Társadalombiztosítás – 2004

Változó fogalmak

Egyéni vállalkozó

A Tbj. fogalommeghatározásai között szerepel egyebek mellett az egyéni vállalkozó fogalma, amely alatt a törvény hat csoportba sorolja azokat a személyeket, akik a fenti kategóriába tartoznak. A módosítás az úgynevezett egészségügyi vállalkozó, továbbá az ügyvédi tevékenységet folytató személy meghatározását érintette. 2004-től ennek megfelelően egészségügyi vállalkozónak minősül a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező, valamint a gyógyszerészi magántevékenység folytatásához szükséges engedéllyel rendelkező magánszemély. Az uniós csatlakozással kapcsolatos az a változás, miszerint egyéni vállalkozónak az ügyvédekről szóló törvény hatálya alá tartozó ügyvéd, továbbá európai közösségi jogász minősül, amelyeket a Tbj. egységesen az ügyvéd címszó alatt jelöl.

Társas vállalkozások

A fentieken túlmenően a társas vállalkozások köre is kibővült a Tbj.-ben, hiszen a módosítás eredményeként már a törvény hatálya alá tartozik a szabadalmi ügyvivői iroda is.

Biztosítottak a Tbj.-ben

A biztosítotti kör is változott a módosítás eredményeként. A módosítás nem érintette

– a munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban stb. tevékenykedők,

– a szövetkezet tagjaként személyesen közreműködők,

– a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytatók,

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozók,

– a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozók, illetve

– az egyéb jogviszony keretében tevékenységet végzők

mint biztosítottak eddigi fogalmi meghatározását.

Munkanélküli-ellátásban részesülők, egyházi személyek

Változott az úgynevezett munkanélküli- ellátásban részesülő biztosítotti kör, valamint az egyházi személyek fogalma – tulajdonképpen a gyakorlati tartalom alapján pontosabbá vált.

Mindezek alapján tehát a fenti két kategória vonatkozásában biztosított 2004. január 1-jétől

– a keresetpótló juttatásban, munkanélküli-járadékban, nyugdíj előtti munkanélküli-segélyben, álláskeresést ösztönző juttatásban – tehát munkanélküli-ellátásban – részesülő személy, továbbá az ellátások igénybevételének időtartamára az a személy is, akinek a munkanélküli-járadék folyósítását terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj vagy gyermekgondozási segély igénybevétele miatt szüneteltetik, illetve

– az egyházi szolgálatot teljesítő egyházi személy és szerzetesrend tagja. (Utalunk arra, hogy korábban az egyházi személy minősült biztosítottnak, a módosítást követően azonban a Tbj. gyűjtőfogalomként használja az említett körben az egyházi személy elnevezést.)

Biztosítási időszak

Tekintettel arra, hogy bizonyos esetekben és feltételek megléte esetén megengedett, hogy az egyéni vállalkozó özvegye, örököse a vállalkozást folytassa, szükségessé vált a biztosítási időszak terjedelmének meghatározásánál is a fentiek beemelése a Tbj.-be. Így az egyéni vállalkozó biztosítási kötelezettsége a módosítással a következők szerint változott: a kötelezettség a vállalkozói igazolvány (illetőleg engedély) átvétele napjától – az egyéni vállalkozó özvegye vagy örököse esetén az örökhagyó elhalálozása napját követő naptól –, annak viszszaadása, visszavonása, a foglalkozás gyakorlásának eltiltásáról szóló határozat esetén annak jogerőre emelkedése napjáig tart.

Járulékok

Járulékalapot képező kifizetések

Kibővült a járulékalapot képező kifizetések köre. Míg a korábbi rendelkezés kizárólag azt tartalmazta, hogy a járulékokat a járulékalapot képező jövedelem kifizetésekor irányadó járulékmértékek szerint kell megfizetni, addig a módosítás az ismertetett előírást annyiban egészítette ki, hogy a járulékokat 2004. január 1-jétől meg kell fizetni a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony megszűnését követően kifizetett – kiosztott, elszámolt – járulékalapot képező jövedelmek után is.

Változó járulékmérték

A módosítás eredményeként az idei évtől változott az egészségbiztosítási járulék mértéke is, az a korábbi 3 százalék helyett 4 százalékra nőtt.

A járulékfizetés felső határa

Változott az úgynevezett járulékfizetési felső határ is. Eszerint a foglalkoztatott a nyugdíjjárulékot a járulékalapul szolgáló jövedelme, legfeljebb azonban a tárgyévre tervezett egy naptári napra jutó bruttó átlagkereset háromszorosának naptári évre számított összege után fizeti meg – ez a járulékfizetési felső határ, amelynek naptári napi összegét évente a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvény állapítja meg.

A járulékfizetési felső határ csökkentése

A Tbj. már korábban is rendelkezett arról, miszerint a járulékfizetési felső határt arányosan kell csökkenteni azzal az időszakkal, amely alatt a társas vállalkozó

– táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben, gyermeknevelési támogatásban, ápolási díjban részesül, kivéve ha a gyermekgondozási segély, gyermeknevelési támogatás, ápolási díj fizetésének időtartama alatt személyesen folytatja vállalkozási tevékenységét;

– sorkatonai (polgári), tartalékos katonai szolgálatot teljesít;

– fogvatartott, illetőleg

– ügyvédként, szabadalmi ügyvivőként a kamarai tagsága szünetel.

Új rendelkezés 2004. január 1-jétől a Tbj.-ben, hogy amennyiben a fenti bekezdésben ismertetett körülmények a naptári hónap teljes tartamán át nem állnak fenn, úgy a járulékfizetési felső határt csökkenteni kell az ott meghatározott időtartamok naptári napjai és a járulékfizetési felső határ naptári napi összegének szorzatával. Ezt a szabályt kell alkalmazni a fentieken túlmenően abban az esetben is, ha a társas vállalkozó biztosítási jogviszonya a hónap közben kezdődött vagy szűnt meg.

Eljárás többletlevonás esetén

A Tbj. 24. §-ának (1) és (2) bekezdései határozzák meg azt, hogy a foglalkoztató a biztosítottól milyen mértékű járulék levonására jogosult. Gyakorlatilag pontosította a jogalkotó a Tbj.-nek azt a rendelkezését, amely szabályozza, hogy mely esetekben és milyen módon kell a többletlevonást a biztosítottnak visszafizetni. Eszerint, amennyiben a foglalkoztató a biztosítottól több járulékot vont le az előzőekben említett törvényhelyben előírtnál, úgy a többletként jelentkező járulékot legkésőbb a biztosított kérését követő 15 napon belül vissza kell fizetnie. Kiemeljük, hogy a korábbi szabályozás szerint a visszafizetési kötelezettség automatikus volt, most annak feltétele az, hogy maga a biztosított terjessze elő a visszatérítésre irányuló kérelmét.

Változó járulékfizetési módok

A járulékfizetés (magán-nyugdíjpénztári tagdíjfizetés) módja változott, gyakorlatilag egyszerűsödött az egyházak és a sorkatonai szolgálatot teljesítők vonatkozásában.

Az új rendelkezések értelmében az egyház a tagdíjbevallási kötelezettségét – választása szerint – egyszerűsített formában évente egy alkalommal is teljesítheti az érintett magánnyugdíjpénztár részére, a tárgyévet követő hó 12. napjáig. Ha a tagdíjfizetési kötelezettség év közben szűnik meg, a megszűnés napját magában foglaló negyedévet követő hónap 12. napjáig a tárgyévre vonatkozó bevallást is be kell nyújtani. Lényeges, hogy a módosított Tbj. az ismertetett körbe már nem utal vissza az adózás rendjéről szóló törvényre mint alkalmazandó jogszabályra.

A sorkatonai (polgári) szolgálatot teljesítő hadköteles nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási járulékát, nyugdíjjárulékát, valamint magán-nyugdíjpénztári tagdíját a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján, a szolgálat időtartama alatt irányadó járulékmértékek szerint a központi költségvetés fizeti. (Megjegyezzük, hogy korábban a költségvetésnek a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével kellett megfizetnie az előzőekben felsorolt járulékokat, illetve tagdíjat a sorkatonai – polgári – szolgálatot teljesítők esetében.)

 

Evás egyéni vállalkozó járulékfizetése Az evás adózó egyéni vállalkozó járulékbevallási és -megfizetési kötelezettségének – figyelemmel az adózás rendjéről szóló törvény előírásaira is – az evatörvényben az eva (illetve evaelőleg) megfizetésére és bevallására meghatározott időpontban tesz eleget. Az evás egyéni vállalkozó a Tbj. 29/A. §-ának (3) bekezdésében meghatározott járulékalap után (úgynevezett nyilatkozat szerinti járulékalap) a társadalombiztosítási járulékot, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékot négy részletben; a Tbj. 29/A. §-ának (4) bekezdése, illetve a 37. §-ának (2) bekezdése szerinti evázó – azaz aki a járulékokat az evatörvény szerinti adóalap szerint fizeti, illetve az evás kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó – az adóév első három negyedévére az evaelőleg-alap, a negyedik negyedévre az adóévben megfizetett járulékok figyelembevételével az evaalap után fizeti meg a járulékokat. Az eva szabályai szerint adózó egyéni vállalkozónak lehetősége van arra, hogy a magasabb összegű társadalombiztosítási ellátások megszerzése érdekében egyoldalú nyilatkozattal vállalhassa azt, hogy a Tbj. szerinti járulékokat a minimálbérnél magasabb járulékalap után fizeti meg. A nyilatkozat mindig az adóévre szól, amelyet első ízben az adóévet megelőző év december 20-áig, azt követően pedig az evabevallással együtt kell az (állami) adóhatósághoz benyújtani. A nyilatkozat az Art. szerinti végrehajtható okirat.

Egyéni vállalkozó járulékfizetése

Az új rendelkezés szerint a biztosított egyéni vállalkozó az szja-törvényben meghatározott vállalkozói kivét, átalányadózó esetén pedig az átalányadó alapját képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbérnek megfelelő összeg után a Tbj. 19. §-ának (1) bekezdésében meghatározott – azaz 29 százalékos – mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet.

Változatlan a tételes átalányadózókra vonatkozó tb-rendelkezés, amely szerint tételes átalányadózó esetében a járulék alapja a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér.

Változott azonban a fentiekben megjelölt vállalkozóknál a járulékfizetési mód. A Tbj. vonatkozó új előírása szerint az egyéni vállalkozó a Tbj.-ben meghatározott nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot az előzőekben írtak szerint meghatározott társadalombiztosításijárulék-alap figyelembevételével fizeti meg, azzal azonban, hogy a nyugdíjjárulékot az említett vállalkozói körnek legfeljebb a járulékfizetési felső határ – korábban részletezett – napi összegének a naptári évre számított összege után kell megfizetnie.

Megállapodás tb-ellátásra

A Tbj. 34. §-a alapján lehetőség van arra, hogy az ott felsorolt személyek a társadalombiztosítási ellátások vonatkozásában megállapodást köthessenek. Így például a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú személy, aki nem saját jogú nyugdíjas, és aki nem áll a Tbj. 5. §-ában említett biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban (egyes jogviszonyokra a változások kapcsán korábban már utaltunk), illetőleg akire a Tbj. 11. §-a szerint nem terjed ki a biztosítás, valamint akinek biztosítása a Tbj. 8. §-ának a) és c) pontja alapján szünetel, nyugellátásra jogosító szolgálati idő és nyugdíjalapot képező jövedelem szerzése céljából – magánnyugdíjpénztár tagja esetében a kötelező tagdíj mértékével csökkentett – 2003. január 1-jétől 26,5 százalék nyugdíj-biztosítási és nyugdíjjárulék fizetésének vállalása mellett megállapodást köthet. A Tbj. említett szakasza a fentieken túl egyéb eseteket is meghatároz, amelyekben az utalt megállapodások létrehozhatók. A Tbj. ezzel kapcsolatos előírásait a módosítás nem érintette, azonban a megállapodások tartalma tekintetében a korábbi rendelkezését pontosította akként, hogy a szerződéseknek több és konkrétabb adatot kell tartalmazniuk, mint a módosítást megelőzően.

A megállapodások kötelező tartalma

2004-től a társadalombiztosítási ellátásokra kötött megállapodásnak tartalmaznia kell

– a szerződő felek megnevezését,

– címét, valamint

– a megállapodást kötő személynek, illetőleg a kedvezményezettnek a nyilvántartásra, adatszolgáltatásra vonatkozó rendelkezések szerinti adatait,

– a fizetendő járulék alapját vagy összegét,

– a szerződés keltét, és amennyiben a járulékfizetési kötelezettség (a szerződés hatálya) attól eltér, annak időpontját is.

 

Változó nyilvántartási, bejelentési, adatszolgáltatási kötelezettségek A foglalkoztató, valamint a foglalkoztatónak nem minősülő (azaz foglalkoztatottat nem alkalmazó) egyéni vállalkozó köteles a társadalombiztosítás céljait szolgáló, jogszabályban meghatározott nyilvántartás vezetésére és ezekről adatszolgáltatás teljesítésére. Az előzőek szerint nyilvántartásra és adatszolgáltatásra kötelezett szerv (szervezet), illetőleg természetes személy, amely (aki) a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény 1. §-ának (1) bekezdése alapján bejegyzésre nem kötelezett, vagy nem tartozik az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény hatálya alá, a megalakulásától (létrejöttétől) számított 15 napon belül köteles a székhelye szerint illetékes nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási igazgatási szervhez nyilvántartásba vétel céljából bejelenteni a nevét, rövid cégnevét; címét, székhelyét, telephelyét; megalakulása, létrejötte napját, alapító okirata keltét; a képviseletre jogosultak nevét, lakóhelyét; jogelődjének nevét; az általa foglalkoztatottak számát; adóazonosító számát, valamint bankszámlaszámát. (A bejelentendő adatkör nem változott.) A foglalkoztató az illetékes egészségbiztosítási szervnek bejelentést tesz a személyi adatok és a taj-szám megjelölésével az általa foglalkoztatott biztosított biztosítási jogviszonyának kezdetéről, megszűnéséről, a biztosítás szünetelésének időtartamáról. A társadalombiztosítási kifizetőhellyel rendelkező foglalkoztató bejelentésének ki kell terjednie a biztosítás megszűnését követően folyósított táppénzre, terhességi-gyermekágyi segélyre, a gyermekgondozási segélyre és a gyermekgondozási díjra is. A bejelentésnek tartalmaznia kell azt is, hogy a biztosított pénztártag-e. Ebben az esetben meg kell jelölni a pénztár nevét, valamint azonosítóját. A bejelentést az illetékes MEP-hez (megyei, fővárosi egészségbiztosítási pénztár) a biztosítás kezdetét, megszűnését, a szünetelés kezdetét, befejezését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját közvetlenül követő hónap 12. napjáig kell benyújtani. (E rendelkezés az uniós csatlakozástól hatályos.) A társadalombiztosítás igazgatási szervei és a PSZÁF az adózás rendjéről szóló törvény alapján jogosultak az ellátásokra való jogosultság megállapításával, a járulékok (tagdíj) alapjául szolgáló jövedelem és a fizetési kötelezettség teljesítésével összefüggő adótitok felhasználására.

Kötelező magán-nyugdíjpénztári tagság

Az új rendelkezés alapján a tagságra kötelezett pályakezdőnek minősülő egyéni vállalkozó az egyéni vállalkozói igazolvány kézhezvételétől, az alkalmi munkavállaló pedig az első alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásától számított 15 napon belül köteles belépni az általa választott magánnyugdíjpénztárba.

A járulék megállapítása és levonása

Nem változott a Tbj.-nek az a rendelkezése, miszerint a foglalkoztató a biztosítottnak a tárgyhónapban kifizetett, illetve juttatott, járulékalapot képező jövedelme alapján köteles a járulékok összegének megállapítására, valamint a biztosítottat terhelő járulék levonására. A megállapított járulékok összegét csökkenteni kell a biztosított részére a tárgyhónapban visszafizetett nyugdíjjárulék összegével – ideértve a magán-nyugdíjpénztári tagsággal összefüggő nyugdíjjárulék-túlfizetést is –, és az így kiszámított tárgyhavi járulékot az adózás rendjéről szóló törvényben meghatározottak szerint kell az állami adóhatóságnak bevallani és megfizetni. A foglalkoztató – a tárgyhavi jövedelem kifizetésével egyidejűleg – a biztosítottat írásban tájékoztatja az általa fizetett társadalombiztosítási járulékról, baleseti járulékról, a biztosított jövedelméből levont egészségbiztosítási és nyugdíjjárulékról, illetőleg túlvonás miatt a részére visszafizetett (átutalt) nyugdíjjárulékról, valamint a tagdíj összegéről.

Kiegészült azonban a fenti rendelkezés azzal, hogy a foglalkoztató a fentiek szerint megállapított és a biztosítottat terhelő járulékot akkor is köteles megfizetni, ha a járulékkötelezettség a nem pénzbeli jövedelmet terheli, illetőleg ha arra a tárgyhónapban juttatott pénzbeli kifizetés nem nyújt fedezetet.

A tb-bevallás ellenjegyzése

A bevallás módját szabályozó Tbj. rendelkezések közé – melyeket a változások nem érintettek – a módosítás egy új jogintézményt iktatott be, ez pedig a bevallás ellenjegyzése. Az új rendelkezés értelmében a foglalkoztató tagdíjbevallását adószakértő, adótanácsadó, könyvelő vagy könyvviteli szolgáltatásra, adótanácsadásra jogosult gazdasági társaság (a Tbj.-ben összefoglaló néven könyvelő) ellenjegyezheti. Amennyiben a bevallást a PSZÁF által meghatározott módon, gépi adathordozó (mágneslemez, CD-lemez) útján teljesítik, úgy azt a könyvelő aláírásával, míg ha a tagdíjbevallást elektronikus dokumentum formájában nyújtják be – a PSZÁF által rendelkezésre bocsátott számítógépes program felhasználásával –, a könyvelő saját minősített elektronikus aláírása alkalmazásával ellenjegyzi azt.

A tb-szervek méltányossági jogköre

A Tbj. 2004-től szűkítette a társadalombiztosítási szervek méltányossági jogkörét. Ennek megfelelően az adóhatósági eljárásban az adózás rendjéről szóló törvény szerinti fizetési könnyítés és mérséklés (elengedés) nem engedélyezhető

– a foglalkoztató által levont tagdíjra és

– az egyéni vállalkozót terhelő tagdíjtartozásra, valamint

– a tagdíjtartozás után felszámított késedelmi pótlékra.

Tagságra kötelezett pályakezdő a Tbj.-ben Tagságra kötelezett pályakezdő – a természetes személy, aki első ízben 1998. július 1-je és 2001. december 31-e között hatályos rendelkezések értelmében tagságra kötelezett pályakezdőnek minősült; – a természetes személy, aki első ízben 2002. december 31-ét követően létesít az 5. §-ban meghatározott jogviszonyt (biztosítotti jogviszonyt) és ebben az időpontban még nem töltötte be a 42. életévét. Az alap- és középfokú nevelési-oktatási, valamint a felsőoktatási intézményben nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló, hallgató a tanulói, hallgatói jogviszonyát követően első ízben létesített biztosítási jogviszonya tekintetében minősül pályakezdőnek; – a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező természetes személy, aki tankötelezettsége megszűnését követően a Tbj. 5. §-a szerinti biztosítási jogviszony hiányában 2002. december 31-ét követően első ízben a Tbj. 34. § (1) bekezdése szerinti megállapodás megkötésével szerez társadalombiztosítási nyugellátásra jogosultságot, és a megállapodás megkötése időpontjában még nem töltötte be a 42. életévét. (Az itt felhívott megállapodásfajtát a társadalombiztosítási ellátásokra kötött szerződések tartalmi elemeinek változásánál példaként ismertettük.