Részmunkaidős foglalkoztatás

Az utóbbi évek statisztikai felmérései Nyugat-Európában azt mutatták, hogy elsősorban a női munkavállalók körében egyre népszerűbb a részmunkaidős foglalkoztatás, hiszen a keresőtevékenységet így össze tudják egyeztetni családi teendőikkel. Ezzel szemben a magyarországi felmérések szerint hazánkban a munkavállalóknak mindössze 4-5 százaléka dolgozik részmunkaidőben. Milyen jogai és kötelezettségei vannak a munkavállalónak, ha a teljes munkaidőnél rövidebb időtartamra szól a munkaszerződése, és milyen kötelezettségeket ró a munkáltatóra az ilyen foglalkoztatás?

Részmunkaidősnek minősül a munkaviszony, ha a foglalkoztatott munkaideje rövidebb a Munka Törvénykönyvében (1992. évi XXII. törvény, a továbbiakban: Mt.) meghatározott teljes munkaidőnél. A teljes munkaidő napi 8 óra, heti 40 óra. Teljes munkaidőben foglalkoztatottnak minősül az a dolgozó is, akinek munkaidejét munkaidőkeretben állapítják meg, hiszen a Munka Törvénykönyve július 1-jétől hatályos módosítása alapján a napi munkaidő tartamának alapulvételével legfeljebb 2 havi, illetve 8 heti keretben is meghatározható a munkaidő. Ettől eltérően, a kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 4 havi, illetve 18 heti, több munkáltatóra kiterjedő hatályú kollektív szerződés rendelkezése alapján pedig legfeljebb 6 havi, illetve 26 heti keretben is megállapítható a munkaidő. Ez azt jelenti, hogy az a dolgozó is teljes munkaidőben foglalkoztatott, aki adott esetben egyik nap csak 4 órát dolgozik, míg a megadott munkaidőkeret egy másik napján 12 órát.

Munkaszerződés

A részmunkaidős foglalkoztatásra irányuló munkaszerződést is írásba kell foglalni, és a szerződésben mindazoknak a kötelező elemeknek szerepelniük kell, amelyeket a Munka Törvénykönyve előír: meg kell határozni a munkavállaló személyi alapbérét, munkakörét és a munkavégzés helyét. A szerződésben ezen túl meg kell jelölni a felek nevét, illetve cégét, valamint a munkaviszony szempontjából lényeges adatait. Feltétlenül meg kell határozni, hogy mennyi a napi, illetve heti munkaidő tartama (munkaidőkeret alkalmazásakor havi átlagban is meghatározható a munkaidő). A szerződés szólhat határozott, illetve határozatlan időtartamra is, a próbaidő kikötésére az általános szabályok vonatkoznak.

A módosított Mt. szerint a munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató köteles tájékoztatni a munkavállalót az irányadó munkarendről, a munkabér egyéb elemeiről (például jutalom, ruhapénz és egyéb, esetleges természetbeni juttatások), a bérfizetés napjáról, a munkába lépés napjáról, a rendes szabadság mértékének számításáról és kiadásáról, a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, valamint arról, hogy van-e a cégnél kollektív szerződés. A munkaszerződés megkötésekor elegendő szóban megadni ezt a tájékoztatást, azonban 30 napon belül írásban is közölni kell a munkavállalóval a fentieket.

A részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló ugyanúgy köteles munkaidejének kezdetekor munkaképes állapotban megjelenni a munkahelyén, és követni a munkáltatói utasításokat, mint teljes munkaidőben foglalkoztatott kollégái. Ebből következően jogosultságai is hasonlóan alakulnak, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóké.

Munkabér

Az Mt. 144. §-ának (1) bekezdése szerint személyi alapbérként, illetve teljesítménybérként legalább a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) jár. A minimálbér 2001-ben havi 40 000 Ft, hetibér alkalmazásával heti 9200 Ft, napibérben napi 1840 Ft, órabérben 230 Ft óránként. Részmunkaidőnél ez úgy alakul, hogy a havi, heti és napi bértételt arányosan csökkentve, míg az órabértételt változatlanul kell figyelembe venni.

Az idei minimálbér-emelés hatása az év első három hónapjának statisztikai adatai szerint (forrás: KSH) elsősorban abban mutatkozik meg, hogy jelentősen – az öt embernél többet foglalkoztató vállalkozásoknál 24 százalékkal – nőtt a részmunkaidőben foglalkoztatottak száma, ennél számottevőbb az emelkedés a kereskedelemben (37 százalék) és az erdőgazdálkodásban (több mint 40 százalék). Az alkalmazottak megkérdezésével készült felmérések viszont továbbra is azt mutatják, hogy a dolgozók jelentős része teljes munkaidőben foglalkoztatottnak vallja magát. Ennek az ellentmondásnak az az oka, hogy a kisvállalkozások a megnövekedett munkáltatói közterhek miatt gyakran csak részmunkaidőben jelentik be a valójában teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóikat.

Szabadság, tanulmányi szabadság, betegszabadság

Az Mt. 130. §-ának (1) bekezdése szerint a munkavállalót minden munkaviszonyban töltött évben alap- és esetleg pótszabadságból álló rendes szabadság illeti meg. Az alapszabadság és a pótszabadság tekintetében az Mt. nem tartalmaz olyan korlátozást, amely szerint az csak a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókat illetné meg. Ebből következően, ha a részmunkaidőben alkalmazott munkavállaló a hétnek az általános munkaidő-beosztás szerinti minden munkanapján munkát végez, ugyanolyan mértékű szabadságra jogosult, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók. A különbség a szabadság idejére járó díjazásban van: ugyanúgy, mint a munkabér, a szabadság idejére járó átlagkereset is a munkaidővel arányos időre jár (azaz a napi négyórás munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót egy szabadságnapra 4 órai átlagkereset illeti meg).

Amennyiben a részmunkaidős munkavállaló a hét meghatározott napjain végez munkát úgy, hogy hetenként kettőnél több napon nem dolgozik, a szabadság kiadásánál a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkavállaló két pihenőnapját, valamint a munkaszüneti napot.

A részmunkaidős munkavállaló is köthet tanulmányi szerződést a munkáltatójával, és ennek megfelelően megilleti a tanulmányi szabadidő és tanulmányi szabadság is.

Az évi 15 napos betegszabadságot is igénybe veheti minden keresőképtelen munkavállaló. A részmunkaidős foglalkoztatottaknak azonban ilyenkor is arányosan csökken az erre az időre járó juttatásuk, hiszen a betegszabadság idejére a foglalkoztató a távolléti díj 80 százalékát köteles kifizetni dolgozójának.

Felmentési idő, felmondási korlátok, végkielégítés

A munkaviszony megszűnésének általános szabályai is ugyanúgy érvényesülnek a részmunkaidős munkavállalókra, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatottakra, ez a Munka Törvénykönyvének a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó általános alapelvéből is következik. Ebből következően rendes felmondásnál megilleti a munkavállalót a felmentési idő, érvényesülnek rá a felmondási tilalmak és korlátok, és természetesen – átlagkeresetével arányosan – megilleti őt a végkielégítés.

Társadalombiztosítási ellátások

A társadalombiztosítási ellátásokra és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) szerint a társadalombiztosítás egészségügyi, baleseti, anyasági és pénzbeli ellátásaira a biztosítottak jogosultak. A munkaviszonyban álló személyek a törvény 5. §-ának a) pontja alapján biztosítottnak minősülnek, függetlenül attól, hogy munkaszerződésük teljes vagy részmunkaidőre szól. A kizárólag részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalók a pénzbeli ellátások összegének kiszámításánál kerülnek hátrányba a teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozókkal szemben, hiszen az ellátásokat a járulékalapot képező jövedelem alapján számítják ki. Természetesen, ha valaki egyidejűleg több munkáltatónál dolgozik részmunkaidőben, a járulékalapot képező jövedelmeket összeszámítják.

Táppénz

Táppénzre az a biztosított jogosult, aki a biztosítás fennállása alatt, vagy annak megszűnését követő első, második vagy harmadik napon keresőképtelenné válik. Egyidejűleg fennálló több biztosítási jogviszony esetén a keresőképtelenséget és a táppénzre való jogosultságot, azok időtartamát, valamint az ellátás mértékét mindegyik jogviszonyban külön-külön állapítják meg. Amennyiben a táppénzre jogosultság a megszűnt biztosítás és a keresőképtelenség bekövetkezésekor fennálló újabb biztosítás alapján is megállapítható, csak az újabb biztosítás alapján fizethető táppénz.

A táppénz összegét az irányadó időszakban elért – egészségbiztosítási járulék alapjaként figyelembe vett – jövedelem napi átlaga alapján állapítják meg. Ha a biztosítás két éve folyamatosan fennáll, a táppénz a napi átlagkereset 70 százaléka, ennél rövidebb folyamatos biztosítási jogviszony esetén 60 százaléka. Ha a biztosított kórházi vagy egyéb fekvőbeteg-gyógyintézeti ápolásban részesül, a táppénz összege – biztosítási időtől függetlenül – a napi átlagkereset 60 százaléka.

Baleseti táppénz

Baleseti táppénz annak a biztosítottnak jár, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik. Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában nem tud munkát végezni.

A baleseti táppénz – az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül – egy éven keresztül jár, de folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. Napi összege azonos a táppénz alapját képező naptári napi átlagjövedelemmel.

A biztosított abban a jogviszonyában jogosult baleseti táppénzre, amelyben az üzemi baleset éri. A saját jogú nyugdíj mellett munkát végző biztosított baleseti táppénzének alapjaként azonban csak a nyugdíjasként elért jövedelmet lehet figyelembe venni.

Baleseti járadék

Baleseti járadékra az a biztosított jogosult, akinek a munkaképessége üzemi baleset következtében 15 százalékot meghaladó, de 67 százalékot el nem érő mértékben csökkent, ezért baleseti rokkantsági nyugdíj nem illeti meg. Ha a munkaképesség-csökkenés mértéke nem haladja meg a 25 százalékot, úgy legfeljebb két évig, ha meghaladja, akkor a munkaképesség-csökkenés tartamára időbeli korlátozás nélkül folyósítják a baleseti járadékot.

A jogosultság azzal a nappal nyílik meg, amelytől az igénylő munkaképesség-csökkenését megállapították. Ha az igénylő ezen a napon baleseti táppénzben részesül, a jogosultság a táppénz megszűnését követő nappal nyílik meg.

A járadék mértéke az üzemi baleset okozta munkaképesség-csökkenés fokától függ. A munkaképesség-csökkenés fokának megfelelően

• az 1. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 16-25 százalék,
• a 2. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 26-35 százalék,
• a 3. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 36-49 százalék,
• a 4. baleseti fokozatba tartozik az, akinek a munkaképesség-csökkenése 50-66 százalék.

A járadék összege a baleseti fokozatok sorrendjében a havi átlagkereset 8, 10, 15, illetve 30 százaléka.

A járadékot a balesetet közvetlenül megelőző egy éven belül elért kereset havi átlaga alapján, a foglalkozási betegség alapján járó járadékot pedig a foglalkozási betegség veszélyének kitett munkakörben (munkahelyen) elért utolsó egyévi kereset havi átlaga alapján állapítják meg. Ha az igénylő a járadék megállapítását megelőző öt éven belül ilyen munkakörben (munkahelyen) egy évnél rövidebb ideig dolgozott, erre az időre kapott kereset havi átlagát veszik alapul.

Amennyiben az üzemi balesetet olyan nyugdíjas szenvedte el, aki nyugdíja mellett dolgozik részmunkaidőben, a járadék kiszámításánál a havi átlagkereset összegét a nyugdíja alapján határozzák meg.

Terhességi-gyermekágyi segély

A terhességi-gyermekágyi segély annak a nőnek jár, aki a szülést megelőzően két éven belül legalább 180 napon át biztosított volt, és a biztosítás tartama alatt vagy a biztosítás megszűnését követő 42 napon belül szül, avagy a biztosítás megszűnését követő 42 napon túl táppénz, illetve baleseti táppénz folyósításának ideje alatt vagy a folyósítás megszűnését követő 28 napon belül szül.

A terhességi-gyermekágyi segély a napi átlagkereset 70 százaléka. A napi átlagkeresetet a táppénzre vonatkozó szabályok szerint állapítják meg, ha a biztosított gyermekgondozási segély folyósítása alatt szül, vagy a szülés napját megelőző két éven belül legalább 180 napi keresettel rendelkezik. Amennyiben a biztosított nem rendelkezik 180 napi keresettel (mert például nappali tagozaton tanult, így a biztosítási ideje megvan, de még nincs féléves munkaviszonya), a terhességi-gyermekágyi segély napi összegét a minimálbér kétszerese harmincadrészének figyelembevételével állapítják meg. 2001-ben a minimálbér kétszerese 80 000 forint, ennek harmincadrésze, azaz 2667 forint a terhességi-gyermekágyi segély egy napra járó összege. Amennyiben azonban a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét, mert például részmunkaidőben dolgozik, a tényleges jövedelmet veszik figyelembe az ellátás összegének a megállapításakor.

Gyermekgondozási díj (gyed)

A terhességi-gyermekágyi segélyre jogosító időszak leteltét követő naptól a gyermek kétéves koráig gyermekgondozási díjra jogosult

• a biztosított szülő, ha a gyermekgondozási díj igénylését, illetve ha az anya igényli az ellátást, akkor a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt,
• az anya, ha terhességi-gyermekágyi segélyben részesült, és biztosítási jogviszonya annak folyósítása alatt megszűnt, feltéve hogy a szülést megelőzően két éven belül 180 napon át biztosított volt.

A gyermekgondozási díj a napi átlagkereset 70 százaléka, havi szinten azonban nem haladhatja meg a minimálbér kétszeresét (2001-ben 80 000 forint). Az összeget a táppénzszabályok alapján állapítják meg.

Amennyiben a biztosított nem rendelkezik 180 napi keresettel, a gyermekgondozási díj napi összegét a minimálbér kétszerese harmincadrészének figyelembevételével állapítják meg (2001-ben ez 2667 Ft). Ha a biztosított egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelme nem éri el a minimálbér kétszeresét, a tényleges jövedelmet veszik figyelembe.

Szolgálati idő, nyugdíj

Azok a foglalkoztatottak, akik kizárólag részmunkaidőben dolgoznak és más jogviszonyból nem származik járulékalapot képező jövedelmük, a nyugdíjra jogosító szolgálati idő, illetve a nyugdíj összegének számításakor egyértelműen hátrányba kerülnek a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szemben.

A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 39. §-a szerint, ha a biztosítottnak a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonya keretében – ide nem értve a Munka Törvénykönyve értelmében teljes, illetőleg az adott munkakörre irányadó, jogszabályban meghatározott munkaidőben foglalkoztatottakat – elért nyugdíjjárulék-alapot képező keresete, jövedelme nem éri el a minimálbért, akkor 1996. december 31-ét követően a biztosítási időnek is csak az arányos időtartama vehető szolgálati időként figyelembe. Ilyenkor a szolgálati idő és a biztosítási idő aránya azonos a nyugdíjjárulék alapját képező kereset, jövedelem és a mindenkor érvényes minimálbér arányával.

Részmunkaidős foglalkoztatási kötelezettség

Terhes nők

Bizonyos esetekben munkáltatói kötelezettség a részmunkaidős foglalkoztatás. Az Mt. 85. §-ának (1) bekezdése szerint például a terhes nőt a terhessége megállapításától a gyermeke egyéves koráig – a munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi vélemény bemutatása alapján – az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges. Az ideiglenesen áthelyezett, illetve áthelyezés nélkül módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet kevesebb az előző átlagkereseténél.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának MK 57. számú állásfoglalása szerint, ha az egészségügyi szempontból megfelelő ideiglenes munkakörben a munkaidő rövidebb, mint az előző munkakörében volt, a nő átlagkeresete ez idő alatt sem lehet kevesebb a régi munkakörében elért átlagkereseténél.

Megváltozott munkaképességű dolgozók

Az Mt. 85. §-ának (3) bekezdése szerint a munkáltató köteles az állapotának megfelelő munkakörben tovább foglalkoztatni a munkaviszony fennállása alatt megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalót. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet szerint a munkáltató elsősorban eredeti munkakörében és szakmájában köteles foglalkoztatni a megváltozott munkaképességű dolgozóját. Amennyiben ez nem lehetséges, a munkáltató működési körén belül olyan munkakörben kell őt alkalmazni, ahol egészségének további romlása nélkül hasznosítani tudja a munkaképességét. Ez a kötelezettség részmunkaidős foglalkoztatással is teljesíthető, ennek megfelelően módosítani kell a munkaszerződést.

Gyesen levő dolgozók

A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény szerint, aki gyermekgondozási segélyben részesül (gyesen van), a gyermek másfél éves koráig nem folytathat keresőtevékenységet; másfél éves kora után pedig csak maximum napi 4 órában vállalhat munkát, ezért kizárólag részmunkaidős munkaszerződés köthető vele.

Ugyanez vonatkozik azokra is, akik gyermeknevelési támogatásban (gyát) részesülnek. Erre a támogatásra az a szülő, nevelőszülő, gyám jogosult, aki saját háztartásában három vagy több kiskorú gyermeket nevel. A támogatás a legfiatalabb gyermek 3 éves korától 8 éves koráig jár.

A gyermeknevelési támogatás mellett legfeljebb napi 4 órás keresőtevékenység folytatható, nem érvényesül azonban ez az időkorlátozás akkor, ha a jogosult otthon dolgozik.

Munkavállalói és munkáltatói tapasztalatok

Általános tapasztalat, hogy elsősorban azok dolgoznak szívesen részmunkaidőben, akiknek emellett egyéb jövedelemforrásuk is van. Szívesen vállalnak részmunkaidős elfoglaltságot a gyesen lévő kismamák is, illetve a diákok, a nyugdíjasok. A munkanélküliek is elvállalnak részmunkaidős állást is, hiszen ezáltal újabb járulékra jogosító időt tudnak szerezni.

Nem szívesen, de részmunkaidőben dolgoznak sokszor azok a munkavállalók is, akiket munkáltatójuk éppen azért jelent be részmunkaidőre, hogy kevesebb járulékot kelljen fizetnie. Azok az alkalmazottak, akik valójában teljes munkaidőben dolgoznak, de munkáltatójuk csak részmunkaidőre jelenti be őket, és ennek megfelelően fizeti meg utánuk a járulékokat, az egyes társadalombiztosítási juttatások számításánál jelentős hátrányba kerülnek a ténylegesen teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalókkal szemben. Hiszen hiába fizet a munkaadó "zsebbe" többet, amikor a dolgozó szabadságra vagy táppénzre megy, vagy gyermeket szül, és szülési szabadságot, terhességi-gyermekágyi segélyt, illetve gyermekgondozási díjat (gyed) vesz igénybe, az ellátását a ténylegesen járulékköteles jövedelme után fogják kiszámítani. A nyugdíjra jogosító szolgálati időt is arányosan csökkentve veszik figyelembe, ha a részmunkaidős dolgozó juttatása nem éri el a minimálbért, és természetesen a nyugdíj összegének kiszámításakor is csak a hivatalos jövedelmet tudják számításba venni.

A részmunkaidős foglalkoztatás elsősorban a szolgáltatásban, kereskedelemben, illetve a mezőgazdaságban elterjedt. Ezekben az ágazatokban ugyanis gyakori, hogy az adott munkakörre szükségtelen teljes munkaidőben felvenni alkalmazottat. A nagy, multinacionális vállalatok is gyakran alkalmaznak részmunkaidőst, mert így a csúcsidőszakokat könnyebben át tudják hidalni.

A foglalkoztatók gyakran panaszkodnak, hogy az adott munkakörre azért nem érdemes részmunkaidős munkavállalót felvenni, mert olyan magasak a járulékos költségek, hogy a megtakarított munkabér máshol elvész. Ugyanis a részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalónak is fedezni kell a munkába járással kapcsolatos költségeit, a munkaruháját, s ugyanúgy megilleti az étkezési hozzájárulás, üdülési támogatás, mint a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalót.