Hallgatag hatóságok

A hatóságok kötelesek a kérelmükkel hozzájuk forduló állampolgárok ügyeinek gyors, hatékony, jogszerű, s mindenekelőtt határidőben történő elintézésére, tehát "hallgatásuk" egyáltalán nem aposztrofálható jogszerűnek. Ugyanakkor az állampolgárok – s egyéb kérelmezők – is akkor számíthatnak a hatóságok szakszerű, gyors stb. eljárására, ha jómaguk is megtesznek mindent jogaik gyakorlása érdekében azzal, hogy a jogszabályok által megkövetelt mellékletekkel felszerelt, s pontosan, egzakt módon megfogalmazott, s a kifejezett kérelmüket tartalmazó beadványukat az annak elbírálására jogosult szervhez nyújtják be.

Ügyintézési határidők

Államigazgatási ügyön olyan ügyet kell érteni, amelyben az államigazgatási (közigazgatási) szerv az ügyfelet érintő jogot vagy kötelességet állapít meg, adatot igazol, nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenőrzést végez.

Az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvény (Áe.) – főszabályként – 30 napos ügyintézési határidőt ad az illetékességgel és hatáskörrel bíró államigazgatási szervnek a hozzá benyújtott kérelem elbírálására. Ez azt jelenti, hogy az államigazgatási szervnek a kérelem előterjesztésétől számított harminc napon belül meg kell hoznia az érdemi határozatot.

Az ügyintézés kezdő napjának azt a napot kell tekinteni, amikor a kérelem a hivatalba érkezik, ott azt iktatják, s az adott ügyintézőre kiszignálják. A kérelem írásban vagy szóban is előterjeszthető. Az írásba foglalt beadványt akár postán, akár személyesen be lehet nyújtani. Ha személyesen kívánják beadni a kérelmet, célszerű azt egy másodpéldányon a dátum megjelölésével átvetetni, a postára adott kérelmet pedig igazolható módon (tértivevénnyel, de legalábbis ajánlott küldeményként) feladni. A szóban előterjesztett kérelmet az ügyintéző köteles jegyzőkönyvbe venni. Nagyobb településeken nem a hivatalba érkezés napján iktatják a küldeményeket, s az nem is jut el ezen a napon az ügyintézőhöz. Ettől függetlenül az Áe. által előírt ügyintézési határidő kógens szabály, azt be kell tartani. Ezért is praktikus, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy mikor adta postára a küldeményét.

Az ügyintézési határidő meghosszabbítása

Az ügyintézők leterheltségére, az ügy bonyolultságára, s egyéb, méltányolható okokra tekintettel az eljáró szerv vezetője egy ízben 30 nappal meghosszabbíthatja az ügyintézési határidőt. Erről értesíteni kell a kérelmezőt.

Speciális határidők

A 30 napos ügyintézési határidő – mint említettem – általános jellegű, de ennél rövidebb és hosszabb határidőt is előírhat jogszabály. A teljesség igénye nélkül megemlítjük, hogy rövidebb ügyintézési határidőt épp maga az eljárási törvény ír elő, például amikor 8 napot ad a hatósági bizonyítványok kiadására. Ugyancsak rövidebb, 15 napos ügyintézési határidőt ír elő például a honvédelmi törvény a sorkatonai szolgálat alóli mentesítési kérelmek elintézésére.

Az általánosnál hosszabb az ügyintézési határidő például az építési engedély iránti kérelmek elbírálásánál. Erre az építési törvény 60 napot ad, amit – indokolt esetben – 30 nappal meg lehet hosszabbítani. (A kötelezést tartalmazó építési hatósági határozatokat azonban az általános, harmincnapos ügyintézési határidőn belül kell meghozni.) A példák között megemlítjük, hogy az eltűnt személyek felkutatására irányuló hatósági eljárásban az érdemi határozatot a kérelem előterjesztésétől, illetőleg az eljárás hivatalból történő megindításától számított 90 napon belül kell meghozni.

A testületek ügyintézési határideje

Az önkormányzatok s azok bizottságai nem egyszemélyi, hanem testületi döntést hoznak, amit csak a szabályszerűen összehívott s szavazatképes ülésen tehetnek meg. A testületi szervek hatáskörébe tartozó egyedi államigazgatási ügyben – ha az általános, 30 napos határidőn belül nem lehet dönteni – a soron következő testületi ülésen kell határozni.

Áttétel

Sokszor a szakemberek sem látják át azonnal, hogy az adott ügy elbírálására melyik hatóság jogosult, illetve köteles, így az ügyfélnek sem mindig róható fel, hogy kérelmét nem a megfelelő helyen terjesztette elő. Ilyenkor viszont a hatóság köteles haladéktalanul azt áttenni az eljárni jogosult – és köteles – szervhez. A haladéktalanság azt jelenti, hogy az áttétel és az ügyfél értesítése soron kívüli tennivaló.

Az érintett ügyfél tájékoztatása azért fontos, mert egyrészt értesül arról, hogy mi lett a beadványa sorsa, másrészt azt is megtudja, honnan várhatja a döntést, illetve – ennek elmaradása esetén – hová fordulhat annak kikényszerítése érdekében. A haladéktalan "eljárási határidő" azonban senkiben ne keltse azt a képzetet, hogy ez a kérelem beérkezésekor azonnal bekövetkezik. Ez sincs kizárva, de általában csak akkor kerül sor az intézkedésre, ha az adott ügyirat mint soron következő az ügyintéző kezébe kerül. Nem kizárt sajnos, hogy ez a harmincnapos ügyintézési határidő lejárta után vagy azt közvetlenül megelőzően következik be.

Hiánypótlás

Nem ritka, hogy a kérelmező nem "szereli fel" teljeskörűen a kérelmét mindazokkal a mellékletekkel, amelyek becsatolását az adott speciális jogszabály előírja. Ilyen esetben – a jogszabály szerinti határidő kitűzésével a hatóság felszólítja a kérelmezőt a hiányok pótlására. Amenynyiben az Áe. alapján szólítja fel a hatóság a kérelmezőt a hiánypótlásra, ez nem hosszabbítja meg automatikusan az ügyintézési határidőt, de vannak olyan speciális jogszabályok – ilyen például az építési törvény –, amelyeknél a hiánypótlásra adott határidővel meghosszabbodik az ügyintézési határidő.

Szakhatósági nyilatkozat, előzetes hozzájárulás

Az általános ügyintézési határidőhöz képest más természetűek a szakhatóságokra vonatkozó ügyintézési határidők. Vannak olyan, speciális szakismeretet igénylő ügyek, amelyek végleges eldöntése előtt az államigazgatási szervnek – vagy kivételesen az ügyfélnek – valamely szakhatóságot kell megkeresnie előzetes szakhatósági hozzájárulás végett. Az Áe. szerint – ha jogszabály másként nem rendelkezik – az előzetes szakhatósági hozzájárulás határideje 15 nap. Amennyiben ez nem elegendő, úgy a szakhatóság – a fenti határidő lejárta előtt – további 8 napot kérhet. Léteznek olyan speciális szakhatósági ügyek – ilyenek például a környezetvédelmi szakhatósági ügyek –, amelyek elbírálására a jogszabály (jelen esetben a környezetvédelmi törvény) 30 napot ad a környezetvédelmi hatóságnak, s ha ez nem elegendő, további 15 nap hosszabbításra van lehetőség.

A szakhatóság "hallgatása"

Amennyiben a szakhatóság számára nyitva álló határidők anélkül telnek el, hogy a megkeresett szakhatóság nyilatkozott volna, a szakhatóság hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. (Annak ellenére, hogy ez kógens rendelkezés, ettől eltérő gyakorlat is tapasztalható.) Például a játéktermek működtetéséhez – szakhatósági hozzájárulás formájában – be kell szerezni az adott település jegyzőjének nyilatkozatát is. Amennyiben a 15 nap úgy telik el, hogy a jegyző hallgat, s további 8 napot sem kér a hozzájárulás megadására vagy megtagadására, a szakhatósági hozzájárulását megadottnak kell tekinteni. Más kérdés, hogy a Szerencsejáték Felügyelet, ahová a játékterem működtetése iránti kérelem egyik mellékleteként be kell csatolni a jegyzői hozzájárulást, nem fogadja el az igazolt "jegyzői hallgatást" hozzájáruló nyilatkozatként.

Lakás- és helyiségbérleti ügyek

A lakás- és helyiséggazdálkodási ügyekben (kivéve az 1994. január 1. előtt keletkezett ügyeket) az Áe. nem alkalmazható, s a lakástörvény sem ír elő semmiféle kötelező határidőt a tulajdonosi jogokat gyakorló önkormányzatnak. Tartalmaz azonban néhány olyan rendelkezést, amely az "ügyfél" érdekeit szolgálja. Ezek a rendelkezések hasonlóak a szakhatósági hozzájárulás iránti megkereséseknél írtakhoz. A lakástörvény például előírja, hogy az önkormányzati bérlakás ellenében megkötött tartási szerződés érvényességéhez előzetes, írásos bérbeadói hozzájárulás szükséges. Amennyiben a bérbeadó 30 nap – vagy az egy ízben további 30 nappal írásban meghosszabbított időtartam – alatt nem bírálja el az ilyen hozzájárulás iránti kérelmet, úgy a hallgatást hozzájárulásnak kell tekinteni.

Az ügyek elhúzódása

Sajnos a gyakorlatban rendkívülinek számít, ha valamilyen ügyet azonnal, vagy az előírt törvényes ügyintézési határidőn belül elintéz a hatóság. Ennek oka egyrészt az ügyek mérhetetlen száma, s az ezzel járó ügyintézői leterheltség, másrészt a rettenetesen felduzzadt jogszabályi "háttér", s a jogszabályok alkalmazásával (értelmezésével) járó nehézségek. Ehhez sajnos még hozzávehetjük azt is, hogy egy-egy ügyintéző esetenként nincs éppen a helyzet magaslatán, s vagy nem tudja, vagy nem képes kezelni az egyébként valóban sokszor nem egyszerű ügyeket.

A teljes igazsághoz az is hozzátartozik, hogy sokszor maga az ügyfél is hozzájárul az ügyintézés elhúzódásához, mert a kérelme éppen a leglényegesebbet nem tartalmazza, nevezetesen azt, hogy mi a kifejezett kérelme, mit szeretne. Amikor a beadványból hiányzik a konkrét kérelem, a hatóság úgy jár el helyesen, ha azt nem maga találja ki, hanem nyilatkoztatja a kérelmezőt.

Elfogultság

Olyan esettel is lehet találkozni, amikor a hatóság azért tologatja az aktát, mert kínos számára a meghozandó döntés. Ilyen tipikus eset, ha az adott településen például valamelyik képviselő érdekeltségi körébe tartozó diszkót kívánnak megszüntetni. Ilyenkor a kérelmező – s maga a hatóság is – a felettes szervhez fordulhat annak érdekében, hogy zárják ki az első fokú hatóságot az eljárásból, s jelöljenek ki arra egy másik szervet, amely elfogulatlanul – s mindenekelőtt törvényes határidőben – tud döntést hozni.

Eszközök a mulasztó hatósággal szemben

Sokszor a korrektül – esetenként ügyvéd közreműködésével – megfogalmazott, egyértelmű, s valamennyi melléklettel felszerelt kérelmet sem bírálják el az előírt határidőn belül. Ez nagyon sérelmes lehet például egy családi ház építésekor is, hiszen napról napra emelkednek az építőanyagárak, változik az időjárás, számtalan érdeke fűződhet az építtetőnek a jogerős építési engedély mielőbbi kiadásához. Ha belegondolunk egy rendkívül költséges, szerteágazó, bonyolult szakmai követelményeket igénylő telepengedélyezési eljárás elhúzódásának következményeibe, még inkább érthető az ügyfél sérelme. A telepengedély kézhezvétele előtt ugyanis a kérelmező nem tudja megkezdeni azt a tevékenységet, amiből magát, családját eltartaná, fizetné az általa alkalmazott dolgozókat. Súlyos százezrek forognak kockán egy-egy ilyen eljárás indokolatlan elhúzódásakor.

Mit tehet az az állampolgár, aki hosszú hónapok óta hiába reménykedik abban, hogy elbírálást nyer az ügye, s a végén már arról a hiú ábrándról is letesz, hogy pozitív döntésben részesül, ehelyett már csak akármilyen tartalmú döntést szeretne "kikönyörögni" a hatóságtól, mondván, hogy egy rossz döntés is jobb, mint a semmi, mert az ellen legalább lehet jogorvoslattal élni, s ezzel "halad az ügy", s remény nyílik arra, hogy előbb-utóbb rendeződik a problémája?

1997. június 1-jétől valamiféle jogi megoldás is áll a kérelmező állampolgár rendelkezésére a "hallgatásba feledkező" hatósággal szemben, de igazán hatékony, minden igényt kielégítő módszer még mindig nincs az ügyfél kezében.

Felettes szervhez fordulás

Amennyiben a kérelmező a törvényes ügyintézési határidőn belül nem kap választ, s arról sem értesítik, hogy az ügyintézési határidőt 30 nappal meghosszabbították, az adott szerv felettes szervéhez fordulhat annak kikényszerítése érdekében, hogy kérelme mielőbb elbírálást nyerjen. Az ügyfél ilyen tartamú levele alapján a felettes szerv utasítja az első fokú hatóságot, hogy 8 napon belül hozzon érdemi határozatot az ügyben, s egyúttal kilátásba helyezi, hogy a határidő eredménytelen elteltekor az ügyet magához vonja, s azt vagy ő maga, vagy egy másik, általa kijelölt első fokú hatóság fogja elbírálni.

Ezt célszerű úgy megoldani, hogy a 8 napon belüli határozathozatalra utasító – a fenti jogkövetkezményekre történt figyelmeztetést is tartalmazó – levelét a felettes szerv megküldi a kérelmezőnek is. Amennyiben a másodfokú hatóság maga dönt az ügyben, értelemszerűen első fokú határozatot hoz, tehát szó sincs arról, hogy például ez a kivételes eljárás megfosztaná a feleket az egyébként őket megillető jogorvoslati lehetőségtől. Ilyen esetben mind a másodfokú hatóság, mind a kijelölt másik első fokú hatóság az iratok hozzá érkezésétől számított 30 napon belül köteles döntést hozni.

Az első fokú hatóságok jó részét az is zavarná, ha a felettes hatósága magához vonná a döntést, illetve, ha másik első fokú hatóságot jelölne ki az eljárás lefolytatására, s ezzel "rossz hírbe keveredne". Ezeknek a hatóságoknak az ilyen intézkedés kilátásba helyezése is elegendő szankció. A morális okokon túl feltehetően az is arra motiválja az első fokú hatóságot, hogy saját hatáskörben bírálja el a megadott határidőn belül a kérelmet, mert ilyen esetben az eredetileg illetékes, és hatáskörrel rendelkező hatóságot terheli a helyette eljáró hatóság eljárási költsége. Az igaz, hogy csak a ténylegesen felmerült költségeket lehet áthárítani a mulasztó hatóságra, de egy "leleményes" kijelölt szerv biztosan felszámol(na) minden olyan költséget, amit csak lehet, s – eléggé el nem ítélhető módon – próbálna ily módon könnyíteni működési gondjain. Ha az így felmerült pluszköltségek az ötvenezer forintot meghaladnák, a költségek megfizetéséről külön határozatot kell hoznia a kijelölt hatóságnak.

A fentiekben írtak arra az esetre alkalmazhatóak, ha a kérelmező egy "hagyományos", s alakszerű határozattal elbírálható kérelemmel fordult az adott szervhez. Főként a polgármesteri hivataloknál azonban több olyan ügyfajta van, ami nem alakszerű határozattal, hanem például adatigazolással, nyilvántartás-vezetéssel, vagy hatósági ellenőrzéssel kapcsolatos. Az ilyen feladatok elmulasztása esetén az illetékes hatóság 15 napon belül köteles eleget tenni kötelezettségének a felettes szerv utasítása alapján. Ennek elmulasztása miatt harmincezer forintig terjedő bírságot szabhat ki a felettes szerv. Ez a bevétel a bírságot kiszabó felettes szerv költségvetését gyarapítja. Ezen túl a felettes szerv fegyelmi eljárást is kezdeményezhet a mulasztóval szemben.

Láthatjuk, hogy a felettes szervnek meglehetősen korlátozott lehetőségei vannak. Érthető ugyanakkor, hogy egy lakcím-bejelentési vagy piac-, vásárnyilvántartásba-vételi eljárásra nem lenne szerencsés egy másik hatóságot kijelölni, bár az is igaz, hogy lassan afelé haladunk, hogy bizonyos ügytípusokat bármelyik hivatalban elintézhet az ügyfél. Azokat az ügyeket tudják az ügyfelek ily módon rugalmasabban intézni, amelyek például országos nyilvántartás háttérrel bírnak (például személyi igazolvány, útlevél).

A testület hallgatása

Azokban az esetekben, ha a helyi önkormányzat képviselő-testülete, a főpolgármester, a polgármester vagy a közgyűlés elnöke, a bizottság, a részönkormányzat testülete a hatáskörébe tartozó önkormányzati hatósági ügyben elmulasztja a határozathozatali kötelezettségét, az ügyfél kérelmére a megyei közigazgatási hivatal vezetője felhívja a képviselő-testületet, hogy a legközelebbi ülésén, de legkésőbb harminc napon belül határozzon a kérdésben.

Bírósági eljárás

Amennyiben a mulasztó hatóságnak nincs felettes szerve, vagy ha a másodfokú hatóság sem tesz eleget intézkedési vagy eljárási kötelezettségének, az ügyfél a megyei (fővárosi) bírósághoz fordulhat, amely – nem peres eljárásban – kötelezi a közigazgatási szervet az eljárás lefolytatására. Gyakorlat hiányában nem tudni, menyire hatékony egy ilyen bírósági kötelezés az olyan hatósággal szemben, amelyik önmagától nem érezte szükségét annak, hogy az adott ügyben döntést hozzon.

Kártérítési per

A fentieken túl – elvileg – kártérítési igénnyel élhet az ügyfél a mulasztó hatósággal szemben, ha az államigazgatási jogkörben okozott kártérítés polgári jogi feltételei fennállnak.

Ügyészségek

A hatóság mulasztása miatt az ügyfél a hatóság fekvése szerint illetékes ügyészségnél törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezhet. Az ügyészség a közigazgatási szerv vezetőjénél felszólalással élhet a mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése végett, melynek hatására a hatóság köteles az eljárást haladéktalanul érdemben befejezni. Esetenként az ügyész közreműködésének igénybevétele is eredményre vezethet, s gyakorlatilag egy ügyészi felszólalással rá lehet bírni a hatóságot arra, hogy "tegye a dolgát", s döntsön végre.