Reformtörekvések a képzés megújítására

Betöltetlen álláshelyek

Miközben a gazdaság tartós munkaerőhiánnyal küszködik – a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium kutatási adatai szerint a gazdálkodók mintegy 14 százaléka bizonyos munkaköröket egy évnél hosszabb ideje nem képes betölteni –, nemzetgazdasági szinten több tízezerre tehető a betöltetlen álláshelyek száma. Ezért is indokolt, hogy a munkaerő-utánpótlásról gondoskodó képzőhelyek mindinkább a munkaerő-piaci keresletet figyelembe véve alakítsák ki képzési struktúrájukat.

A munkaerőhiány kialakulása több okra vezethető vissza. Nem mindig abszolút értelemben, vagy a kereslet-kínálat egyenlegeként jelentkezik – bár ez a két eshetőség a leggyakoribb. Éppúgy oka lehet a szakmunkások által támasztott túl magas bérigény, illetve a szakmunkások megfelelő szakmai gyakorlatának vagy kiegészítő tudásának a hiánya.

"Ezermester" kerestetik

A kisvállalkozások például olyan szakmunkásokat keresnek, akik sokrétű szakmai ismeretekkel rendelkeznek, s ezáltal többféle feladat ellátására, többféle munkakör betöltésére képesek. Minél kisebb egy vállalat, annál több kiegészítő tudást vár el az alkalmazottaitól. E foglalkoztatói igény is hozzájárul tehát a munkaerőhiány kialakulásához, de – a hazai cégek tapasztalatai szerint – az abszolút hiány a fizikai foglalkozásúak körében a legnagyobb. Vagyis a kétkezi munkások hiánya nem a túlzó munkaadói elvárásokra vezethető vissza.

Az Electrolux Lehel Kft. HR-országigazgatója, Benke Kálmán véleménye egybecseng a tanulmányban megfogalmazott kritikával. Elmondta: a térség szakmunkás-utánpótlásával nem lehetnek maradéktalanul elégedettek, ugyanis a szakmunkásképzőbe a legalacsonyabb iskolai végzettségűek jelentkeznek, továbbá az oktatás nem elsősorban a munkáltatók igényeit veszi figyelembe: sokkal inkább az iskola lehetőségei dominálnak. A reform tehát mindenképpen szükséges a képzés szellemi, technikai hátterének fejlesztését, illetve a szakmastruktúra korszerűsítését illetően.

Magasak a bérigények

A 3K Consens iroda által elkészített, a munkaerő-piaci folyamatokat elemző, nemrégiben közzétett tanulmány szerint a Magyarországon tevékenykedő cégek nagyobb arányban tervezik fizikai foglalkozásúak felvételét, mint a szellemiekét. Kritikus a helyzet a dinamikusan fejlődő térségekben, ahol lassacskán nem találnak szakképzett fizikai munkást. Ráadásul nehezíti a felvételt, hogy a szakképzett munkások magas bérigénnyel lépnek fel – állapítja meg Dávid János, a kutatás vezetője. Persze a nagy kereslet miatt egyáltalán nem meglepő a magas kereseti elvárás, ami egyébként régiónként eltérő.

A fizikai foglalkozásúak bére – amivel fel lehet venni e munkásokat – a dél-alföldi régióban a legalacsonyabb, hozzávetőleg 95 ezer forint. A nyugat- és dél-dunántúli, észak-alföldi és észak-magyarországi régióban 100-105 ezer forintnál kezdődik. A közép-dunántúli régióban körülbelül 110 ezer forint, Közép- Magyarországon pedig a legmagasabb, 126 ezer forint. A legjobb munkaerő-piaci pozíciójú szakmunkások – például szerszámkészítő, forgácsoló, lakatos, hegesztő, javító-szerelő – felvételkor megajánlott keresete 114 ezer és 130 ezer forint közötti. A hegesztő, szerszámkészítő, javító-szerelőké a közép-dunántúli régióban még ennél is magasabb, 145-150 ezer forint. Jó az építőipari szakmák munkaerő-piaci pozíciója is: országos átlagban 113 és 128 ezer forint közötti keresettel lehet e szakembereket felvenni. A textil- és cipőipari szakmunkások helyzete viszont meglehetősen rossz: számukra már a 75 ezer forintos havi kereset is vonzó lehet.

Átalakulóban a képzési struktúra

szakmunkások hiányát leginkább a képzési szerkezet átalakítása enyhíthetné. A beiskolázás ugyanis jelenleg a maradványelv alapján történik, ami azt jelenti, hogy csak a gyengébb képességű tanulók mennek el szakmunkástanulónak, azok, akik már az általános iskolában kudarcként élték meg a diákéveket. A számok beszédesek: a tanulók több mint 20 százaléka megbukik a kilencedik-tizedik évfolyamban. Ennek egyébként a megkövetelt tananyag is az oka, hiszen gyakorta olyan elméleti-közismereti tárgyakkal terhelik a tanulókat, amelyeknek az adott szakma elsajátításához valójában semmi közük sincs.

Kevés a jelentkező

A számok azt is jól illusztrálják, menynyire népszerűtlen a szakmunkásképzés: tíz év alatt 60-ról 30 százalékra csökkent az adott populáció szakképzésben való részvétele, miközben a gimnázium szerepe erősödött. Az iskolai keretek közt zajló gyakorlati képzés helyzetét rontja, hogy a szaktanárok 60-80 százaléka 50 év feletti, vagyis nem fiatal – ecsetelte a jelenlegi állapotokat Sári Lajos, az Oktatási Minisztérium – azóta leköszönt – helyettes államtitkára egy közelmúltban megrendezett szakmai tanácskozáson.

A szakmunkástanulók gyakorlati oktatása is problematikus – folytatta. Jelenleg szakmai vita zajlik arról, hogy melyik évfolyamban kezdődjön, s meddig tartson. A gyakorlatorientált szakmák esetében megfontolandó, hogy három évre terjedjen ki a gyakorlati képzés. A gyakorlóhelyek ügye is rendezetlen: számuk általában csökken, miközben az iskolai tanműhelyek száma nő. Ez utóbbiak és a vállalati gyakorlóhelyek aránya ágazatonként változik. A szállítás, posta és távközlés területén például kizárólag iskolai gyakorlóhelyek állnak rendelkezésre, ezzel szemben a szolgáltatóiparban elenyésző az iskolai tanműhelyek száma.

A hazai szakképzési rendszernek azonban vannak erősségei is – vélekedett Sári Lajos. Pozitívumként említette, hogy az elhivatott pedagógusok részt vállalnak a nehezen kezelhető fiatalok nevelésében.

Módosult a törvény

A fenti problémákat el- és felismerve, a közelmúltban módosították a szakképzési törvényt. E korrekcióval – a jogalkotók szándéka szerint – az utánpótlás kinevelésében a jelenlegihez képest nagyobb befolyásuk lesz a gazdálkodóknak, s a tanulószerződés elterjedésével még inkább érdekelté válnak abban, hogy diákokat foglalkoztassanak. Igaz, a munkaadók egyelőre megosztottak a tanulószerződés megítélésében.

Csányi Lászlóné, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) képzési és kutatási igazgatója szerint a tanulószerződést néhányan azért kifogásolják, mert nehéz minden szempontból eleget tenni az előírásoknak.

A vállalatok mindenképpen nyertesei a szakképzési törvény módosításának, ennek nyomán ugyanis a munkaadói igények a jövőben jobban érvényre jutnak majd. Mindazonáltal a munka ezzel még nem ért véget, szükség lehet a további finomhangolásra – vonta meg a gyorsmérleget Bihall Tamás. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Oktatási és Szakképzési Kollégiumának elnöke szerint alapos szakmai viták után és kompromisszumok révén születhetett meg a módosított szakképzési törvény, de a gondos előkészítés ellenére a gazdálkodók részéről egyelőre nem egyértelműen kedvező a fogadtatás.

Bár a tanulószerződés elterjedésének lendületet ad a változtatás, a kisvállalkozások a tanulószerződésben inkább csak saját terheik növekedését látják. Ezért szorgalmazzák a szakképzési hozzájárulásról szóló törvény megváltoztatását is, jelesül azt, hogy a diákot tanulószerződéssel foglalkoztatók adminisztrációs költségeikre tanulónként havonta háromezer, anyag- és szerszámköltségre évente 25 ezer forintot kaphassanak a Munkaerő-piaci Alap szakképzési részéből. Továbbá szeretnék, hogy hatezer forint helyett 12 ezer forintos adóalap-csökkentést is igénybe vehessenek.

Támogatási anomáliák

A tanulószerződés elterjedéséhez fel kell oldani azt az ellentétet, hogy az iskolák érdekei – a tanulószám alapján kapott normatív támogatás miatt – sokszor nem egyeznek meg a gazdaság által támasztott létszámigénnyel.

A szakiskolák kis túlzással bárkit felvesznek, bármilyen osztályt elindítanak. Abban érdekeltek, hogy minél hosszabb ideig "benn tartsák" a tanulókat, s hogy a diákok az iskolai tanműhelyben, s ne a gazdálkodónál részesüljenek gyakorlati képzésben.

Persze a tényekhez az is hozzátartozik, hogy a kilencvenes évek elején-közepén a magyar gazdaság még nem volt kellőképpen felkészülve a szakmunkástanulók fogadására, arra, hogy a diákok a gazdálkodóknál gyakornokoskodjanak. A kis- és középvállalkozások gyenge lábakon álltak, a nagy állami vállalatokat pedig felszámolták. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy az iskolák átvették a gyakorlati képzést. A gazdaság teljesítőképessége viszont egyre javul, ezért mindenképpen indokolt a változtatás.

Bihall Tamás hangsúlyozta: a szakképzést nem lehet kiragadni a közoktatási rendszerből, de mindenképpen finomítani kell rajta: a középszintű és a felsőfokú szakképzésen egyaránt. Itthon azonban még gyerekcipőben jár a felsőfokú szakképzési rendszer, miközben ez világszerte bővülő tendenciát mutat. Nem szerencsés – vélekedik –, hogy szembeállítjuk a technikusi vagy a felsőfokú végzettség megszerzését. Ehelyett olyan moduláris programot kell elindítani, amely az egymásra épülést segíti.

Arra a kérdésre, hogy behozható-e a lemaradás vagy sem, Bihall Tamás így válaszolt: a szakmunkásképzés reformja késésben van, de örvendetes, hogy egyáltalán megkezdődött. Az új rendszerből legkorábban 2007-ben kerülnek ki az első végzős hallgatók.

Szakmaszerkezeti korszerűsítés

szakképzés korszerűsítése már a kilencvenes évek elején elkezdődött, aminek eredményeként 1993-ban megszületett az Országos Képzési Jegyzék. E lista az induláskor közel 960 szakképesítést tartalmazott. Az ezt követő években megjelentek a szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményei is. Mostanra azonban kiderült, hogy a szakképzés reformra szorul. Az állam által elismert szakképesítések magas száma ugyanis túlzott specializációt jelent, ami gátolja a munkaerőpiac elvárásainak megfelelő, rugalmas alkalmazkodást. A gazdálkodók a gazdasági szerkezetváltás miatt is igénylik a szakképzett munkaerő gyors szakmaváltását.

Rögzített követelmények

Az átfogó szakmaszerkezeti korszerűsítés már évekkel ezelőtt megkezdődött, de az OKJ-ben szereplő szakképesítések száma még ma is meghaladja a 800-at. Ezzel szemben az uniós országokban 200-400 közötti a képzési jegyzékben szereplő szakmák száma.

A szakmaszerkezet átalakítása azért időszerű, mert sem a magyar gazdaság, sem az uniós országok igényeinek nem felel meg. Az OKJ-vel kapcsolatban Sári Lajos – az Oktatási Minisztérium közelmúltban leköszönt helyettes államtitkára – úgy fogalmazott: való igaz, a jegyzék mostanra átláthatatlanná vált, ugyanakkor pozitívuma, hogy világosan rögzített követelményei vannak. Egyébként nem mindegyik ország rendelkezik hasonló jegyzékkel, s ez vitathatatlanul a hazai szakképzési rendszer javára írható.

A szakképzési törvény módosítása megteremtette az OKJ folyamatos fejlesztésére és korszerűsítésére létrehozott szakmacsoportonkénti bizottságok működésének jogszabályi hátterét is – tájékoztatott Fedor Mihály, az Oktatási Minisztérium főosztályvezetője. A törvény kimondja, hogy a bizottságok legalább háromévenként áttekintik a jegyzéket, s szükség esetén javaslatot tesznek a módosítására. Ezekben a bizottságokban meghatározó javaslattevő szerepet kapnak a gazdasági kamarák, a szakmai szervezetek, illetve a munkaadói és a munkavállalói érdekképviseletek is.

Ütemterv szerint

Az OKJ felülvizsgálata az oktatási tárca által kidolgozott ütemezés szerint zajlik. Az ütemterv legfontosabb alapelve, hogy a tanulók az OKJ révén széles alapozású, konvertálható tudást szerezzenek. Fontos továbbá a modularitás, az egymásra épülő részszakképesítések megszerzésének lehetősége, ami elősegíti az egész életen átívelő tanulást. Az ütemterv elkészítésében közreműködtek a minisztériumok, a gazdasági kamarák, illetve az Országos Szakképzési Tanács munkaadói és munkavállalói érdekképviseleteinek szakértői.

A szakmacsoportos OKJ-bizottságok a beérkezett javaslatok és a saját tapasztalataik alapján a jelenlegi jegyzékben szereplő szakiskolai – azaz középfokú iskolai végzettséget nem igénylő szakmunkás – szakképesítések számát 226-ról 159-re csökkentenék a törlések, összevonások révén. Fedor Mihály elmondta: tervezik például a fémtömegcikk-gyártó és a gyorsétkeztetési eladó szakképesítések törlését, a bányavillamossági szerelő, a villamosgép- és készülékszerelő, a sújtólég- és robbanásbiztos villamosberendés-kezelő szakképesítéseket pedig a villanyszerelő szakképesítésbe integrálják. Ugyanakkor a szolgáltatási szektorban a szakképesítések számának dinamikus növelését tervezik. Felvennék a jegyzékbe egyebek közt a közbeszerzési referenst, a projektmenedzser-asszisztenst, a kontrollert – ez utóbbi a gazdálkodásszervezőt és a kontroller-statisztikust váltaná fel.

Pénzügyi források

Az OKJ módosítására, a változások rendeletben történő megjelentetésére csak a "kipróbálás" után kerül sor. Az idén az OKJ-be felvett, s onnan törölt szakképesítések felsorolása a napokban jelenik meg rendeletben. A felülvizsgálat természetesen folytatódik, s minden OKJ-ben szereplő szakképesítésre kiterjed. Az OKJ-t tehát folyamatosan gondozzák.

A 2004-2006 közötti időszakban, a Nemzeti Fejlesztési Terv humán erőforrás operatív programjának szakképzésre vonatkozó részében további feladatok megoldását tervezi a szaktárca. Az operatív program egyébként az említett időszakban 43 millió eurót irányoz elő, ebből 3 milliárd forint hazai forrás. Ugyanakkor az Oktatási Minisztérium elindította a Szakiskolai Fejlesztési Programot is, erre 2006-ig várhatóan 13 milliárd forintot fordítanak. A Munkaerő-piaci Alap fejlesztési és képzési alaprészéből az oktatási miniszter döntése alapján évente 10-12 milliárd forintot fordítanak a szakképzés központi és regionális fejlesztésére.

Összhangban a piaccal

A korszerűsítés során el kell érni, hogy a szakképesítések munkaerő-piaci igényekre épüljenek. Ám ezek elfogadtatása megköveteli a gazdaság szereplőivel való együttműködést, így teremtve összhangot a képzés és a foglalkoztatás között.

A szakképzés reformjában érdekelt felek már 2002-ben is sok olyan javaslatot tettek, amelyek közelebb viszik a szakképzést a gazdasági igényekhez, ezzel is elősegítve az átláthatóbb és átjárhatóbb szakképzési rendszer kialakulását. Ez ugyanis lehetővé teheti az egész életen átívelő tanulást, a mobilitást, illetve – az Európai Unióba történő belépéskor – a munkaerő szabad áramlását. A kormányzati ciklus végére úgy alakul át a szakképzés szerkezete, hogy az oktatásból kikerülők meg tudjanak felelni a gazdaság elvárásainak, és az Európai Unió tagországaiban is eséllyel indulhassanak a munkahelyekért folytatott versenyben – hangsúlyozta Fedor Mihály.

E célok csak az állam által elismert szakmák számának lényeges csökkentésével és a szakképzés széles alapokra helyezésével, a gyakorlati képzés megerősítésével, a gazdaság szereplőinek hatékonyabb bevonásával érhetők el. Olyan "szakmákat" nem kell szerepeltetni az OKJ-ben, amelyek egy adott munkahelyen munkahelyi képzés keretében, akár rövid idejű betanítással megszerezhetők. Ugyanakkor például a szolgáltatási szektor szakképesítéseinek számát dinamikusan növelni kell a következő években is. A specializált szakképzettséggel a tanuló nem tud más nemzetgazdasági ágban elhelyezkedni, és nem kap olyan szakmai alapozó ismereteket, amelyek lehetővé teszik számára a folyamatos ön- és továbbképzést. Ezért az a cél, hogy a diákok elsajátítsák a legkorszerűbb technikákat és technológiákat az első, illetve a további szakképesítés megszerzésekor is.

Külhoni gyakorlat

A szakképzés szerkezeti átalakítása során az e munkában részt vevők mindazon előrejelzéseket felhasználják, amelyek a hiányszakmákra, illetve az egyes régiók munkaerő-piaci igényeinek változásaira vonatkoznak. Továbbá tekintettel lesznek a pályakezdő szakképzettek elhelyezkedési adataira is.

Az Európai Unió tagországaiban való elhelyezkedést azok a nemzetközi együttműködési formák segítik, amelyek keretében a szakképesítéseket átláthatóvá teszik. Ily módon kívánják szavatolni a tanulók számára az olyan bizonyítványmellékletek kiadását is, amelyekkel bárhol okmányokkal igazolhatják felkészültségüket, gyakorlati tapasztalataikat. Az Európai Unió következő, hétéves (2007-2013) költségvetésében – remények szerint – már az átalakított szakmaszerkezet dokumentumainak és technikai feltételeinek fejlesztését szolgáló pénzügyi háttér megszerzésére helyezhetjük a hangsúlyt – mondta Fedor Mihály.

Az Európai Unió egyébként a szakképzési rendszert nem szabályozza közösségi szinten. A képzés és az oktatás nemzeti ügy, így a tagjelölteket e témában nem terheli jogharmonizációs kötelezettség.

Ugyanakkor – miután a munkaerő szabad áramlásának lehetővé tétele miatt uniós szinten szabályozzák a foglalkoztatáspolitikát – az uniós elvárások kihatnak a szakképzésre is – magyarázta Sári Lajos. Az Európai Unió ennek szellemében elősegíti, hogy a szakképzésben részt vevők már a képzés ideje alatt gyakorlati tapasztalatra tegyenek szert az uniós országokban. A Leonardo program keretében évente több ezer magyar fiatal vesz részt külföldi gyakorlati képzésben, azonban a külhoni tapasztalatszerzésre a szakoktató tanároknak is lehetőségük nyílik – mondta.

Felnőttképzés, akkreditáció

A felnőttképzésben részt vevő cégek és szervezetek számára rendkívül fontos az akkreditáció. A tizenkét európai országban jelen lévő, vállalati tréningeket kínáló Cegos Csoport magyarországi képviseletének ügyvezetője, Boros István szerint a felnőttképzési törvényből nem derül ki egyértelműen, hogy az úgynevezett kompetenciafejlesztő cégeknek akkreditáltatniuk kell-e magukat vagy sem. Ezért több cég – "biztos, ami biztos" alapon – megkísérli akkreditáltatni magát, azért hogy később emiatt ne szenvedjen esetleges versenyhátrányt.

Regisztrációs kötelezettség

Benedek András, a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára a felvetéssel kapcsolatban elmondta: a felnőttképzési törvény a felnőttképzésben és a tréningekben érdekelt cégekre nézve mindössze a regisztráció kötelezettségét írja elő, az akkreditáció önkéntes alapon zajlik. A regisztráció kötelezettségének az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpontnál tehetnek eleget az érintettek. A kötelezettség 1997 óta él, azóta mintegy 3 ezer képzőszervezet regisztráltatta magát. A jogalkotók célja az volt, hogy a felnőttképzést legális mederbe tereljék.

A tavaly július elsejével bevezetett akkreditációval kapcsolatban a helyettes államtitkár elmondta: az eljárást általában azok a cégek kezdeményezik, amelyeknek az akkreditáció presztízskérdést jelent. De azok a civil szervezetek, iskolák is akkreditáltatják magukat, amelyek állami támogatásokra kívánnak pályázni.

Az akkreditációról szóló jogszabály alapján jött létre a Felnőttképzési Akkreditációs Testületet, amelynek a minősítés a feladata. Munkáját tavaly szeptemberben kezdte el. Az idei év májusáig 540 kérelem futott be hozzájuk, vagyis a regisztrált intézményeknek durván a 20 százaléka kezdeményezte az eljárást. Az akkreditációs tanúsítványt ez idáig hozzávetőleg 340 intézmény nyerte el.

Az akkreditáció menetéről szólva Benedek András kifejtette: a minősítés viszonylag rövid idő alatt lezajlik. Két fő iránya lehetséges. Az egyik, ha az adott intézmény már rendelkezik valamilyen minősítéssel. Ez lehet a nemzetközi ISO-szabvány, vagy a – szakmai szövetségek által gondozott – Felnőttképzési Vállalkozások Minősítési Rendszerének, illetve a Nyelviskolák Szövetsége Minősítési Rendszerének tanúsítványa. Ebben az esetben a 60 napos egyszerűsített eljárás keretében zajlik az akkreditáció. A másik eshetőség az, hogy semmilyen minősítéssel nem rendelkezik az adott intézmény. Ekkor 90 napig tart az eljárás.

Az akkreditációt lefolytató testület egyebek közt megvizsgálja, hogy az adott testület de facto létezik-e; van-e képzési terve; megfelelő-e az infrastruktúrája – egyszóval, a kínált szolgáltatásait képes-e garantálni vagy sem. Benedek András hozzátette: ez az eljárás 400 ezer forintba kerül.

Vállalati (át)képzések

A munkavállalók képzése leginkább a nagyobb gazdálkodókra jellemző – állapítja meg a 3K Consens iroda a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium rövid távú munkaerő-piaci prognózisával összhangban. Ez utóbbi kutatás szerint a kis cégek csak szórványosan mutatnak hajlandóságot a képzésekre és az átképzésre, aminek oka valószínűleg a kisebb tőkeerő.

Mindenesetre az Electrolux kiveszi a részét a gyakorlati képzésből, mégpedig úgy, hogy a saját régi tanműhelyüket együttműködési megállapodás keretében működtetik a helyi szakmunkásképző intézettel. A szakképzési hozzájárulás nagy részét e tanműhely működtetésére és fejlesztésére fordítják, míg egy másik jelentős részt saját munkavállalóik képzésére használják fel. Átképzésre – szám szerint – a hozzájárulás mintegy 20 százalékát fordítják. A hozzájárulás 35 százalékát fejlesztési támogatásként átadják a szakképző iskoláknak, intézeteknek. Tanműhelyükben több szakmában nyújtanak gyakorlati képzést, így például forgácsoló, hegesztő, forrasztó, elektromos szerelő, szerszámkészítő, csőszerelő, géplakatos tanulókat oktatnak. Benke Kálmán HR-igazgató elmondta: a személyügyi kiadások 5-5,5 százalékát fordítják képzésre.

A 3K Consens adatai szerint a 250 főnél több munkavállalót foglalkoztatók háromnegyede szervez a dolgozóknak – köztük a vezetőknek, a szellemi és fizikai foglalkozásúaknak – valamilyen képzést. Ugyanakkor a vállalatok kevesebb mint fele (41,5 százalék) kezdeményezett, illetve támogatott az alkalmazottaknak valamilyen típusú képzést.

Készségfejlesztés fizikaiaknak

A képzést támogató vállalkozások közt legnagyobb arányban azok a cégek találhatók, amelyek mindhárom foglalkoztatási kategóriában szerveztek oktatásokat. Ezek a vállalatok a képzést szervező társaságok egyharmadát teszik ki, az összes vállalatnak pedig majdnem 14 százalékát. A szakmai tartalmú oktatásokat többnyire a fizikai, kisebb mértékben a szellemi dolgozók számára szervezik. Fizikai foglalkozásúak számára készségfejlesztést célzó képzést leginkább a nagyvállalatok szerveznek, itt is többnyire szakmai tartalommal.

A szaktárca kutatásából ugyanakkor az is kiderül, hogy a nemzetgazdasági ágak közül a szállítás, raktározás ágazata produkál messze legnagyobb arányban képzést és átképzést. Míg a többi nemzetgazdasági ág gazdálkodóinak mindössze 7-9 százaléka ad ilyen lehetőséget dolgozóinak, addig a szállítás, raktározás ágazat gazdálkodóinak 30 százaléka vesz részt oktatásban. Igaz, ezen a területen is leginkább a nagyobb cégek vállalkoznak erre. A dolgozók részére képzést és átképzést szervező vállalatok száma évről évre kismértékben csökken.

Boros István elmondta: Nyugat-Európa országaiban évente több tízmilliárd eurót költenek a cégek, költségvetési intézmények a felnőttképzésre, a munkavállalók át-, illetve továbbképzésére. A magyar adatok viszont nem ismertek. A dolgozóknak nyújtott vállalati tréningek árával kapcsolatban elmondta: azok általában napi 120-150 ezer forintnál kezdődnek, s a felső határ – kis túlzással – a csillagos ég. Bár átfogó kép nincs a piacról, tapasztalatai alapján úgy véli: a szolgáltatótevékenységet végző cégek mind nagyobb arányban képzik dolgozóikat, s ugyanez mondható el a multinacionális vállalatok magyarországi beszállítóiról is.