A jogszabályi változtatás előkészítését hosszú, részletes egyeztetések jellemezték. Kiemelendő, hogy e folyamatban a szociális partnerek lehetőséget kaptak a munkavédelmet érintő társadalmi párbeszéd rendszerének (a hatályos törvény VI. fejezete) áttekintésére, módosító javaslataik megfogalmazására és elfogadtatására. A változások hatálybalépésének időpontja – Magyarország uniós csatlakozásának dátuma – 2004. május 1-je.
Fogalmi pontosítás
A módosítási tervezet ismét meghatározza a munkavédelem fogalmát. Erre azért van szükség, mert a tágabb közvéleményben még nem teljesen ismert és elfogadott, hogy "a munkavédelem a szervezett munkavégzésre vonatkozó munkabiztonsági és munka-egészségügyi követelmények, továbbá a törvény céljának megvalósítására szolgáló törvénykezési, szervezési, intézményi előírások rendszere, valamint mindezek végrehajtása".
Ezzel szemben a munkabiztonság fogalma – az eltelt idő tapasztalatai szerint – általában ismert, azonban a munkaegészségügy tartalmát törvényi szinten tisztázni kellett. Ezek szerint: "a munkaegészségügy a munkahigiéné és a foglalkozás-egészségügy szakterületeit foglalja magában".
A fogalmak pontosabb körülírása a törvényben nem öncélú. Jelentőségét aláhúzza, hogy vannak olyan jogszabályok, amelyek bizonyos tevékenységeket munkabiztonsági vagy munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősítenek. E feladatköröket pedig ugyancsak jogszabályokban meghatározott szakképesítéssel rendelkező szakemberek láthatnak el, akiknek rendelkezésre állásáról a munkáltatónak kell gondoskodnia.
Szabvány és technológia
A törvényi korrekció – az egyik fontos követelményként – a szabványok és a jogszabályok viszonyát, valamint a gazdálkodó szervezetek előbbiekkel összefüggő teendőit kívánja rendezni.
Közismert, hogy a szabványok betartása főszabályként nem kötelező. A jogalkotó azonban – az egészséget nem veszélyeztető és a biztonságos munkavégzéshez fűződő érdek prioritása alapján – egyes munkavédelmi szabványokat tárcarendeletekkel (biztonsági szabályzatok) jogszabályként kihirdetett és hatályba léptetett. Ebből következően a jelenleg hatályos és a jövőben életbe lépő biztonsági szabályzatok betartása valamennyi érintett számára kötelező.
Ennek ellenére léteznek munkavédelmi tartalmú, jelenleg nem kötelezően alkalmazandó szabványok is, amelyekkel kapcsolatban a jogalkotó úgy rendelkezik, hogy a magyar nyelvű nemzeti szabványtól eltérő megoldás alkalmazásakor – vitás esetben – a munkáltató köteles annak bizonyítására, hogy az általa alkalmazott eljárás munkavédelmi szempontból legalább egyenértékű a vonatkozó szabványban foglalt követelménnyel.
A rendelkezés hatálybalépésétől a szabványok és az adott technológiai megoldások – jelenleg sokszor vitatható – viszonyának egyértelmű rendezése várható.
A hazai közigazgatás csatlakozással kapcsolatos átalakulása – a megyei munkabiztonsági felügyelőségek mellett – a területi (regionális) felügyeletek felállításával és működtetésével kapcsolatban is számos teendő meghatározását kívánja. A módosítás nyomán erre meglesz a törvényi felhatalmazás.
Hozzáértő szakemberek
Fentebb már érintettük a munkabiztonsági és a munka-egészségügyi szaktevékenység fogalmát: a korrekció egyértelműsíti, hogy a munkavédelmi üzembe helyezés munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül. Hangsúlyozandó, hogy ezt – a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról és szolgáltatásokról szóló hatályos jogszabályok szerint – az alapellátást végző szakorvostól meg kell követelni, szükség esetén a hatályos szerződések módosításával is.
A feladatok pontos körülírása, végrehajtásuk ellenőrzése kellő garanciát adhat valamennyi gazdálkodónak ahhoz, hogy a képzett, hozzáértő szakemberek munkája az egészséges és biztonságos munkakörülmények kialakítását és fenntartását szolgálja.
A módosítási javaslat – a gyakorlati tapasztalatokhoz igazodóan – egyértelműen szabályozza a különböző munkáltatók alkalmazásában egyidejűleg foglalkoztatott dolgozók tájékoztatásának kötelezettségét. E tevékenység összehangolásáért a felek által a szerződésben kijelölt munkáltató, e kikötés hiányában a fővállalkozó, vagy ha ilyen nincs, akkor az a felelős, akinek a területén a munkavégzés történik.
Kockázatok értékelése
A kockázatértékeléssel kapcsolatos rendelkezések további pontosítására ugyancsak sor kerül majd a jogszabály elfogadását követően. Tekintettel arra, hogy egységes, az illetékes hatóságok által kiadott és/vagy jóváhagyott módszertani anyag nem áll rendelkezésre, ezért a törvénymódosítási javaslat olyan dokumentációs követelményeket ír elő, amelyek az ellenőrzés során segítik a kockázatértékelés eljárásának folyamatos követését. Ezek szerint: "A kockázatértékelés eredményeként a munkáltató felelőssége legalább a következők dokumentálása:
– a kockázatértékelés időpontja, helye és tárgya, az értékelést végzők azonosító adatai;
– a veszélyek azonosítása;
– a veszélyeztetettek azonosítása, az érintettek száma;
– a kockázatot súlyosbító tényezők;
– a kockázatok minőségi, illetőleg menynyiségi értékelése, a fennálló helyzettel való összevetés alapján annak megállapítása, hogy a körülmények megfelelnek-e a munkavédelemre vonatkozó szabályoknak, illetve biztosított-e a kockázatok mérséklése;
– a szükséges megelőző intézkedések, a határidő és a felelősök megjelölése;
– a tervezett felülvizsgálat időpontja;
– az előző kockázatértékelés időpontja."
A kockázatmegelőzési stratégia kidolgozása munkabiztonsági és munka-egészségügyi szaktevékenységnek minősül.
A javaslat új eleme, hogy a munkáltatók számára intézkedési kötelezettséget ír elő az elsősegély, az orvosi sürgősségi ellátás, a mentési és tűzvédelmi feladatok elvégzése, valamint az illetékes szervezetekkel való kapcsolatfelvétel érdekében.
Dolgozói kötelezettségek
A hatályos törvény alkalmazása során gondot jelentett a munkavállalók oktatásának megszervezése, valamint a képzés dokumentálása. A tervek szerint az oktatást rendes munkaidőben kell megtartani, és szükség esetén időszakonként meg kell ismételni. Az oktatás lebonyolítását pedig – a tematika megjelölésével és a résztvevők aláírásával ellátva – írásban kell rögzíteni.
A módosítás ugyanakkor pontosítja és részletezi a munkavállalók egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos kötelezettségeit is. Ez utóbbiak köre a biztonságos munkavégzésre alkalmas állapottól a veszélyeztetés tilalmán át az együttműködési és tájékoztatási kötelezettségig terjed. Ezzel egyidejűleg fokozott munkajogi védelem illeti majd meg mind a bejelentő, mind a szaktevékenységeket végző dolgozókat.
A további rendelkezések a munkavédelemmel kapcsolatos társadalmi párbeszéd rendszerének korszerűsítését tartalmazzák. Az elmúlt időszak tapasztalatai ugyanis bebizonyították, hogy a munkahelyi munkavédelmi társadalmi párbeszéd eszközrendszere nem közismert, illetve a munkavédelmi képviselők (munkavédelmi bizottságok) tevékenysége sem elégítette ki az előzetes várakozásokat.
Paritásos testületek
A csatlakozás előtt a szociális partnerek fontos feladata volt a munkahelyi társadalmi párbeszéd eszközeinek és módszereinek megerősítése, és olyan megoldási javaslat kidolgozása, amely hatékonyabbá teszi a munkahelyi munkavédelmi képviselők és bizottságok tevékenységét.
A munkaadói oldal – az együttműködés javítása érdekében – elfogadta a dolgozói érdekképviseletek azon igényét, hogy minden, ötven főnél több munkavállalót foglalkoztató gazdálkodó szervezetnél kötelezően elő kell írni a munkavédelmi képviselő megválasztását. Ezzel egyidejűleg meg kell erősíteni az ötven főnél kevesebb embert alkalmazó munkaadóknál a munkahelyi munkavédelmi párbeszéd rendszerét – különös tekintettel a folyamatos tájékoztatásra.
A munkahelyi munkavédelmi képviselők és bizottságok munkájának segítésére – a szociális partnerek megegyezése alapján – a munkáltató központjában új, úgynevezett paritásos munkahelyi munkavédelmi testületek hozhatók majd létre. E döntés-előkészítő bizottságokat azonos létszámban alkotják majd a munkáltatói és a munkavállalói képviselők. A munkaadó delegálja a testület tagjait, a munkavédelmi képviselők pedig maguk közül választják őket. Mivel a munkáltató a munkavédelmi kérdésekben döntési jogosultsággal rendelkező képviselőit küldi a testületbe, ezért e hatásköröket is szabályozni kellett.
Az új intézmény lényege abban foglalható össze, hogy létrehozása a munkahelyi munkavédelmi párbeszéd erősítésének új eszköze, s hatáskörei nem érintik a munkavédelmi képviselők már meglévő jogosítványait. Az Országos Érdekegyeztető Tanács munkavédelmi bizottsága vállalta, hogy az új intézmény működésével összefüggésben – létrehozásuk és tevékenységük egyszerűsítését segítendő – ajánlást ad ki.
Bírság a mulasztóknak
Végezetül a törvénymódosítás tervezete felsorolja mindazokat a hiányosságokat, mulasztásokat, amelyek esetén az ellenőrző hatóságok bírságot szabnak ki. Néhány kiemelkedő munkavédelmi jogszabálysértés:
– a munkavédelmi üzembe helyezés, az időszakos biztonsági felülvizsgálat, valamint a kockázatértékelés elmulasztása;
– a szükséges védőberendezések, egyéni védőeszközök hiánya, illetőleg működésképtelensége,
– a veszélyes munkahelyeken, veszélyes eszközzel vagy veszélyes technológiával végzett munka esetén a munkaköri alkalmasság esedékes orvosi vizsgálatának vagy az alkalmasságot megállapító orvosi véleménynek a hiánya.
Mivel a szociális partnerek e korrekciós elképzeléseket egyhangúlag támogatták az Országos Érdekegyeztető Tanács plenáris ülésén, ezzel a jogalkotási tevékenység előkészületei befejeződtek.
A munkavédelemben érintettek azonban tudatában vannak annak a körülménynek is, hogy belső jogalkotásunkban nincs mindenben összhang a munkavédelem és a rokon területek (tűzvédelem, katasztrófavédelem, környezetvédelem) hatályos előírásai között. Ezért tartjuk kiemelkedően fontosnak a Munkavédelem Országos Programjának 2004. évi ütemtervében szereplő, a belső jogalkotás összhangjának megteremtését előíró feladatot, melynek végrehajtásában a szociális partnerek – karöltve az illetékes tárcákkal – a továbbiakban is együtt kívánnak működni.
GYOSZ
