A biztosítási és a járulékfizetési kötelezettség egyszerűsített szabályai alapján a munkaadó és a munkavállaló könnyen értelmezhető képet kaphat a hatályos társadalombiztosítási jogszabályokról.
A társadalombiztosítási törvény (Tbj.) szerinti járulékfizetési kötelezettség alapja mindig a biztosítási kötelezettség. A biztosított a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhet. Az ellátások alapja általánosságban az az összeg, ami után a biztosított megfizette az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot.
A biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonnyal összefüggésben kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után járulékot kell fizetni. (A járulékalapot képező jövedelmekkel következő lapszámunkban foglalkozunk.)
A hatályos társadalombiztosítási jogszabályok szerint a biztosítottak körét a következő 4 nagy csoportba lehet sorolni.
Munkaviszony
A munkaviszonyban állók társadalombiztosítási szempontból biztosítottnak tekintendők, függetlenül attól, hogy foglalkoztatásuk teljes vagy részmunkaidőben történik. Munkaviszony ebből a szempontból
- a Munka Törvénykönyve szerinti munkaviszony,
- a közalkalmazotti,
- a közszolgálati,
- az ügyészségi szolgálati,
- a bírósági,
- az igazságügyi alkalmazotti szolgálati,
- a hivatásos nevelőszülői jogviszony, továbbá
- a fegyveres erőknél, a rendvédelmi szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál a hivatásos és szerződéses állományú jogviszony, illetőleg
- a szövetkezeteknél a munkaviszony jellegű jogviszony.
A munkaviszonynál a járulékfizetési kötelezettség megállapítása igen egyszerű: ha a munkaviszonyban álló biztosított részére járulékalapot képező jövedelmet fizetnek ki, a jövedelem után járulékot kell fizetni.
Vállalkozás
A társas és az egyéni vállalkozók akkor biztosítottak, ha a vállalkozásukban nem kiegészítő tevékenységet folytatnak.
Kiegészítő tevékenység
Kiegészítő tevékenységet folytat a vállalkozó, ha egyidejűleg saját jogú nyugdíjban részesül, vagy özvegyi nyugdíjas és betöltötte a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. Az a vállalkozó, aki e feltételek figyelembevételével nem tekinthető kiegészítő tevékenységet folytatónak, biztosítottnak minősül, és a járulékalapot képező jövedelme után járulékfizetési kötelezettsége keletkezik.
A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, s csak a társadalombiztosítás egyes ellátására, nevezetesen baleseti ellátásra jogosult. A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozó járulékalapot képező jövedelme után 5 százalékos mértékű baleseti járulékot kell fizetni.
Járulékfizetés
A biztosítottak vonatkozásában a járulékfizetési kötelezettség meghatározásánál 2 csoportot kell megkülönböztetni:
- úgynevezett többes jogviszonyos vállalkozók,
- főfoglalkozású vállalkozók.
Többes jogviszonyos vállalkozók
Az a) csoportba tartozók elnevezése onnan ered, hogy a vállalkozói jogviszony mellett egyidejűleg
aa) legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban (lehet egyidejűleg fennálló több munkaviszonyból is összeszámítani) is biztosítottak, vagy
ab) közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatnak tanulmányokat, vagy
ac) a társas vállalkozók egyidejűleg egyéni vállalkozók (illetve az egyéni vállalkozó egyidejűleg társas vállalkozó) is, vagy más gazdasági társaságnál is társas vállalkozóként biztosítottak.
Az aa)-ab) alcsoportokban említett biztosítottak szempontjából a vállalkozásban ténylegesen megszerzett járulékalapot képező jövedelem után kell megállapítani és megfizetni a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulékot. Ezek a személyek nem kötelezettek a 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulék megfizetésére, ugyanakkor e jogviszonyuk alapján nem jogosultak az egészségbiztosítás készpénzellátásaira (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj).
Az ac) alcsoportban szereplő személyeknél a következőkre kell figyelni: Ha valaki egyidejűleg egyéni vállalkozó és társas vállalkozó is, akkor főfoglalkozású egyéni vállalkozónak kell tekinteni, aki úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozónak minősül.
Amennyiben az érintett személy egyidejűleg több társas vállalkozásnak is tagja, úgy döntése szerint az egyik gazdasági társaságban főfoglalkozásúként, a többiben úgynevezett többes jogviszonyos társas vállalkozóként lesz biztosított.
Az itt említett többes jogviszonyos vállalkozóknál szintén a ténylegesen elért járulékalapot képező jövedelem után kell teljesíteni a járulékfizetési kötelezettséget.
Az ac) alcsoportban említett vállalkozók 3 százalékos mértékű egészségbiztosítási járulékot is fizetnek, de természetesen jogosultságot szerezhetnek az egészségbiztosítás készpénzellátásaira is.
Főfoglalkozású vállalkozók
Mindazokat a vállalkozókat, akik nem minősülnek kiegészítő tevékenységet folytatónak vagy úgynevezett többes jogviszonyosnak, főfoglalkozású társas, illetőleg egyéni vállalkozónak kell tekinteni.
A főfoglalkozású vállalkozóknál a járulékfizetési kötelezettséget a ténylegesen megszerzett járulékalapot képező jövedelem, de legalább a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével kell teljesíteni. A minimum járulékfizetés akkor is fennáll, ha a főfoglalkozású vállalkozónak nincs tényleges jövedelme.
Nem kell járulékot fizetni a minimálbér figyelembevételével azokra az időtartamokra, amelyeken a vállalkozó a Tbj. 28-29. §-aiban taxatíve felsorolt esetekben nem végez munkát (a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj időtartama – kivéve ha a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj fizetésének időtartama alatt személyesen folytatott vállalkozói tevékenységet –, a katonai [polgári] szolgálat, a fogvatartás, ügyvédi, szabadalmi ügyvivői kamarai tagság szünetelésének időtartama, illetve ha a társas vállalkozó külföldön munkát vállalóként vagy külföldi ösztöndíjasként megállapodás alapján nyugdíj-biztosítási járulékot fizet, valamint ha a legalább 36 órában foglalkoztatással járó munkaviszonyban álló, avagy a közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató egyéni vállalkozó keresőképtelen).
Munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony
A munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál a biztosítási kötelezettség létrejötte külön feltételhez kötött, mégpedig ahhoz, hogy az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelem elérje a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 30 százalékát, naptári napokra annak harmincadrészét. Amennyiben a járulékalapot képező jövedelem a meghatározott összeghatárt eléri, a járulékalapot képező jövedelem után járulékot kell fizetni.
A munkavégzésre irányuló, egyéb jogviszonyok közé tartozik
- a bedolgozói és a segítő családtagi jogviszony,
- a megbízási és a felhasználási szerződéses jogviszony,
- az egyéni vállalkozónak nem minősülő személy vállalkozási jellegű jogviszonya és
- a választott tisztségviselői (ide nem értve a gazdasági társaságok üzletvezetőit, ügyvezetőit) jogviszony.
Biztosítási kötelezettség
Az említett jogviszonyokban foglalkoztatott személyek biztosítási kötelezettsége a minimálbérhez igazodó összeghatárhoz kötött. A biztosítási kötelezettség akkor terjed ki a foglalkoztatottra, ha az e tevékenységből származó járulékalapot képező jövedelme eléri a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér összegének 30 százalékát (2001. február 1-jétől a havi 12 00 Ft-ot), naptári napokra annak harmincadrészét (2001. február 1-jétől a napi 400 Ft-ot).
A felsorolt személyi körben, főleg a szerződéses jogviszonyoknál jellemző, hogy a szerződéses vagy megbízási időtartam nem teljes naptári hónapot ölel fel (pl. április 1-30-ig), hanem a megbízás töredék hónapra, vagy teljes hónap(ok)ra és töredék hónapra szól (pl. április 16-ától június 15-éig). Ilyen esetekben kétféle eljárást lehet követni.
Ha a szerződésben, megbízásban foglaltak teljesítése folyamatos, és az elszámolás havonta megtörténik, a biztosítási kötelezettséget havonta kell elbírálni. Amennyiben teljes naptári hónapra számolták el a járulékalapot képező jövedelmet, akkor azt kell megvizsgálni, hogy a jövedelem összege eléri-e az előzőekben említett havi összeghatárt, ha igen, a jövedelem után járulékot kell fizetni.
Ha a járulékalapot képező jövedelem kifizetése nem teljes hónapra, hanem annak egy részére történt, akkor a járulékalapot képező jövedelmet el kell osztani a töredék hónap naptári napjainak a számával, az így megkapott naptári napi összeg alapján kell megállapítani a biztosítási kötelezettséget.
Ha például április 16-ától 30-áig a járulékalapot képező jövedelem 6000 Ft, amelyet el kell osztani 15 naptári nappal, az eredmény napi 300 Ft, így a biztosítási kötelezettség nem terjed ki a foglalkoztatottra. Ha azonban a járulékalapot képező jövedelem összege április 16-ától 30-áig 10 000 Ft, akkor a 15 napos osztószám használatával napi 500 Ft-ot kapunk, amelynek figyelembevételével meg kell állapítani a biztosítási kötelezettséget.
Amennyiben a jövedelem kifizetésére csak a szerződésben foglaltak teljesítését követően kerül sor, a járulékalapot képező jövedelmet a szerződés, megbízás időtartamának naptári napjai számával kell elosztani (lásd az előző bekezdés példáit), az így kapott napi összeg alapján kell megállapítani, hogy a biztosítási kötelezettség kiterjed-e a foglalkoztatottra, vagy sem.
A díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyoknál, ha a biztosítási kötelezettség megállapítható, a járulékfizetési kötelezettséget is meg kell állapítani.
Ennél a csoportnál figyelemmel kell lenni a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezéseire is, amely szerint egyes esetekben (megbízási jogviszony) tételes költségelszámolás vagy a 10 százalékos költséghányad-csökkentés érvényesíthető. A tételes költségelszámolásnál a járulékalap meghatározása tekintetében maximum 50 százalékos rész vehető figyelembe.
Figyelembe kell venni azt is, hogy a felhasználási szerződés alapján személyesen munkát végzőknek a szerzői jogról szóló törvény védelme alá tartozó művével kapcsolatban a vagyoni jog ellenértékeként kifizetett díj után járulékfizetési kötelezettség nincs, és az ilyen címen kifizetett összeget a biztosítási kötelezettség elbírálásánál sem lehet figyelembe venni.
Egyéb biztosítási jogviszonyok
Az ebbe a csoportba tartozó személyek kategorizálása arra tekintettel történt, hogy a biztosítást megalapozó jogviszonyuk sajátos vagy különleges, illetőleg hogy a biztosításuk olyan munkanélküli-ellátás folyósításához kötött, amelynek alapfeltétele egy korábbi biztosítási jogviszony.
Tanulószerződés
Sajátos a jogviszonya a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulónak. A kötelezettség lényegében – részidejű – személyes munkavégzésen alapul, a szerződésében meghatározott díjat az általános szabályok szerint társadalom- biztosítási-, egészségbiztosítási- és nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség terheli.
Mivel a tanulószerződés alapján szakképző iskolai tanulmányokat folytató tanulók szerződésben meghatározott díja általánosságban nem éri el a minimálbér összegét, a nyugdíjjogszabályok szerint a szolgálati idejüket arányosan veszik figyelembe.
Egyházi személyek, szerzetesek
Különleges a jogviszonyuk az egyházi személyeknek és a szerzetesrendi tagoknak. A biztosítási kötelezettség megállapítása szempontjából azt a személyt kell egyházi személynek, illetve szerzetesrendi tagnak tekinteni, akit az egyház belső törvényeiben és szabályzataiban annak minősít. Az egyházi személyek és a szerzetesrendi tagok biztosítási kötelezettsége az egyházi szolgálatba lépés napjával kezdődik, és annak megszűnésével záródik. E személyek biztosítási kötelezettségét legkorábban 2001. január 1-jétől lehet/kell megállapítani.
A járulékfizetési kötelezettséget a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér után az egyház állapítja meg és teljesíti. Figyelni kell arra, hogy a hatályos jogszabályok a járulékfizetésre vonatkozóan kedvezményeket nem tartalmaznak, például a minimálbér összege nem csökkenthető a táppénz folyósítása miatt.
Munkanélküliek
Biztosítottak továbbá a munkanélküli-ellátásban részesülő személyek. Munkanélküli-ellátásnak minősül a keresetpótló juttatás, a munkanélküli-járadék és a nyugdíj előtti munkanélküli-segély.
A munkanélküli-ellátások után a folyósító szerv társadalombiztosítási, az ellátásban részesülő biztosított pedig nyugdíjjárulékot köteles fizetni.
Amennyiben a foglalkoztató a munkanélküli-ellátást folyósító szerv hozzájárulásával munkaviszonyban vagy bedolgozói, megbízási jogviszonyban, illetve választott tisztségviselőként foglalkoztatja a munkanélküli-ellátásban részesülő személyt, a járulékalapot képező jövedelemből nem kell levonni a nyugdíjjárulékot akkor, ha a munkanélküli-ellátás folyósítását nem szüntették meg, illetőleg ha a folyósítás nem szünetel, és ha a foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem nem haladja meg a minimálbér 50 százalékát. Ebben az esetben azonban figyelni kell arra, hogy a jövedelem után a társadalombiztosítási járulékot a foglalkoztató, míg az egészségbiztosítási járulékot a biztosított köteles megfizetni.
