Szakmák és diplomák az Unióban

A szakképesítések és a diplomák kölcsönös elismerése terén az Európai Unióval immár megvalósult a jogharmonizáció. A magyar parlament elfogadta – és 2002. január elseje óta hatályban van – a külföldi diplomák és oklevelek elismeréséről szóló törvény. Az Európai Unióból származó oklevelek és bizonyítványok elismerésére vonatkozó szabályok a törvény szerint hazánk uniós csatlakozását követően, azaz ebben az évben lépnek hatályba. Ezzel egy időben az EU országai szintén alkalmazzák az uniós direktívákat a magyar szakképesítésekre és diplomákra.

Eltérő szabályozás

A törvényi harmonizáció ellenére az Európai Unió tagállamaiban – a csatlakozást követően – egymástól eltérő módon fogadják majd a Magyarországról érkező munkavállalókat, miként az egyes államok gyakorlata is különbözik a diplomák és a szakmák elismerésében.

Az már szinte bizonyos, hogy a jelen álláspont szerint Ausztria és Németország – három plusz kettő, plusz kettő –, 7 éves átmeneti időszakra korlátozza a magyar munkavállalást. Ugyanakkor Svédország, Dánia, Hollandia, Írország és az Egyesült Királyság már nyilatkozott arról, hogy megnyitja munkaerőpiacát honfitársaink előtt. Spanyolország, Olaszország, Görögország és Portugália egyelőre kivár, de az eddigi nyilatkozatok alapján kedvező döntésre lehet számítani. Franciaország, Belgium és Finnország egyértelműen kinyilvánította, miszerint az első két évben fenntartja a nemzeti szabályozását, míg Luxemburg esetében – noha eddig hivatalosan nem nyilatkozott – a várakozások szerint kedvező döntésre lehet számítani.

Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a vállalkozó kedvű magyar szakemberek – legyenek akár diplomások, akár kézművesszakmával rendelkezők – az EU-országok többségében munkát vállalhatnak.

Ezt megelőzően azonban a különböző szakmákban szükség van a végzettségek elismertetésére. Egyes esetekben ez automatikus lesz, ám többnyire ehhez is kötődik valamilyen eljárás. A közösségi szabályok szerint a tagországokban a saját állam képesítésével egyenértékűnek kell elfogadni a másik tagállamban szerzett végzettséget. Jó tudni azonban, hogy ez csak a munkavállaláskor van így, s más a gyakorlat továbbtanulás esetében.

Különbözeti vizsga

A diplomák elismerése egyébként várhatóan zökkenőmentes lesz, hiszen a magyar felsőoktatás rendszere alapvetően EU-kompatibilis. Az úgynevezett szabályozott szakmák – az orvos, a fogorvos, az állatorvos, az ápolónő, a gyógyszerész, a szülésznő, az építész, valamint az ügyvéd – esetében az elismerés automatikus. Vagyis ha valaki az adott EU-tagállamban bemutatja például orvosi vagy fogorvosi diplomáját, amely hazájában feljogosítja hivatása gyakorlására, akkor ezt folytathatja bármely uniós országban. Még nyelvvizsga-kötelezettség sincs.

Ennek ellenére a diploma elismerését ezekben az esetekben is kérvényezni kell. Ekkor a kérelmező által elvégzett tanulmányokat összevetik a célországban zajló képzés tartalmával. Akkor, ha lényeges különbség van, a kérelmezőt felkérik, hogy vegyen részt az adott ország továbbképzésén, vagy tegyen különbözeti vizsgát.

Más a helyzet a többi, nem szabályozott szakmával. Ezeknél nem a közösségi jog alapján, hanem külön honosítási eljárás során kell a végzettséget elismertetni az adott ország belső jogszabályainak megfelelően. Előfordulhat olyan eset is, hogy a diploma honosítása nélkül is el lehet helyezkedni. Ám ekkor a szakmai tudás felmérésére elegendő idő, úgynevezett próbaidő kitöltése a bevett gyakorlat. Előfordulhat az is, hogy a munkaadó dönti el: milyen végzettséggel, milyen munkakör tölthető be.

Tájékoztató központok

A diplomák elismertetéséről a tagállamokban működő úgynevezett NARIC-központok adnak tájékoztatást. Ezt a feladatot Magyarországon az Oktatási Minisztérium főosztályaként működő Magyar Ekvivalencia és Információs Központ (MEIK) látja el.

A majdani uniós munkavállalóknak fontos tudniuk azt is, hogy külföldön a végzettség elismerése mellett más, egyéb feltételeket is támaszthatnak a munkavállaláshoz. Szükség lehet például erkölcsi bizonyítványra, a feddhetetlenség igazolására. Miképpen számítani kell arra is, hogy a munkavállalást megelőző procedúra akár három hónapig is elhúzódhat, s – bár egységes szabályozás nincs – szükség lehet a diploma hiteles fordítására is. Ezt Magyarországon továbbra is az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda, illetve az erre feljogosított közjegyzők végzik el.

Némiképp más a helyzet a kézművesszakmákban, hiszen e mesterségeket illetően még országon belül is eltérő a szakmai alapképzés színvonala és a tananyag összetétele. E kérdés összehangolásával az Európai Bizottság egyes albizottságai – amelyekben Magyarország is részt vesz – foglalkoznak.

Képzési tartalom

A Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) EU-irodájának illetékese elmondta: alapvető gondot jelent, hogy míg Magyarországon az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) mintegy ezer, addig az EU hasonló listáján közel száz szakma szerepel. De nagy az eltérés az egyes képzések tartalmában is. Az EU tagországok szakképzési rendszerében például a számítástechnikai, nyelvi képzés fontos, ám nálunk ez egyelőre még háttérbe szorul.

Általánosságban elmondható, hogy a Magyarországon szerzett szakképesítéseket a csatlakozás után már nem honosíttatni, csak elismertetni kell. Ez az új helyzet annyi könnyítést jelent, hogy bizonyos feltételek megléte esetén a tagállamoknak el kell ismerniük a másik tagállamban szerzett szakképesítést.

Mivel a végzettségek elismertetése nemzeti hatáskörbe tartozik, ezért országonként, olykor tartományonként is eltérő a gyakorlat. Egyes államokban, ahol kötelező a kamarai tagság – mint például Ausztriában, Németországban és Olaszországban – ott a kamarai szervezetek bonyolítják a honosítást. Másutt viszont, ahol jellemzően erősek a szakmai szövetségek, ott ezek feladata a honosítás elvégzése.

A jelenleg rendelkezésre álló információk szerint Ausztriában 23 szakképesítés esetében kormányrendelet szabályozza e folyamatot. Németországban, Észak-Rajna-Vesztfália területén 94 szakmában kérik a mestervizsgát. Olaszországban a kamarák feladata az EU-polgárok tájékoztatása akár vállalkozás alapításáról, akár szakképesítés honosításáról van szó. Franciaországban 50 szakma gyakorlását kötik mestervizsgához. Angol nyelvterületen erős szakmai érdek-képviseleti szervezetek működnek, amelyeknek mind a mestervizsgáztatás, mind a honosítás a feladatkörükbe tartozik.

Bár a hazai gazdasági élet változásával számos, az Európai Unióban érvényes követelmény épült be a szakmai kívánalmak közé, az egyes területek sajátosságait illetően nem árt tájékozódni. A fodrászszakmában például a használt termékek ismerete alapkövetelmény, s ugyanígy szükséges az ezekhez kapcsolódó munkabiztonsági felkészültség is. Ám ezeket a magyar jog már átvette, az elvárások tehát megfelelnek az uniós kívánalmaknak. Mivel azonban a közösségen belül nincs előírás arra, hogy egy fodrásznak milyen szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie, ezt minden esetben az egyes országok maguk határozzák meg.