Magán-nyugdíjpénztári tagság

Magánnyugdíjpénztárak 1998 óta működnek hazánkban. Szerepük, hogy a társadalombiztosítási nyugdíjrendszert kiegészítve gondoskodjanak az öregkori ellátásról. A magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetésének alapja, szabályrendszere sok tekintetben megegyezik a társadalombiztosítási járulék szabályaival. E befizetés is a pénztártagok jövedelme után fizetendő "adók módjára behajtandó köztartozás". A magánnyugdíjpénztárak létrehozásával azonban a foglalkoztatók számára új típusú kötelezettségek is jelentkeztek. A pénztári befizetések főbb sajátosságai ugyanis részben megegyeznek, részben azonban el is térnek a társadalombiztosításijárulék-rendszer esetében megszokottaktól.

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj fizetéséhez emiatt több új feladat is kapcsolódik. Ezek – többek között – a magán-nyugdíjpénztári belépéssel kapcsolatos adminisztráció, több magánnyugdíjpénztárnak szóló tagdíjfizetés, vagy például a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete részére történő adatszolgáltatás.

 

A pénztártagságra kötelezett pályakezdő "irányítása" Elképzelhető, bár a gyakorlatban ritkán fordul elő, hogy a pénztár a tagsági kérelmet elutasítja. A pénztárnak erről a döntéséről az azt követő 3 munkanapon belül értesítést kell küldenie a biztosított, a foglalkoztató és a PKN részére is. Ugyancsak előfordulhat, hogy a pénztártagság azért nem jön létre, mert a biztosított a 15 napos határidőn belül nem nyilatkozott a választásáról. Ebben a két esetben a kötelező pénztártagság "irányítással" jön létre, ami azt jelenti, hogy a pályakezdő biztosított automatikusan a lakóhelyileg illetékes területi pénztár tagjává válik (a biztosítási jogviszony kezdetére visszamenőleges hatállyal). A munkáltatónak ilyen esetekben az elutasítás kézhezvételét vagy a bejelentési határidő lejártát követő 15 napon belül kell közölnie a területi pénztárral a biztosított adatait. Az adatszolgáltatás módját és tartalmát ugyancsak a 172/1997. (X. 6.) Korm. rendelet rögzíti.

A magán-nyugdíjpénztári tagság létesítésével kapcsolatos szabályok

A magán-nyugdíjpénztári tagság létesítésével kapcsolatos szabályokat a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.), valamint a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szabályozzák.

Az érintettek köre

A hatályos törvényi szabályozás értelmében a biztosítottak egy része (a pályakezdők) kötelezően, más részük pedig saját döntése alapján választ magánnyugdíjpénztárat. A belépés a pénztárba mindkét esetben a foglalkoztatón keresztül zajlik.

A magán-nyugdíjpénztári tagságra kötelezettek

2003. január 1-jétől ismét kötelező a pályakezdőknek a magán-nyugdíjpénztári tagság. E rendelkezés visszatérés az 1998. július 1. és 2001. december 31. közötti szabályozáshoz. Akik 2002. évben voltak pályakezdők, azok 2003 végéig választhatják a magán-nyugdíjpénztári tagságot.

A szabályozás értelmében tehát kötelező a pénztártagság azoknak, akik először létesítenek biztosítási jogviszonyt, és a 42. életévüket nem töltötték be. A munkáltatóknak ezért valamennyi biztosítási jogviszony létesítésekor ellenőrizniük kell, hogy a foglalkoztatott személy állt-e már alkalmazásban, létesített-e korábban biztosítási jogviszonyt. (Feltéve természetesen, hogy még nem magán-nyugdíjpénztári tag.) Amennyiben a kötelező pénztártagság feltételei fennállnak, a foglalkoztatóknak e tényt, valamint a követendő eljárást ismertetniük kell a biztosítottakkal.

Pályakezdőnek minősülnek az alap-, közép- vagy felsőfokú nappali tagozatos képzést követően először biztosítottak is, ha 42 évnél fiatalabbak. "Pályakezdők" tehát azok is, akik iskolai tanulmányaik közben, vagy azt megelőzően már létesítettek biztosítási jogviszonyt, de magánnyugdíjpénztárba akkor még nem léptek be.

Önkéntes magán-nyugdíjpénztári tagság

2003-ban önkéntes döntéssel léphetnek be magánnyugdíjpénztárba azok a biztosítottak,

– akik 2003. január elsején még nem töltötték be 30. életévüket;

– akik 2002. évben voltak pályakezdők, illetve

– akiknek a rokkantsági nyugdíja – állapotuk javulása miatt – megszűnik (feltéve, hogy magán-nyugdíjpénztári tagságukat a rokkantsági nyugellátás megállapítása miatt szüntették meg).

Az első két esetben a belépési lehetőség kizárólag 2003-ban áll fenn.

A pénztárválasztással kapcsolatos eljárás

A pénztártagság kötelező és önkéntes létesítése esetén az eljárás több tekintetben különbözik, és eltérő a munkáltatók feladata is.

Eljárás kötelező pénztártagság esetén

Kötelező pénztártagság esetén a biztosítottnak írásbeli belépési nyilatkozattal kell kezdeményeznie a belépést a kiválasztott magánnyugdíjpénztárba. A biztosítottnak a munkaviszony (vagy bármely biztosítási jogviszony) kezdetét követő 15 napon belül kell közölnie a foglalkoztatóval a választott pénztár adatait (megnevezését, címét, bankszámlaszámát). A kötelező pénztártagság létrejöttének napja minden esetben a biztosítási jogviszony kezdő időpontja (visszamenőleges hatállyal).

A biztosított bejelentését követően a munkáltatónak szintén 15 napon belül kell tájékoztatnia a választásról a Pénztárak Központi Nyilvántartását (PKN). Ezt a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) működteti. A PKN részére történő adatszolgáltatás módját és tartalmát a 172/1997. (X. 6.) Korm. rendelet részleteiben is rögzíti.

Az ebben foglaltak értelmében az adatszolgáltatás papír alapon vagy elektronikus adathordozón és kinyomtatott formában teljesíthető. Ennek során a rendeletben meghatározott formában kell közölni a biztosítottak személyes adatait. Az adatszolgáltatásokat a Központi Statisztikai Hivatal területileg illetékes igazgatóságán keresztül kell teljesíteni.

Eljárás a biztosított önkéntes pénztárválasztása esetén

Az önkéntes belépést szintén írásban tett belépési nyilatkozattal lehet kezdeményezni a kiválasztott pénztárnál. Ebben az esetben a tagsági jogviszony a nyilatkozat elfogadását követő hónap első napján kezdődik.

Az eljárás és ezen belül a munkáltató feladatai megegyeznek a kötelező pénztártagságnál leírtakkal. A legfőbb eltérés, hogy a belépési nyilatkozata elutasításakor a biztosítottat nem kell területi pénztárba "irányítani".

Visszalépés a társadalombiztosítási rendszerbe

A biztosított dönthet úgy is, hogy magán-nyugdíjpénztári tagságát feladva a visszalép a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Erre 2003-tól csak akkor van lehetősége, ha 2002-ben volt pályakezdő, és önkéntesen választott magánnyugdíjpénztárat, illetve ha rokkantsági nyugdíjra szerzett jogosultságot. (Az előbbi esetben csak 2003-ban léphet vissza.) A visszalépési nyilatkozatot a pénztártagnak a pénztáron kívül el kell juttatnia valamennyi foglalkoztatójához is. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a visszalépés napját, amely nem lehet visszamenőleges időpont. Így a foglalkoztató tájékoztatást kap arról, hogy a pénztártagsággal összefüggő feladatokat meddig kell ellátnia.

Visszautalási szabályok

Visszalépés esetén a pénztár a bejelentés kézhezvételét követő negyedévi fordulónaptól számított 50 napon belül gondoskodik a követelés visszautalásáról. (Ez a szabály érvényes akkor is, ha a pénztártag halála után a kedvezményezett hozzátartozó kéri a visszautalást.) Az átutalás megtörténtéről a pénztárnak tájékoztatnia kell a foglalkoztatót is.

 

Tagdíjfizetés arányos elszámolással Az arányos elszámolás szabálya azt a problémát kezeli, amikor egy magas jövedelmű biztosított év közben, önként választ magánnyugdíjpénztárat. Elképzelhető, hogy a biztosított jövedelme olyan magas, hogy az már a belépés előtt megközelítette (vagy akár el is érte) az éves plafon összegét. Mivel a belépés előtti időszak jövedelméből kizárólag nyugdíjjárulékot vontak le, igen kevés lesz, vagy egyáltalán nem marad olyan jövedelem, amely után tagdíjat kellene fizetni. Ez a pénztártagnak hátrányos, hiszen a pénztári járadék összege a tényleges tagdíjbefizetéstől függ. Korrekciós eljárás A fentiek miatt a tárgyév lejártát követően a foglalkoztatónak korrekciót kell végrehajtani. Az alkalmazandó eljárás a következő: – a munkáltatónak ki kell számítani, hogy az éves biztosítási időtartam hány százalékát fedi le a pénztártagság időtartama (naptári napokat alapul véve); – meg kell határozni, hogy ezen arány alapján a plafon éves összegéből mekkora összeg jut a pénztártagság időtartamára; – ki kell számolni erre a "részplafonra" jutó tagdíj összegét; – meg kell állapítani ezen tagdíjösszeg és a ténylegesen fizetett tagdíj különbségét; – ezt a különbséget a következő havi járulék- és tagdíjelszámolás során rendezni (az adóhatóságtól visszaigényelni a nyugdíjjárulék-túlfizetést, és ezt a tagdíjbevallás és -befizetés során érvényesíteni) kell. Példa Vegyünk példaként egy idén a 28. életévét betöltő alkalmazottat. A biztosított saját döntése alapján 2003 májusának második felében belépési nyilatkozatot nyújt be egy magánnyugdíjpénztárhoz. A pénztár ezt júniusban záradékolja. Ez esetben a pénztártagság kezdő időpontja 2003. július 1. Tegyük fel, hogy e biztosított éves jövedelme 2003-ban bruttó 8 millió forint, ebből első félévben 3 millió 600 forintot szerzett meg. A pénztártagsága 2003. július elsején kezdődik, magán-nyugdíjpénztári tagdíjat tehát csak az után a második félévi jövedelem után fizet, amely az éves 3 905 500 forintos plafon eléréséhez szükséges. A befizetett tagdíj összege tehát 305 500 forint x 7 százalék = 21 385 forint mindössze. Ez aránytalanul kevés azt figyelembe véve, hogy a biztosított fél évig pénztártag az idén, és ha egész évben tag lett volna, 3 905 500  x 7 százalék = 273 385 forint tagdíjat fizethetett volna be. (Az "elvesztett" befizetést nem kapja vissza a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, hiszen ott a nyugdíj összegét a járulékfizetés konkrét összege nem befolyásolja.) Év végén a foglalkoztató megállapítja, hogy a befizetendő tagdíj összege 3 905 500 forint (a plafon éves összege) x 50,41096 százalék (a második félévi napok aránya az év egészében) x 7 százalék (a tagdíj mértéke) = 137 816 forint lett volna 2003-ban az arányosítási szabály alkalmazásával. Ez esetben tehát az arányosítási kötelezettség miatt 137 816 – 21 385 = 116 431 forint tagdíjelmaradás (és ugyanennyi nyugdíjjárulék-túlfizetés) mutatható ki. Ezt az APEH-hel, illetve a magánnyugdíjpénztárral a 2004. januári járulékbevallás és -befizetés során kell elszámolni.

Magán-nyugdíjpénztári tagdíj

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj főbb szabályait (a tagdíj mértékét, illetve alapját) a Tbj., valamint ennek végrehajtási rendelete szabályozza. A tagdíj – az egyéni nyugdíjjárulékkal megegyezően – a biztosítottat terheli. A munkaadónak tehát a tagdíjfizetés többletköltséget nem jelent.

A tagdíj mértéke

Kötelező tagdíj

A magán-nyugdíjpénztári tag kötelező tagdíjának mértéke az 1998-2002 közötti 6 százalékot követően 2003-ban növekedett a tagdíjköteles jövedelem 7 százalékára. A Tbj. rögzíti azt is, hogy 2004-ben már a tagdíjalap 8 százalékát kell levonni a bruttó jövedelemből tagdíjfizetés címén.

A tagdíj összegét a pénztártagok – 2003-ban 8,5 százalékos – egyéni nyugdíjjárulékából különítik el. Azt tehát a biztosított bruttó jövedelméből vonják le. Az a biztosított, aki tagja valamely magánnyugdíjpénztárnak, a 7 százalékos tagdíj mellett – a 8,5 százalék helyett – csak 1,5 százalékos egyéni nyugdíjjárulékot fizet a társadalombiztosítási rendszerbe. (Mindkét esetben a járulékalap 18 százaléka terheli a foglalkoztatót munkáltatói nyugdíj-biztosítási járulék címén.)

Kiegészítő tagdíj

Az Mpt. rendelkezik arról, hogy a kötelező tagdíj mértéke kiegészíthető a tagdíjalap 10 százalékáig. 2003 előtt tehát 4 százalék, 2003-ban 3 százalék, 2004-től pedig 2 százalék a kiegészítés lehetséges mértéke.

A tagdíj-kiegészítés fizetését a foglalkoztató vállalhatja, a kiegészítés költségként elszámolható. A munkáltatónak a tagdíj-kiegészítést valamennyi foglalkoztatott esetén egységes feltételekkel és mértékben kell meghatároznia. Ha tehát a munkáltató valamely foglalkoztatott részére 2003-ban 3 százalékos kiegészítést állapít meg, ezt minden pénztártag foglalkoztatott részére meg kell fizetnie.

Ha a munkáltató nem nyújt tagdíj-kiegészítést, a pénztártag saját maga is kiegészítheti tagdíját. Ez esetben a kiegészítő tagdíj 30 százaléka levonható a fizetendő adóból. (A kedvezmény mértéke az egyéni nyugdíjjárulék és a kötelező tagdíj esetén csak 25 százalék.)

A tagdíj alapja

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj alapja megegyezik az egyéni nyugdíjjárulék alapját képező jövedelemmel. A magán-nyugdíjpénztári tagdíjat tehát meg kell fizetni valamennyi olyan jövedelem után, melyet a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban fizettek ki a pénztártag részére. (A természetbeni juttatás értéke után nem kell a biztosítottnak nyugdíj-biztosítási járulékot fizetni, ennek megfelelően magán-nyugdíjpénztári tagdíjat sem.)

A tagdíjalap és az ellátás kapcsolata

A járulék, illetve tagdíjalap meghatározásának nem elsősorban a befizetési kötelezettség szempontjából van jelentősége. A társadalombiztosítási nyugdíjat az 1988 után szerzett, nyugdíjjárulék alapját képező jövedelem után állapítják meg. A magán-nyugdíjpénztári járadék összege a ténylegesen befizetett tagdíj függvénye. Ezért fontos szabály, hogy a foglalkoztatónak a tárgyévben levont (kötelező és kiegészítő) tagdíj öszszegéről és annak alapjáról igazolást kell kiadnia a biztosított részére. Ennek határideje – csakúgy, mint a levont járulékok esetében – a tárgyévet követő január 31. A biztosítási jogviszony évközi megszűnésekor ezt az igazolást soron kívül ki kell adni.

Tagdíjplafon

A Tbj. meghatározza az egyéni nyugdíjjárulék alapjának maximális összegét, a járulékplafont. Ez egyúttal tagdíjplafonként is funkcionál. 2003-ban a plafon összege napi bruttó 6490 forintról 10 700 forintra növekedett. Ez havonta mintegy 321 ezer forintnak felel meg, egész éves szintre számítva pedig 3 905 500 forintos bruttó jövedelmet jelent. Ezt meghaladó éves jövedelem után tagdíjfizetési kötelezettség nem áll fenn.

Amennyiben a biztosítási jogviszony nem állt fenn egész évben, a plafon éves összegét csak a biztosítási időtartam napjaira kell számítani. Ha például egy magánszemélyt 2003-ban 153 napig alkalmaznak, és más biztosítási jogviszonnyal nem rendelkezik, az éves járulék(tagdíj)plafon az ő esetében 153 x 10 700 forint, azaz bruttó 1 millió 637 ezer 100 forint. Az ezt meghaladó jövedelem után tagdíjat fizetnie nem kell.

A nyugdíjjárulékot (tagdíjat) nemcsak egy, hanem valamennyi biztosítási jogviszony jövedelme után meg kell fizetni. A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban (például bedolgozói jogviszonyban, megbízási szerződés alapján, vagy segítő családtagként) szerzett jövedelemre azonban a Tbj. minimumösszeget is meghatároz. Ezeket a jövedelmeket csak akkor terheli tagdíj, ha a jövedelem egy napra számított összege eléri a minimálbér egy napra jutó összegének 30 százalékát. (A tagdíjköteles jövedelemminimum napi összege tehát 2003-ban 50 000 forint x 30 százalék / 30 nap = 500 forint.)

A tagdíj alapja vállalkozói státus esetén

A társas vállalkozás tagjának, valamint az egyéni vállalkozónak a tagdíjalapja is megegyezik a nyugdíjjárulék alapjával. A biztosított társas vállalkozó járulék- (tagdíj)alapja a személyes közreműködésre tekintettel kifizetett összeg. Az egyéni vállalkozónak a személyes munkavégzés címén költségként elszámolt összeg (az úgynevezett vállalkozói kivét) után kell tagdíjat fizetnie. Mindkét státus esetén azonban a járulékot (tagdíjat) meg kell fizetni legalább a tárgyhónapot megelőző hónap 1-jén érvényes minimálbér után. 2003-ban tehát a pénztártag vállalkozónak havonta legalább 3500 forint – 50 000 forint (minimálbér) x 7 százalék (a tagdíj mértéke) – tagdíjat kell fizetnie. Ez a minimumszabály azonban csak akkor alkalmazható, ha a vállalkozói jogviszony a vállalkozó főtevékenysége.

Tagdíjalap az eva hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozó esetében

Eltérő a járulék (tagdíj) alapjára vonatkozó szabály a 2003-ra az egyszerűsített vállalkozási adó hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozó esetében. Ha az egyéni vállalkozónak ez a főtevékenysége, akkor a tagdíjat szintén a minimálbér után kell fizetnie, de lehetősége van ennél magasabb összegű tagdíj fizetésére is. (Így magasabb összegű magán-nyugdíjpénztári járadékot kaphat nyugdíjazásakor.) A magasabb összegű befizetés szándékáról – mely egész évre szól – az adóévet megelőző december 20-áig kell nyilatkozni az APEH-nek.

A vállalkozónak egyidejűleg a magánnyugdíjpénztárat is értesítenie kell az adóhatóságnál tett nyilatkozatáról, valamint arról, ha a minimálbérnél magasabb összeg után kíván tagdíjat fizetni. Ezt megteheti a megfelelő nyilatkozatok másolatának eljuttatásával is.

Ha az egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenysége keretében választja az egyszerűsített vállalkozói adót, akkor járulékot (tagdíjat) az evaszabályok szerint számított adóalap 4 százaléka után kell fizetnie.

 

Tagdíjalap speciális jogviszonyok esetében Anyasági ellátások Az egyéni nyugdíjjárulékhoz hasonlóan meg kell fizetni a tagdíjat az anyasági ellátások (gyed, gyes, gyet), a munkanélküli-ellátás, valamint az ápolási díj után is. A tagdíj alapja az ellátás összege, a tagdíjat abból kell levonni. Amennyiben a foglalkoztató társadalombiztosítási kifizetőhelyet működtet, és anyasági ellátásokat folyósít, gondoskodnia kell ezen ellátásokat terhelő tagdíj bevallásáról és befizetéséről is. Egyházi személyek A tárgyhónapot megelőző havi minimálbér az alapja az egyházi személyek után fizetendő nyugdíjjárulék (tagdíj) összegének. A tagdíjat ez esetben negyedévenként, a fordulónapot követő hó 12. napjáig kell bevallani és megfizetni az érintett magánnyugdíjpénztáraknak. Ez az egyház feladata. Sorkatonai és polgári szolgálat Sorkatonai és polgári szolgálat esetén szintén az előző havi minimálbér a nyugdíjjárulék – és a tagdíj – alapja. A tagdíjat ez esetben a központi költségvetés fizeti meg. Speciális szabály erre vonatkozóan, hogy a tagdíjat a szolgálat befejezését követő 30 napon belül kell az érintett magánnyugdíjpénztárak részére átutalni. Ez a Honvédelmi, illetve – polgári szolgálat esetén – a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumnak a feladata. Mindkét esetben közölni kell a bevalláskor és megfizetéskor az érintettek nevét, létszámát, a szolgálat időtartamát, a taj-számot, a tagdíjalap és a kiegészítő tagdíj összegét. Alkalmi munkavállalók Ugyancsak eltérő szabály vonatkozik arra az esetre, ha valakit alkalmi munkavállalói (AM) könyvvel foglalkoztatnak. Ilyenkor a magán-nyugdíjpénztári tagdíj összegét – a foglalkoztató(k) adatszolgáltatása alapján – az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság utalja át az illetékes magánnyugdíjpénztár részére. Ezzel egyidejűleg az ONYF-nek az AM-könyvvel foglalkoztatottak adatait is közölnie kell.

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevallása, befizetése

A magán-nyugdíjpénztári tagdíjat – megegyezően a társadalombiztosítási járulékkal – a tárgyhónapban kifizetett járulékköteles jövedelem alapján kell befizetni és bevallani. A foglalkoztatónak (csakúgy, mint a társadalombiztosítási járulékról) a befizetett – vagy visszafizetett – tagdíj összegéről a biztosítottat tájékoztatnia kell. Ugyanez a kötelezettség a kiegészítő tagdíjra is fennáll. (A kiegészítő tagdíjat valamennyi eljárás során tagdíjként kell kezelni.)

Fontos szabály, hogy a tagdíjat minden magánnyugdíjpénztár esetén külön-külön kell bevallani és befizetni. Ha tehát egy adott vállalkozásnál foglalkoztatott személyek 10 különböző magánnyugdíjpénztár tagjai, akkor a tagdíj összegét valamennyi különböző pénztárba be kell vallani, és be kell fizetni. (Ennek oka, hogy Magyarországon a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában nem működik központi beszedő szervezet.)

Az egyes magánnyugdíjpénztárak részére készítendő bevallásban pénztártagonként kell feltüntetni a levonásra kerülő tagdíj alapját és összegét is. A pénztártag azonosításához a biztosított nevét és taj-számát kell megjelölni. Külön ki kell térni arra, ha a biztosítási jogviszony az adott hónapban kezdődött vagy fejeződött be. (Tagdíjfizetést megalapozó biztosítási jogviszonynak minősül azon ellátások folyósítása is, melyeket tagdíj terhel: gyed, gyes, gyet, ápolási díj és munkanélküli-ellátások.) Az idei évtől kezdődően azonban a tagdíjbevallásban már nem kell részletesen ismertetni azon időszakokat, amikor a biztosítási jogviszony szünetelt.

A tagdíj összegét természetesen egy szadott pénztár valamennyi tagjára együttesen kell befizetni. A pénztár a befizetett tagdíj elszámolásakor először a kötelező tagdíj, ezt követően a saját tagdíj-kiegészítés, majd a munkáltatói tagdíj-kiegészítés tartozását írja jóvá. Az alkalmazottak (kötelező és kiegészítő) tagdíjának jóváírása megelőzi az egyéni vagy társas vállalkozó saját tagdíjának jóváírását. (A kötelező és kiegészítő tagdíjakat a bevallás során el kell különíteni, az utóbbit meg kell bontani a foglalkoztató és a pénztártag által fizetett öszszegre.) E kiegyenlítési sorrendnek akkor van jelentősége, ha a befizetett összeg kisebb a bevallásban szereplő tagdíjösszegnél (illetve a tartozás azzal együtt számított összegénél). Amennyiben a foglalkoztató felszámolási eljárás alatt áll, a tagdíjbefizetések elszámolására az 1991. évi XLIX. törvény (csődtörvény) rendelkezései az irányadók.

Eljárási határidők

A "főszabály" szerint a tagdíjat

– minden hónapban,

– a tárgyhónapot követő hó 12. napjáig

kell bevallani és megfizetni.

A határidőktől az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (Art.) és a Tbj. bizonyos foglalkoztatóknak eltérést tesz lehetővé.

A tagdíjbevallás formátuma

A tagdíjbevallást a foglalkoztató papír alapon, vagy elektronikus adathordozón (mágneslemezen vagy CD-lemezen) teljesítheti. A papír alapú tagdíjbevallás nyomtatványait a PSZÁF készíti el. A PSZÁF-nak a nyomtatvány formátumát hivatalos lapjában és a Pénzügyi Közlönyben közzé kell tennie. A foglalkoztatók a nyomtatványokat a magánnyugdíjpénztáraknál szerezhetik be, ahova a PSZÁF-nak kell azokat megfelelő mennyiségben eljuttatni. A Tbj. végrehajtási rendelete a bevallás benyújtásakor a postai utat emeli ki.

Benyújtás elektronikus adathordozón

Ha a bevallást elektronikus adathordozón nyújtják be, ezt a PSZÁF által rendszeresített programmal kell elvégezni. (Elvégezhető a bevallás más programmal is, ha annak adatszerkezete teljes egészében megegyezik a PSZÁF által előírt szerkezettel.) A gépi adathordozón benyújtott bevallás összesített adatainak egy példányát a foglalkoztatónak papírra ki kell nyomtatnia, és cégszerű aláírással hitelesítenie. Ennek keretében nyilatkozni kell arról is, hogy a bevallás az előírt követelményeknek megfelel.

Bevallás számítógépes hálózat útján

Amennyiben a jogszabályi és technikai feltételek rendelkezésre állnak, a fentieken kívül elektronikus formában elkészített bevallás számítógépes hálózat – így az internet – útján is teljesíthető. Az elektronikus hálózat használata esetén a bevallási dokumentumot minősített (fokozott biztonságú) elektronikus aláírással és időbélyegzővel is el kell látni. A teljesítésre vonatkozóan az elektronikus aláírásról szóló 2001. évi XXXV. törvény egyéb rendelkezéseit is figyelembe kell venni.

Ha a foglalkoztató a bejelentésnek ezt a formáját választja, azt be kell jelentenie a magánnyugdíjpénztárnak is. E bejelentés határideje a bevallást megelőző hónap 15. napja. A bejelentés során meg kell adni a foglalkoztatóval szerződésben álló hitelesítésszolgáltató nevét, székhelyét és adóazonosító számát.

Nyilvántartás elektronikus formában

Az így elkészített bevallást a pénztárak elektronikus módon tartják nyilván. E nyilvántartásból a kötelezettség teljesítésének megállapíthatónak és visszaigazolhatónak kell lennie. Jelenleg azonban még nem mindegyik magánnyugdíjpénztár készült fel a bevallások internet vagy más hálózat útján történő fogadására. Az ehhez szükséges feltételeket 2003. december 31-éig valamennyi pénztárnak ki kell alakítania. Ezt elősegítendő a PSZÁF-nak meg kell határoznia a bevallások hálózati úton történő fogadásának, feldolgozásának és nyilvántartásának követelményeit. A PSZÁF köteles a fogadáshoz szükséges szoftvert is eljuttatni a pénztárakhoz.

 

Egyedi eljárási határidők a tagdíjbevallásnál és -befizetésnél Központi költségvetési és önkormányzati szervek Az ismertetett, általános határidőtől eltérhetnek a központosított illetmény-számfejtési rendszerbe tartozó központi költségvetési, valamint a nettó finanszírozás keretében működő helyi önkormányzati szervek. Esetükben az általános szabálynál 8 nappal később, a tárgyhót követő hónap 20. napjáig kell elkészíteni a bevallást, és teljesíteni ennek alapján a befizetést. Kisvállalkozások, kisebb adózók bevallási gyakorisága A tagdíjbevallásra is alkalmazni kell az Art. azon rendelkezését, mely a havi gyakoriságnál ritkább adó-, illetve járulékbevallást tesz lehetővé. E rendelkezés értelmében, ha a – bármely formában működő – adózó által elszámolt és levont adók (a vállalkozás által nettó módon elszámolt általános forgalmi, vagy fogyasztási és jövedéki adó, valamint a magánszemélyektől az általa levont jövedelemadó-előleg vagy a levont jövedelemadó-előleg és jövedelemadó) együttes összege az adóévet megelőző második évben nem éri el a 4 millió forintot, csak éves bevallást kell készíteni. Ha ez az összeg a 4 millió forintot meghaladja, de a 10 millió forintot nem éri el, negyedévente kell bevallást készíteni. Ha az összeg meghaladja a 10 millió forintot, havonta készítendő el a bevallás. A havi bevallás határideje a negyedévet követő hónap 12. napja, az éves bevallásé pedig a tárgyévet követő év február 15. Ez a szabály az adózó által alkalmazott valamennyi személyre vonatkozó bevallást érinti. Kiemelendő az is, hogy a tagdíjalap után levont tagdíj befizetését negyedéves, illetve éves bevallás esetén is havonta – az egyéni vállalkozók esetén negyedévenként, szintén a negyedévet követő hónap 12. napjáig – kell teljesíteni. Egyéni vállalkozók Kizárólag a magán-nyugdíjpénztári tagdíjbevallás gyakorisága tekintetében a Tbj. is több esetben tesz lehetővé eltérést. A legfontosabb ezek közül az egyéni vállalkozók bevallására vonatkozó szabály. Esetükben az egyik lehetőség az, hogy saját tagdíjuk megállapítását, illetve nemcsak a befizetési, hanem a bevallási kötelezettségük teljesítését is negyedévenként teljesíthetik. (Függetlenül attól, hogy az adóévet megelőző második évben általa levont, illetve befizetett adó összege meghaladta-e a 4, illetve a 10 millió forintot.) A határidő szintén a tárgynegyedév végét követő hónap 12. napja. Az egyéni vállalkozónak – ugyancsak az adó összeghatárától függetlenül – lehetősége van arra is, hogy tagdíjbevallást csak évente egyszer készítsen, és ezt az adóbevallási határidővel (a tárgyévet követő év február 15-e) egyidejűleg adja be. Ennek feltétele azonban, hogy a minimálbér alapulvételével számított tagdíjat az egyéni vállalkozó negyedévente fizesse meg. A minimálbér alapján megfizetett és a tényleges tagdíj különbségét is a tárgyévet követő bevalláskor kell rendezni. Eltérő a szabály, ha az egyéni vállalkozó tagdíjfizetési kötelezettsége év közben bármely okból (például visszalépés a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, nyugdíjszolgáltatás igénybevétele) megszűnik. Ez esetben a megszűnést követő hónap 12. napjáig kell teljesíteni a tagdíjbevallást és -befizetést. Ki kell emelni, hogy a Tbj. által említett lehetőségek csak az egyéni vállalkozó saját tagdíjára vonatkoznak, az alkalmazottak utáni tagdíj bevallására és befizetésére az Art. általános szabályai az irányadók. Amennyiben az egyéni vállalkozó az évi egyszeri tagdíjbevallást választja, erről írásban értesítenie kell azt a magánnyugdíjpénztárat, amelynek tagja. Ennek határideje 2003-ban változott, a határidő a tárgyév január 31. helyett február 15. Amennyiben az egyéni vállalkozónak tagdíjfizetési kötelezettsége év közben keletkezik először (például amiatt, hogy év közben lép be valamelyik magánnyugdíjpénztárba), a nyilatkozat megtételére ezt követően 15 napon belül van lehetősége. Evás egyéni vállalkozó Az eva hatálya alá bejelentkezett egyéni vállalkozónak a minimálbér után fizetendő összeget meghaladó tagdíj különbözetét az éves tagdíjbevallással egyidejűleg kell rendeznie.

A tagdíjbefizetés ellenőrzése

A magán-nyugdíjpénztári tagdíj önellenőrzésére, ellenőrzési szabályaira, valamint a szankciókra vonatkozóan az általános feltételek érvényesek, melyeket az Art. szabályoz.

Önellenőrzés

A Tbj. a tagdíjbefizetés önellenőrzésére több speciális szabályt is megfogalmaz. Eszerint az önellenőrzést a foglalkoztatónak tagonként és az érintett időszakonként külön-külön kell elkészítenie. Az önellenőrzést ahhoz a magánnyugdíjpénztárhoz kell benyújtani, ahol a pénztártagság a benyújtás időpontjában fennáll. A helyesbített bevallási nyomtatvány beadási határideje az Art. általános szabályai szerint a helyesbítést követő 15. nap. Az önellenőrzés kerekítési szabályait a magánnyugdíjpénztárak esetén nem lehet alkalmazni. Az önellenőrzési eljárásban a foglalkoztató önellenőrzésipótlék-fizetési kötelezettségét is figyelembe kell venni.

A túlfizetések elszámolása

Előfordulhat, hogy a foglalkoztató a magán-nyugdíjpénztári tag alkalmazottja után – a pénztártagsági jogviszony kezdetét követően is – tagdíj helyett egyéni nyugdíjjárulékot fizet. Miután ez kiderül, az APEH-hal a túlfizetést el kell számolni. Annak összegét tehát az adóhatóság részére esedékes következő befizetéskor a befizetendő összegből le kell vonni, az elmaradt tagdíjat pedig ezzel egyidejűleg az illetékes magánnyugdíjpénztár részére pótbevallás benyújtásával, visszamenőlegesen meg kell fizetni.

A tagdíjtúlfizetés felismerésekor a magánnyugdíjpénztárnak az erre rendszeresített nyomtatványon kell benyújtani az elszámolást, önellenőrzés keretében. A foglalkoztatónak rendelkeznie kell arról, hogy a túlfizetés visszatérítését, vagy a következő tagdíjfizetési kötelezettségbe történő beszámítását kéri-e. Természetesen a foglalkoztatónak a túlfizetés összegét vissza kell fizetnie a pénztártagnak, hiszen a többletet a tagtól levonták. Amennyiben pedig a tag időközben visszalépett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, a túlfizetés megállapított összegét a nyugdíjjárulék önellenőrzésekor kell elszámolni.

Előfordulhat túlfizetés akkor is, ha a többes jogviszonyban álló alkalmazott tagdíjalapja időközben elérte a járulékplafont, a tagdíj fizetésére azonban e felett is sor került. Ez esetben az érintett foglalkoztatónak a túlfizetést a következő havi tagdíjbefizetés során önellenőrzés keretében kell rendeznie a pénztárral. A túlfizetés összegét a pénztártag részére a foglalkoztatónak vissza kell fizetnie. Ennek határideje a plafon eléréséről szóló igazolás kézhezvételét követő 15. nap.

Az önellenőrzés adminisztrációs szabályai

Az önellenőrzésre vonatkozó egyéb adminisztrációs szabályok (adatszerkezet, formátum) teljes egészében megegyeznek a tagdíjbevallásnál leírtakkal.

A magánnyugdíjpénztárak főbb jellemzői
Jellemző	mértékegység	2003. I. n.év végén
Pénztárak száma	darab	18
Banki hátterű	darab	5
Biztosítói hátterű	darab	5
Munkáltatói hátterű	darab	5
Egyéb (vegyes) hátterű	darab	3
Taglétszám	ezer fő	2214
Tagdíjbevétel	milliárd forint	36,8
Működési költség	milliárd forint	2,0
Vagyon (nyilvántartási értéke)	milliárd forint	448,0
Forrás: PSZÁF

Bevallási hiányosságok, tagdíjtartozás rendezése

A bevallás és a befizetés adatait annak gyakoriságával összhangban kell a magánnyugdíjpénztárnak felülvizsgálnia. Ha a magánnyugdíjpénztár a bevallásban észlel hiányosságot, annak beérkezését követő 30 napon belül szólíthatja fel a foglalkoztatót a korrekcióra. Amennyiben a foglalkoztató – a megadott határidőn belül – nem rendezi a felmerült bevallási hiányosságokat, a pénztárnak az APEH-nél soron kívüli ellenőrzést kell kérnie.

Az esetleges tartozást a pénztár szintén a bevallás és befizetés adatainak egybevetésekor mutathatja ki. Ekkor a pénztárnak – 8 napos határidővel – fel kell szólítania a foglalkoztatót a tartozás rendezésére. Ha az említett időszak alatt nem fizették meg a tartozást, a pénztárnak az adóhatóságnál – ugyancsak soron kívül – behajtási és végrehajtási eljárást kell kezdeményeznie. Legkésőbb ezzel egy időben a pénztárnak a késedelmi pótlékot is meg kell állapítania.

A behajtási és végrehajtási eljárás kezdeményezéséről a pénztárnak ugyanabban az időpontban értesítenie kell az érintett pénztártago(ka)t is. Valamennyi eljárást a foglalkoztató székhelye szerint területileg illetékes APEH-szervnél kell a pénztárnak kezdeményeznie. A kezdeményezéskor csatolni kell a megfelelő okiratok másolatát, valamint a gépi adathordozón benyújtott foglalkoztatói bevallást.

A foglalkoztató szankcionálása

Amennyiben az APEH megállapítja a mulasztást, illetve a tagdíjhiányt, akkor a tagdíj-, a mulasztásibírság-, valamint a késedelmipótlék-követelést az eljárást kezdeményező magánnyugdíjpénztár részére kell megfizetni. Előfordulhat, hogy az eljárás során érintett valamelyik pénztártag időközben átlépett egy másik magánnyugdíjpénztárba, vagy visszalépett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. Erről a tényről a pénztárnak a határozat kézhezvételét követő 3 munkanapon belül kell értesítenie az adóhatóságot, mely ennek alapján módosítja a határozatát. Az eljárás során befolyt összeget a magánnyugdíjpénztár és a Nyugdíj-biztosítási Alap között a követelés arányában kell megosztani.

Ha a foglalkoztató a pénztártagtól levont tagdíjat késedelmesen fizeti meg, az általános mértékű mulasztási bírságot és késedelmi pótlékot is ki kell fizetnie. Önellenőrzés esetén a foglalkoztatót a jelzett önellenőrzési pótlék terheli. A bírság, illetve a pótlékok összege a magánnyugdíjpénztárat illeti. Ezek összegét a foglalkoztatónak a magánnyugdíjpénztár e célra elkülönített számlájára kell befizetnie.

A pótlékokat a pénztár a tagdíjnak megfelelően, a bírságokat pedig a bevételei között számolja el. Ha a biztosított időközben visszalépett a társadalombiztosítási rendszerbe, a behajtási, végrehajtási eljárás során kirótt tagdíjhátralék, valamint a mulasztási bírság és a késedelmi pótlék összege a Nyugdíj-biztosítási Alapot illeti.

A fentieken kívül a foglalkoztatónak meg kell térítenie a pénztártagnak okozott kárt, ha az a levont, de meg nem fizetett tagdíj miatt keletkezett. Ha a foglalkoztató a tagdíjat sem a kötelezettség teljesítése, sem pedig a hatósági eljárás során nem fizette be, az a biztosítottól nem követelhető.

Pénztárak jellemzői – számokban A magánnyugdíjpénztárak száma 2002 végére, egy év alatt hárommal csökkent, és jelenleg is 18 ilyen intézmény működik. A fogyás részben a természetesnek mondható koncentráció, részben a megszűnés eredménye. A beolvadás folyamata valószínűleg még nem állt meg, hiszen a hat legnagyobb pénztár tömöríti a tagság több mint 87, illetve a vagyon közel 83 százalékát. Nem egyértelmű azonban a nyugdíjpénztári taglétszám közel 30 ezres fogyása. Az okok közé tartozik egyrészt, hogy a pályakezdők számára a korábbi kormányzati ciklus alatt nem volt kötelező a magán-nyugdíjpénztári tagság, másrészt akik korábban beléptek, azok élhettek a visszalépés lehetőségével. Azzal, hogy idén január 1-jétől ismét kötelező a pályakezdők pénztári tagsága, valamint a visszalépés erősen korlátozott, várhatóan nő a taglétszám. A múlt év végén 2,214 millió dolgozó volt tagja a magán-nyugdíjpénztári rendszernek. A választható tagsággal függhet össze, hogy szintén a múlt év folyamán jelentősen eltolódott a tagság korösszetétele: a fiatalok (15-25 évesek) részaránya csökkent, míg a 40-47 éveseké jelentősen nőtt. Változatlanul az ideálisnak tartott 20-39 évesek alkotják a pénztári tagság túlnyomó részét (77 százalék). A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) idei első negyedéves összegzése szerint a magánnyugdíjpénztárak megközelítően 450 milliárd forintnyi vagyont kezelnek. Az idei első negyedévben majd' 37 milliárd forintot utaltak át a munkáltatók, ami több mint 22 százalékkal haladja meg az előző év azonos időszakának befizetését. A nominális bérkiáramlást meghaladó gyarapodás oka elemzők szerint a tagdíjmérték 1 százalékpontos, azaz 7 százalékra történt emelése