A gazdaságpolitika mostohagyereke

koncepciót a múlt év végén nem egészen önkéntes alapon készítette el a szaktárca. Az inspiráció az Európai Unió követelményének köszönhető, miszerint 2004 őszéig Magyarországnak el kell készítenie és be kell nyújtania a Nemzeti Foglalkoztatási Akciótervet, amelyben részletesen kifejti az Unió által elfogadott foglalkoztatáspolitikai irányvonalakat szolgáló stratégiát.

A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium (FMM) anyaga elemzi a magyarországi munkaerőpiac jelenlegi helyzetét, legfontosabb problémáit, s jövőbeni igazodási pontként ismerteti az Európai Unió "Foglalkoztatási Irányelveit". Majd mindezek alapján javaslatokat tesz a munkaerő-piaci helyzet javítását szolgáló intézkedésekre.

Magas az inaktivitás

Az FMM az intézkedési javaslatait a jelenlegi munkerő-piaci helyzet elemzésével – vagy inkább csak ismertetésével – alapozza meg. A magyarországi foglalkoztatás legáltalánosabb – súlyos gazdasági, szociális problémákat okozó – gondja, hogy a munkaképes korú, 15-64 év közötti korosztályon belül nemzetközi összehasonlításban is igen magas az inaktív – nem tanuló, nem dolgozó, nem nyugdíjas – emberek aránya. Míg az EU tagállamaiban ez a mérték alig éri el a 30 százalékot, Magyarországon mintegy 40 százalékos. (A statisztikailag kimutatottnál a tényleges foglalkoztatási szint valamivel magasabb, hiszen elég magas a csak részben vagy egyáltalán be nem jelentett foglalkoztatottak száma.)

Uniós kívánalmak

Az alacsony aktivitási arány hátrányai közismertek: szűkebbek a gazdasági növekedés lehetőségei, relatíve kisebbek az államháztartás bevételei, miközben nagyobb szociális kiadások válnak szükségessé. Komoly kihívást jelent a magyarországi foglalkoztatáspolitika számára, hogy a foglalkoztatottság szintjét tekintve nemcsak az uniós átlagot kell belátható időn belül elérnünk, hanem erőfeszítéseket kell tenni az uniós foglalkoztatási irányelvekben foglalt célok elérésére is.

Az EU szerint: "A tagállamok célja a teljes foglalkoztatás megvalósítása egy olyan átfogó megközelítésen alapuló foglalkoztatáspolitika végrehajtásával, amely a keresleti és a kínálati oldalt érintő intézkedéseket egyaránt magában foglalja, és ezáltal elősegíti a foglalkoztatási ráták emelését a lisszaboni és a stockholmi irányelveknek megfelelően. A tagállamok foglalkoztatáspolitikájának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az EU elérje az összes foglalkoztatottra vonatkozóan 2005-re a 67, 2010-re a 70 százalékos foglalkoztatási rátát."

Magyarországon a prognózisok szerint 2006-ig nő a munkavállalási korú népesség száma, és ezzel a munkaerő-kínálat. Az utána következő időszakban azonban már fokozatosan, de egyre erősödően csökkenni fog, amit azonban – egyelőre megjósolhatatlan mértékben – kompenzálhat, vagy túl is kompenzálhat a külföldről érkező munkaerő.

A munkavállalási korú népesség csökkenésével tehát nem várható, hogy automatikusan bővül a foglalkoztatás. Ugyancsak kevéssel járulhat ehhez hozzá az elkövetkező két-három évben a gazdasági növekedés esetleges élénkülése. A GDP várható növekedési ütemével járó, a foglalkoztatottak legfeljebb évi 0,5-1 százalékos létszámnövekedésével párhuzamosan ugyanis ebben az időszakban feltehetően még folytatódik a közszolgálatban dolgozók létszámának zsugorodása. 2006-2007-től viszont azzal kell számolni, hogy a foglalkoztatottsági szint emelésének egyetlen lehetősége a jelenleg tartósan munkanélküliek, illetve az inaktívak visszavezetése a munka világába. Mihamarabb meg kell tehát találni az erre szolgáló eszközöket ahhoz, hogy belátható időn belül legalább az EU jelenlegi szintjére lehessen felemelni a magyarországi foglalkoztatás mértékét.

Bérek és adók

Az aktivitási ráta növelése nemcsak társadalmi és szociális szempontból fontos feladat, hanem versenyképességi kérdés is. A munkáltatók bérköltségeit növelő közterheknek – a társadalombiztosítási és a munkaadói járuléknak – a mérséklését, és ezzel a bér versenyképességének javítását a legnagyobb mértékben a foglalkoztatottak bővülése segítheti elő. Ez a leghatásosabb feltétele az adóterhek csökkentésének is.

Az EU-tagországokétól jelentősen elmaradó hazai foglalkoztatottsági szinttel szemben kedvezőbb a helyzetünk a munkanélküliek arányát tekintve. Az EU-tagországok átlagosan 7,9 százalékos állástalanságával szemben Magyarországon a munkanélküliek aránya 5,7 százalék. A viszonylag tetszetős összevont mutató azonban igen kedvezőtlen elemeket takar. Például a fiatalok (15-24 évesek) munkanélküliségi rátája többszöröse az átlagnak, 2003 első félévében 13,6 százalékos és emelkedő tendenciájú volt.

Nagy különbségek húzódnak meg az országos foglalkoztatottsági adat mögött a különböző régiók, ezen belül különösen az egyes kistérségek, kistelepülések között.

Régiós különbségek

Közismert gond, hogy az országban számos olyan kisméretű, zárt helyi munkaerőpiac van, amelyek számára egy-egy cég jelenti a teljes munkaerő-keresletet. Ezek esetleges megszűnése az addig alacsony helyi állástalanságot ugrásszerűen megemeli.

Ennél, ha lehet, súlyosabb és nehezebben kezelhető problémát jelent az, amivel az FMM helyzetértékelése általánosan jellemzi a foglalkoztatottság területi különbségeit: "A kistérségi ráták különbségei folyamatosan növekszenek, miközben az egyes kistérségek helyzete a rangsorban nem változik. Ez arra utal, hogy stabil, rövid távon kevéssé változó okok (az ingázási és migrációs korlátok, a közlekedés gondjai, az új munkahelyek területi koncentrációja, a roma kisebbség térbeli elhelyezkedése stb.) húzódnak meg a munkanélküliség regionális különbségei mögött."

A magyarországi foglalkoztatás külön gondja, hogy az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező munkaképes korú lakosság mind az inaktívak arányát, mind az állástalanok számát tekintve lényegesen rosszabb helyzetben van az országos átlagnál, munkaerő-piaci aktivitásuk jóval elmarad az EU-országokétól.

A munkaerőpiac egyre éleződő problémája az is, hogy – miközben folyamatosan javul a magyarországi népesség iskolázottság szerinti összetétele – mind nagyobb hiány mutatkozik szakmunkásokból. Miközben a felsőoktatásban a munkaerő-piaci kereslethez képest egyértelműen (mennyiségi) túlképzés van, a szakmunkástanulók száma évről évre csökken, és képzésük sem felel meg a piac követelményeinek. A helyzetet várhatóan tovább nehezíti majd uniós csatlakozásunk: a jól képzett szakmunkások egy része külföldön vállal munkát.

Szerkezeti változások

A magyarországi munkapiac jelenlegi gondjainak keletkezése könnyen levezethető az elmúlt évtizedben lezajlott gazdaságszerkezeti változásokból, amelyek szükségszerűen módosították a munkaerő iránti keresletet létszámban, illetve szakképzettség szerinti összetételben is. Talán tanulságos lett volna ennek rövid elemzése, mert fényt deríthetett volna több elkövetett és a jövőben elkerülhető gazdaságpolitikai hibára is. Egy példa a legutóbbi időkből: az áfatörvény 2004. évi módosítása (38. §) az állami támogatásokra megtiltja az áfa visszaigénylését, aminek következményeként a megváltozott munkaképességű dolgozókat foglalkoztató – emiatt jelentős arányú állami támogatással működő – cégek tucatjai mehetnek tönkre, és 30-40 ezer sérült ember válhat munkanélkülivé. Vagyis éppen a munkanélküliségtől amúgy is leginkább veszélyeztetett dolgozói csoport foglalkoztatási helyzete súlyosbodott tovább.

A foglalkoztatottságot veszélyeztető gazdaságpolitikai intézkedések egy részére talán nem került volna sor, ha a kormányzati munka írott vagy íratlan szabályaként minden jelentősebb gazdaságpolitikai intézkedést megelőzően kötelező lenne vizsgálni a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokat, és ezeket is mérlegelve dönteni. Elkerülhetetlen döntések esetében kötelezővé kellene tenni intézkedési javaslatok kidolgozását az esetleges negatív hatások kezelésének módjára, a forrásteremtésre.

Az FMM a legfontosabb célnak a foglalkoztatás, méghozzá a legális, bejelentett foglalkoztatás növelését jelöli meg. Ehhez – az előterjesztés szerint – a változó demográfiai és gazdasági feltételeknek megfelelően eltérő eszközöket kell alkalmazni rövid és hosszabb távon.

Intézkedési csomagterv

A javasolt legfontosabb intézkedések sorában kiemelendő, miszerint ki kell építeni a hosszú és középtávú munkaerő-tervezés és -előrejelzés, főleg a keresleti prognóziskészítés intézményrendszerét, módszertanát. "Emellett szükség van rövid távú jelzésekre is, amelyek a nemzetközi és hazai gazdasági folyamatok, tendenciák, a vállalati mérlegek elemzése, a gazdálkodó szervezetek megkérdezése alapján számba veszik a várható tendenciákat, azok foglalkoztatási következményeit, és – szükség esetén – javaslatot készítenek a negatív hatások ellensúlyozására" – olvasható a dokumentumban.

Az adó- és munkaügyi ellenőrzés eszközeinek a felhasználásával növelni kell a legális foglalkoztatást. A 2005. évre vonatkozó gazdaság-, költségvetési és adópolitika megalapozásával párhuzamosan meg kell vizsgálni, hogyan növelhető a bejelentett foglalkoztatás a közterhek mérséklésével, illetve másfajta megosztásával. Ennek során meg kell vizsgálni, hogy a jelenlegi adómértékek, a kedvezmények rendszere és megoszlása milyen hatással van a foglalkoztatásra, illetve hogy hogyan mérsékelhetők – rövidebb és hosszabb távon – a foglalkoztatás munkáltatói terhei.

Ugyanakkor a Munka Törvénykönyve felülvizsgálatával párhuzamosan javaslatot kell készíteni arra, hogy a szabályozás eszközeivel miként követhető a munkavégzési formák differenciálódása, rugalmasabbá válása.

Összhangban a képzéssel

Ugyancsak kiemelt feladat az iskola és a munkaerőpiac kapcsolatának erősítése. Ehhez ki kell alakítani a pályaválasztást segítő, a munkáltatói igényekre, az egyes szakmák jövőjére, az egyes iskolatípusokból kikerülők elhelyezkedési arányaira stb. vonatkozó információs rendszert. El kell érni, hogy az iskolák hasznosítsák is ezeket az információkat. Ennek érdekében célszerű javaslatot készíteni a szakmai irányítási rendszer átalakítására, a képzési rendszer integrációjának módjára, rugalmasságának növelésére, és egy olyan ösztönzési, finanszírozási rendszer kialakítására, amely figyelembe veszi a képző intézmények munkaerő-piaci eredményességét, és annak fokozására ösztönöz.

Tekintettel arra, hogy az oktatási rendszer átalakítására vonatkozó lépések csak hosszabb távon érzékeltetik hatásukat, a felnőttképzési rendszernek kiemelt szerepe lesz a következő években, nem csupán a folyamatos alkalmazkodásban, de a megszerzett tudás megújításában is.

Összekapcsolt stratégiák

Az Európai Unió által elfogadott foglalkoztatási irányelveket a tagállamok és a közösség gazdaságpolitikájának átfogó irányvonalairól szóló "tanácsi ajánlás" alapozza meg. Mindkét dokumentum egyértelműen hangsúlyozza a gazdaságpolitikai és a foglalkoztatáspolitikai stratégia céljainak, a megvalósítás eszközeinek kölcsönös egymásrautaltságát, a két politika összehangolásának a szükségességét.

Az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén a szociális partnerek – elsősorban a szakszervezetek – főként azt hiányolták a minisztérium tervezetéből, hogy – bár néhány helyen utal rá, de – nem teszi egyértelművé: világos gazdaságpolitikai, gazdaságfejlesztési koncepció nélkül nem dolgozható ki foglalkoztatáspolitikai stratégia, és az intézkedések csak rövid távú megfontolások alapján születhetnek. Egy példával illusztrálva. A Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége vagy másfél évvel ezelőtt kidolgozott egy "szolgáltatásorientált" gazdaságfejlesztési elképzelést, konkrétan kijelölve azokat a szolgáltatási területeket, amelyeknek kiemelt fejlesztése – egyéb előnyök mellett – a foglalkoztatásra is jótékony hatással lenne. Eltekintve most attól, hogy ez a javaslat jó-e vagy rossz, annyi bizonyos, hogy a konkrét fejlesztési elképzeléshez jól prognosztizálható munkaerő-piaci mozgásokat, szakképzettségi igényeket lehet kapcsolni.

Ágazati kitekintés

A szociális partnerek más jellegű "hiányérzetükről" is beszámoltak. Az anyag alig foglalkozik a foglalkoztatáspolitika ágazati vonatkozásaival, pedig a munkaerőpiac jelenlegi és várhatóan jövőbeni problémáinak nagy része éppen a gazdaság szerkezeti átalakulására, és ebből következően a változó szerkezetű munkaerő-keresletre vezethető vissza.

Még olyan nagy aggregátumokban sem fedezhető fel a hosszabb távú foglalkoztatáspolitikai gondolkodás, mint a mezőgazdaság, az ipar és a szolgáltatások között várható munkaerőmozgás és annak kezelése. Ezzel kapcsolatban a munkaadók azt is kifogásolták, hogy az anyag ugyan feladatként jelöli meg a munkaerő-szükséglet várható alakulásának ágazatonkénti felmérését, de ezt a minisztériumokra bízná. A munkaadók javasolták, hogy az ágazati, szakágazati vagy szakmai tevékenységi körben megvalósítandó feladatok kidolgozását bízzák inkább a szakmai érdekképviseletekre, amelyek ezekben a kérdésekben sokkal több szakmai és helyi ismerettel rendelkeznek.

Munkáltatói kifogások

A munkaadói érdekképviseletek még számos megállapítást kifogásoltak az anyagban: a minimálbér-emelés foglalkoztatásra gyakorolt negatív hatásainak "langyos" bírálatát, a 2002. évi "kompenzációs keret" negatív értékelését, a 38 órás munkahét bevezetésének a támogatását.

A kifogásolt megállapítások mögött valójában az egyértelmű gazdaságfejlesztési elképzelések hiánya húzódik meg. Nem volt és jelenleg sincs világos kormányzati koncepció a magas élőmunkát igénylő termelési területek jövőjéről, az álláshelyek megőrzésének a gazdaságpolitikai célok közt elfoglalt helyéről, a foglalkoztatás, a bérek és a munkaidő fontossági sorrendjéről és egyéb, a foglalkoztatást alapvetően befolyásoló kérdésekről.

A szociális partnerek hiányolták azt is, hogy a stratégia adós marad a munkahelyek megőrzését, az új munkahelyek létrehozását és a gazdaság szerkezeti átalakulását szolgáló eszközök megfogalmazásával. Ugyancsak hiányolták, hogy az anyag nem különbözteti meg az eltérő méretű vállalkozásoknál – a mikro-, a kis- és közepes, illetve a nagyvállalatoknál – a leghatékonyabban alkalmazható, a foglalkoztatást ösztönző eszközöket.

Mindezek alapján a szociális partnerek az intézkedési javaslatcsomag részbeni átdolgozását, illetve továbbfejlesztését tartották szükségesnek. Miután egyetértettek abban, hogy a foglalkoztatáspolitika a gazdaságpolitika szerves része, hangsúlyozták, hogy a foglalkoztatási stratégia kialakítása, a foglalkoztatáspolitika alakítása nem lehet egyetlen minisztérium feladata.