Az Igazságügyi Minisztérium befejezte a lobbitörvény tervezetének kidolgozását, s már elküldték a kormánynak, amely az ősszel várhatóan a parlament elé terjeszti. E dokumentum Európában egyedülálló, hasonló módon csupán az Amerikai Egyesült Államokban fektették le az érdekkijárás" játékszabályait. Igaz, náluk nem működik valami jól, de ennek a magyar szakértők a megengedő hozzáállásban látják az okát. A hazai szakemberek ezzel szemben igen szigorú szabályokat fektetnének le, melynek részleteiről dr. Hende Csabával, az igazságügyi tárca politikai államtitkárával beszélgettünk.
A lobbizás ősrégi mesterség, mégis sokan csak valamiféle nem teljesen tiszta dolognak tartják. Ebben sajnos van is némi igazuk, hiszen a lobbizás gyakran túllépi e fogalom szigorúan vett kereteit, s a gyakorlatban határos a megvesztegetéssel. Itt azonban sietve le kell szögezzük, hogy amiről a továbbiakban lobbizás néven szó lesz, az teljességgel nélkülöz mindennemű becstelenséget.
A fogalom tisztázása
Lobbizáson valamely társadalmi, vagy gazdasági érdekcsoport nevében és érdekében folytatott tevékenységet értünk, mely a lobbizással érintett szerv által alkotott jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközeinek tartalmi befolyásolására irányul. Lobbizással érintett szerv az Országgyűlés, a kormány, illetve annak tagjai, a szaktárcák, valamint a helyi önkormányzatok. A lobbista az érdekkijárással megbízott természetes személy, míg a lobbiszervezet egy ezzel a tevékenységgel foglalkozó, a majd hatályba lépő törvény szerint nyilvántartásba vett társadalmi szervezet, érdek-képviseleti szerv, köztestület, gazdasági társaság vagy egyéni vállalkozó.
Az öreg kontinens nyugati részén lévő demokráciák régóta ismerik e fogalomcsoportot, átfogó törvény ennek rendszeréről azonban eddig nem született. Általános mód, hogy a lobbizással érintett szervezetek belső szabályzataiban, például a törvényhozás házszabályában rögzítik az érdekérvényesítés e speciális formáját. A magyarországi törvénytervezet tehát Európában egyedülálló, példájául az USA hasonló dokumentuma szolgált, ám attól lényegében eltér.
Honorálás kizárva
Az alapvető különbség az, hogy míg az amerikai szabályozó megengedi bizonyos összeghatárig az ajándékozást", addig a korrupció ellen radikálisan fellépni kívánó hazai kormányzat mindennemű köszönetnyilvánítást" elvet. Sőt, bűncselekményként kezeli a közbenjárás vagy véleményátalakulás" honorálását csakúgy, mint bárminemű ellenszolgáltatás elfogadását.
A honi törvénykészítők nem bíztak semmit sem a véletlenre: az igazságügyi tárca szakértői a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, illetve az Államigazgatási Egyetem politológusaival, valamint a munkaadói és munkavállalói szervezetek, önkormányzati szövetségek, szakszervezetek, politikai pártok szakembereivel egyeztetve készítették el a lobbizásról szóló dokumentumtervezetet. Ez a javaslat leszögezi, hogy e tevékenység pozitív, a társadalom javát szolgálja, mivel segíti a döntések szakmai megalapozását. Mivel a szöveget a szaktárca vezetése elfogadta, innen a szöveg a kormányhoz került. A törvény legkorábban 2002-ben léphetne hatályba – mondja lapunknak dr. Hende Csaba, az IM politikai államtitkára.
Óhatatlanul felmerül a kérdés, miért ítélte meg úgy a tárca és a kormányzat, hogy ilyen mélységében és formában foglalkozzon a lobbizással mint tevékenységgel?
Mint azt Hende Csaba állítja, sokkal jobb valamit szigorú keretek közt engedni, mint szabadon tiltani. Eddig ugyanis a lobbizók a törvényesség és a törvénytelenség határának meglehetősen szűk és ingoványos ösvényén mozogtak. Az egész kérdéskör meghatározatlan volt, s ezáltal amolyan sötét ló"-ként kezelték mindazokat, akik ezzel foglalkoztak. A dolognak pedig éppen az átláthatóság, tisztaság és ellenőrizhetőség a lényege – véli a szakember.
Listák készülnek
A törvény szövegezésekor azonban a magyarországi közéleti állapotokat is figyelembe kellett venni – emlékezik vissza Hende Csaba. Éppen ezért lett e tervezet olyan szigorú, amilyen.
Az elképzelések szerint a lobbitevékenységet folytató szervezetnek fel kell kerülnie az úgynevezett lobbilistára. Ehhez egy igénylőlapot kell kitöltenie, melyen fel kell tüntetnie, hogy mi a szervezet pontos neve és címe, ki, vagy kik jogosultak a szervezet képviseletére, és hol elérhetők. Ezenkívül fel kell sorolni a szervezet által megbízott lobbisták nevét, címét. A lobbizás irányultságát, a megbízó vagy megbízók nevét, székhelyét, illetőleg annak az okiratnak a másolatát, mely igazolja a szervezet jogszerű megalakulását. Ha mindez megvan, akkor kap egy igazolványt, mely nélkül nem is járhat el ilyen ügyben.
A lobbistának félévente részletes jelentést kell írnia arról, hogy mely döntések kapcsán lobbizott. Tájékoztatnia kell továbbá arról, hogy az adott döntésekhez milyen konkrét lobbicélok tartoztak, s hogy e cél, vagy célok eléréséhez milyen törvényes eszközöket vettek igénybe. A féléves jelentésnek tartalmaznia kell azt is, hogy a lobbizással érintett szervnél kivel és hány esetben történt személyes kapcsolatfelvétel, valamint ha megbízás alapján lát el ilyen jellegű tevékenységet, akkor meg kell neveznie megbízóját.
Szigorú szankciók
Az első szabálytalanságot követően egy évig törlik a lobbilistáról a lobbistát, aki ez esetben köteles leadni igazolványát a listavezetőnél. A következő hibájánál már öt esztendőre törlik a lobbizók köréből az illetőt, míg harmadszorra már végérvényesen megtiltják számára ezt a tevékenységet.
Ha valaki tiltott ajándékkal próbálkozik, az már bűncselekményt követ el, s ilyen esetben az érintett képviselőnek fel kell jelentenie a megkísértőt. Amennyiben ennek nem tesz eleget, ő maga is bűntetőjogi felelősségre vonás elé néz.
Normál körülmények között nem csupán a lobbistának kell jelentenie, kivel, mely szervnél, mikor és miről beszélt, hanem a találkozóról annak a köztisztviselőnek is írásban kell számot adnia, akit a lobbista megkeresett. Minden érintett szervnek ki kell jelölnie, ki, vagy kik azok a személyek, akik fogadhatnak lobbizókat. Ha e körön kívül környékez meg valakit a lobbista, azt is azonnal jelenteni kell – magyarázza az államtitkár.
Hazai lobbitörténelem
Az elmúlt időszakban több törvény tárgyalásakor kiviláglott az érintett érdekkör aktív lobbitevékenysége. Iskolapéldája volt ennek a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara azon akciója, melynek eredményeként a reprezentációs költségek újbóli elszámolásáról győzte meg az illetékeseket. A dohánylobbi minden országban, így hazánkban is igen aktív. A közelmúlt talán legnagyobb port felvert ügye azonban mégis a távközlési törvény módosítása nyomán beindult érdekérvényesítő munka volt, amely végül sikerrel zárult az érdekelt cégek, sőt, még a fogyasztók számára is.
Történt ugyanis, hogy az érintett távközlési társaságok a szaktárca törvénymódosítási tervének hírére erőteljes változtatási-befolyásolási tevékenységbe kezdtek. Mindegyikük saját alkalmazású, illetőleg egyéni vállalkozó lobbistájával elkészíttette a maga módosító verzióját. Ezt természetesen a törvényalkotó(k) elé tárták, és elkezdték győzködni arról, hogy saját álláspontjuk az, amely a köz javát szolgálja. Ezzel mintegy párhuzamosan saját elképzeléseiket eljuttatják a törvényt előkészítő kormányzati szervhez, s kérték, hogy személyesen is elmondhassák érveiket. Ekkor a szaktárca vezetője, jelesül a hírközlésért és távközlésért is felelős miniszter kijelölte azt a személyt, aki fogadhatta a lobbizókat. Amikor végül elkészült a tervezet, és már a parlament elé került, akkor ismét bekapcsolódtak az érdekkijárók, hiszen az Országgyűlés plenáris ülése előtt a szakbizottság véleményezi a törvénytervezetet. A lobbisták ezeken a bizottsági üléseken nemcsak hogy jelen lehettek, hanem fel is szólalhattak, s ezzel a lehetőséggel a távközlés lobbizói éltek is. A meggyőzés sikerétől függő tartalommal végül elkészültek a módosító javaslatok. Az persze kicsit tréfás volt, hogy a parlament különböző padsoraiból – pártbéli hovatartozástól függetlenül –, ugyanazzal a javaslattal állt elő nyolc képviselő. Ez csak azt mutatta, hogy a lobbizó kitűnő munkát végzett.
Magyarországon egyelőre elsősorban a külföldi tulajdonú, multinacionális cégek folytatnak lobbitevékenységet. A lobbizás nem ismer országhatárokat, csak érdekeket. Ismert tény, hogy az Európai Unió székhelyén a nagy nemzetközi vállalatok iszonyatos energiát fektetnek abba, hogy minél nagyobb befolyásra tegyenek szert. Erre külön szakembereket tartanak, akiknek az a munkájuk, hogy az EU-n belül a lehető legelőnyösebb helyzetet alakítsák ki megbízójuk tevékenysége számára. Ebben a magyar vállalatok eddig nemigen vehettek részt, de nyilvánvaló, hogy lesznek olyanok, akik ezt megtehetik és meg is teszik majd. Vélhetően ez a törvény ebben is segíthet.
Iskola és díjazás
A dolog másik oldala, hogy bár félezerre teszik hazánkban a lobbizással foglalkozó szervezetek számát, ez igazán még ismeretlen szakma. A lobbizóknak felsőfokú képesítéssel kell rendelkezniük, s nem árt, ha nem csak egy, hanem több idegen nyelvet beszélnek. Naprakésznek kell lenni a gazdasági folyamatok, tendenciák ismeretében és követésében, s ismerni kell az adott terület jogszabályait is.
Magyarországon leggyakrabban PR-cégek vállalkoznak lobbitevékenységre. Ezen vállalkozásoknak általában olyan emberek állnak az élén, akiknek régebben volt, vagy akár napjainkban is valamilyen módon számos állami szervvel van kapcsolatuk. Sokan kipróbálták már a politikusi létet, de nem ritka az olyan személy sem, aki valaha kormányzati tisztséget töltött be, vagy éppen újságíróként került kapcsolatba e körrel. Ők ismerik a döntéshozás állomásait, tehát tudják, hol, mikor mire nyílik lehetőség.
A lobbitevékenység nem ingyenes. Legelterjedtebb módja az eseti alkalmazás és fizetés, illetve vannak cégek, amelyek komplex megállapodást kötnek egy PR-céggel, s e szerződésbe bevehető a lobbitevékenység folytatása is. Ez utóbbi esetben nyilván a szerződésben foglalt összeg tartalmazza a lobbizás költségeit is.
