A Magyar Universitas Program a bolognai, a prágai és a berlini oktatási miniszteri csúcson született célkitűzéseket, valamint a Lisszaboni Egyezményt is figyelembe véve készült el. Fő elvei a munkaerő szabad áramlása, az esélyegyenlőség, az átjárhatóság, az átláthatóság és az információszolgáltatás. A program alapvető célja a magyar felsőoktatás versenyképességének megerősítése, illetve a képzés minőségének és a működés színvonalának, valamint az esélyegyenlőség feltételeinek további javítása.
Források az átalakításhoz
A program végrehajtásának számos eleme van. Ezek közül a legfontosabbak: az új felsőoktatási törvény megalkotása, a hallgatók támogatása a diploma megszerzésében, az oktatói bérek rendezése, a kutatás-fejlesztés expanziója, az infrastruktúra-fejlesztési program megvalósítása részben a magántőke bevonásával, illetve a Nemzeti Fejlesztési Terv támogatásával.
A munkaadók véleménye szerint a reformra szükség van, s fontos hangsúlyozni, hogy az átalakítás illeszkedik a nemzetközi trendekhez. A munkaadók számára a rugalmas képzést, mobilitást garantáló rendszer több szempontból is előnyös.
A program fontos eleme a felsőoktatási intézményrendszer jogállásának, működésének és finanszírozásának megváltoztatása. Ennek jegyében olyan intézményi menedzsment kialakítását tervezik, amely képes ellátni újszerű egyetemi feladatait, a tudásgazdaság kiszolgálását, a tudásközpontok működtetését, a regionális vállalati együttműködési formák megvalósítását és az innovációs folyamatok feltételeinek megteremtését.
A munkaerő alkalmazása szempontjából a gazdálkodó szervezeteknél a kétciklusú képzésre való áttérést tervezik, s számolni kell a végzettségi szintek, illetve a szakmastruktúra megváltozásával is.
A hazai lineáris képzés az átalakítást követően a bolognai folyamatnak megfelelően három fő ciklusra bomlik: a 3 vagy 3,5 éves felsőfokú alapképzésre (BSc-bachelor), az általában 2 éves képzésre épülő magister (master) fokozat megszerzésére, és a 3 éves tudományos, illetve művészeti doktori képzésre (PhD, DLA).
Ágazati sajátosságok
A rövidebb szakaszokból álló, többciklusú képzés bevezetése elősegítheti, hogy a felsőoktatási képzés jobban igazodjék a munkaerő-piaci igényekhez. A programban több helyen utalnak a munkaerőpiac, ezen belül a munkaadói, valamint a szakmai szervezetek szerepére és közreműködésére is.
A felhasználói szféra és a képzőintézmények közötti együttműködést elsősorban a helyi kapcsolattartás szempontjából tervezik. Azonban a regionális érdekek mellett – a szakmai trendeket is figyelembe vevő fejlesztések megvalósításához – a szakágakhoz tartozó szakmai-munkaadói szervezetekkel való együttműködés is fontos lenne. A munkaadói oldal ennek érdekében javaslatot tett az Országos Képzési Jegyzék szakmacsoportos bizottsági rendszeréhez hasonló intézmény kialakítására. Pozitívan értékelhető a Magyar Akkreditációs Bizottságban és a Felsőoktatási Tudományos Tanácsban a munkaadók, felhasználók szerepének, részvételének erősítése, illetve az a törekvés, hogy a munkaerő-piaci igények határozottabban érvényesüljenek.
Fontos elv továbbá, hogy a gyakorlati képzés hátterének – a labor- és gyakorlóhelyek – fejlesztése során ugyancsak a gazdasági szervezetekkel való együttműködés erősítése a cél.
Fókuszban a költséghatékonyság
További lényeges szempont, hogy a szakemberek képzése a költségeket nézve mennyire hatékony, illetve a megváltozott intézményi működéshez szükséges források előteremtése mennyivel növeli a munkaadók járulékos terheit. Nem lenne célszerű például újabb alapok létrehozása sem. Kérdéses továbbá, hogy a felhasználóknak, a munkáltatóknak – az egyre növekvő anyagi támogatásuk, s további terhek rájuk testálása ellenében – lesz-e nagyobb beleszólásuk a folyamatok alakításába, a döntések előkészítésébe és a pénzforrások elosztásában való közreműködésre?
A felsőoktatási finanszírozás új modelljének lényege, hogy elismerje az intézményi teljesítményeket és a szolgáltatások színvonalát. E költségvetési alapú finanszírozás célja az intézmények gazdálkodási önállóságának fokozása, a magánforrások bevonásának vonzóvá tétele, illetve – az intézmények önkormányzáshoz, tulajdonhoz, önálló gazdálkodáshoz, vállalkozáshoz való jogának megerősítése mellett – a gazdálkodás ésszerűsítése és ennek szervezeti, pénzügyi feltételeinek megteremtése.
A költségvetési pénzek mellett már most is adott a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) keretében megszerezhető – tulajdonképpen a javaslatban szereplő feladatok végrehajtásához szükséges – források lehívásának lehetősége.
NTF-pénzek a fejlesztésre
A felsőoktatás fejlesztésére az NFT különböző programjai nyitják meg a pénzforrások "csapjait". A humánerőforrás-fejlesztési operatív program (hefop) keretében – a 3.3 és a 4.1.2 pont alapján – közel 20 milliárd forint áll rendelkezésre. Támogatandó például a felsőoktatásban tanulók és végzősök sikeres beilleszkedése a munkaerőpiacra, illetve alkalmazkodóképességük erősítése a változó körülményekhez. Hasonlóképpen a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, illetve közülük a már munkában állók szakmai átképzésére és továbbképzésére, a munkaerő-piaci igényeknek jobban megfelelő képzettségek megszerzésére is felhasználható a hefop forrása. Ugyancsak támogatandó az intézmények minőségközpontú működése, az intézményirányítók vezetői képességeinek fejlesztése, valamint a felsőoktatás oktatóinak és kutatóinak képzése annak érdekében, hogy minél magasabb szintű minőségi kultúrát honosítsanak meg.
A gazdasági versenyképességi operatív program (gvop) "kutatás-fejlesztés, innováció" projektje keretében nyílnak meg a pénzalapok. Nevezetesen forrás igényelhető – közfinanszírozású és nonprofit kutatóhelyeken – a kutatás, a technológiatranszfer és -kooperáció feltételeinek javítására; a felsőoktatás és a vállalatok közötti partnerkapcsolatok és hálózatok kiépítésére, illetve a vállalati K+F kapacitások és az innovációs képesség erősítésére. Ez utóbbi témakörben kiemelendő a felsőoktatási intézmények és a kutatóintézetek kutatási eredményeire alapozott (úgynevezett spin-off) vállalkozások innovációs feladatainak támogatása.
Az NFT keretében megpályázható források harmadik "ága" a regionális operatív program (rop). Ezen belül ki kell emelni azon képzési programokat, amelyek az üzleti szektor potenciális munkaadói számára indulnak, s amelyek sikeres elvégzése után a résztvevőket az adott vállalat szerződteti. A rop-források révén finanszírozhatók a szakmai gyakorlatok is, amelyek során a hallgatók a foglalkoztatásukhoz szükséges gyakorlati ismereteket sajátíthatják el. Ugyanakkor a regionális operatív terv keretében a felsőoktatási intézmények és a helyi szereplők közötti együttműködés is támogatható, ami azt szolgálja, hogy az intézményekben felhalmozódott szakmai ismeretek és tapasztalatok minél szélesebb körben hozzáférhetővé váljanak.
