A munkavállalói érdekképviseletek arra hívták fel a figyelmet, hogy a törvényes munkaidő csökkentése fontos az oldal számára, a kormányzati előterjesztés azonban alkalmatlan a tárgyalásra. Véleményük szerint megállapodásban kellene rögzíteni, hogy 2006. január 1-jétől a heti törvényes munkaidő 38 órára csökken, és ha ebben megállapodás születik, akkor lehetne a bevezetés mértékéről és módjáról tárgyalni.
Fokozatos bevezetés
A törvényes munkaidő mérséklése – illetve az erről szóló munkaadói és munkavállalói megegyezés előkészítése – a kormányprogramban is szerepel. A kabinet – az OÉT ülésére – ennek alapján készítette el szakmai előterjesztését.
A dokumentumban foglalt irányelvek szerint két év alatt – azaz 2004-től 2006. január elsejéig – a különböző ágazatokban két órával indokolt mérsékelni a ma – jellemzően – 40 órás heti munkaidőt. Irányadó szempont továbbá, hogy a napi törvényes munkaidő továbbra is 8 óra legyen, illetve a munkaidő mérséklése ne járjon keresetcsökkenéssel.
E nagy léptékű változás természetesen nem következhet be egyik napról a másikra, ezért a különböző ágazatokban csak fokozatosan, a szükséges munkaszervezési és gazdálkodási feltételek megteremtésével kerülhet sor a korrekcióra. A fokozatosság elvének érvényesítése egyszersmind azt is jelenti, hogy bizonyos területeken előbb, másutt később csökken majd a munkaidő. Nem kétséges azonban: a végrehajtás akkor lehet eredményes, ha a szociális partnerek – mind a verseny-, mind az intézményi szférában – ágazati szinten is megegyeznek az ütemezésről.
Törvényi feltételek
A 38 órás munkahét fokozatos bevezetése – jogi értelemben – a Munka Törvénykönyve olyan módosításával lehetséges, amely még 2003 végén, 2004 elején kimondja, hogy adott időponttól – például 2006. január elsejétől – a törvényes teljes munkaidő továbbra is legfeljebb napi 8 óra, de – a heti 40 óra helyett – legfeljebb 38 óra lehet. A törvénymódosítást akkor célszerű végrehajtani, amikor már körvonalazódott, hogy a különböző ágazatokban milyen szervezési, finanszírozási és egyéb feltételekkel valósítható meg az intézkedés.
A zökkenőmentes átállásnak fontos feltétele továbbá, hogy a közeljövőben létrejövő ágazati párbeszédbizottságok hozzálássanak az előkészítéshez. A munkáltatók és a szakszervezetek igénybe vehetik a kormányzati szervek szakmai segítségét is. Sőt, kifejezetten célszerű, ha számításokat és hatástanulmányokat végeztetnek.
Hiányzó számítások
A kormányzati előterjesztéssel szemben a munkáltatók legfőbb kifogása éppen az volt, hogy az – jelen formájában – nem tartalmaz elemző hatásvizsgálatokat. Ezek nélkül pedig nem lehet felmérni, hogy milyen következményei lesznek a munkaidőalap átlagosan 5 százalékos csökkentésének.
A munkáltatók úgy vélik: a döntést megelőzően feltétlenül számba kell venni, hogy a tervezett lépésnek milyen hatása lesz a versenyképességre, milyen üzenetet közvetít a tőkebefektetők számára, illetve milyen foglalkoztatási hatásokra lehet számítani. Hasonlóképpen tisztázandók a túlóra szabályai is. Ugyanakkor a munkaidőalap valamennyi elemét – szabadság, tanulmányi szabadság, folyamatos munka stb. – külön meg kell vizsgálni, hogy a munkaidő csökkentése milyen hatással lesz a kis- és közepes vállalkozásokra: e foglalkoztatói kör elbírja-e a változásokat.
A munkavállalók azért tartják indokoltnak a munkaidő-csökkentés konkrét időpontjának megjelölését, mert ennek alapján hozzá lehet kezdeni a teendők megfelelő előkészítéséhez. Ha a szociális partnerek rögzítik a szándékaikat, ez kellő garancia arra, hogy a munkaidő csökkentésének programja – megfelelő ütemezéssel és a munkavállalók teljes körét érintően – megvalósuljon. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert az idei béremelés mértékéről tavaly november 29-én lefolytatott vitában a szociális partnerek egy olyan csomagot fogadtak el, amelynek része volt az életminőség javítására – közte a 38 órás munkahét fokozatos bevezetésére – tett vállalás is.
