A munkaerő-piaci szervezet több mint tízéves működése során alapvetően megfelelt a feladatának, kezelni tudta a 90-es évek elején jelentkező, majd rohamosan növekvő munkanélküliséget. Tízezreknek kínált újrakezdési esélyt, képzési lehetőséget, erkölcsi és anyagi támogatást, és több-kevesebb sikerrel egyeztette a munkavállalók és a munkaadók érdekeit, igényeit.
Munkapiaci változások
Napjainkra az egységes uniós elnevezés szerint immár Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ), illetve annak a fővárosival együtt 20 megyei központja, illetve 173 kirendeltsége a munkaerőpiac meghatározó, nélkülözhetetlen részévé vált. Vitathatatlan azonban, hogy megérett az idő tevékenysége hozzáigazítására a megváltozott környezethez.
Székely Judit, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium e területért felelős helyettes államtitkára ennek indokaként például a munkáltatók korábbitól jelentősen eltérő elvárásait említi. Ugyanis minőségi ugrás következett be, megnőtt a szakképzetlenekkel szemben a szakképzettek iránti kereslet. Ugyanakkor mind nagyobb munkaerőigénnyel jelennek meg a középvállalkozások is. A másik oldalon, az állást keresők körében viszont mind többen regisztráltatják magukat olyanok, akik eddig az úgynevezett inaktívak közé – háztartásbeliek, aktív korú nyugdíjasok – tartoztak, de most munkát vállalnának. Nem feltétlenül napi nyolcórást, hanem például részmunkaidőben vagy távmunka formájában elláthatót.
A megváltozott piaci környezetet bizonyítja az egyes távolabbi régiók mind hangosabb követelése foglalkoztatási gondjaik megoldására. Hasonlóképpen erősödik az igény a munkaerő-piaci folyamatok előrejelzése iránt. Ugyanakkor széles társadalmi törekvés érzékelhető a foglalkoztatás dinamikusabb növelésére, a foglalkoztatási ráta európai uniós szintre emelésére.
Közel az ügyfelekhez
A foglalkoztatási szervezet apróbb finomításokkal, a szükséges fejlesztésekkel lényegében alkalmas a sokrétűbb feladatok ellátására, azonban az új eszközök, módszerek alkalmazására nagyobb figyelmet kell fordítani – összhangban az Európai Foglalkoztatási Stratégia átfogó célkitűzéseivel.
A helyettes államtitkár a program fő céljaként említi, hogy a szervezet helyben, közel az ügyfelekhez fejtse ki tevékenységét, és elsősorban a kirendeltségek útján nyújtson széles körű szolgáltatásokat. Nélkülözhetetlen az is, hogy az ügyintézők az állástalanokat, a különböző okokból munkát kereső állampolgárokat immáron igazi ügyfeleknek tekintsék, s ne pártfogoltként kezeljék őket. Ennek megfelelően a jövőben jobban kell építeni egyéni kezdeményezőképességükre.
Ezt annál inkább megtehetik, mert e készségnek eddig is nagy szerepe volt az elhelyezkedésben – magyarázza a helyettes államtitkár. További cél a munkaerőpiac minél nagyobb részének áttekintése, átfogása. Mert igaz ugyan, hogy az ÁFSZ meghatározó, de korántsem egyedüli szereplője a piacnak, holott kiépített hálózata, tekintélye, munkatársainak szakértelme, gyakorlata indokolná a munkaerő-forgalomból való részesedésének növelését.
Párbeszéd a munkáltatókkal
Mind a középtávú modernizációs programban, mind a 21 kirendeltség EU-s munkahellyé alakítását célzó PHARE-projektben alapvető a szolgálat vállalatokkal fenntartott kapcsolatának erősítése. A jövőben tehát a szolgálat deklaráltan fontos ügyfélcsoportként kezeli a munkáltatókat, már csak azért is, mert az ÁFSZ szervezetei képtelenek munkahelyek teremtésére, erre a cégek, a vállalkozások, az intézmények képesek. A megbízható napi szakmai kapcsolat fenntartása és az üzleti szemléletű párbeszéd kialakítása az új szolgáltatási modell előfeltétele.
Az "üzleti szemlélet" eddig is jelen volt a kirendeltségek és a cégek kapcsolatában. Ott mindenképpen, ahol a munkáltatók az ÁFSZ közvetítésével, központi anyagi támogatással hoztak létre állásokat. A kirendeltségek munkatársai azonban a bejelentett üres álláshelyek betöltésének jelentőségével is tisztában vannak, más kérdés, hogy erőfeszítéseik milyen eredménnyel járnak. Éppen ezért a jövőben a véletlenszerűségek, az esetlegességek elkerülését szolgálják a többi között a rendszeres felhasználói felmérések, az ÁFSZ által nyújtott szolgáltatások rendszeres, negyedéves, éves közös értékelése, és azok az információs csatornák és adatbázisok, amelyek kiépítése a PHARE-projekt keretében már folyik.
A tárca január elsejéig az országban 21 kirendeltséget alakít át és fejleszt – PHARE-támogatással dán, svéd minták szerint –, de a csatlakozás után az Európai Szociális Alapból már a többi kirendeltség modernizálására is pályázható forrás. Készül az a dokumentum, amely megalapozza a PHARE-projekt folytatását. A cél mind a 173 kirendeltség modernizálása. Szeretnék, ha három éven belül mindegyik ugyanolyan technikai felszereltséggel, ugyanolyan know-how-val, egyformán jól felkészült szakembergárdával rendelkezne.
Szakértői segítség
A projekt végrehajtását külföldiek és a szolgáltatási modell különböző aspektusaival foglalkozó magyar szakértői teamek segítik, fogalmaznak meg szakmai ajánlásokat.
Az információs munkacsoportot Vass István, a Fővárosi Munkaügyi Központ igazgatója vezeti. Ő és munkatársai többé-kevésbé tisztázták magukban, hogy az EU-modell szerint tevékenykedő kirendeltségeknek elvileg már fél év után a korábbinál több bejelentett üres álláshelyet, kevesebb segélyt igénylő, valamint kevesebb tartósan munkanélkülit és több elégedett munkáltatót kellene nyilvántartaniuk. Ehhez azonban – a munkaerő-piaci szereplők tájékoztatásának javítására – még ki kell építeni az ÁFSZ egységes, országos és területi információs rendszerét.
Az igazgató szerint jelenleg is sok adat áll a munkavállalók és a munkáltatók rendelkezésére, találhatók információk a többi között a Foglalkoztatási Hivatal, a megyei munkaügyi központok, a kirendeltségek adatbázisaiban, a Központi Statisztikai Hivatal rendszerében. Ezek nagy hibája azonban, hogy nehezen elérhetők, egymástól elszigeteltek, és gyakran késve követik a folyamatokat. Az év hátralévő hónapjaiban olyan rendszerezett, naprakész munkaerő-piaci információbázist kell előállítani, amely segíti a munkavállalókat, a munkáltatókat, a pályaorientációt, a pályaválasztást, a gazdasági tervezést, illetve az át- és továbbképzéseket. Ezen adatbázisnak a térség- és területfejlesztésben is hasznát vehetik.
Információs szolgáltatás
Ma, az internet világában a szolgálat egyik elérendő célja, hogy a munkaerő-piaci szereplők számára a lehető legteljesebben és leggyorsabban juttassa el az információkat, annak érdekében, hogy a munkavállalók ily módon is kereshessenek maguknak álláshelyet, és a munkáltatók kiválaszthassák a legmegfelelőbb dolgozót.
A formálódó uniós kirendeltségeken tágas, világos központi tereket, úgynevezett számítógépes kioszkokat alakítanak ki, ahol az állást keresők kellő betanítás után minden különösebb adminisztráció nélkül leülhetnek a monitorok elé, és kedvük szerint böngészhetnek az ajánlatok között. A külföldi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a döntő többség önállóan fel tudja tárni a különböző lehetőségeket.
Az ÁFSZ információs szolgáltatása természetesen a munkáltatóknak is a rendelkezésére áll. A szolgáltatást az minősíti majd, hogy a munkaadók kinyitják-e a fájlokat. Ha nem érzékelik, hogy érdemes bekapcsolódni a munkaügyi szervezet internetes rendszerébe, akkor nem használják. Vass István szerint fontos lenne, hogy a munkáltatók kedvező tapasztalatokat szerezzenek. Azonkívül jó lenne, ha az adatbázis teljesebbé tételéhez sikerülne megnyerni a munkáltatókat is. Olyan módon például, hogy közreadják üres álláshelyeiket. Egy gombnyomással, közvetlenül eljuttatva azt az ÁFSZ e-mailjeire.
Ha a munkaadókkal sikerül partnerséget, együttműködést kialakítani, akkor gyarapodni fog az adatbázis. Bár teljes körű sosem lesz, de teljesebb igen – állítja a fővárosi munkaügyi igazgató. Bizonyságul szolgálnak rá az északi államok.
Önálló álláskeresés
Hamisítatlan európai színvonalú munkaügyi kirendeltségen találja magát az ügyfél, aki január első napjaiban benyit majd a Budapest III. kerületében, a Heltai Jenő téren, a békásmegyeri piac mögött lévő épületbe, a 21 uniós modell egyikébe. A körülmények miatt jelenleg sincs ok a szégyenkezésre, az 1994 óta működő, mintegy 700 négyzetméteres kirendeltség a fővárosnak ma is az egyik legreprezentatívabb ilyen jellegű intézménye. Némi átalakítás és a berendezés után azonban igazán korszerű feltételek között és otthonos légkörben tájékozódhat majd a tanácsért, állásért, átképzési lehetőségekért, más egyébért betérő ügyfél.
Az egy légterű, tágas, világos fogadótérben alakítják majd ki az információs kioszkot, ahol a munkát keresők négy ülő és egy álló számítógépes munkahelyen tájékozódhatnak a lehetőségekről, az ÁFSZ központi információs bázisában. A személyesebb ügyek megbeszélésére meghitt tárgyalók állnak majd rendelkezésre, itt tájékoztató füzetek, prospektusok hívják fel a figyelmet egy-egy munkahelyre. Dudás Istvánné kirendeltségvezető elgondolásai szerint az öt számítógép elégségesnek látszik az igények kielégítésére, egy ideig bizonyosan. Nem csekély ugyan a forgalmuk – naponta, a nyárias "pangás" ellenére 50-60 ügyféllel, más hónapokban 100-zal is kapcsolatba kerülnek –, de jó részük nem állásért, hanem hatósági ügyek intézésére tér be ide.
A kirendeltségen 18-an látják el a feladatokat, elsőrendűen az állást keresők "pártfogolását". Ügyfeleiknek – ha megnyílik a modernizált iroda – legkevesebb három-négyszeri közös foglalkozásra biztosan szükségük lesz ahhoz, hogy megismerjék a számítógépet, és az interneten eligazodjanak. Többségük ugyanis itt lát majd először monitort. Máskülönben nem lesz újdonság számukra az önálló álláskeresés, legfeljebb csak gazdagodik az eszközök, a módszerek köre, amit a kereséshez igénybe vehetnek. Az idősebbek pedig, a 45-50 év körüliek, akik korábban is kifejezetten ragaszkodtak az ügyintéző személyes segítségéhez, ezután is elvárják majd, hogy "fogja valaki a kezüket".
Egyéni "akciótervek"
Dudás Istvánnénak – több kirendeltségvezető társával együtt – nemrég módja volt Dániában és Svédországban tanulmányozni az uniós gyakorlatot. Megfigyelhette, hogy ott az ügyfelek korántsem csak álláskeresés céljából kopogtatnak a kirendeltségek ajtaján, hanem regisztráltatják is magukat, beírják az önéletrajzukat, dokumentálják a végzettségüket, és az ügyintézők legfeljebb csak segítik, kiigazítják a munkájukat. Ez nálunk távolabbi cél, hazai viszonylatban ugyanis egyelőre megelégszenek azzal, ha sikerül az önálló álláskeresésre megtanítani az ügyfeleket.
Jelenleg a szokásosnál valamivel kevesebb, körülbelül 1400 munkanélküli szerepel a Heltai Jenő téri nyilvántartásban, az őszi, téli hónapokra azonban némi növekedés várható. Nyáron sokan találnak alkalmi munkát, azonkívül a szabadságok előtt, alatt a munkahelyek sem igen szokták elküldeni az embereket. Dudás Istvánné és munkatársai várakozásokkal tekintenek az újszerű feladatok elé. Afelől nincsenek kétségeik, hogy a kezdeti időszak után eredményesebb lesz a munkaközvetítés. Sokat remélnek például az ügyfeleikkel kötendő úgynevezett együttműködési megállapodásoktól.
Az álláskeresések jelentős része ugyanis, függetlenül attól, hogy önállóan vagy segítséggel történik-e, csak részsikereket hoz. Ám ez esetben sem ülhetnek ölbe tett kézzel a pártfogoltak és pártfogók. A kirendeltség munkatársainak új, illetve az eddiginél tudatosabb feladata lesz a személyre szóló, úgynevezett egyéni akciótervek elkészítése azzal a céllal, hogy mérséklődjön az állástalanság időszaka. Az akciótervekben rögzítik az egyéni igényeket, az egyénre szabott megoldásokat, azt, hogy kinek-kinek mennyi időt szánnak a közvetlen munkakeresésre, majd milyen úton indulnak el tovább. Számba veszik, hogy képzettség híján milyen szakmák vagy esetleg más szakmák iránt vonzódnak, milyen átképzésekben, tanfolyamokban látnak az ügyfelek fantáziát.
"Térkép" a cégekről
Dudás Istvánné szerint kirendeltségüknek valójában már eddig is kétféle ügyfelük volt: a munkavállalók és a munkáltatók, és a jövőben ez utóbbiaknak megnő a szerepük. Mindent elkövetnek például annak érdekében, hogy egy – a vonzáskörzetükbe tartozó – munkáltató se kerülje el a szolgálatot, különösen ne, ha munkaerő-piaci gondja van.
Egy ideje komoly energiát fordítanak arra, hogy feltérképezzék az I., II. és III. kerület cégeit, vállalatait, intézményeit, megtudakolják szolgáltatási igényeiket, kívánságaikat. Ennek a munkának a kiteljesítése az elkövetkező hónapok és a 2004. év feladata lesz. Abban bíznak, hogy munkát kereső ügyfeleik "önállósulása" nyomán az ügyintézőknek erre több idejük és erejük jut.
A hét egyes napjait ma is azzal kezdik, hogy a különböző hirdetési újságok oldalait áttekintik, és ha "saját" vállalat hirdetésére bukkannak, megkeresik a céget, felajánlják segítségüket. Eddigi együttműködésük a munkaadókkal – Dudás Istvánné szerint – nem rossz, kiindulóalapnak megfelel.
Jó szakember kerestetik
Az Észak-budai Tervező, Szerelő és Szolgáltató Kft. döntően villanyszerelő szolgáltatásokra vállalkozik, speciálisan képzett szakembereivel, akik fővárosszerte a Budapesti Elektromos Művek hálózatát építik, karbantartják, működtetik. A mintegy háromszáz alkalmazottat foglalkoztató középvállalat árbevételének 80-90 százaléka évről évre ebből származik.
Villanyszerelőik összetett, sokrétű ismeretek birtokosai, ezért kevesen vannak: rájuk találni és megtartani őket nem könnyű feladat. Tóth Lajosné gazdasági igazgató szerint a foglalkoztatási szolgálat sem igazán tud rajtuk segíteni.
Pedig a III. kerületben lévő, Heltai Jenő téri munkaügyi kirendeltséggel jó a kapcsolatuk. A kft. folyamatosan közli az üres álláshelyeit a kirendeltséggel. Arra gyakrabban volt példa, hogy gépkocsivezetőt, könyvelőt, társadalombiztosítási ügyintézőt, műszaki rajzolót ajánlott a kirendeltség, az egyéb mesterségek tekintetében azonban nemigen sikerült jelentkezőt találni. Pedig a munkaerőmozgást is figyelembe véve havonta öt-tíz kvalifikált szakembert biztosan fel tudnának venni.
Tóth Lajosné nem titkolja, a kft. hirdetési újságok révén keres munkaerőt, és ez az út valamivel eredményesebb. Pedig a kirendeltség egyik munkatársával közeli kapcsolatot építettek ki, ő már belülről látja a társaság helyzetét, terveit, de ez együttműködés az igazi eredményét minden bizonnyal még csak ezután hozza meg. Talán éppen az EU-s modell nyomán.
Számos jel mutat arra, legalábbis a cég tapasztalati szerint, hogy az állami foglalkoztatási szolgálat eddigi, többnyire spontán közvetítései nem elég hatékonyak. Munkanélkülieknek szervezett képzésekről, átképzésekről is hallani, de a haszon a III. kerületi kft.-nél nem érzékelhető. Az igazgatóasszony például el tudna képzelni olyan tanfolyamokat, amelyeken a különböző cégek vagy cégcsoportok által keresett szakmákban "célzottan" készítenék fel a munkavállalókat. Tóth Lajosné szerint gazdagabb, szélesebb merítésű információs bázis alapján is sikeresebb lehetne a szolgáltatás. Maguk például örömmel üdvözölik, ha a szolgálat központi adatbankja – mint hírlik – felkerül az internetre. Számukra ez bizonyosan segítséget jelent.
