A stabilitás – és ezzel együtt vonzerőnk – növekedését, pótlólagos GDP-emelkedést, s ennek következményeként bővülő foglalkoztatást remélnek a kormányzat és a szociális partnerek képviselői hazánk uniós csatlakozásától. A megkérdezett munkáltatói és munkavállalói szervezetek a társadalmi párbeszéd javulását is várják, illetve abban bíznak, hogy a mindenkori kormányzat a fontos gazdasági döntések előtt belső felismerés és késztetés nyomán fogja figyelembe venni az érintettek véleményét. A kormányzat úgy véli, párbeszédünk máris megfelel az uniós gyakorlatnak, hiszen az EU-ban nincs megállapodási kötelezettség.
Növekedhet a munkahelyek száma
A foglalkoztatáspolitika és a szociális ügyek területén az EU-nak viszonylag kevés jogszabálya van, ezeknek a magyarországi jogi szabályozás és a gyakorlat már nagymértékben megfelel – mondta lapunknak Csejtei István, a Külügyminisztérium európai politikai kapcsolatok főosztályának vezetője. Mint ismert, hazánk az Unióval való csatlakozási tárgyalások során már ideiglenesen lezárta (19 dosszié között) a 13. számút, vagyis a szociális ügyekről és foglalkoztatáspolitikáról szóló fejezetet.
A főosztályvezető úgy véli, a csatlakozás várhatóan igen jó hatást gyakorol majd a magyar foglalkoztatáspolitikára: attól, hogy uniós tagállam leszünk, a szakértők 1-2 százalékos pótlólagos növekedést várnak az egy főre jutó GDP-ben a "nagy piacra" való bejutásnak köszönhetően. "Több munkahelyet, s a munkanélküliségi ráta további csökkenését várjuk a csatlakozástól. A belépés időpontja várhatóan 2004 elején lesz, 2002 végére befejezhetjük a tárgyalásokat, és azután aláírhatjuk a csatlakozási szerződést. Körülbelül egy esztendőt vehet igénybe a ratifikálás folyamata. Szeretnénk legkésőbb 2004 elején teljes jogú taggá válni" – fogalmazott Csejtei.
A főosztályvezető utalt arra: az úgynevezett lisszaboni folyamat keretében az uniós államok számára a 70 százalék körüli foglalkoztatottsági arány a cél. Ez Magyarországtól (is) erőfeszítést kíván, hiszen jelenleg nálunk a foglalkoztatottsági arány 60 százalék alatt van.
Ami a szociális párbeszédet illeti, erre nézve sincs egységes uniós követelményrendszer. Az EU ugyanakkor elvárja, hogy a csatlakozni kívánó országokban létezzen a szociális párbeszéd intézményrendszere megfelelő hatáskörrel, és érdemi kérdéseket tűzzenek napirendre. E hármas követelményrendszernek a Külügyminisztérium főosztályvezetője szerint hazánk máris megfelel. "A párbeszéd magyar struktúrája illeszkedik az Unió sokszínű gyakorlatához. A tagállamokban nincs megállapodási kényszer, az egyeztetések eredményét nem lehet számon kérni. Egy ponton túl a magyar kormány a szociális partnerekkel való teljes konszenzus hiánya esetén is kénytelen a felkészülés menetrendjéhez tartani magát, hiszen ehhez az országunknak politikai és anyagi érdekei fűződnek" – hangsúlyozta a főosztályvezető.
Említésre méltó az is, hogy még soha annyi pénzt nem biztosított az állam a szociális partnerek számára, hogy saját maguk készülhessenek a csatlakozásra, mint ezekben az években: a költségvetés évente 50 millió forintot különít el erre a célra, tavaly a munkavállalói és a munkáltatói oldal további ötven-ötven millió forintot vehetett igénybe uniós kapcsolatrendszerének kiépítésére a Munkaerő-piaci Alapból.
A társadalmi párbeszédet fejleszteni kell
Vélhetően rövid ideig korlátozzák a magyar munkaerő szabad áramlását a csatlakozás után, hiszen az uniós országok rájönnek majd, hogy ez az állapot nem tartható sokáig – fogalmazta meg véleményét lapunk számára Zs. Szőke Zoltán, az Áfeosz alelnöke. "A magyar munkaerőt itthon is nehéz kimozdítani, nem kell attól tartani, hogy tömegek próbálnak az EU országaiban dolgozni csatlakozásunk után" – véli az alelnök. (A Tárki, valamint lengyel és cseh közvélemény-kutató intézetek társulásával létrejött Közép-európai Közvélemény-kutató Társulás nemrégiben a napilapokban publikált felmérése szerint a magyaroknak csak 7 százaléka gondolja úgy, ha majd szabadon lehet munkát vállalni az Unióban, akkor biztosan külföldön dolgozna. A románoknál ez az adat 17, a lengyeleknél 13 százalékos.)
Zs. Szőke Zoltán szerint a csatlakozás után az eddiginél még sokkal szabadabb lesz a tőke áramlása, s ez lehetővé teszi majd, hogy országhatárokon átívelő vállalkozások, cégek jöjjenek létre, nagymértékben növelve így a munkahelyek számát. Kérdésünkre – reménykedhetünk-e a foglalkoztatási helyzet javulásában – az Áfeosz alelnöke igennel válaszolt, hozzátéve: természetesen akkor is lesznek emberek munka nélkül, de aki dolgozni szeretne, az talál majd állást. Sokat remél az alelnök attól is, hogy információi szerint 20 éves vita után az EU Bizottsága el fogja fogadni a nemzetközi szinten létrejövő szövetkezetekről szóló törvényt, ez is munkalehetőségeket teremt majd.
Az érdekegyeztetés területén Zs. Szőke szerint az EU valamivel előrébb tart, mint mi. "Magyarországon az egyeztetés a nyolcvanas és kilencvenes években úttörő volt, csúcspontját 1994-95 tájékán érte el. Én azonban úgy vélem, ahogy lassan konszolidálódik a helyzet, a mindenkori kormány fontos gazdasági döntések meghozatala előtt belső késztetés nyomán fogja megkérdezni az érintettek véleményét, hiszen egy-egy területen mindig ők a legjobb szakértők" – jelentette ki az alelnök. Hozzátette: azt reméli, hogy mindenféle kényszer nélkül – nem azért, mert az Unióban úgy szokás – fog fejlődni a társadalmi párbeszéd. Ennek véleménye szerint már most is vannak biztató jelei. Zs. Szőke szerint nem maga az egyeztetés intézményrendszere, az elnevezések az érdekesek, hanem a valódi párbeszéd a fontos.
A cégek a szakképzésre összpontosítanak
A munkaerő tömeges elvándorlását – nyilatkozótársához hasonlóan – Károlyi Miklós, a VOSZ főtitkára sem tartja valószínűnek. "Nem osztom azokat az aggályokat, amelyek szerint csatlakozásunk után valóságos magyar népvándorlás indul majd meg az uniós tagállamokba, hiszen most az emberek jelentős részének az is gondot jelent, hogy a szomszédos községbe utazzon" – fejtette ki véleményét Károlyi. Hozzátette: a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a munkanélküliek elsősorban azért maradtak állás nélkül, mert nincs, vagy éppen hiányos a képzettségük, nem rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel. Hozzájárul ehhez az a tény is, hogy Magyarország sajnos a nyelvtudás terén sem áll túlságosan jól. A VOSZ főtitkára szerint az Unióban szinte lehetetlen legálisan munkát vállalni legalább egy idegen nyelv ismerete nélkül, a magyar lakosság 35 évesnél idősebb tagjai pedig többnyire csak oroszul tanultak – ha egyáltalán azt megtanulták. "A statisztikai adatok szerint az ország keleti felében nagyobb a munkanélküliség, de onnan nem mennek az emberek még a nyugati országrészbe sem dolgozni, pedig ott találhatnának munkát."
A VOSZ egyébként reprezentatív felmérést végzett nemrégiben saját – elsősorban társas vállalkozásokból álló – tagsága körében. A tanulságok szerint a vállalkozások nagy forrásokat igyekeznek mozgósítani, hogy a csatlakozás idejére állják a versenyt, a most fennálló gondokat megoldják. A cégek elsősorban a szakképzést tartják fontosnak. Gyakori, hogy a családi vállalkozásoknál a gyereket vagy itthon járatják olyan képzésre, amelyik kétnyelvű és más országban is elfogadott bizonyítványt ad, vagy igyekeznek kint taníttatni. A felmérés arra is rávilágított, hogy a vállalkozások törekszenek a műszaki tanúsítványok beszerzésére még a csatlakozás előtt.
Ha bizonyosra is vehető, hogy tömeges munkaerő-vándorlás nem lesz, Károlyi szerint az agyelszívás azért folytatódhat: "Lehet, hogy újabb Teller Edéket fogunk exportálni. Félő, hogy elméleti kutatók azért fogják elhagyni az országot, mert drága kutatásaikhoz külföldön jobban tudnak pénzt szerezni" – mondta.
A VOSZ főtitkára szerint az érdekegyeztetésnek olyan feladatokat is meg kell majd oldania a csatlakozás után, amivel ma még nem szembesül. Elképzelhető ugyanis, hogy az ország keleti felében – ahová most sem csak az infrastruktúra hiánya, hanem a kevés szakképzett munkaerő miatt nem jön szívesen a tőke – mi is vendégmunkásokat fogunk foglalkoztatni. Ehhez jogszabályi háttér kell, amit a csatlakozás után a társadalmi párbeszéd keretén belül kell megvitatni.
Kulcskérdés az uniós átlagbérek elérése
"Minőségi változást várok az uniós csatlakozástól mind a foglalkoztatás, mind az érdekegyeztetés területén" – összegezte véleményét érdeklődésünkre Rabi Ferenc, az MSZOSZ alelnöke. "A munkavállalók számára életük során a tisztesen megfizetett munka jelenti a függetlenséget, az önbecsülést, életminőségük javulását. Kulcskérdés tehát, hogyan és mikor tudjuk az uniós átlagbérszintet elérni" – jelentette ki a szakszervezeti vezető.
Rabi szerint a következő évek nagy kérdése lesz, tudjuk-e adaptálni a közösségi jog- és intézményrendszert. Számít majd, tudjuk-e integrálni a leszakadókat, vagyis tudunk-e képzési lehetőséget nyújtani a munkanélkülieknek, illetve általában véve megvalósítjuk-e majd a life long learninget. Ez utóbbiról (vagyis az egész életen át tartó tanulásról) létezik egy uniós memorandum, amely 2001 őszétől az EU közös cselekvési programjává is válik.
A foglalkoztatás területén Rabi szerint három rétegre kell az eddiginél sokkal jobban odafigyelni. Gondot kell majd fordítani a pályakezdő munkanélküliekre, azokra a százezrekre, akik tartósan állástalanok – nekik speciális programokat kell szervezni. Az MSZOSZ alelnöke arra is felhívta a figyelmet, hogy kiemelt fontosságot kellene tulajdonítani a 45 év feletti nők, illetve az 50 esztendősnél idősebb férfiak foglalkoztatására. Az ő álláslehetőségeik ugyanis lényegesen szűkebbek nálunk, mint az EU-országokban. "Meg lehetne valósítani, hogy teljes legyen a foglalkoztatottság, ezen a 2-3 százalékosnál nem magasabb munkanélküliségi rátát értem. Az uniós szint utoléréséhez 350-400 ezer új munkahelyre lenne szükség" – fogalmazott a szakszervezeti vezető. Véleménye szerint e célok elérésére megvan az esély, a gazdaság szereplői már alkalmasak erre. "Rendkívül hátrányosnak tartanám, ha az uniós munkaerőpiac csak a kurrens képzettséggel rendelkezőknek adna esélyt, s azt is, ha a négy szabadságjog nem együttesen érvényesülne."
Mindezt persze a szociális partnerekkel egyetértésben, velük megtárgyalva kellene megvalósítani. "Az eddigiektől eltérően a társadalmi párbeszédben megállapodásokra kellene törekedni, hiszen ezek az uniós országokban létrejönnek, és kiszámítható helyzetet, biztonságot teremtenek a munka világában" – jelentette ki Rabi.
