Magyarok az EU-ban

Az uniós csatlakozástól várható munkaerőmozgásra vonatkozó kérdések hallatán a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium jobbára egymásra mutogat, a másikat tartva kompetensnek a kérdésben, de érdemi válaszokra egyik tárcától sem lehet számítani. Ez részben érthető is, hiszen még rengeteg a bizonytalanság, s aligha könnyű olyan folyamatokat előre megjósolni, amelyeket számos előre nem látható – Magyarországtól teljesen független – tényezők alakítanak majd. Poór József, a személyzeti tanácsadással foglalkozó Mercer Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója szerint a témában uralkodó bizonytalanság oka leginkább az, hogy nincsen semmiféle stratégiánk a várható problémák kezelésére, sem rövid, sem hosszú távon, s ennek híján sodródó hajóként evickélünk be az Európai Unióba. "Már csak egy karnyújtásnyira van tőlünk a csatlakozás, de még mindig nem vagyunk képesek komplex európai munkaerőpiacban gondolkodni, helyette inkább nemzeti érdekekre hivatkozva az agyelszívás veszélyeit hangoztatjuk. Nincsenek elkézeléseink arról, hogy Magyarország mivel tudna hozzájárulni a sokszínű európai munkaerőpiachoz" – vélekedik a szakember.

Becslések és találgatások

Úgy tűnik föl, hogy a tömeges bevándorlás rémétől megriadó uniós tagállamokat sokkal inkább foglalkoztatja a migráció előrejelzése, mint hazánkat. A Deutsche Bank felmérése szerint például Kelet- és Közép-Európából 2015-ig mintegy 3 millióan költöznek a kontinens nyugati felébe. (Az uniós kutatások általában 10-15 év alatt legfeljebb 1-2 millió keleti bevándorlót valószínűsítenek.) A német pénzintézet szakértői szerint az első bevándorlási hullámnak Kelet-Európa felől Nyugatra a 2004-es bővítés nyit utat, a második turnus pedig 2007-re várható. Az ENSZ migrációs előrejelzésére és a földrész nyugati és keleti része közötti nagymértékű gazdasági és életszínvonalbeli szakadékra alapozott becslés szerint a következő évtizedben évente mintegy 200 ezer ember hagyja el kelet-közép-európai otthonát azért, hogy Nyugaton vállaljon munkát. A szakemberek szerint az azt követő években a migráció évi 100 ezer főre csökken, ám mindezzel együtt a kelet-közép-európai országok 2050-ig évente átlagosan 75 500 személyt veszíthetnek el a nyugati munkaerőpiac vonzereje miatt. Spanyolország és Törökország példája ugyanakkor azt mutatja, hogy a származási országban tapasztalt jelentősebb társadalmi és gazdasági fejlődés visszacsábítja majd az elvándoroltakat.

A magyarok, a csehek és a lengyelek körében tavaly végzett egyik közvélemény-kutatás szerint 7 és 13 százalék közé tehető azok aránya, akik majdnem biztosra veszik, hogy országuk csatlakozása után megpróbálkoznak az EU-n belüli munkavállalással. De ennél többen foglalkoznak a gondolattal, s a körülmények alakulásától teszik függővé döntésüket. A felmérésben a magyarok a legmozgékonyabbnak bizonyuló lengyelek és a leginkább "otthonülő" csehek között helyezkednek el.

Röghöz kötött a magyar

Tömeges munkaerő-elvándorlásra mindenesetre semmiképpen sem számítanak a hazai szakértők. A leggyakrabban felhozott ellenérv, hogy mi, magyarok különösen nem vagyunk mozgékonyak. A rendszerváltozást követő idők létbizonytalanságának élménye és a hagyományok is arra késztetik a dolgozó korú népesség nagy részét, hogy a biztonságra törekedjen. Ennek megfelelően még az országon belül sem igen költözködnek, még akkor sem, ha másutt könnyebben találnának állást. És az igazság az, hogy sokan eleve esélytelenek, például azok, akik nem beszélnek idegen nyelveket. Az EU-ban gyakorlatilag minden második ember (53 százalék) beszél legalább egy idegen nyelvet. A KSH statisztikusainak nyelvtudást firtató kérdésére a magyar lakosság 19,2 százaléka, csupán 1,9 millió ember válaszolta azt, hogy legalább egy másik nyelven képes magát megértetni.

A nyelvi hiányosságokat nap mint nap tapasztalja Reisch Zoltán, a Reisch Nemzetközi Munkaerő-közvetítő Iroda tulajdonos-ügyvezetője, akinek még mindig könyörögnie kell a külföldre vágyó munkavállalóknak, hogy tanuljanak nyelveket, mert anélkül nem megy. "Nagyon nehezen látják be, hogy még egy ácstól, kőművestől is elvárható, hogy képes legyen legalább a munkaadó utasításait megérteni, nem beszélve a vendéglátó-ipari szakmákról, ahol ennél lényegesen többre van szükség" – mondja a szakember. Ráadásul nem elég, ha az ember angolul gagyog valamicskét, hacsak nem éppen Nagy-Britanniában akar munkát vállalni, hiszen az állások többségénél az adott ország saját nyelvének ismeretét is megkövetelik.

A magyarok röghöz kötöttségének mítoszára azonban némiképp rácáfol, hogy az uniós közigazgatás területére nemrég meghirdetett 630 állásra több mint nyolcezren jelentkeztek Magyarországról. A tizenháromszoros túljelentkezéssel a magyarok voltak a legaktívabbak: az összes pályázó majdnem egynegyede tőlünk próbálja meg megkaparintani a 2-4 ezer eurós (félmillió-egymillió forintos) kezdő fizetést kínáló posztokat.

A hiányszakmákba várják a bevándorlókat

Az EU munkaerőpiaca nem nyílik meg azonnal, a csatlakozás pillanatában a magyar munkavállalók előtt. Két évig minden tagország maga döntheti el, hogy korlátozza-e a magyar állampolgárok foglalkoztatását, majd az EU Bizottsága által készített jelentés alapján még további három évig tarthatják fenn a korlátozásokat. Ezután azonban már csak azok a tagországok élhetnek legfeljebb még két évig korlátozásokkal, ahol a magyarok megjelenése a munkaerőpiacon rendkívüli zavart okozna. Akár hét évre szóló korlátozással kell számolnunk Ausztria és Németország esetében, míg több uniós tagország – például Dánia, Svédország, Írország, Hollandia és Görögország – kész teljesen megnyitni munkaerőpiacát a csatlakozó országok munkavállalói előtt. Dánia és Svédország azonban nemrég felvetette, hogy az előzetes nyilatkozatok ellenére mégiscsak korlátozná a munkaerő bevándorlását. A svédek például attól tartanak, hogy az új tagállamokból érkezők visszaélhetnek a skandináv ország gazdag szociális juttatásaival.

Az uniós kereslettel és a magyar munkavállalók igényeivel és kvalitásaival közvetlenül szembesülő fejvadászok állítják, hogy – az átmeneti korlátozások ellenére – már közvetlenül a csatlakozás után számottevő munkaerő-vándorlásra lehet számítani. "A magas képzettséget igénylő hiányszakmákban eddig is tárt karokkal várták a magyar szakembereket, akiknek annak ellenére sokszorosan megérte néhány évet külföldön lehúzni, hogy általában alacsonyabb bérért alkalmazták őket, mint a saját hazai munkavállalóikat" – hangsúlyozza Györfi György, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Adecco Kft. ügyvezetője. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az uniós cégek elsősorban a magasan kvalifikált, több nyelven beszélő, főként műszaki végzettségű diplomásokra tartanak igényt. A lényeg az, hogy az adott országban hiány legyen. A német kormány például nemrég hosszabbította meg az országban hiányzó informatikusok toborzására szánt, három éve futó zöldkártya-programot, egyelőre 2004 végéig. A szakértők szerint az információtechnológia mellett a kutatás-fejlesztés területén is munkaerőhiány van Európában, s így több mint valószínű, hogy az ebben a szakmában dolgozók bevándorlása elé nem fognak akadályokat gördíteni a tagállamok.

Rajtuk kívül elsősorban az orvosok és az ápolónők eddiginél nagyobb elvándorlását valószínűsítik a munkaerő-piaci szakértők, már ha addig nem rendezik idehaza az ágazatban dolgozók bérét. A szakképzett nővérek iránt például legalább akkora a kereslet, mint az informatikusok iránt. A jobb munkakörülmények, a kevesebb stressz és a magasabb fizetés jelentős csáberőt jelent az egészségügyben dolgozók számára, hogy a Lajtán túl vállaljanak állást.

Fiatal diplomások rajtra készen

Egyelőre úgy látszik: az Unióban elsősorban azok próbálnak majd szerencsét, akik ma még az iskolapadban ülnek. Ők beszélnek nyelveket, függetlenek, még nincsen karrierjük, amit fel kellene áldozniuk, és az idősebb generációkhoz képest sokkal inkább mobilak. A szakemberek szerint a frissdiplomások egy részének elvándorlása éppen ezért előre "borítékolható", s őket nemcsak a kalandvágy, a külföldi tapasztalatszerzés vágya hajtja majd, hanem a körükben itthon évek óta tapasztalható elhelyezkedési nehézségek is. Magyarországon ugyanis minden ötödik munkanélküli nem töltötte még be a 25. életévét, s ez a szomorú statisztika évek óta nem javul. Márpedig kinek van kedve munkanélküliként kezdeni a pályafutását?

Emellett a magyarországi egzisztenciateremtés nehézségei is arra fogják ösztönözni a fiatalokat, hogy legalább pár évre az Unióban vállaljanak munkát, s így összespórolják a lakásvásárláshoz és a családalapításhoz szükséges tőkét, ami itthon akár évtizedeket is igénybe vehet – mondja Varga Krisztina, a munkaerő-közvetítéssel foglalkozó Workplus Kft. igazgatója. Poór József – több kollégájához hasonlóan – nem lát veszélyes tendenciát a fiatal diplomások elvándorlásában. "Tény, hogy Magyarországon túlképzés van diplomásokból, amit éppenséggel meg is lovagolhatnánk, s arra ösztönözhetnénk a magasan kvalifikált fiatalokat, hogy az Unióban keressenek munkát. Ezáltal sokrétű és korszerű ismeretekre és tapasztalatokra tehetnének szert, s egyúttal növelnék a magyarok jelenlétét az európai munkaerőpiacon" – hangsúlyozza a szakember.

Kelendőek a kétkezi munkások is

A diplomások mellett a jól képzett szakmunkásokat eddig is szívesen alkalmazták az EU-ban, elsősorban a német nyelvterületen, s csatlakozásunk után még könnyebbé válik foglalkoztatásuk – mondja Györfi György. A kapuvári Módos Károly például öt éve dolgozik egy lakatosnagyüzemben az osztrák határ mellett. Naponta ingázik, ami nagyon megterhelő számára, s mire hazaér, a családja már általában alszik. A negyvenes éveit taposó férfi szerint mindezt bőven ellensúlyozza, hogy a hazai viszonylatban kimagasló életszínvonalat tud biztosítani családja számára. Jelenleg 1400 euró (340 ezer forint) üti havonta a markát, ráadásul évente 15 havi bér, plusz ötheti szabadság jár neki, amiről itthon nem is álmodhatna.

A Reisch iroda tapasztalatai szerint elsősorban Németországban és Ausztriában kelendőek a magyar építőipari és vendéglátó-ipari szakmunkások, de keresettek a hentesek és a lakatosok is, akik akár havi 1600 eurós (négyszázezer forint) fizetésre is igényt tarthatnak. Szakértők szerint arányuk a csatlakozás után feltehetően nem nagyon fog változni, legfeljebb az eddig gyakori feketefoglalkoztatás egyre inkább kifehéredik majd.

Szlovák és lengyel "vendégek"?

Jövő év májusától a magyar munkaerőpiac is megnyílik a régi uniós tagállamok és a velünk együtt csatlakozó országok állampolgárai előtt. (Az még nem eldöntött kérdés, hogy hazánk kíván-e élni az átmeneti korlátozással e tekintetben.) A jelenlegi EU-tagországok munkavállalói számára eddig sem volt, s valószínűleg a jövőben sem lesz sokkal vonzóbb a magyar munkaerőpiac, már csak az alacsonyabb bérszínvonal miatt sem: számuk a becslések szerint a jelenlegi kétezerről legfeljebb 10 ezerre nőhet. Az EU-ból kimaradó szomszédaink munkavállalóinak viszont minden bizonnyal nehezebb lesz hazánkban elhelyezkedniük, hiszen a tagállamoknak kölcsönösen előnyben kell részesíteniük egymás állampolgárait az Unión kívüliekkel szemben.

Az igazi kérdés az, hogyan viselkednek majd a velünk együtt csatlakozó kelet-közép-európai államok munkavállalói. A Foglalkoztatási Hivatal szakemberei szerint a csatlakozás után a velünk együtt belépők közül egyedül Szlovákiából várható az eddiginél jóval nagyobb mértékű munkaerő-beáramlás. Jövőbeli arányukkal kapcsolatban a szakemberek nem kívánnak jóslatokba bocsátkozni, véleményük szerint azonban évi 20 ezres nagyságrendnél már érdemes lenne a kormányzatnak fontolóra vennie, hogy él-e az átmeneti korlátozás lehetőségével.

A többi csatlakozó ország állampolgárait eddig sem vonzotta túlságosan a magyarországi munkavállalás, ami részben a magasabb bérszínvonallal, részben pedig a nyelvi nehézségekkel magyarázható. A lengyelek azonban nagy talányt jelentenek a szakemberek számára. Bár eddig nem jöttek nagy számban Magyarországra dolgozni, a csatlakozók közül a legmobilisabbnak számítanak, s munkanélküliségi rátájuk a 20 százalékot súrolja. Hazánk felé terelheti őket az is, hogy a számukra vonzó szomszédos Németország biztosan korlátozni fogja a munkaerő-beáramlást.

A külföldi munkavállalókra elsősorban a feldolgozóipari és autóipari multinacionális cégek tartottak eddig is igényt, s a jövőben valószínűleg még inkább, hiszen alkalmazásuk nagyfokú rugalmasságot kölcsönöz a számukra. A határon túli munkavállalókat ugyanis legutoljára veszik fel, s legelőször bocsátják el a vállalatok. A cégeknek csupán egy hónappal korábban kell jelezniük felmerülő létszámigényüket, amelyet akkor tölthetnek be külföldiekkel, ha nem találtak megfelelő magyar munkavállalót. Ha pedig a vállalat csökkenti termelését vagy egyéb okból leépítésre kényszerül, akkor elsőként s legkönnyebben a határozott idejű szerződéssel alkalmazott külföldiektől válnak meg. A legnagyobb számban érkező szlovákiai és romániai munkavállalóknak azonban még így is megéri nálunk dolgozni, mivel hazájukban lényegesen nagyobb a munkanélküliség, és valamivel alacsonyabb a bérszínvonal.