Helyi iparűzési adó

Iparűzés

Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén állandó vagy ideiglenes jelleggel végzett vállalkozási tevékenység, azaz az iparűzési tevékenység. Adóköteles iparűzési tevékenység a vállalkozó e minőségében végzett nyereség-, illetőleg jövedelemszerzésre irányuló tevékenysége.

Vállalkozó

Az adó alanya a vállalkozó. Vállalkozónak minősül

– a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző, vállalkozói igazolvánnyal rendelkező,

– az egyéni vállalkozásról szóló törvény hatálybalépését megelőző jogszabályok alapján kisiparosnak, magánkereskedőnek minősülő,

– a jogi személy részlegét szerződéses rendszerben üzemeltető,

– a mezőgazdasági termelést és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást végző, valamint

– az egyes tevékenységek gyakorlásáról szóló jogszabályok alapján meghatározott feltételek szerint végezhető, de vállalkozói igazolványhoz nem kötött (pl. ügyvédi, közjegyzői, önálló bírósági végrehajtói, magánorvosi, szakértői, tervezői) tevékenységet folytató magánszemély. Értelemszerűen vállalkozó a jogi személy is – még akkor is, ha felszámolás vagy végelszámolás alatt áll –, valamint az egyéb szervezet, ideértve a felszámolás vagy végelszámolás alatt levő szervezetet is.

Az állandó iparűzési tevékenység adókötelezettsége

A vállalkozó állandó jellegű iparűzési tevékenységet akkor végez az önkormányzat illetékességi területén, ha ott székhellyel, telephellyel rendelkezik, függetlenül attól, hogy tevékenységét részben vagy egészben a székhelyén (telephelyén) kívül folytatja. Az adókötelezettség az iparűzési tevékenység megkezdésének napjával keletkezik és a tevékenység megszüntetésének napjával ér véget.

Telephelynek számít – függetlenül a használat jogcímétől – az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat.

Az adó alapja, mértéke

Állandó jelleggel végzett iparűzési tevékenységnél az adó alapja az értékesített termék, illetőleg az elvégzett szolgáltatás nettó árbevétele, csökkentve az eladott áruk beszerzési értékével és a közvetített szolgáltatások értékével, valamint az anyagköltséggel. Az adó mértéke legfeljebb évi 2 százalék.

Nettó árbevétel

A nettó árbevétel a számviteli törvényben meghatározott értékesítés nettó árbevétele, növelve a befektetett pénzügyi eszközök után kapott (járó) kamatok, valamint az egyéb címen kapott (járó) kamatok és kamatjellegű bevételek üzleti évben kimutatott összegével, csökkentve a jövedéki adó, fogyasztási adó fizetésére kötelezett vállalkozó esetében az adóhatósággal elszámolt – az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve az egyéb ráfordítások között kimutatott – jövedéki adó, fogyasztási adó összegével. (Egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozónál a pénzügyileg rendezett nettó árbevétel és a nem pénzben kiegyenlített értékesítés nettó árbevételének együttes összege számít nettó árbevételnek.) A hitelintézetek, biztosítók, befektetési vállalkozások, kockázatitőke-társaságok és a kockázatitőke-alapok, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe a nettó árbevételt ettől eltérően állapítják meg.

A költségvetési szerveknél a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos pénzforgalmi bevétel, az egyházi jogi személynél, valamint az egyház által alapított intézménynél, a lakásszövetkezetnél, a társasháznál, az alapítványnál, a társadalmi szervezetnél, az ügyvédi irodánál, az intézménynél stb. – a könyvvezetési kötelezettségtől függően – a vállalkozási tevékenységből származó nettó árbevétel, vagy a pénzforgalmi bevétel a nettó árbevétel.

Nem minősül vállalkozási tevékenységből származó árbevételnek a társasház és a lakásszövetkezet belső szolgáltatásból származó árbevétele.

A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény hatálya alá tartozó vállalkozók esetében a nettó árbevétel a tevékenységükkel (termékeladás, szolgáltatás) összefüggésben kapott általános forgalmi adó nélküli készpénz, jóváírás, természetben kapott juttatás, vagy bármilyen vagyoni érték, növelve az árkiegészítéssel és csökkentve a fogyasztási adóval.

Beszerzési érték

A kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak – a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt – bekerülési (beszerzési) értéke számít az eladott áruk beszerzési értékének, míg az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás minősül annak, csökkentve a kifizetett árukészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett árukészlet leltár szerinti nyitó értékével. Fontos, hogy csökkenti az eladott áruk beszerzési értékét az az érték, amellyel az adóalany anyagköltségként, közvetített szolgáltatások értékeként a nettó árbevételét csökkentette.

Anyagköltség

Anyagköltségnek minősül a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak – a számvitelről szóló törvény szerint – anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke, míg az egyszeres könyvvitelt, valamint – a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó – pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti nyitó értékével.

Csökkenti az anyagköltséget:

– a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési (beszerzési) értéke,

– az az érték, amellyel az adóalany az eladott áruk beszerzési értékeként, vagy a közvetített szolgáltatások értékeként csökkentette a nettó árbevételét.

Közvetített szolgáltatások értéke

A közvetített szolgáltatások értéke az adóalany által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke.

Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és egyben szolgáltatója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből egyértelműen megállapítható a közvetítés lehetősége, a számlából pedig a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron. Idesorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Polgári Törvénykönyv szerinti – írásban kötött – vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll.

Saját vállalkozásban végzett beruházás

Saját vállalkozásban végzett beruházás a számviteli törvény szerinti tárgyi eszköznek minősülő eszközök saját vállalkozásban végzett megvalósítása, létesítése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, élettartamának növelése, eredeti állagának helyreállítását szolgáló felújítása – ide nem értve a tárgyi eszköz folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkákat, továbbá az erdőnevelési, erdőfenntartási, erdőfelújítási munkákat – akkor is, ha az adóalany kizárólag a beruházás megvalósításához szükséges anyagot biztosítja.

Az adóalap megosztása

Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját – a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően – a vállalkozónak meg kell osztania az egyes székhelyek és telephelyek között. Három egymást követő adóév folyamán csak egyféle megosztási módot lehet alkalmazni. A megosztás módszerét, az adóelőleg és adó számításának menetét a vállalkozónak – az adóhatóságok (állami, önkormányzati) által ellenőrizhető módon – írásban rögzítenie kell.

Az adóelőleg számításánál ugyanazt a módszert kell alkalmazni, mint az adó számításánál. Az adóalap megosztásánál háromféle megosztási módszer közül lehet választani: személyi jellegű ráfordításokkal arányos megosztást, az eszközérték-arányos megosztást, valamint az előző kettő kombinációját mint komplex megosztási módszert. Az utóbbit kötelesek alkalmazni azok az adózók, akik az adóévet megelőző évben 100 millió forint feletti adóalapot értek el.

Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás

E módszer választásakor a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában kell megosztani az adóalapot. Személyi jellegű ráfordítás a számviteli törvény szerinti személyi jellegű ráfordítás, ami költségként számolható el. A magánszemély vállalkozó esetében az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén 500 000 Ft-ot kell figyelembe venni.

A településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyeknél a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol e személyek tényleges irányítása történik.

Telephelyenként, székhelyenként az összes személyi jellegű ráfordításból a telephelyre eső adóalaprész után kell az adott önkormányzathoz megfizetni az adót.

Az egy településre eső adóalaprészt úgy kapjuk meg, hogy az adóalapot megszorozzuk a személyi jellegű ráfordítás és az összes személyi ráfordítás hányadosával.

Eszközérték-arányos megosztás

Az eszközérték-arányos megosztásnál a településekhez tartozó, az adóév folyamán a vállalkozási tevékenységhez használt tárgyi eszközök eszközértékének együttes összege arányában kell az adóalapot megosztani. Tárgyi eszköz mindaz a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköz, amely a számvitelről szóló törvény szerint tárgyi eszköz lehet.

Eszközérték címén egyrészt az adóévben költségként elszámolható értékcsökkenési leírás, bérleti díj, lízingdíj összege vehető figyelembe. Ezen túlmenően egyébként a vállalkozó tulajdonában lévő és a vállalkozás tevékenységéhez használt tárgyi eszközök után, amelyek a költségek között nem szerepelhetnek a tárgyévet megelőző (de 5 évnél nem korábbi) utolsó évben elszámolt értékcsökkenési leírás összege, saját tulajdonú termőföld esetében aranykoronánként 500 forint, saját tulajdonú telek esetében a beszerzési érték 2 százaléka minősül eszközértéknek.

A településen kívül változó munkahelyen hasznosított tárgyi eszközök esetében az eszközértéket annál a településnél kell figyelembe venni, ahol ezek működtetésének tényleges irányítása történik, illetőleg – járműveknél – ahol azt jellemzően tárolják. A számítás technikája megegyezik a személyi jellegű ráfordításoknál ismertetett módszerrel.

Komplex megosztás

Az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az adóalapja meghaladta a 100 millió forintot, köteles a következő adóalap-megosztási módszert alkalmazni. Első lépésként azt kell meghatároznia, hogy a teljes adóalapból az egyes módszereket milyen adóalaprészre kell alkalmazni. Az adóalapot két részre kell osztani.

I. adóalaprész: a személyi jellegű ráfordítás arányos módszerével megosztandó adóalaprészt úgy számítjuk ki, hogy a személyi jellegű ráfordítást elosztjuk az összes személyi jellegű ráfordítás és az összes eszközérték összegével, majd a kapott eredményt megszorozzuk a vállalkozói adóalappal.

II. adóalaprész: a fennmaradó adóalaprészre az eszközérték-arányos megosztás módszerét kell alkalmazni.

Az ideiglenes iparűzési tevékenység adókötelezettsége

Ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha az önkormányzat illetékességi területén az ott székhellyel, telephellyel nem rendelkező vállalkozó piaci és vásározó kiskereskedelmet folytat, akár 1 napon is. Az építőipari, valamint a nyomvonalas létesítményen végzett kivitelezési és fenntartási munkáknál, továbbá az ezekkel kapcsolatban végzett szerelési, szervezési, lebonyolító, szaktanácsadó, felügyeleti tevékenységnél akkor ideiglenes jellegű az iparűzési tevékenység, ha a folyamatosan vagy megszakításokkal folytatott tevékenység időtartama az adóéven belül legalább 1 hónap, de nem haladja meg a 6 hónapot. Ha a tevékenység időtartama a 6 hónapot meghaladja, akkor a tevékenység helye telephelynek minősül. Ugyanez a szabály a természeti erőforrás feltárásakor, kutatásakor.

Az adó alapja a tevékenység elvégzésének naptári napja. Minden megkezdett nap 1 napnak számít. Az adó mértékének felső határa naptári naponként 5000 forint, melyet legkésőbb a tevékenység befejezése napján meg kell fizetni. Az ideiglenes jellegű tevékenység után az adóévben megfizetett adó a székhely, illetőleg a telephely szerinti önkormányzathoz az adóévre fizetendő adóból – legfeljebb azonban annak összegéig terjedően – levonható. Az ideiglenes tevékenység után megfizetett adó a székhely, illetve telephely(ek) szerinti önkormányzatokhoz fizetendő adóból a vállalkozás szintjén képződő teljes törvényi adóalap és az egyes [székhely, illetve telephely(ek) szerinti] önkormányzatokhoz kimutatott törvényi adóalapok arányában vonható le.

Egyéni vállalkozó adózása

Az egyéni vállalkozónak minősülő magánszemély (ideértve az átalányadózó vállalkozót és a kistermelőt is), valamint a mezőgazdasági tevékenységet végző magánszemély különleges adózási módot választhat, feltéve hogy az éves nettó árbevétele az adóévet megelőző adóévben (kezdő vállalkozó esetén várható bevétel) a 4 millió forintot nem haladja meg. Az átalányadózó egyéni vállalkozónál és mezőgazdasági kistermelőnél az adó alapja a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti átalányadó alapjának 20 százalékkal növelt összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti – e tevékenységből származó – bevételének 80 százaléka. Minden más vállalkozó esetében az adó alapja a nettó árbevétel 80 százaléka. Ha az átalányadózásra való jogosultság a 4 millió forintos bevételi határ átlépése miatt szűnik meg, vagy a magánszemély vállalkozó az adóévben 4 millió forintot meghaladó nettó árbevételt ért el, akkor az adó alapjának meghatározásakor az adóév egészére az általános szabályokat kell alkalmazni. Az adó alapjának "különleges" megállapítása adóévre választható, az erről szóló bejelentést az adóévet megelőző adóévről szóló bevallással egyidejűleg, a tevékenységét év közben kezdő vállalkozó, illetve ha az önkormányzat az adót év közben vezeti be, akkor az adókötelezettség keletkezését, illetve az önkormányzat adót bevezető rendeletének hatálybalépését követő 15 napon belül kell megtenni az adóhatósághoz.

Adóelőleg, feltöltés, visszaigénylés

Az iparűzési adó fizetésére kötelezettnek félévenként, két egyenlő részletben adóelőleget kell fizetnie. Az adóelőleg összege – ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónapnál nem rövidebb – az adóévet megelőző adóév adójának megfelelő összeg. Ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb – ez jellemzően az előző évben kezdőknél fordulhat elő –, akkor a megelőző adóév adójának a működés naptári napjait alapul véve, egész adóévre számítva kell az adóévi adóelőleg összegét megállapítani.

A vállalkozásalapítás terheinek csökkentése érdekében a tevékenységüket jogelőd nélkül kezdő vállalkozások, előtársaságok számára nem kötelező az adóelőleg fizetése az adókötelezettség keletkezésének adóévében. Ez a kedvezmény nem illeti meg azokat a már működő vállalkozásokat, akik az önkormányzat illetékességi területén telephelyet nyitnak, és így ott kezdő vállalkozásnak minősülnek.

Az iparűzésiadó-előleget az egyszeres könyvvezetésre kötelezett vállalkozók kivételével a várható, éves fizetendő adó összegére az adóév december 20-áig ki kell egészíteni. A feltöltési kötelezettséget tehát a várható adó 100 százalékáig kell teljesíteni, az adóhatóság azonban csak a 90 százalék alatti teljesítést szankcionálja. Az adóelőleg és az adóévre megállapított tényleges adó különbözetét az adóévet követő év május 31-éig kell megfizetni, illetőleg ettől az időponttól igényelhető vissza. Az ideiglenes jelleggel végzett tevékenység utáni iparűzési adót legkésőbb a tevékenység befejezése napján kell megfizetni.