Jogszabályfigyelő

Az MRP új szabályai

A munkavállalói résztulajdonosi programról (MRP) szóló 1992. évi XLIV. törvény átfogó módosítása lépett hatályba 2004. január 21-én, a 2003. évi CXIX. törvénnyel, amely a Magyar Közlöny tavalyi 152. számában található.

A módosítás egyik célja, hogy a munkavállalók tulajdonosi jogainak együttes gyakorlásához a jelenleginél kedvezőbb feltételeket biztosítson, tehát a már létrejött és feladatát teljesítő MRP-szervezetek kiegyensúlyozottan működhessenek. Ennek érdekében a törvény elvi szintű rendelkezésével az MRP-szervezet rendeltetését – a tényleges gyakorlatnak és a munkavállalók igényeinek megfelelően – a gazdasági társaságban való részesedés megszerzésén túlmenően a tulajdonosi jogok együttes gyakorlásában jelöli meg.

Alanyi jog

Változatlan marad az a szabály, amely szerint az MRP-ben a társaságnál a törvényes munkaidő legalább felében foglalkoztatott minden dolgozó részt vehet, akinek munkaviszonya legalább 6 hónapja fennáll. Az új rendelkezések azonban biztosítják, hogy az újonnan belépő dolgozók is tudomást szerezzenek az MRP-tagság lehetőségéről.

Az előírt várakozási idő elteltével – külön írásbeli bejelentés nélkül – alanyi jogon minden munkavállaló az MRP résztvevőjévé válhat, feltéve hogy erről a jogáról írásban kifejezetten le nem mond. Emellett a módosítás differenciálja a tagság megszűnéséről szóló szabályt: a munkaviszony megszűnése csak akkor jár az MRP-tagság megszűnésével, ha az nem a nyugdíjazással vagy a munkáltatói jogutódlással függ össze.

Az MRP indítása

Az új 3/A-3/B §-ok szólnak arról az esetről, ha a vagyonrészt nem az ÁPV Rt. értékesíti. Ilyen esetben az MRP indításához nincs szükség a gazdasági társaság hozzájárulására és kezességvállalására, mivel az MRP-szervezet megalakulása nem függhet attól, hogy a társaság érdekeinek megfelel-e, hogy a munkavállalók az MRP szervezeti keretei között kívánják gyakorolni tulajdonosi jogaikat. Vagyoni biztosítékként e helyett az MRP résztvevői az általuk bármely forrásból szerzett vagyonrészeivel – ideértve a saját erős befizetéssel megvásárolt vagyonrészeket is – felelhetnek a szervezet tartozásaiért.

Az MRP indításakor – a vagyonrészek megvásárlásával azok tulajdonjoga a MRP-szervezetet illeti meg, amely ezeket a törvényben és az alapszabályban foglalt feltételeknek megfelelően fokozatosan – a hiteltörlesztés, illetve részletfizetés ütemében – a szervezetben részt vevő munkavállalók tulajdonába adja át. A résztvevők már a törlesztés tartama alatt is jogosultak a szervezet kezelésében lévő vagyonrészeik egymás közötti értékesítésére.

Gazdálkodás a vagyonnal

A már megszerzett munkavállalói tulajdon fenntartása feltételeit javítandó, az új törvény szabályozza a vagyonnal való gazdálkodás, illetve a vagyongyarapítás szabályait.

Elővásárlás

Az MRP-szervezet elővásárlási joga a törlesztés utáni időszakra is kiterjedhet az MRP-ben szerzett valamennyi vagyonrészre. Az MRP-szervezet által visszavásárolt vagyonrészek értékesítése esetén az MRP-résztvevők elővásárlási joga megelőzi az MRP-ben részt nem vevő munkavállalók ilyen jogát.

Gazdasági-vállalkozási tevékenység

A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy az MRP-szervezet másodlagos, kiegészítő jelleggel – kizárólag a céljainak megvalósításához szükséges gazdasági feltételek biztosítása érdekében – gazdasági-vállalkozási tevékenységet is folytathasson, így az együttes tulajdonszerzés és tulajdonosi-jog-gyakorlás megvalósítása érdekében bizonyos gazdasági kockázatokat is vállalhasson.

Kedvezmények

Az állam vállalkozói vagyonát kezelő szervezet által értékesítésre kerülő részvények, üzletrészek megvásárlásához kedvezményes kamatozású privatizációs hitel vagy részletfizetési kedvezmény, valamint a törvényben meghatározott adókedvezmény (befektetési kedvezmény, társaságiadóalap-kedvezmény) vehető igénybe.

Megszerezhető vagyonrészek

Az új rendelkezések biztosítják, hogy az egyes résztvevők által azonos időtartam alatt megszerezhető vagyonrészek mennyisége a gazdasági társaságtól felvett rendszeres havi munkabér egy résztvevőre jutó átlagánál 25 százaléknál nagyobb arányban ne térhessen el, a megszerezhető vagyonrészek legkisebb és legnagyobb mértéke között pedig ne keletkezhessen tizenötszörösnél nagyobb különbség.

Megszűnés

Garanciális szabályként megszűnik az MRP-szervezet, ha – a társaságok egyesülését kivéve – a munkavállalóknak legalább 25 százaléka már nem vesz részt az MRP-ben.

Esélyegyenlőségi törvény

2004. január 27-étől hatályos a Magyar Közlöny tavalyi 157. számában található, az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény. Az új szabályozás kiadása koncepcionális változást jelez. Az esélyegyenlőségi törvény átfogóan, valamennyi jogterületet érintően tartalmazza az esélyegyenlőséggel kapcsolatos előírásokat, az egyes szakmai törvényekben csupán a speciális rendelkezések (így pl. az Mt.-ben az esélyegyenlőségi terv szabályai) maradnak.

A másik változás, amit az elnevezés is mutat, a tágabb értelmű fogalomhasználat. Az egyenlő bánásmód követelménye ugyanis nem csupán a hátrányos megkülönböztetés fogalmának "megfordítása", pozitív módon történő megfogalmazása. Az egyenlő bánásmód követelményének természetesen része a (közvetlen és közvetett) hátrányos megkülönböztetés tilalma is, de a fogalom annál bővebb: idetartozik a zaklatás (az adott személlyel kapcsolatos megfélemlítő, ellenséges, megalázó, megszégyenítő vagy támadó környezet kialakítása), a jogellenes elkülönítés (kiközösítés), a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás is. E magatartások közös jellemzője, hogy az esélyegyenlőségi törvényben felsorolt indokokon – így nemre, fajra, bőrszínre, nemzetiségi hovatartozásra, egészségi állapotra, vallási, politikai meggyőződésre, érdekképviselethez tartozásra, családi állapotra, szexuális irányultságra, életkorra, társadalmi származásra, vagyoni helyzetre stb. tekintettel történő megkülönböztetésen – alapulnak, és eredményük más személlyel vagy csoporttal öszszehasonlítva kedvezőtlenebb helyzet előidézése az érintett személy számára.

Diszkriminációs tilalom

Az esélyegyenlőségi törvény hatálybalépésével megváltozik a Munka Törvénykönyve 5. §-a. A jelenlegi nyolc bekezdésben szereplő részletes szabályozás helyébe egy kétbekezdéses rövid előírás kerül. Azok a részletes előírások, amelyek eddig a Munka Törvénykönyvében szerepeltek, átkerülnek az esélyegyenlőségi törvénybe, melyben a foglalkoztatás területére vonatkozóan külön fejezet szerepel. Ennek értelmében az egyenlő bánásmód sérelmét jelenti a hátrányos megkülönböztetés a munkához való hozzájutásban (az álláshirdetés esetét külön is nevesíti a törvény), a munkaviszony létesítésével és megszüntetésével kapcsolatos eljárásban, a munkafeltételeket, a juttatásokat (munkabért), a munkavégzéssel összefüggő képzéseket érintően, a fegyelmi vagy kártérítési felelősségre vonás során.

Indokolt megkülönböztetés

A munka jellege, természete alapján indokolt megkülönböztetést az új jogszabály is kiveszi a jogellenes körből, akárcsak korábban a Munka Törvénykönyve. Új elem, hogy az olyan munkáltatóknál, ahol a foglalkoztatás és a szervezet jellegét valamely fent felsorolt körülmény meghatározza (pl. egyházi intézmények, nemzetiségi szervezetek), az ezzel összefüggő megkülönböztetés szintén nem minősül jogellenesnek, feltéve hogy az indokolt, arányos és valós. Ami az előnyben részesítési kötelezettséget illeti, annak előírására továbbra is jogszabályban – kivéve a miniszteri rendeletet – és kollektív szerződésben van lehetőség.

Esélyegyenlőségi Hivatal

Az esélyegyenlőségi törvény továbbra is elismeri a munkaügyi perindítási lehetőséget az egyenlő bánásmód megsértésének esetére, ám emellett lehetővé teszi eljárás kezdeményezését az újonnan alakult Esélyegyenlőségi Hivatalnál is.

Esélyegyenlőségi terv

A Munka Törvénykönyve új 70/A §-a nem kötelezettségként jeleníti meg, hanem a munkahelyi érdekegyeztetésre bízza, hogy meghatározott időre szólóan esélyegyenlőségi tervet fogadjon el a munkáltató és a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet, szakszervezet hiányában az üzemi tanács. Az esélyegyenlőségi terv tartalmazza a munkáltatóval munkaviszonyban álló, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportok foglalkoztatási helyzetének javításával összefüggő célokat és az azokat szolgáló intézkedéseket. A törvény szerint foglalkoztatási szempontból különösen a nők, a 40 évnél idősebb munkavállalók, a romák, a fogyatékos személyek, valamint a 10 éven aluli gyermeket nevelő munkavállalók esélyegyenlősége igényel elsősorban ilyen, bérüket, munkakörülményeiket, szakmai előmenetelüket, képzésüket, illetve a gyermekneveléssel és a szülői szereppel kapcsolatos kedvezményeiket érintő intézkedéseket.

Fontos, hogy esélyegyenlőségi terv – mivel az, hogy valaki a fenti veszélyeztetett csoportba tartozik, különleges személyes adatnak minősül – csak az érintettek önkéntes adatszolgáltatásán alapulhat. Ez azt is jelenti, hogy a tervben foglaltakat csak azokra a munkavállalókra lehet alkalmazni, akik erről előzetesen tudomással bírnak, és az adatszolgáltatás ténye révén ehhez hozzájárultak.

Megújult az OKJ

A Magyar Közlöny 156. számában jelent meg a 37/2003. (XII. 27.) OM rendelet, amely – miután legutóbb októberben módosította a tárca az Országos Képzési Jegyzékről szóló jogszabályt – teljesen újraszabályozza a szakképesítések rendszerét.

A rendelet részletesen szabályozza, hogyan vehetők fel szakképesítések az OKJ-be, illetve hogyan törölhetők onnan. Ezt az oktatási miniszternél kell kezdeményezni, az adott szakképesítésért felelős miniszteren keresztül. Ezt a gazdasági kamarákkal, a munkaadói és munkavállalói szakmai szervezetekkel, munkaügyi központokkal való szakmai egyeztetésnek kell megelőznie. A Nemzeti Szakképzési, illetve a Nemzeti Felnőttkézpési Intézet, továbbá az Országos Szakképzési Tanács a kérdésben véleményt nyilvánít. Ennek alapján kerül sor az OKJ-ről szóló rendelet esetleges módosítására az oktatási miniszter által. Az eljárás díjköteles, összege 250 ezer forint szakképesítésenként.

Az új OKJ-rendelethez természetesen új melléklet is tartozik, amely az eddigieknél sokkal bővebb jelmagyarázattal, áttekinthetőbb, két oszloppal csökkentett táblázatban foglalja össze a hatályos állam által elismert szakképesítéseket.

Új elem a jogszabályban, hogy megteremti a folytonosságot a korábbi OKJ-vel, illetve annak módosításaival. Így külön táblázatban sorolja fel az OKJ-ből törölt, az összevont szakképesítéseket, valamint az 1995-ös és 1996-os rendeletekben szerepelt szakképesítések egymásnak történő megfeleltetését.

A közbeszerzésekkel összefüggő új munkavédelmi előírások

A Magyar Közlöny 157. száma tartalmazza az új közbeszerzési törvényt. Az uniós csatlakozás időpontjában, 2004. május 1-jén hatályba lépő 2003. évi CXXIX. törvény célja, hogy az uniós normáknak megfelelő közbeszerzési eljárást vezessen be Magyarországon. Az igen terjedelmes jogszabályból az alábbi munkaügyi vonatkozású rendelkezést emeljük ki.

A Kbtv. 54. §-a értelmében az ajánlatkérő az ajánlati hirdetmény közzétételéhez kapcsolódóan dokumentációt köteles készíteni, melynek célja, hogy a megfelelő ajánlatok megtételét információkkal elősegítse. Irányelvi kötelezettség alapján került a törvénybe az 55. §, amely előírja, hogy az ajánlattévő a dokumentációban köteles megjelölni azoknak a szervezeteknek (hatóságoknak) a nevét és címét (elérhetőségét), amelyektől az ajánlattevő megfelelő tájékoztatást kaphat a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó kötelezettségekről, amelyeknek a teljesítés helyén és a szerződés teljesítése során meg kell felelni. Ilyen szervezet az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség, illetve az egyéb, munkabiztonsági feladatokkal felruházott hatóságok (bányakapitányság, ÁNTSZ).

A Kbtv. 404. §-ának (3) bekezdése felhatalmazást ad a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszternek, hogy rendeletében szabályozza a munkavállalók védelmére és a munkafeltételekre vonatkozó tájékoztatási kötelezettség teljesítésének eljárási szabályait és díjazását. A felhatalmazás alapján adták ki a foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter 1/2004. (I. 9.) FMM rendeletét, mely a 2004. évi 3. Magyar Közlönyben található. A rendelet értelmében az ajánlattévő köteles kérelemmel fordulni az OMMF-hez, az ÁNTSZ-hez, valamint a Bányászati Hivatalhoz, illetve illetékes területi szervéhez. A kérelemhez csatolnia kell az ajánlattételhez szükséges, a munkavállalók védelmével és a munkafeltételekkel összefüggésbe hozható dokumentumokat és a közbeszerzési felhívást. Egyúttal igazoltan be kell fizetnie az igazgatási szolgáltatási díjat, amelynek mértéke a közbeszerzési értékhatártól függ, 13 000 forinttól 180 000 forintig terjedhet.

A kérelem alapján az illetékes hatóság 15 – gyorsított eljárásban, emelt díj ellenében 5 – napon belül adja meg a tájékoztatást. Ez nem minősül az államigazgatási eljárási törvény szerinti szakhatósági állásfoglalásnak, kizárólag a vonatkozó szabályokban megfogalmazott normatív követelmények ismertetését tartalmazza. Konkrét műszaki megoldás meghatározását, végrehajtási javaslat tételét a jogszabály tiltja a hatóság részére.

Foglalkozás-egészségügyi jogszabályok módosulása

A Magyar Közlöny 153. száma – uniós jogközelítési céllal – több foglalkozás-egészségügyi jogszabály módosítását is tartalmazza, melyeket az egészségügyi, szociális és családügyi miniszter adott ki.

A 75/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a foglalkozási eredetű rákkeltő anyagok elleni védekezésről és az általuk okozott egészségkárosodások megelőzéséről szóló 26/2000. (I. 30.) EüM rendelet módosításáról szól. Módosítása kiterjed a rendelet céljára, az értelmező rendelkezésekre, illetve az egyéni védőeszköz használatának rendjére.

A 76/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a munkavállalóknak a munka közbeni zajexpozíció okozta kockázatok elleni védelméről szóló 18/2001. (IV. 28) EüM rendeletet módosítja. A változás a munkahelyi zajvizsgálat elvégzését érinti.

A 77/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a munkavállalók munkahelyen történő egyénivédőeszköz-használatának minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeiről szóló 65/1999. (XII. 22.) EüM rendeleten hajt végre változtatást, amely a munkáltató védőeszköz-használatra vonatkozó tájékoztatási kötelezettségéről szól.

A 78/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet az elsősorban hátsérülések kockázatával járó kézi tehermozgatás minimális egészségi és biztonsági követelményeiről kiadott 25/1998. (XII. 27.) EüM rendeletet módosítja, érintve a kézi tehermozgatás definícióját, valamint a munkáltatói munkavédelmi oktatási kötelezettséget.

A 80/2003. (XII. 23.) ESzCsM rendelet a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendeletet érinti. Módosításai a szakképző iskolákban, az iskolarendszeren kívüli szakképzésben, valamint a munkanélküliek számára munkaügyi központ által szervezett képzésben részt vevő személyek orvosi vizsgálatára vonatkoznak.

A foglalkozási betegségek bejelentése

A foglalkozási betegségek és fokozott expozíciós esetek bejelentéséről és kivizsgálásáról szóló 27/1996. (VIII. 28.) NM rendelet módosítása, a Magyar Közlöny 146. számában kihirdetett 69/2003. (XII. 16.) ESzCsM rendelet 2003. december 24-én lépett hatályba. A módosítások a foglalkozási betegségek és a fokozott expozíciós esetek körülményeinek kivizsgálására vonatkoznak.

Új hatásköri szabályt fogalmaz meg a rendelet arra az esetre, amikor a munkáltató jogutód nélkül megszűnt: felhatalmazza az ÁNTSZ városi intézetét, hogy saját hatáskörben, az iratok alapján bírálja el, vajon a bekövetkezett esemény, betegség a foglalkoztatással volt-e összefüggésben. Ezen túlmenően a rendelet újraszabályozza a kivizsgálás eredményéről szóló értesítés tartalmát és egyes példányainak az illetékesekhez történő megküldésének rendjét.

A keresőképtelenség orvosi elbírálása

A Magyar Közlöny 153. számában található a keresőképtelenség és keresőképesség orvosi elbírálásáról és annak ellenőrzéséről szóló 102/1995. (VIII. 25.) Korm. rendelet módosításáról szóló 252/2003. (XII. 23.) Korm. rendelet. A 2004. január 1-jétől hatályos rendelet munkajogi szabályokat közvetlenül nem érint. Előírásai elsősorban pontosító jellegűek, a keresőképtelenség elbírálásával összefüggő eljárásra vonatkoznak. Újdonság ugyanakkor a felülvéleményezés igénybevételének lehetősége a keresőképtelenség ellenőrzése során. A 30 napot meghaladó keresőképtelenséget a felülvéleményező főorvos havonta legalább egyszer felülvéleményezi.

Emellett a beteget érintően is szigorítást fogalmaz meg a jogszabály, amikor kiemeli, hogy amennyiben a beteg a "gyógyulását tudatosan késlelteti", az ellenőrző főorvos kezdeményezi a táppénzfolyósítás megszüntetését. Ugyanezzel a következménnyel jár, ha a beteg tartózkodási helyét az elbíráló orvosnak nem jelenti be.

Külföldi munkavállalók

2004-ben Magyarországon engedéllyel egyidejűleg összesen 84 ezer külföldi munkavállaló foglalkoztatható. A foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter erről szóló közleménye a 7. számú Magyar Közlönyben olvasható.