Magyarországon a munkaerő-piaci helyzet változatlan. Összetett okai vannak, hogy miért nem sikerült az idén jelentős áttörést elérni a foglalkoztatottsági szint növelésében, a munkanélküliség mérséklésében. Egyrészt tudomásul kell venni, hogy a munkahelyek számának alakulása erős korrelációban van többek között a gazdaság állapotával, fejlődésével, illetve kilátásaival. Másrészt kérdéses, hogy elégségesek-e a munkahelyteremtésre és a foglalkoztatástámogatásra szánt központi források, illetve azok felhasználása, az év közben hozott intézkedések hasznosulása megfelel-e az elvárásoknak.
Mint a napokban nyilvánosságra került: 80 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak, és 6 ezerrel csökkent a munkanélküliek száma az év eddig eltelt időszakában. A foglalkoztatási arány valamivel több, mint 51 százalék, amiből következik, hogy nagyon sokan vannak, akik nem a munka frontján állnak helyt. Mindezen folyamatokat erős fluktuáció, átrendeződés jellemezte, azaz miközben sok helyen megszűntek munkahelyek, máshol gyarapodott az alkalmazásban állók száma. Mindkét mutató pozitív egyenlege – így év vége felé – összességében biztató jel.
A jövő évet tekintve meglehetősen nagy bizonytalansággal kell szembenézniük a munkáltatóknak és a munkavállalóknak, a szaktárcának pedig idejében fel kell készülnie a feszültségek kezelésére. Nem lehet ugyanis egyértelműen megítélni, hogy a korábbi néhány év hanyatlásából stagnálásba, enyhe növekedésbe forduló foglalkoztatási trend milyen módon élénkíthető tovább. Ha gyorsul is a gazdaság növekedése, abból nem következik egyértelműen a foglalkoztatás bővülése. A versenyképesség javítására tett intézkedések csak lassan hatnak, s ha – az elhatározásoknak megfelelően – a fejlettebb technológiájú ipart vonzzuk inkább, annak létszámfelvevő képessége alacsony.
Reményt keltő azonban, hogy az uniós csatlakozással az eddigieknél lényegesen több forrás képződik a foglalkoztatás támogatására, munkahelybővítésre. A tervek szerint több jut az alkalmazottak és a munkanélküliek átképzésére, illetve a beruházások felfuttatásával javulhatnak az elhelyezkedés esélyei.
A leghatékonyabb megoldás az lenne, ha a munkáltatókat érdekeltebbé tenné a kormányzat abban, hogy több dolgozót foglalkoztassanak. Ehhez azonban – a 2004-ben megtorpanó – az elvonásmérséklő folyamatokat folytatni kell, amihez felül kell vizsgálni az adó- és járulékszabályokat. Nem utolsósorban a kormánynak nagyobb mértékben kellene támaszkodnia a munkaadók véleményére, javaslataira a terhek alakításában, illetve a rugalmas foglalkoztatás feltételeinek kidolgozásában. Mindezen túl pedig következetes, kiszámítható gazdaságpolitikának kellene érvényesülnie.
