Egységes munkaügyi nyilvántartás
A munkaviszonyra vonatkozó információs önrendelkezési jog érvényesülésének elősegítésére és a munkaügyi ellenőrzés hatékonyságának növelésére létrehozandó egységes munkaügyi nyilvántartás a munkaviszonyokat, illetőleg a munkavállalók és munkaadók adatait tartalmazza.
A Magyar Közlöny 132-es számában olvasható törvény alapján a munkaadónak a nyilvántartás adatbázisának létrehozása és működtetése érdekében bejelentési kötelezettsége van. A munkaadó a nyilvántartást működtető szervnek a szerződés megkötését követően, legkésőbb a munkavállaló munkába lépéséig köteles bejelenteni a munkaviszony létrejöttének időpontját, legkésőbb a munkaviszony megszűnését, illetőleg megszüntetését követő napon pedig a megszűnés időpontját.
A munkaadók és a munkavállalók a saját adataikhoz a megfelelő azonosítók alkalmazásával hozzáférhetnek, azokról, illetve felhasználásukról tájékoztatást kérhetnek. A 2003. évi XCIV. törvény egyes rendelkezései 2004. március 1-jén, mások 2004. május 1-jén, illetve az uniós csatlakozást kihirdető törvény hatálybalépésének napján lépnek hatályba.
Szakképzési hozzájárulás
A 131. számú Magyar Közlöny tartalmazza azt a törvényt, mellyel ismét új alapokra helyeződik a szakképzési hozzájárulás fizetése és a képzés fejlesztésének támogatása. A 2003. évi LXXXVI. törvény a szakképzési hozzájárulás céljának megfelelően tételesen felsorolja a szakképzési törvényben rögzített azon tevékenységeket, amelyek a szakképzési hozzájárulásból finanszírozhatók és támogathatók. Ezek sorában hangsúlyosan jeleníti meg az Országos Képzési Jegyzékben (OKJ) szereplő állam által elismert szakképesítés megszerzését, a munkakör betöltéséhez, foglalkozás, tevékenység gyakorlásához szükséges képesítés megszerzését, valamint a szakmai tevékenység magasabb szintű gyakorlásához szükséges ismeretek elsajátítását biztosító gyakorlati képzést.
A törvény abból indul ki, hogy nem szabad indokolatlan megkülönböztetést tenni az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli szakképzés között. Ennek különösen akkor van jelentősége, amikor a hozzájárulásra kötelezett a saját munkavállalói számára szervezett szakképzés költségei elszámolásával kívánja bruttó kötelezettségét – a törvény által meghatározott keretek között – csökkenteni.
A törvény szerint a szakképzési hozzájárulás céljai között szerepel az iskolarendszeren kívüli felnőttképzés támogatása is.
A törvény továbbra is fenntartja azt az elvet, hogy a szakképzési hozzájárulásra kötelezett munkáltatók egyfelől kötelesek hozzájárulni a szakképzés költségeihez, másfelől a hatálya alá tartozó tevékenységek megszervezése esetén költségeiket elszámolhatják, és támogatásban részesülhetnek. Az átalányadózó a szakképzési hozzájárulási kötelezettségét is az átalányadó megfizetésével teljesítheti.
A szakképzési hozzájárulás mértékének, vagyis a hozzájárulásra kötelezett bruttó kötelezettségének a mértéke nem változik, az továbbra is a bérköltség 1,5 százaléka.
A szakképzési hozzájárulási kötelezettség teljesítésére a jövőben is többféleképpen ad módot a törvény: a szakképzésben, felsőoktatásban részt vevő tanuló, hallgató gyakorlati képzésének megszervezésével, illetőleg a Munkaerő-piaci Alapba történő befizetéssel nyílik erre lehetőség.
A bruttó kötelezettség összege csökkenthető a gyakorlati képzéssel kapcsolatos meghatározott költségekkel (tanulószerződés esetén átalánydíjas elszámolás lehetséges), a csoportos gyakorlati képzést közvetlenül szolgáló tárgyi eszköz beszerzésére, bérleti díjára, karbantartására stb. a tárgyévben fordított összeggel, a szakmai alapképzést is szolgáló gyakorlati képzőhelyre fordított arányos költségekkel, a tanulószerződés alapján tanuló szakképző iskolai tanuló gyakorlati képzése során az anyagköltségre fordított összeggel.
A hozzájárulásra kötelezett a saját munkavállalói számára felnőttképzési szerződés, illetőleg a Munka Törvénykönyve szerinti tanulmányi szerződés alapján megszervezett képzés költségeivel is csökkentheti a bruttó kötelezettségét, annak legfeljebb 33 százaléka erejéig.
A hozzájárulási kötelezettséget gyakorlati képzés, illetőleg saját munkavállalók képzésének megszervezésével teljesítő hozzájárulásra kötelezett a fennmaradó kötelezettsége még nem teljesített részének (a bruttó kötelezettségének legfeljebb 20 százalékát) köteles befizetni a Munkaerő-piaci Alap számlájára.
A törvény szerint a gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezett – az adózásra vonatkozó szabályok szerint – maga állapítja meg és vallja be a szakképzési hozzájárulást.
A törvény új elemként korlátozza a kötelezettségcsökkentés mértékét a gyakorlati képzést nem szervező hozzájárulásra kötelezett esetében. Elrendeli, hogy a bruttó kötelezettség legfeljebb 80 százalékos mértékig csökkenthető fejlesztési támogatás nyújtásával, illetőleg saját munkavállalók számára szervezett képzés költségeivel (kiadásaival).
A Munkaerő-piaci Alapból finanszírozott beruházási célú támogatást a szakképzési törvény hatálya alá tartozó, állam által elismert szakképesítést nyújtó képzés keretében folytatott gyakorlati képzés, valamint a gimnáziumban folyó informatikai, számítástechnikai oktatás tárgyi feltételei fejlesztéséhez lehet elnyerni.
Akkreditációs eljárás
Csaknem egy év múltán került sor a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációs eljárási díjának mértékéről és felhasználásának szabályairól szóló 7/2002. (XII. 6.) FMM rendelet módosítására. Az erről szóló 14/2003. (X. 29.) FMM rendelet a Magyar Közlöny 124. számában jelent meg. A jogszabály pontosítja azt a szabályt, hogy ha a kérelmező székhelyén kívül telephellyel rendelkezik, a díj kétszeresét kell fizetnie: az új rendelkezés értelmében ez csak a székhelyen kívül egynél több telephellyel rendelkezőkre áll fenn, és telephelynek csak az tekintendő, ahol tényleges képzési tevékenység folyik.
Az intézményakkreditációs eljárások díjai nem változnak, 400 000, illetőleg – egyszerűsített eljárás esetén – 300 000 forintban határozza meg azokat a jogszabály. A programakkreditációs eljárások díját – mely korábban egységesen 90 000 forint volt – viszont differenciáltabban, a képzési programhoz kötődő képzési óraszámtól függően határozták meg. 200 óra alatt ez az összeg 45 000, 201-600 óráig 70 000, 601-1000 óráig 90 000, végül 1001 órától 120 000 forint.
A rendelet 2003. október 30-án lépett hatályba.
Az Országos Képzési Jegyzék változásai
A Magyar Közlöny 119. számában található az OKJ-ről szóló 7/1993. (XII. 30.) MüM rendelet módosításáról szóló 27/2003. (X. 18.) OM rendelet. Ebben új szakképesítések – így pl. grafológus, jelnyelvi tolmács, projektmenedzser-aszszisztens, ügyfélszolgálati asszisztens – meghatározására került sor. A rendelet előírásait a 2003. november 1-jét követően megkezdett szakképzésekre, felmenő rendszerben kell alkalmazni.
Módosuló adótörvények
Az Országgyűlés módosította az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvényt. A 2003. évi XCI. törvénnyel többek között változott a személyi jövedelemadóról szóló törvény jó néhány rendelkezése, részben módosultak az adóelőleg megállapítására, bevallására és megfizetésére vonatkozó szabályok, a társasági adóról és az osztalékadóról, az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvények, de az általános forgalmi adóról, valamint a jövedéki adóról szóló jogszabályok is.
A Magyar Közlöny 131. száma közli az adózás rendjének eddigi szabályait felváltó 2003. évi XCII. törvényt is, amely – néhány rendelkezést kivéve – 2004. január 1-jén lép hatályba.
Környezetterhelési díj
Az a környezethasználó, aki/amely az engedélyhez kötött környezethasználata során a környezet terhelésével járó anyagot bocsát környezetébe, környezetterhelési díjat köteles fizetni – állapítja meg a 2003. évi LXXXIX. törvény. A jogszabály a 131-es közlönyben olvasható, amely külön megemlíti a levegő-, a talaj-, valamint a vízterhelési díjra kötelezetteket, szól a díj mértékéről, egységdíjáról, valamint rendelkezik arról, milyen esetekben igényelhető vissza a környezetterhelési díj 50 százaléka.
Energiaadó
Szintén a 131-es közlönyben olvasható, hogy az elfogyasztott villamos energia és a földgáz mennyisége után a 2003. évi LXXXVIII. törvényben felsorolt kötelezetteknek energiaadót kell fizetniük. A villamos energia megawattóránként 186 forint, a földgáz gigajoule-onként 56 forint. A 2004. január 1-jén hatályba lépő törvény felsorolja az adó-visszaigénylésre jogosultak körét is.
Kutatási és Technológiai Innovációs Alap
A magyar gazdaság technológiai innovációjának ösztönzésére és támogatására az Országgyűlés létrehozta a Kutatási és Technológiai Innovációs Alapot. Az alap forrása a gazdasági társaságok által befizetett innovációs járulék, a központi költségvetésből nyújtott támogatás, önkéntes adományok, nemzetközi szervezetektől származó támogatások. A Kutatási és Technológiai Innovációs Alapról rendelkező 2003. évi XC. törvény meghatározza a járulék mértékét, a fizetés gyakoriságát, az alap felhasználásának és ellenőrzésének szabályait.
Számvitel
2004. január 1-jétől a számviteli törvény szerint az európai gazdasági egyesülés is olyan gazdálkodónak számít, amely a saját nevében és kockázatára, nyereség- és vagyonszerzés céljából, üzletszerűen, ellenérték fejében termelő- és szolgáltatótevékenységet végez, és így a számvitelről szóló 2003. évi LXXXV. törvény hatálya alá tartozik. A 131-es közlönyben megjelent jogszabály számos számvitellel kapcsolatos rendelkezést módosított. A változások zöme 2004. január 1-jétől hatályos azzal, hogy azokat a 2004-ben induló üzleti évről készített beszámolóknál kell alkalmazni.
Díjtámogatás vállalkozói hitelhez
A Gazdasági Minisztérium vállalkozási célelőirányzatainak forrásaiból a belföldi székhelyű jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok és az egyéni vállalkozók, valamint – ha a pályázati felhívás kifejezetten lehetővé teszi – a magyar állampolgárságú természetes személyek is részesedhetnek. A 2003. november 26-tól hatályos módosítás szerint ezentúl díjtámogatás nyújtható a vállalkozói hitelhez kapcsolódó kamattámogatáshoz és garanciadíjhoz, valamint vagyoni biztosíték adásához biztosítóintézettel, garanciaszövetkezettel vagy hitelintézettel kötött garanciaszerződés alapján a garancia díjához.
A 75/2003. (XI. 18.) GKM rendelet alapján a kamattámogatás mértéke:
– 2003. évben az 500 ezer és 1 millió forintos kártyák esetében 5 százalékpont;
– a 2, 3, 4 és 5 millió forintos kártyák teljes kölcsönösszegére 2003. évben 3,5 százalékpont;
– 2004. évben valamennyi kártyához tartozó hitel esetében 3 százalékpont.
A Magyar Közlöny 132. számában megjelent jogszabály szerint a garanciadíj-támogatás mértéke valamennyi kártya esetében a garanciadíj 50 százaléka.
Találmányok, védjegyek kiállítási kedvezménye
A 135-ös Magyar Közlönyben olvasható a Magyar Szabadalmi Hivatal elnökének 7/2003. (MK 135.) MSZH közleménye. Ez sorolja fel azokat a 2004-ben rendezendő kiállításokat, amelyeken bemutatott találmányokat, védjegyeket, formatervezési és használati mintákat kiállítási kedvezmény illet.
Plusz egyhavi illetmény
A közigazgatási szervnél dolgozó, a köztisztviselő, a közalkalmazott és az igazságügyi alkalmazott ezentúl azonos időpontban, január 16-án kell hogy megkapja külön juttatásként egyhavi személyi alapbérét, illetve illetményét – rendelkezik a 2003. évi XCV. törvény. A Magyar Közlöny 134. számában közzétett jogszabály egységesíti a közigazgatási szervnél dolgozó, a köztisztviselő, közalkalmazott és az igazságügyi alkalmazottat illető egyhavi juttatások kifizetésének időpontját.
Jegybanki alapkamat
November 28-ától 12,50 százalék a jegybanki alapkamat.
Vámmentes eszközök gépjárműbe
Vámmentesen hozható az országba minden olyan eszköz, berendezés és készülék, amelyeket a külföldi autópályadíjak, úthasználati díjak megfizetése érdekében kell a gépjárműbe be-, illetve felszerelni. A jogszabály a Magyar Közlöny 134. számában olvasható.
Elektronikus szolgáltatás és kereskedelem
A 2003. évi XCVII. törvény több ponton is módosítja az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, valamint az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások egyes kérdéseiről szóló korábbi jogszabályt. A Magyar Közlöny 134. számában megjelent törvény rendelkezik arról, hogy milyen esetekben korlátozható például az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások szabad áramlása, mi a szolgáltató és a közvetítő szolgáltató felelőssége, de szó esik az elektronikus úton közzétett reklám szabályozásáról és az adatvédelemről is.
Szerzői- és iparjogvédelem
Az Európai Unióhoz történő jövő májusi csatlakozással összefüggésben módosított az Országgyűlés egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi törvényeket. Így az uniós tagságunktól részben változik a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló törvény módosítása kapcsán a lajstromozás, a nemzetközi bejelentés és az eredetmegjelölés szabálya.
Új hivatal a területfejlesztés érdekében
A területfejlesztési és területrendezési feladatok hatékonyabb ellátása érdekében a kormány létrehozta a Magyar Terület- és Regionális Fejlesztési Hivatalt. Az új hivatal 2004. január 1-jétől kezdi meg működését.
Nemzeti Fejlesztési Hivatal
2004. január 1-jétől a Nemzeti Fejlesztési Hivatal segíti az Európai Unió pénzügyi támogatásainak igénybevételéhez szükséges tervek elkészítését. A 196/2003. (XI. 28.) Korm. rendelet szerint a hivatal előterjesztéseket készít az Országgyűlés és a kormány részére.
Ismét módosul a Munka Törvénykönyve
Január 1-jétől ismét módosul a Munka Törvénykönyve. Az erről szóló törvényt várhatóan december 15-én szavazza meg az Országgyűlés.
Az Országgyűlés T/6231. számon tárgyalja azt a törvényjavaslatot, amely a Munka Törvénykönyve és egyéb munkajogi tárgyú törvények módosításáról rendelkezik. A törvényjavaslat jogalkotási kötelezettségből adódó, valamint a jogbiztonságot növelő, a foglalkoztatást rugalmasabbá tévő és a részmunkaidős munkavállalók érdekeinek jobban megfelelő szabályokat fogalmaz meg.
Az Országgyűlés jogalkotási kötelezettsége egyfelől az Európai Bizottságnak a munkajogi tárgyú magyar jogharmonizációhoz tett pontosító jellegű észrevételeinek a hazai jogba történő átvezetéséből ered. Másfelől az Alkotmánybíróság 25/2003. (V.21.) AB határozata alapján 2003. december 31-i határidővel módosítani kell a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő számítására vonatkozó egyes szabályokat. Be kell számítani az említett időtartamba a sor-, illetve tartalékos katonai és a polgári szolgálatnak azt az időtartamát, amely alatt a közalkalmazott nem állt a törvény szerint jogviszonyban töltött időként elismert foglalkoztatási jogviszonyban.
Kollektív szerződések regisztrációja
A törvényjavaslat elfogadása 2004. január 1-jétől önálló törvényi alapot teremt a kollektív szerződések regisztrációjának. A bejelentési kötelezettséget jelenleg végrehajtási rendelet rögzíti, az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Programra (OSAP) támaszkodva. Ennek megfelelően jelenleg csupán statisztikai célú adatfelhasználásra alkalmas rendszer működik. A kollektív szerződések nyilvántartásával kapcsolatos adatgyűjtést – mivel az alapvetően igazgatási, nyilvántartási céllal történik – szükséges az OSAP-ból kiemelve, a munka világához tartozó jogszabályi körben önállóan szabályozni. A bejelentési kötelezettség és az ehhez kapcsolódó nyilvántartásba vétel – bár nyomós közérdek teszi szükségessé – nem államigazgatási eljárás. Ezért a törvényjavaslat sem fogalmaz meg az államigazgatási eljáráshoz szigorúan igazodó szabályokat. A törvényjavaslat elfogadásával megteremtődik a bejelentett, letétbe helyezett – több munkáltatóra kiterjedő hatályú – kollektív szerződések nagyobb nyilvánossága.
Konzultáció jogutódláskor
Az Európai Bizottság jogharmonizációs kritikája miatt a munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetén a jogelőd és a jogutód munkáltató által a munkavállalók képviselőivel való konzultáció kezdeményezésére irányuló kötelezettséget a törvényjavaslat kiegészíti annak kifejezett megfogalmazásával, hogy a munkavállalói képviselőkkel vonatkozó konzultációt "a megállapodás érdekében" kell kezdeményezni. A Bizottság ragaszkodott az irányelv idézett fordulatának szó szerinti megjelenítéséhez az Mt.-ben, így a jogutódlás időpontjáról, okáról és a munkavállalókat érintő jogi, gazdasági és szociális következményeiről nem elegendő a törvénynek csupán a jogutódlásban érintett munkáltatókat konzultációra kötelezni a szakszervezettel (szakszervezet hiányában az üzemi tanáccsal, ennek hiányában pedig a nem szervezett munkavállalók képviselőivel). A tárgyalásokat a megállapodás érdekében kell megindítani, de megállapodási kötelezettség nincs.
A munkaidő meghatározása
A munkaidő megszervezésének egyes kérdéseiről rendelkező 93/104/EK irányelv átvételével függ össze a jogharmonizáció teljesítéséhez kapcsolódó, újabb jogalkotási kötelezettség. Hatályos szabályaink a készenléti jellegű munkakörökben a felek megállapodásán túlmenően kollektív szerződésben is megállapíthatóvá teszik a munkaidő mértékének legfeljebb napi tizenkét órás meghatározását. Az irányelv 18. cikkelye viszont a munkaidő heti negyvennyolc órás mértékének meghaladására kizárólag a felek önkéntes megállapodására alapítottan ad zöld utat, így az Mt.-ből hatályon kívül kell helyezni a kollektív szerződés részére e tárgyban biztosított szabályozási felhatalmazást. A kérdés pikantériája, hogy az Európai Bíróság két ítélete nyomán – melyek az ügyelet tartamának a heti negyvennyolc órába munkaidőként történő beszámítását írják elő – a Bizottság fokozottabb garanciákat kíván adni a heti negyvennyolc órától történő eltéréshez. Egyik javaslatként éppen az Mt.-ből a Bizottság kifogása alapján eltörlendő kollektív szerződéses szabályozási lehetőség merült fel – a munkaadó és a munkavállaló közötti megállapodásnál fajsúlyosabb védelmet jelentő garanciaként.
Európai üzemi tanács
Az európai uniós csatlakozásból következik a harmadik jogalkotási kötelezettség, amely az európai üzemi tanács létrehozásáról, illetve a munkavállalók tájékoztatását és a velük való konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló 2003. évi XXI. törvénynek a Bizottság által kifogásolt 25. § (2)–(3) bekezdését érinti. Az említett jogszabályhelyet hatályon kívül kell helyezni, mert az Európai Bizottság álláspontja szerint nincs lehetőség arra, hogy azoknál a közösségi szinten működő vállalkozásoknál, vállalkozáscsoportoknál, amelyeknél a munkavállalók tájékoztatásához és a velük való konzultációhoz fűződő jog biztosítására minden munkavállalóra kiterjedő hatályú megállapodás van hatályban e törvény életbelépésének időpontjában (2004. május 1.), ne kelljen alkalmazni az irányelvből fakadó törvényi rendelkezéseket.
A Bizottság álláspontjának megfelelően, bár praktikus szempontból vitatva, ilyen esetben is az európai üzemi tanácsról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően kell lépéseket tenni a tanács létrehozására megállapodással, illetve ennek hiányában a törvényben megszabott módon. Magyarán, azoknál a cégcsoportoknál is újra ki kell alakítani a törvényben leírt szupranacionális jellegű, országhatárokon átnyúló munkavállalói részvételi rendszert, melyeknél egyébként ez a szisztéma teljes lefedettséggel, valamennyi alkalmazottra kiterjedően már működik. Mindez talán inkább puszta formalitás, mintsem valós, érdemi változás.
Munka- és pihenőidő az óraátállításkor
Végezetül a törvényjavaslat két, a munka- és pihenőidőt módosító szabályára indokolt felhívnunk a figyelmet. Tekintettel a nyári és a téli időszámítás alkalmazására, az óraátállítással összefüggésben előállhat olyan helyzet, hogy az abban az időpontban munkát végzők munkaideje meghosszabbodik (ősszel a téli időszámítás kezdetekor), vagy a napi pihenőidő megrövidül egy órával (tavasszal, a nyári időszámítás kezdetekor). Mindez egyrészt sérti az Mt.-nek azt a munkaidőre vonatkozó szabályát, mely szerint naponta – a készenléti jellegű munkakörök kivételével – nem lehet tizenkét óránál többet dolgozni. A téli időszámítás kezdetekor ugyanis a több műszakos munkarendben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban, napi tizenkét órát dolgozók munkaideje szükségszerűen tizenhárom órára emelkedik. Másrészt hasonló problémával állunk szemben azok esetében, akik a nyári időszámítás kezdetekor nyolcórás napi pihenőidejüket töltik, ez a tartam az órák előreállításával egy órával megrövidül.
A törvényjavaslat az említett két különleges esetben mentességet ad a munkaidő felső, illetőleg a pihenőidő alsó határa átlépésének tilalma alól. A téli időszámítás kezdetekor munkaidő-beosztásuk szerint dolgozóknál lehetséges a napi tizenhárom órás műszak, a nyári időszámításra történő áttérésnél pedig nyolc helyett legalább hét óra is lehet a napi pihenőidő.
Részmunka szombaton és vasárnap
A törvényjavaslat másik munkaidőt érintő rendelkezése a részmunkaidős foglalkoztatás elterjesztéséhez szolgál segítségül. A tervezett törvénymódosítás ugyanis kiegészíti azon munkavállalók körét, akik esetében kivételt lehet tenni az Mt. azon szabálya alól, mely szerint a vasárnapi munkavégzést közvetlenül megelőző szombaton rendes munkaidőben munkavégzés nem rendelhető el. A két egymást követő hétvégi napon a törvényjavaslat az egyéb különös esetek mellett (megszakítás nélküli munkarend, idénymunka, három vagy több műszak) akkor is lehetőséget biztosít a munkavégzésre, ha a felek a kizárólag szombat-vasárnap történő részmunkaidős munkavégzésben állapodnak meg.
