meghatározott esetekben – hivatalból vagy kérelemre egyaránt van lehetőség. Következésképpen már az első fokú határozatban is állapíthat meg a hatóság ún. csökkentett mértékű bírságot, ezen túlmenően pedig – fellebbezés esetén – a másodfokú hatóság is csökkentheti a bírságmértéket még akkor is, ha a fellebbező adózó az iránt nem terjesztett elő kérelmet. Amennyiben azonban az adózó kéri a szankciók mértékének mérséklését, azt a jegyzőkönyvre tett észrevételében, fellebbezésében vagy felügyeleti intézkedés iránti kérelmében terjesztheti elő.

Indokolási kötelezettség

Garanciális szabály, miszerint az adóhatóságnak határozatában indokolnia kell – egyebek mellett – a szankció megállapítását is, így ki kell térnie a méltányosságot megalapozó körülményekre, illetve az ilyen körülmények hiányára is.

Elbírálás a kérelem tartalma alapján

Lényeges, hogy az adóeljárásban is irányadó az az általános, államigazgatási eljárásjogi előírás, miszerint a kérelmet nem elnevezése, hanem tartalma szerint kell elbírálni. Ebből adódóan pedig az első fokú határozat közlését követően benyújtott, a szankció mértékének mérséklésénél irányadó körülményeket részletező beadvány minden esetben fellebbezésnek, illetve felügyeleti intézkedés iránti kérelemnek minősül. Az előzőeknek megfelelően a fellebbezési határidőn belül érkező ilyen jellegű kérelmeket fellebbezésként, a határidőn túl érkezett beadványokat felügyeleti intézkedés iránti kérelemként kell kezelni.

Amennyiben az adózó "méltányossági" kérelemnek nevezett beadványában a fizetési kedvezményre irányuló eljárások során irányadó körülmények mellett arra hivatkozik, hogy cselekményének vagy mulasztásának súlyához, gyakoriságához képest a szankció túlzott mértékű, illetve mulasztásának körülményeit ismerteti (tehát a szankció jogalapját vagy annak mértékét vitatja), a beadványt először a szankciót megállapító határozat elleni jogorvoslati kérelemként kell elbírálni.

Méltányossági eljárás fizetési kedvezményekre (adómérséklésre, fizetési könnyítésre) irányuló kérelmek esetén

Az adózás rendjéről szóló törvény – mint azt írásunk korábbi részében már láthattuk – külön méltányossági lehetőséget enged azoknak az adózóknak a részére, akik (amelyek) az adójogszabályokban meghatározott és/vagy az adóhatóság által jogerős határozatban előírt fizetési kötelezettségeiket valamilyen gazdasági vagy személyes okból az esedékesség időpontjáig nem vagy csak részben tudják teljesíteni.

Az eljárások alapja a fentiekben felsorolt esetekben a végrehajtható okiraton (bevallás, fizetési kötelezettséget megállapító jogerős adóhatósági határozat) alapuló fizetési kötelezettség halasztására, részletekben történő megfizetésére, mérséklésére, illetve elengedésére, azaz a fizetési kedvezmény megadására (engedélyezésére) irányuló kérelem.

A fizetési kedvezmény iránti kérelmek elbírálása során fel sem merül a szankciók megállapításánál irányadó körülmények vizsgálata, mivel ez a törvény rendelkezései értelmében a jogkövetkezményt megállapító alapeljárásban már megtörtént.

A fizetési kedvezmények vonatkozásában a méltányossági jogkört az igazgatóságok fizetési kedvezmények osztályai (főosztályai), másodfokon a Hivatal Felszámolási és Végrehajtási Főosztálya gyakorolja. Kivételt képez e szabály alól az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános Főosztálya kizárólagos illetékességébe tartozó adózók kérelmének elbírálása. Ezen adózóknál első fokon az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános Főosztálya, másodfokon a Hivatal Általános Főosztálya jár el.

Az eljárás megindításának feltétele a kérelem

Mérséklést, elengedést, fizetési halasztást, illetve részletfizetést kizárólag kérelemre lehet engedélyezni.

A kérelem előterjesztésére jogosult az adózó [értve ez alatt a magán-nyugdíjpénztári tagdíj (illetve annak szankciói) tekintetében a munkáltatót, a versenyfelügyeleti eljárásban kiszabott bírságot és késedelmi kamatot érintően a megfizetésre kötelezettet], az adó megfizetésére kötelezett személy, a felszámoló, a végelszámoló és az adózás rendjéről szóló törvény szerinti fióktelep törvényes képviselője.

Hiánypótlás

Előfordulhat, hogy a kérelemből nem tűnik ki világosan annak tárgya (az adó neme, összege, esedékessége, a kért kedvezmény időpontja), valamint a kérelemből és a rendelkezésre álló adatokból a törvényben foglalt feltételek fennállása, vagy a kérelmen nincs leróva az eljárási illeték. Ilyenkor a kérelmezőt határidő megjelölésével – a lehető legrövidebb időn belül – hiánypótlásra kell felhívni. A hiánypótlási felhívásban figyelmeztetni kell, hogy milyen jogkövetkezményeket alkalmazhat a hatóság akkor, ha a kérelmező a hiánypótlásban foglaltaknak nem tesz eleget.

Az eljárás megszüntetése

Amennyiben a kérelmező a hiánypótlási felhívásban megjelölt határidőn belül nem nyilatkozik, vagy a kért adatot nem közli, úgy az adóhatóság a rendelkezésre álló adatok alapján dönt, avagy az eljárást megszünteti.

Az eljárást megszüntető nem minősül érdemi határozatnak, ezért ellene nincs helye fellebbezésnek. Az illetékfizetés elmulasztása azonban nem akadályozza az érdemi eljárás lefolytatását, hiszen ha a kérelmező a felhívásra az illetéktörvényben előírt 8 napon belül az illetéket nem fizeti meg, úgy az illetékhiányról leletet kell készíteni.

Az engedélyezés feltételei

Mint az előzőkben ismertetettekből látható volt, a törvény értelmében fizetési könnyítés a következő feltételek együttes megléte esetén engedélyezhető:

– a kérelem indokoltsága, tehát a fizetési nehézség fennállása,

– a fizetési nehézség kialakulása a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,

– a fizetési nehézség átmeneti jellegű, tehát az adótartozás későbbi időpontban való megfizetése valószínűsíthető.

Magánszemélyek részére a fizetési nehézség felróható kialakulásának figyelmen kívül hagyásával is engedélyezhető a fizetési könnyítés, ha a kérelmező igazolja vagy valószínűsíti, hogy az adó azonnali vagy egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelent.

Az elmondottak egyben azt is jelentik, hogy a fizetési könnyítés engedélyezése nem automatikus, arra csak a törvényben meghatározott feltételek fennállásakor van lehetőség.

Pótlékok felszámítása

Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén főszabályként pótlékot kell felszámítani, de a pótlék kiszabása – kérelemre – kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető. A mellőzés azt jelenti, hogy az adóhatóság csak a pótlékkötelezettséget vagy -mentességet mérlegelheti, ennélfogva a törvényben előírtnál alacsonyabb mértékű pótlék megállapítására nincs lehetősége.

A méltánylást érdemlő körülményeket a jogszabály közelebbről nem határozza meg, de a "kivételes" szóhasználatból adódóan a pótlék felszámításának mellőzésére csak indokolt esetben, körültekintő és alapos mérlegelést követően nyílik lehetőség.

Mellékkötelezettségek engedélyezés esetén

Az adótartozások beszedése eredményességének érdekében a fizetési könynyítés engedélyezését jelentősebb öszszegű adótartozásra, továbbá ha az adós fizetési fegyelme általában nem megfelelő, és a tartozás fedezete a már foganatosított végrehajtási cselekmények útján nem biztosított, lehetőleg biztosíték (zálogjog, óvadék, kezesség, bankgarancia stb.) nyújtásához indokolt kötni. A tartozás fedezetének biztosítására különösen tekintettel kell lenni a végelszámolás alatt álló adósok esetében.

A fizetési kedvezmény megadásának feltételhez kötése

A fizetési kedvezmény megadásához az adóhatóság különböző feltételeket szabhat. Bontó feltétel esetén annak bekövetkezése a kedvezményt megszünteti, és a tartozást járulékaival együtt esedékessé teszi.

A határozatban feltételként lehet általában kikötni a kedvezmény elvesztését, ha

– a kérelmező a fizetési könnyítés időtartama alatt esedékessé váló egyéb (folyó) adófizetési kötelezettségeit nem teljesíti;

– a fizetési könnyítés teljesítését biztosító mellékkötelezettségek, biztosítékok (kezesség, zálogjog, jelzálogjog) eredeti funkciójuk betöltésére alkalmatlanná válnak, és a kérelmező az adóhatóság felhívása ellenére határidőben pótlásukról nem gondoskodik, illetve

– a kérelmezővel szemben csőd- vagy felszámolási eljárás indul.

Felfüggesztő feltétel (előfeltétel) esetén a kedvezmény csak az előfeltétel teljesítésével válik érvényessé.

A határozatban a teljesítési határidő kitűzésével ilyen feltételként lehet például kikötni:

– az adótartozás vagy egy részének megfizetését, továbbá

– megfelelő biztosíték (kezesség, zálog, jelzálog) adását.

Indokolt esetben a kedvezmény feltételeként lehet meghatározni, hogy az adózó a kedvezmény időtartama alatti, őt megillető támogatást (adó-visszaigénylést, adó-visszatérítést) nem kiutalni, hanem átvezetni kéri a kedvezménynyel érintett tartozásaira, még abban az esetben is, ha ezzel a fizetési könnyítést az engedélyezettnél korábban teljesíti.

Fizetési könnyítés engedélyezése vállalkozásoknak, egyéb szervezeteknek

Nem magánszemély részére fizetési könnyítés akkor engedélyezhető, ha a fizetési nehézség

– a kérelmezőnek nem róható fel, vagy annak elkerülése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben tőle elvárható,

– átmeneti jellegű, tehát az adó későbbi megfizetése valószínűsíthető.

Az irányelv által kialakított gyakorlat alapján a fenti, első bekezdésben meghatározott feltétel általában fennáll akkor, ha

– vis maior vagy harmadik személy károkozása folytán keletkezett kárt a biztosító vagy a kárt okozó a kérelmező adófizetési kötelezettségének esedékességéig nem térítette meg,

– a kérelmező követeléseinek behajtásához szükséges intézkedéseket (végrehajtás, felszámolás kezdeményezése) megtette.

Általában nem teljesíthető viszont a kérelem akkor, ha

– az adótartozás esedékességének időpontjában vagy azt követően a tartozás pénzügyi fedezete rendelkezésre állt, de azt a kérelmező más – nem méltányolható, például átlagon felüli jövedelem kiáramlás, termelést bővítő beruházás, osztalék, reprezentáció stb. – célra fordította;

– a kérelmező követeléseinek behajtása, kárigényének érvényesítése érdekében a szükséges intézkedéseket nem tette meg, valamint

– a fizetési nehézség más részére történő ideiglenesen vagy véglegesen átadott pénz, vagy a gazdálkodásból történő egyéb vagyonkivonás következménye.

A fenti, második bekezdés szerinti feltételnél a fizetési nehézséget általában akkor lehet átmeneti jellegűnek tekinteni, ha a tartozások és követelések, valamint az éves tervezett eredmény és a vagyoni helyzet egybevetése alapján a fizetési nehézség megszüntetése reálisan várható.

Általános alapelv a méltányosság alkalmazása körében, miszerint a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése nem szolgálhat alapul hitelhelyettesítő pénzeszközként, továbbá a fizetőképtelenség következményeinek elodázására.

Adómérséklésre irányuló eljárás

A fizetési kötelezettség mérséklésére vagy elengedésére csak ténylegesen fennálló tartozás vonatkozásában van lehetőség. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a már rendezett (átvezetéssel, visszatartással és befizetéssel) fizetési kötelezettséget nem lehet mérsékelni.

Adót, mint arra a jogszabályi háttér ismertetésénél már utaltunk – a magánszemélyt terhelő járulék- és magánnyugdíjpénztáritagdíj-tartozás kivételével – kizárólag magánszemély vonatkozásában lehet mérsékelni; jogi személy és egyéb szervezeteket érintően a jogszabály csak a szankciók (bírság, pótlék) mérséklésére nyújt lehetőséget.

Mérlegelési szempontok magánszemélyek esetén

Magánszemély adózó esetén a hatóságnak azt kell mérlegelnie, hogy a tartozás megfizetése az adózó és a vele együtt élő közeli hozzátartozók megélhetését súlyosan veszélyezteti-e.

A megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál a vagyoni, jövedelmi és szociális helyzet feltárása elengedhetetlen. A megélhetés súlyos veszélyére lehet következtetni például akkor, ha az adózó és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre jutó jövedelme a mindenkori minimálbér mértékét nem haladja meg, és ezt a jövedelmi helyzetet a vagyoni és szociális körülmények is tükrözik. Ez azonban nem jelentheti és nem is jelenti azt, hogy méltányosság csak az egy főre jutó minimálbérnek megfelelő jövedelem esetén alkalmazható. A magasabb öszszegű jövedelem esetén is lehetőség nyílhat a méltányosság alkalmazására akkor, ha a jövedelmi és az egyéb vagyoni viszonyokat összevetve a tartozás nagyságrendjével, annak teljes összegű megfizetése a megélhetést súlyosan veszélyeztetné. A mérlegeléskor figyelembe kell venni a mindennapi megélhetés (élelmezés) költségeit, a rezsit, a lakást terhelő hitel havi törlesztőösszegét, a közös háztartáson kívül élő hozzátartozó igazolt támogatását, a tartósan fogyatékos, beteg családtag ellátásával kapcsolatos többletköltségeket.

Lényeges, hogy a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének vizsgálatánál az adós és a vele közös háztartásban élők jövedelmi és vagyoni viszonyait együttesen kell figyelembe venni. A vagyoni viszonyok mérlegelésénél figyelemmel kell lenni arra, hogy a vagyontárgyak az átlagos életkörülményhez nélkülözhetetlen vagy az azt meghaladó körbe tartoznak-e. A lakhatás elvesztése a megélhetés súlyos veszélyeztetettségének körébe tartozik. Ezért az egyéb feltételek fennállása esetén a méltányosságot általában megalapozza, ha megállapítást nyer, hogy az adós és családja csak a lakhatásául szolgáló (jogos lakásigényét meg nem haladó) lakóingatlannal rendelkezik.

A mérlegelésnél azonban az elért, de nem adózott jövedelem figyelembevétele is indokolt lehet.

Mérlegelési szempontok vállalkozások esetében

A gazdasági ellehetetlenülés vizsgálatánál különösen az alábbiak figyelembevétele indokolt:

– az eredeti kötelezettség keletkezésének időpontja (régóta fennálló tartozás esetén az adózó mutatott-e fizetési szándékot, illetve kísérelt-e meg az adóhatóság végrehajtást);

– a tartozások fennállása alatt volt-e adózónak korábban mérséklési kérelme, kapott-e egyéb fizetési könnyítést;

– az adózó gazdasági tevékenységének eredményessége az elmúlt két év alapján (bevallási és mérlegadatok összevetése, aktív és passzív vagyon, adósminősítés);

– részes-e az adózó más vállalkozásokban, illetve az adótartozás keletkezése óta átadott-e ingyenesen más vállalkozás részére vagyont (ideértve az adótartozás mértékéhez képest jelentősnek tekinthető alapítványi befizetéseket, közérdekű kötelezettségvállalásokat);

– folyamatban van-e az adózó ellen csőd-, felszámolási eljárás, vagy végelszámolás alatt áll-e, továbbá

– az adózó kötelezettségeinek és követeléseinek összevetése alapján van-e lehetőség mérséklés esetén a gazdálkodás helyreállítására.

A gazdálkodás ellehetetlenülése komplex vizsgálatot igényel, mivel ennek törvény szerinti következménye a tevékenység megszüntetése (gazdálkodó szervezeteknél a felszámolás). A mérséklés intézménye nem a felszámolási eljárás elodázására szolgál, csak ott indokolt alkalmazni, ahol a tartozás mérséklésével a racionális gazdálkodás helyreállítható vagy elősegíthető. Ebből adódóan akkor, ha a gazdálkodási tevékenység már ellehetetlenült, nincs helye a méltányosságnak.

Végelszámolás alatt álló adózók ügyében általában – az irányelv alapján – abban az esetben van helye a méltányosság gyakorlásának, ha a késedelmipótlék- vagy bírságtartozás megfizetése okozná a végelszámolás meghiúsulását. Ilyen esetben indokolt annak a vizsgálata, hogy az adós ingó és ingatlan vagyontárgyai, követelései fedezetet nyújtanak-e a tartozás részben vagy egészben történő megfizetésére. Az adós vagyoni helyzetének alapos vizsgálatára van szükség amiatt, mert nem áll fenn a méltányosság feltétele, ha a tartozás mérséklése (elengedése) következtében a végelszámolás befejezésével felosztható vagyon marad.

A mérséklés indokolt, amennyiben a mérsékelni kért tartozás megfizetése veszélyeztetné a társaság gazdálkodását .

Pótlékok a fizetési könnyítés engedélyezése esetén Fizetési könnyítés iránti kérelem benyújtása, illetve a kérelem teljesítése esetén a következő pótlékokat kell felszámítani: –a magánszemély esedékesség előtt előterjesztett kérelme esetén a kérelmet elbíráló elsőfokú határozat keltének napjáig a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben, –a jogi személy, egyéb szervezet kérelme, továbbá a magánszemélynek az esedékesség időpontja után benyújtott kérelme esetén késedelmi pótlékot a kérelmet elbíráló határozat jogerőre emelkedéséig, ha azonban a fizetési könnyítést engedélyezik, csak az elsőfokú határozat keltének napjáig, illetve –a kérelem teljesítése esetén a fizetési könnyítés időtartamára az elsőfokú határozat keltének napjától a kérelem benyújtásának napján érvényes jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékben. A pótlékok kiszabása kivételes méltánylást érdemlő esetben mellőzhető.

 

Méltányosság illetékügyekben Az illetékügy elbírálására jogosult adóhatóság az illetékfizetésre kötelezett kérelmére jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire, vagyonszerzési illeték esetén a megszerzett vagyon jellegére és a szerzés körülményeire figyelemmel az illetéktartozást mérsékelheti vagy elengedheti. A pénzügyminiszter az illeték megállapítását mellőzheti, ha ezt az állampolgárok szélesebb körét érintő rendkívüli esemény, elemi csapás indokolja.

 

A méltányossági kérelmek elbírálására illetékes hatóságok Az adóbírság kiszabása során a méltányossági jogkört az ellenőrzési osztályok, ha az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll, a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkét esetben a hatósági osztályok (főosztály) gyakorolják. A mulasztási bírság kiszabása során a méltányosság gyakorlása attól függően tartozik az ellenőrzési, az adóeljárási, az operatív, a felszámolási és végelszámolási osztályok hatáskörébe, hogy eredendően melyik szabja ki a bírságot. Amennyiben a mulasztási bírságot az ellenőrzési, az adóeljárási vagy az operatív osztály szabta ki, másodfokon a hatósági osztályok (főosztály) járnak el. A felszámolási és végelszámolási osztály által kiszabott mulasztási bírság esetén másodfokon a Hivatal Felszámolási és Végrehajtási Főosztály jár el. Kivételt képez ez alól, amikor a mulasztási bírság és adóbírság egyidejűleg, egy határozatban került kiszabásra, ilyenkor a másodfokú eljárást a hatósági osztályok (főosztály) folytatják le. Az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános Főosztálya a kizárólagos illetékességébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja a jelen bekezdés szerinti méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Hivatal Általános Főosztálya folytatja le. Az önellenőrzési pótlék mérséklésére irányuló eljárást az ellenőrzési osztályok, felszámolási eljárás vagy végelszámolás esetén a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkettőnél a hatósági osztályok (főosztály) folytatják le. Az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános Főosztálya a kizárólagos illetékességébe tartozó adózók ügyében első fokon gyakorolja az itt említett méltányossági jogkört, ilyenkor a másodfokú eljárást a Hivatal Általános Főosztálya folytatja le. A késedelmi pótlék mérséklése vonatkozásában a méltányossági jogkör gyakorlása során a döntést előkészítő szervek: az ellenőrzési osztályok, ha az adózó felszámolási eljárás vagy végelszámolás alatt áll, a felszámolási és végelszámolási osztályok, másodfokon mindkét esetben a hatósági osztályok (főosztály). Az APEH Észak-budapesti Igazgatóságának Általános Főosztálya feladata a kizárólagos illetékességébe tartozó adózók ügyében a döntés előkészítése, ilyenkor a másodfokú döntés előkészítését a Hivatal Általános Főosztálya látja el.

 

Bizonyítási eszközök a méltányossági eljárásban A méltányossági kérelmek elbírálásánál – az irányelv kötelező előírása alapján – körültekintően kell eljárni, alaposan mérlegelve a törvényben meghatározott feltételek fennállását. A fentiek teljesítése érdekében az első fokú adóhatóság a tényállás tisztázásánál jellemzően a következő bizonyítási eszközökkel élhet: – az adózó kérelmében előadott jövedelmi, vagyoni, szociális, illetve gazdasági tevékenységének körülményeivel kapcsolatos adatok; – a hivatalból rendelkezésre álló adatok, azaz bevallások, végrehajtással kapcsolatos információk, adóalanyi nyilvántartás, ezen belül különösen az adóalanyi hierarchiatérkép, a tartozás keletkezésével kapcsolatos előzményi iratok stb.; – egyéb beszerzett okiratok, így cégbírósági és földhivatali iratok, gépjármű-nyilvántartási adatok, az adózó által kitöltött, vagyoni, jövedelmi viszonyait, illetve gazdasági tevékenységét bemutató adatlap stb.; – helyszíni szemle tartása; – indokolt esetben környezettanulmány kérése a magánszemély (egyéni vállalkozó) adózó lakóhelye szerinti polgármesteri hivatal illetékes szervétől.

 

A hiánypótlási felhívás tartalma, kézbesítése Az adóhatóság tájékoztatási és tényállás-tisztázási kötelezettségéből következően a hiánypótlási felhívásban (figyelemmel itt a hiánypótlás szükségességének okára) – szerepeltetni kell az adóhatóság előtt ismert kérelmezőt terhelő valamennyi adótartozást (az adó megnevezése, esedékessége, összege), ha az eltér a kérelemben előadottaktól, – nyilatkoztatni kell a kérelmezőt az esetleges (kérelmében nem szereplő) további adótartozásainak rendezésére vonatkozó szándékáról, valamint a törvényi feltételek fennállását megalapozó adatokról, továbbá – tájékoztatni kell a fizetendő illeték összegéről és a fizetés módjáról. A hiánypótlási felhívást tértivevényes postai küldeménnyel kell kézbesíteni, ennek hiányában jogkövetkezményei nem alkalmazhatók