Bár a korrupció elleni harc jegyében készülő joganyag igen nagy érdeklődést váltott ki a véleményezésre felkért munkaadói és szakmai érdek-képviseleti szövetségek köreiben, azonban kiderült, hogy a "lobbitörvényként" emlegetett tervezet nemcsak nevében, de tartalmában is ennél lényegesen több: vonatkozik minden, a jogalkotásban történő érdekérvényesítésre, így a gazdasági, a munkaadói s a szakmai érdekképviseletek tevékenységére is.
Változatlan tartalom
Több hónapos szünet után – mialatt mindenki a tervezet visszavonásában reménykedett – a törvényjavaslat ismét előkerült, immár hivatalosan is "a lobbizásról" szóló törvény néven. Az első változatot ért kemény bírálatok ellenére a javaslat lényege változatlan maradt: azonosan kezeli a több ezer vállalkozás érdekeit képviselő gazdasági és munkaadói, szakmai és területi érdek-képviseleteket az egy-egy cég, vagy akár egyetlen egyéni vállalkozó érdekében eljáró lobbistával. Változatlan maradt a törvénytervezet másik fontos jellemzője is: a korrupcióval szembeni fellépést egyoldalúan az érdekképviseleti tevékenység korlátozásával, állami ellenőrzésének fokozásával, adminisztratív túlszabályozásával akarja elérni.
A Munkaadó Lapja ez év áprilisi számában "A lobbizás tudománya" címmel már foglalkozott a témával. A szerző egyebek közt megállapítja: a magyar lobbizási kultúra fejletlenségének egyik oka, hogy nincs szabályozva e tevékenység; nem tudni, mely eszközök alkalmazása törvényes, és melyeké nem.
A törvénytervezetet október 2-ai ülésén a kormány megtárgyalta és parlamenti benyújtásra alkalmasnak találta. A tervezet szerint a lobbizás valamely társadalmi vagy gazdasági érdekcsoport nevében és érdekében folytatott tevékenység, amely az Országgyűlés, a kormány, a kormánytagok és a helyi önkormányzatok által alkotott jogszabályok, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek befolyásolására irányul. Célja a lobbizó szervezet érdekeinek érvényre juttatása. A törvényjavaslat megfogalmazásában a lobbiszervezet "lobbizást folytató társadalmi szervezet, érdek-képviseleti szerv, köztestület, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó". E meghatározás alapján semmi kétség sem lehet az iránt, hogy a törvény előírásai az országos és a szakmai szervezetek érdek-képviseleti munkájára is vonatkoznak.
Adminisztrációs terhek
A lobbizást a lobbiszervezet megbízásából a lobbista végzi – ingyen vagy díjazás ellenében (a díj lehetséges mértékére nincs utalás a törvényben), kikötés azonban, hogy csak azok a szervezetek lobbizhatnak, amelyek az Országgyűlésnél, a Miniszterelnöki Hivatalnál és a helyi önkormányzatoknál vezetett lobbilistára felkerülnek. Ehhez a lobbizni szándékozóknak igényelniük kell a felvételüket: megnevezve a szervezet által megbízott lobbistákat és a döntéseknek azt a körét is, amelyekkel kapcsolatban lobbizni kívánnak. Aki valamennyire is ismeri az országos érdekképviseletek munkáját, az tudja, hogy tevékenységük során – éppen a szakmai megalapozottság érdekében – számos szakértő segítségét veszik igénybe, és egy-egy témában is az adott kérdéshez leginkább értőt kérik fel az egyeztető tárgyalások lefolytatására. Szinte megvalósíthatatlan mindegyiküket felvetetni a lobbisták közé, már csak azért is, mert aligha lehet előre látni minden terítékre kerülő jogszabályt. A törvényjavaslatnak ez az előírása önmagában is óriási adminisztrációs terhet róna – értelmetlenül – az érdekképviseletekre.
Másfelől a törvényjavaslat határozottan megtiltja a lobbizást mindazoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyekben az államnak, illetve a helyi önkormányzatoknak többségi tulajdona van. E cégek speciális helyzetét figyelembe véve sem magyarázható azonban a diszkrimináció.
Régi-új jogok
A törvényjavaslat szerint a lobbizással érintett szervek (Országgyűlés, kormány, minisztériumok, önkormányzatok) várható döntéseikről munkatervet készítenek, azt nyilvánosságra hozzák. A lobbiszervezetek írásban közlik, hogy a munkatervben szereplő döntések közül melyekre irányul a lobbizásuk. E szervezetek számára a döntések tervezetét – legalább 8 napos határidővel – megküldik véleményezésre.
Felvetődik a kérdés: az adott döntéseket érintően mire van joga a lobbizónak? Írásban észrevételeket tehet, ez azonban nem új jog, eddig is megillette az érdekképviseleteket. A tapasztalatok szerint a törvényben szereplő nyolcnapos határidő viszont kevés az alapos mérlegeléshez.
Arra is jogosult továbbá a lobbiszervezet, hogy szakmai anyagokat, írásos tájékoztatókat küldjön a lobbizással érintett szerv részére, illetve meghívja annak képviselőjét szakmai tanácskozásra. Ezek sem új jogai az érdekképviseleteknek, sőt ez jogában áll bármely magyar állampolgárnak is.
A véleményezési eljárásban érdemi előrelépést jelentene viszont, ha a törvény a lobbizással érintett szerv számára visszajelzési kötelezettséget írna elő, ami jelenleg nem létezik. Az észrevételek és javaslatok sorsáról, az elutasítás indokairól azonban továbbra sem kötelesek értesíteni a döntéshozók a szervezeteket.
Praktikus akadályok
Újnak tekinthető jog, hogy a lobbizók igényelhetik személyes meghallgatásukat is: az Országgyűlés döntéseivel kapcsolatban az Országgyűlés kijelölt bizottsága előtt, a kormánydöntésekkel kapcsolatban az illetékes miniszter által kijelölt személy előtt, míg az önkormányzati döntésekkel kapcsolatban a képviselő-testület ülésén. Félő azonban, hogy ezt a jogot a gyakorlatban a legjobb szándék ellenére sem lehet érvényesíteni.
Ugyancsak joguk lenne a lobbiszervezeteknek személyes megbeszélést kezdeményezni a parlamenti és önkormányzati képviselőknél, a minisztériumok erre kijelölt vezetőinél, akik azonban nem kötelesek azt vállalni. Vagyis marad az eddigi gyakorlat, a változások új jogosítványt nem jelentenek az érdekképviseletek számára. Új azonban, hogy a megkeresett személynek a kapcsolatfelvételről és a megbeszélésen elhangzottakról emlékeztetőt kell készítenie. Jogosan vetődik fel azonban a kérdés: mi lesz ezeknek – az esetenként üzleti titkokat is tartalmazó – emlékeztetőknek a további sorsa? Erre a törvény semmilyen választ sem ad.
A jelenlegi gyakorlathoz képest a törvényjavaslat szűkíti a személyes kapcsolatfelvétel lehetőségét is. Ha a lobbiszervezet nem a kijelölt személlyel próbálja meg felvenni a kapcsolatot, arról a megkeresett személynek tájékoztatnia kell a szerv vezetőjét, és el kell utasítania a megkeresést. Eléggé valószínűtlen, hogy a "kijelölt" és a szakmailag leghozzáértőbb illető minden esetben ugyanazon személy lehet. Ennek pedig a döntések szakmai megalapozottsága látja kárát.
Joga van viszont a lobbistának belépni az érintett hivatalba, s az adott döntés parlamenti vitájakor az Országgyűlés épületébe is. (Ilyen "belépőt" az országos érdekképviseletek eddig is kaptak.)
Sokasodó kötelezettségek
Az újnak aligha tekinthető jogosítványok mellé a törvényjavaslat olyan szabályokat ír elő a lobbizásra és olyan kötelezettségeket ró a lobbiszervezetekre – így az érdekképviseletekre is –, amelyek vagy betarthatatlanok, vagy egyszerűen tönkreteszik az érdekérvényesítő tevékenységet.
Aligha elviselhető adminisztrációs terhet jelent például – mind a lobbizásban érintett kormányzati szervek, mind az érdekképviseletek számára – a lobbilista adataiban bekövetkező változások kötelező nyilvántartása. A bejelentés elmulasztása (ad abszurdum az egyik bejelentett lobbista lakcímének megváltozásáról) a lobbilistáról történő – egytől öt évig terjedő – törlést vonhatja maga után.
A törvényjavaslat talán legfontosabb előírása – a lobbizás tisztává, átláthatóvá tételére hivatkozva – az, hogy a lobbilistára felkerült szervezetnek félévente írásbeli jelentést kell készítenie tevékenységéről. A tájékoztatási kötelezettség határidőn belüli elmulasztását ugyancsak a lobbilistáról való törléssel bünteti a jogalkotó. A lobbiszervezetek által készített tájékoztatókat félévente nyilvánosságra kell hozni. De a türelmetlenebb érdeklődőknek nem kell addig sem várniuk: a lobbilista adataiba, illetve a tájékoztatókba bárki, bármikor betekinthet, azokról másolatot készíthet.
Az ilyen feltételek mellett végzett érdekérvényesítő tevékenység aligha tekinthető lobbizásnak. Aki továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ország-világ előtt ne teregesse ki üzleti titkait, csak a törvény megkerülésével teheti.
A törvényjavaslat záró rendelkezései között – feltehetően a társadalmi és az érdek-képviseleti szervek megnyugtatására – szerepel, hogy e szervezetek külön jogszabályban foglalt jogosítványait ez a törvény nem érinti. A baj csak az, hogy ilyen jogszabály nincs, Magyarországon ugyanis mindeddig nem készült érdek-képviseleti törvény.
Civil esélyek
A törvénytervezet bevezetője szerint e törvény célja, hogy "a különböző érdekcsoportok a jogalkotási folyamatban érdekeiket szabályozottan és átláthatóan képviselhessék, ezzel elősegítve a minél megalapozottabb döntések meghozatalát, egyúttal a jogalkotó szervek működésének a civil társadalom általi hatékonyabb befolyásolását". E törekvések helyességét aligha lehet megkérdőjelezni. Az elkészült törvényjavaslat azonban nem segíti elő megvalósításukat, sőt, elfogadásával romlanának a civil társadalom esélyei arra, hogy érdemi ráhatást gyakoroljon a jogalkotásra. Szerencsére nincs semmilyen kényszer a törvény elfogadására. Még az oly gyakran emlegetett "jogharmonizációs kényszer" sem áll fenn, az EU országaiban ugyanis nem létezik efféle törvény.
A törvényjavaslat elkészítésének egyik indoka az, hogy a lobbizás létező és terjedő tevékenység, ezért szükség van a szabályozására. Nem hisszük, hogy a lobbizás eddig is törvénytelen eszközeit – a korrupciót, a politikai befolyással való visszaélést stb. – alkalmazók megriadnának ettől az új jogszabálytól. Arra azonban jó lenne, hogy a hagyományos érdekképviseletek, a "tiszta kezű" érdekképviselők munkáját ellehetetlenítse.
