A munkabéke záloga a társadalmi megegyezés

Medgyessy-kormány a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletekkel közösen 2002. július 26-án háromoldalú megállapodást kötött az érdekegyeztetés megújításáról, s a tri-partit párbeszéd legátfogóbb fórumaként újjáalakította – az Országos Munkaügyi Tanács jogutódjaként – az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT).

Bővülő hatáskör

A megállapodás értelmében az országos fórum hatáskörébe tartozik a munka világával összefüggő valamennyi kérdéskör, beleértve a gazdaságot, a foglalkoztatást és a jövedelmek alakulását befolyásoló adók, járulékok és költségvetési témakörök, jogszabálytervezetek megvitatását is.

A szociális partnerek ma egybehangzóan úgy értékelik, hogy a kormány nemcsak formálisan állította helyre a szociális párbeszéd intézményrendszerét, hanem annak újra tartalmat is adott, hiszen az OÉT-ben érdemi tárgyalások folynak, valódi érdekegyeztetés zajlik. Hódi Zoltán, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének (MSZOSZ) bérpolitikai ügyvivője hangsúlyozza, hogy az elmúlt bő egy évben lényegesen több párbeszéd zajlott, mint a megelőző négy évben összesen. Hasonlóan vélekedik Dávid Ferenc, a munkaadói oldal szakértője is, aki szerint a hazai érdekegyeztetés működőképességét jól példázza, hogy az idén az OÉT-ben nemcsak a jövő évi keresetajánlás mértékéről és a minimálbér összegéről sikerült gyorsan megállapodni, de a bérpolitika peremfeltételeit jelentő adók és járulékok ügyében is kompromisszum született.

Teljesítetlen ígéretek

Persze azért mind a munkaadók, mind a munkavállalók tarsolyában maradt néhány követelés, amelyet a kormány ígérete ellenére nem valósított meg. Ilyen például a társadalombiztosítási alapok felügyelete – mondja Dávid Ferenc. A Medgyessy-kormány ugyanis programjában megígérte, hogy – szemben az előző ciklus gyakorlatával – a munkaadók és a munkavállalók képviselői ellenőrizhetik a társadalombiztosítás – az egészségügyre és a nyugdíjbiztosításra befizetett járulékokból származó – 2000 milliárd forintos költségvetését.

Ez ugyanis jórészt az ő befizetéseikből áll össze. A nyáron elkészült koncepcióban azonban már nem tükröződött vissza ez az ígéret. Pedig Medgyessy Péter kormányfő a kampány során a szakszervezetekkel kötött együttműködési nyilatkozatában aláírásával deklarálta, hogy az érdekvédelmi szervezetek szerepet kapnak a társadalombiztosítás ellenőrzésében. Hasonló ajánlatot kaptak – igaz, csak szóban – a munkaadók is.

A kormányzati javaslat viszont olyan egészségügyi és nyugdíj-biztosítási szakértői testület létrehozásáról szólt, amelynek nincs valódi ellenőrzési joga. A kormányzat ezt azzal indokolta, hogy az egészségbiztosítási és a nyugdíjalapok felügyelete állami feladat, vagyis a kormány dolga. Az előterjesztés szerint a kormány, a munkaadók és a munkavállalók egyaránt három-három szakembert javasolhatnak egy-egy testületbe, de hogy ki kapja meg a hat évre szóló megbízást, arról a parlament dönt. Állami vagy érdekvédelmi tisztségviselő nem lehetne a testület tagja. A javaslatot a szociális partnerek egyöntetűen elutasították, és további egyeztetéseket tartottak szükségesnek.

Elnapolt témák

A szakszervezetek azt is nehezményezik, hogy nem sikerült megállapodást kötni a munkaidő csökkentéséről – mondja Hódi Zoltán. A kormányzat készített ugyan egy előterjesztést a heti 38 órás törvényes munkaidő bevezetésének előkészítéséről, de maga sem gondolta komolyan a dolgot.

A munkavállalói oldal tripartit megállapodásban szerette volna rögzíteni, hogy 2006. január 1-jétől a heti törvényes munkaidő 38 órára mérséklődjön, majd ezután kívánt egyeztetni a bevezetés mértékéről és módjáról. A munkaadók azonban a gazdaság jelenlegi helyzete miatt nem tartották időszerűnek a kérdést.

A munkaadók ezenkívül hiányolják a munkaügyi ellenőrzés rendszerének átalakítására vonatkozó kormányzati ígéret teljesítését, a szakszervezetek pedig azt kérik számon, hogy túl lassan halad a Munka Törvénykönyvének felülvizsgálata. A szociális partnerek szerint azonban inkább pozitív, mint negatív az országos érdekegyeztetés eddigi mérlege, s hangsúlyozzák, hogy még az említett vitás kérdésekben sem viselkedik elzárkózóan a kormány, hanem hajlandó a tárgyalásokra.

Együttműködési készség

Bár a makroszintű érdekegyeztetés intézményrendszere az elmúlt több mint egy évtizedben stabilan működőképesnek bizonyult Magyarországon – s nagyban hozzájárult, hogy a rendszerváltást különösebb megrázkódtatás nélkül vészelte át a társadalom és a gazdaság –, a politológusok azonban mélyreható kritikát is megfogalmaznak.

Arató Krisztina, az Eötvös Loránd Tudományegyetem politológiai tanszékének oktatója úgy látja, hogy az a stratégiai gondolkodás, amely például az ír szociális partnereket jellemzi, itthon mindhárom oldalon hiányzik. Az ír gazdasági csodát – amely az egyik legszegényebb tagállamból az EU leggyorsabban növekvő országává varázsolta Írországot – az tette lehetővé, hogy a közös célok elérése érdekében a kormány, a munkaadók és a munkavállalók a nyolcvanas évek második fele óta háromévente átfogó gazdasági-társadalmi megállapodásokat kötöttek, amelyben előre tisztázták, hogy a gazdasági struktúraváltás milyen áldozatokat kíván a felektől. Az írek belátták, hogy csak így képesek a nagy lépések megtételére. Ehhez persze a szereplők együttműködési hajlandóságára és stratégiai gondolkodására volt szükség.

Tulajdonképpen ez lenne az országos szintű érdekegyeztetés egyik igazi értelme – vélekedik Arató Krisztina. Ha nem is feltétlenül a társadalmi-gazdasági megállapodások megkötése a cél – aminek gondolata egyébként hiába vetődött fel többször is Magyarországon –, de mindenképpen fontos lenne, hogy a hosszabb távú stratégiai kérdésekben próbáljanak megegyezni a felek. A mostani állapot szerint elsősorban a rövid távú, partikuláris érdekek mentén egyezkednek.

Kevés a kollektív szerződés

Miközben az országos szintű érdekegyeztetés a rendszerváltás óta kisebb-nagyobb hatásköri eltérésekkel folyamatosan jól működött Magyarországon, a helyi szintű érdekegyeztetés, vagyis a vállalati kollektív szerződések megkötésének gyakorlata még sok kívánnivalót hagy maga után.

Szektoronként nagyon vegyes a kép, az energiaiparban például régóta jól működik az érdekegyeztetés, hiszen itt van kiterjesztett ágazati kollektív szerződés, a kereskedelemben ugyanakkor még nagyon gyerekcipőben jár a párbeszéd. Főként a sok, kis létszámmal működő gazdasági szervezetnél vannak gondok, ahol általában szakszervezet sem működik, amely kollektív szerződést köthetne. Ebből következik, hogy a kis cégeknél dolgozó több százezer munkavállaló döntő többségét nem védik a közös alku során elfogadott megegyezések.

Magyarországon a rendszerváltást közvetlenül megelőző, nagyjából 80 százalékos arányról napjainkra mintegy 40 százalékra zsugorodott a kollektív szerződésekkel való lefedettség. A 2002. december 31-ig regisztrált kollektív szerződések mintegy 1 millió foglalkoztatottat védtek a versenyszférában.

Ódzkodó munkáltatók

Az elmúlt három évben ráadásul tovább csökkent a munkahelyi szerződések darabszáma és az érintettek köre egyaránt, míg a munkáltatói szervezetekkel kötött megállapodások száma valamelyest növekedett.

A kiterjesztett, vagyis az adott ágazat, szakma valamennyi munkáltatóját és munkavállalóját érintő kollektív megállapodások száma a szálloda- és a vendéglátóiparral bővült, míg korábban csak a sütőipar és a villamosenergia-ipar tartozott e körbe. Ennek ellenére az összes foglalkoztatott szempontjából vizsgálva a kollektív megállapodások hatókörét, azt tapasztaljuk, hogy az úgynevezett lefedettség 2002 végére mintegy 5 százalékkal, 39,7 százalékra csökkent az előző évhez képest. (Az EU tagállamaiban ugyanakkor általában 80 százalék felett van e mutató, de Németországban és a skandináv országokban a 100 százalékhoz közelít ez az arány.)

Mivel a kollektív tárgyalások fejlődésének az egyik legnagyobb gátja a hazai munkaadók ódzkodása, a szakértők szerint a kormányzat sokat tehetne a munkáltatók motiváltságának növelésére. A munkáltatói érdekképviseletek szerint ennek leghatékonyabb módja az lehetne, ha a kollektív szerződésekben még több törvényi előírástól lehetne eltérni, mint jelenleg. Vagyis rugalmasabb, keretjellegű Munka Törvénykönyvét szorgalmaznak, a részleteket pedig a kollektív megállapodásokra bíznák.

Az is ösztönző lenne, ha nem csak felfelé, de lefelé is el lehetne térni a jogszabályok bizonyos előírásaitól. (Jelenleg ugyanis az az alapelv érvényesül, hogy az Mt. előírásaitól – a törvényben szabályozott kivételektől eltekintve – csak a munkavállalók számára kedvező irányban szabad eltérni). Erre amúgy a szakszervezetek is hajlanának, hiszen a kollektív tárgyalások logikája alapján egy ilyen megállapodásnak alaposan megkérhetnék az árát.

Történelmi pillanat?

Szintén a Medgyessy-kormány javára írják a szakértők, hogy az országos szintű érdekegyeztetés újraindítása mellett a hazai szociális párbeszéd eddigi leggyengébb láncszemének tekinthető középszintű érdekegyeztetés fejlesztését is célul tűzte ki. Az európai országok példája ugyanis jól mutatja, hogy a kollektív szerződésekkel való lefedettség növelésének legeredményesebb módja a középszintű, vagyis az ágazati, alágazati, illetve szakmai kollektív szerződések kiterjesztése. E téren a kormányzat és a szociális partnerek egybehangzóan fordulópontnak tekintik az Ágazati Tanács és az ágazati párbeszédbizottságok (ápb) megalakulását.

Magyarországon tavaly az autonóm társadalmi párbeszéd erősítését célzó PHARE-program támogatásával kezdtek szerveződni az első ápb-k. A paritásos bizottságok legfontosabb feladata, hogy a bennük részt vevő szociális partnerek rendszeres párbeszédet folytassanak, s lehetőleg ágazati kollektív megállapodásokat kössenek. Utóbbira a kormányzat reményei szerint akár már 2004-ben sor kerülhet.

A program keretében Magyarország 18 ágazati bizottság létrehozását vállalta, ezek körülbelül a gazdaság 80 százalékát fedik le. Az idén október közepéig azonban ennél több, összesen 25 ágazatban írtak alá a szociális partnerek szándéknyilatkozatot arról, hogy érdekeltek az ápb-k megalakításában, ezek közül 15 már létrejött, három pedig már részt vesz az európai szintű paritásos bizottságok munkájában. A szociális partnerek azonban túl lassúnak tartják a folyamatot, amelynek okát elsősorban abban látják, hogy egyelőre késik a középszintű párbeszéd jogi feltételeinek kialakítása.

Minőségi feltételek

Az érdekegyeztetés minősége nemcsak a kormányzat hozzáállásán múlik, hanem a szociális partnerek felkészültségén is. Az egyes munkaadói és munkavállalói szervezetek azonban nagyon eltérő szakértői kapacitással rendelkeznek, s az OÉT szakmai bizottságaiban sem tudja mindegyikük reprezentálni magát – fejti ki Horváth Gábor, a MOSZ főtitkára.

Hasonlóan vélekedik Hódi Zoltán, aki szerint egy-egy témában még minden szervezet képes szakértőt delegálni a bizottságokba, de a felmerülő témák sokaságával már kevesen boldogulnak. Az e tekintetben még a legerősebb MSZOSZ-nek is le kellett építenie szakértői gárdájából, hiszen a lemorzsolódó tagság tagdíjaiból aligha finanszírozható az egyre drágább, s mind több kutatást és mind korszerűbb technikai hátteret igénylő érdekegyeztetés. S e tekintetben a jobb anyagi helyzetben lévő munkáltatói szerveztek sem állnak sokkal jobban.

Márpedig az érdekegyeztetés is profikat kíván, s ez az igény egyre sürgetőbb, hiszen az uniós csatlakozás után a munkaadói és a munkavállalói szervezeteknek az európai szociális párbeszéd bonyolult és kiterjedt intézményrendszerében is képviselniük kell érdekeiket – hangsúlyozza Horváth Gábor. Éppen ezért a munkaadók és a munkavállalók szerint a megfelelő szakértői gárda kialakítása érdekében a kormánynak az eddiginél nagyobb – anyagi és szakmai – segítséget kellene nyújtania a szociális partnereknek.