A foglalkoztatással összefüggésben a munkáltatók és a munkavállalók évente mintegy kétszázmilliárd forintot fizetnek kvázi adóként az e célra létrehozott elkülönített alapba. A kifejezetten a munkáltatókat érintő szakképzési hozzájárulás nem adójellegű, a bérköltség másfél százalékát kitevő kötelezettség egy részének felhasználásáról a befizető dönthet. A kormány – programjában is utalt rá – elhatározta, hogy a szakképzési alaprészt ismét önállóan, már mint Emberierőforrás-fejlesztési Alapként működteti, s az Oktatási Minisztérium fennhatósága alá rendeli. A szociális partnerek nem az ismételt önállóságtól tartanak, hanem attól – miként a Munkaerő-piaci Alap eddigi működése során tapasztalták –, hogy egyre kevésbé láthatják át, illetve szólhatnak bele, hogy milyen célokról, milyen összegekről születnek rendeletek, miközben az általuk javasolt felhasználási területeket (lásd minimálbér-emelés kompenzálása) rendre elutasítják.
Az elvek és a gyakorlat ellentmondása
Az elkülönített alapok létrehozásakor az eredeti célok tulajdonképpen helyesek voltak: mindegyik "kisadó" célzott befizetésként meghatározott területek fejlesztését, illetve finanszírozását szolgálta volna. A problémát nem is a célmeghatározás jelenti, hanem az alapok működtetésének gyakorlata. Egyfelől a különféle befizetések elszaporodása nem járt és ma sem jár együtt a klasszikus adók által jelentett terhek érdemi csökkentésével. Másfelől eredetileg e befizetések elosztására komoly befolyással bírtak a befizetők képviselői is. Mára ez a lehetőség nagyságrendekkel csökkent – mondta Várkonyi Júlia, az IPOSZ szakértője.
A Munkaerő-piaci Alap (MPA) működése egyre inkább állami kézbe kerül, a munkaadók és a munkavállalók – tehát a befizetők – ráhatása az alapból finanszírozott célok kifizetéseire egyre csekélyebb. Ebből következően a pénzelosztás módja egyre inkább az állami elgondolásokhoz igazodik. Messze nincs biztosítva, hogy olyan célokra és helyeken használják fel a rendelkezésre álló pénzeszközöket, ahol a befizetők szerint a legnagyobb szükség van rá, illetve ahol a leghatékonyabban értékesülhetne.
Az alapok kvázi államosításáról egy munkaadói szervezet véleménye nyilvánvalóan nem lehet más, minthogy rendkívüli módon károsnak tartja, hogy a munkaadók a saját befizetéseik felett egyre korlátozottabban rendelkezhessenek. Az érthető, hogy koordinált alapkezelésre van szükség, de az elfogadhatatlan, hogy államilag döntsék el a befizetett pénzek felhasználását – hangsúlyozta Várkonyi Júlia.
Amikor a Szakképzési Alapot beolvasztották a Munkaerő-piaci Alapba, a munkáltatók az ellen tiltakoztak. Most sem a tervezett Emberierőforrás-fejlesztési Alap önállóságával lenne a baj, hanem egyrészt azzal, hogy a középfokú szakképzési rész visszaszorulhat, miközben a felsőoktatás támogatása túlzottan növekedhet, másrészt pedig, hogy ismét nem tisztázott a befizetők hatékony "rálátása" az alapra, és nem utolsósorban azzal, hogy előre lehet látni: egy ilyen új alap pótlólagos befizetési igényeket fog eredményezni.
A rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatban feltétlenül szükség lenne az alapok önkormányzati jellegű irányításának növelésére. A tervek között szerepel, hogy az alapok kezelésében érvényesül majd a regionális jelleg, amit a munkáltatók elvileg nem utasítanak el, azonban csak akkor tartják időszerűnek, ha az egyéb regionális – főleg a területi önkormányzati – rendszerek már megfelelően működnek.
A megtisztított alapot kell nézni
A Munkaerő-piaci Alap felhasználásában évek óta elkezdődött, és jelenleg is tartó folyamatnak nem látni a végét. Nevezetesen, hogy az alapra újabb és újabb – aktív foglalkoztatáspolitikai, szociálpolitikai, határon túli magyarok támogatását szolgáló stb. – feladatok finanszírozását hárítja a kormányzat. Ez – változó intenzitással ugyan, de – jellemző volt mindegyik kormányra – közölte Ungvárszki Ágnes, az MGYOSZ szakértője.
Ebbe a folyamatba a szociális partnereknek nincs érdemi beleszólásuk. A MAT-ban – amelynek egyébként is csak tanácsadói szerepköre van – ott ülnek ugyan a szociális partnerek delegáltjai – de nem "oldalként", a befizetők csoportjait egységesen képviselve, hanem egyénenként szavaznak, ami tovább gyengíti az érdekérvényesítés lehetőségét.
Ungvárszki Ágnes elmondta: az MPA 2001-2002-es költségvetésének múlt év végi vitájában a munkáltatók azt javasolták, hogy a Munkaerő-piaci Alapból is segíteni kellene a jelentős minimálbér-emelés miatt nehéz helyzetbe kerülő cégeket. Erre a munkáltatók 20-20 milliárd forintos támogatási alap elkülönítését javasolták. Elképzelésük szerint a segítséget az egészségügyi hozzájárulás kompenzációjához hasonló módon vehetnék igénybe a cégek a munkaadói érdekképviseletek javaslata szerint. A kormányzati oldal ezt az indítványt – a pénzhiányra hivatkozva – mereven elutasította – mutatott rá az MGYOSZ szakértője.
Az alap egyre szaporodó finanszírozási feladatai miatt a költségvetés tervezésénél évről évre be lehet bizonyítani, hogy az MPA deficites, ezért aztán szóba sem jöhet a munkaadókat és a munkavállalókat terhelő járulékok mértékének a csökkentése. Az MPA költségvetési tervezését "nullbázisról" kellene indítani, azaz meg kellene tisztítani az évek során rárakódott, az alap eredeti céljaitól idegen feladatoktól. A megmaradó tennivalók finanszírozási szükséglete egészen biztosan lehetővé tenné egyfelől a járulékmértékek és ezzel a munkaerőköltségek csökkentését, másfelől az alap eredeti feladatainak magasabb szintű ellátását. Az MGYOSZ szakértője szerint azonban erre – érdemi érdekegyeztető párbeszéd hiányában – jelenleg alig van remény.
Az MGYOSZ szakértője az MPA-val kapcsolatban az egyik legnagyobb gondnak tartja, hogy 3 éve nincs érdemi párbeszéd a szociális partnerek és a kormány között. Kifejtette: egy okos kormány belátja, hogy a jól működő szociális párbeszéd az ő munkáját legalább annyira segítheti, mint a munkaadói illetve munkáltatói oldalét. Az európai uniós csatlakozás segíthet a helyzeten, mivel akkor már elkerülhetetlen lesz az érdemi párbeszéd, s felszínre kerülhetnek az MPA-hoz hasonló, évek óta halogatott-tologatott problémák is.
A célokat kell továbbfejleszteni
A "kisadók" előnye – a nagy adókkal ellentétben, amelyekkel szemben nem áll ellenszolgáltatás –, hogy a munkáltatók és munkavállalók ezen befizetéseit nem lehet más célra fordítani, illetve átcsoportosítani. A befizetéseket gyűjtő alapok közvetlenül is nyújtanak ellenszolgáltatást az adózóknak, míg a központi adókból a közkiadásokat finanszírozzák. Ez azt is jelenti, hogy a Munkaerő-piaci Alap felhasználásának ellenőrzése, kontrollja is megvalósulhat. A gyakorlatban mégis megvalósulhat az MPA-ba befolyt pénz átcsoportosítása – hangsúlyozta Tóth László, a Gazdasági Minisztérium foglalkoztatásstratégiai főosztályának vezetője.
Az idén például az MPA-ból 18 milliárd forintot utalnak át a központi büdzsébe, amit célzottan a megváltozott munkaképességűek támogatására fordítanak. Ez az összeg a rehabilitációs hozzájárulásból befolyt, alig 2-3 milliárd forintot egészíti ki. Ezt a gyakorlatot a szociális partnerek néha vitatják.
Hasonlóképpen vita tárgya lehet a munkaügyi szervezet működési költségeire fordított összeg nagysága is, bár az utóbbi időben ezt már elfogadják a szociális partnerek. A 20 megyei, illetve a 170 területi kirendeltség működtetése, a csaknem 4000 dolgozó bér- és járulékköltségei az idén mintegy 13 milliárd forintot emésztenek fel, amit szintén az MPA-ból finanszíroznak. Ennek rendszere nem tér el a nemzetközi gyakorlattól.
Tóth László meggyőződése, hogy ha e célzott felhasználású kis összegű befizetések bekerülnének a nagy adókalapba, akkor lehetetlen lenne kideríteni, milyen célra fordították. Így a jelenlegi rendszer kontrollt jelent a munkaadói, illetve munkavállalói oldalak képviselőinek.
A főosztályvezető úgy véli, hogy a 3 százalék munkaadói járulék, az 1,5 százalékos szakképzési és rehabilitációs hozzájárulás a munkáltatók számára mintegy 31 százalékos társadalombiztosítási járulékhoz képest elenyésző terhet jelent.
Tóth László szerint az MPA 10 éve bejáratott rendszere jól működik. Tény: többéves gyakorlat, hogy az MPA 1997-ig felhalmozott szufficitjét az évek során nem költötték el, nem élték fel, hanem amikor az államháztartás más alrendszereiben hiány volt, akkor ezt az MPA többletéből mérsékelték.
Az alap 1998-ban néhány milliárd forint hiánnyal zárt, 1999-ben a deficit 15 milliárd, 2000-ben 6 milliárd forint volt. Az idén 11, jövőre 8 milliárdos hiánnyal számolnak, 2003-ban viszont már nullszaldós lehet az MPA. A GM szakembere kifejtette: a magyar kormányok szándéka egyértelmű volt, amikor a 10 évvel korábban működő 43 elkülönített alap számát csökkentették, s mára csak kettő maradt. A felaprózódott alapok pénzfelhasználását nehezebb volt áttekinteni.
Tóth László az MPA továbbfejlesztési lehetőségéről elmondta: még jobban meg kellene nyitni az MPA-ból kifizetett támogatásokat az olyan foglalkoztatási célokra, amikor a munkáltató nem csak munkanélküliek alkalmazását vállalja. Véleménye szerint a foglalkoztatás bővítéséhez kellene kötni a támogatást, függetlenül attól, hogy az munkanélküli, vagy sem.
A célok módosításán túl nincs szükség az MPA túlzott reformjára, mivel ha a gazdaság teljesítménye tovább nő, úgy bővülhetnek az aktív foglalkoztatási eszközök, a képzési lehetőségek, és így a következő években emelkedik majd a foglalkoztatottak aránya is Magyarországon.
A többletet elnyeli a büdzsé
A Munkaerő-piaci Alap (MPA) rendszerének megítélése nem azon múlik, hogy hová, és hány helyre folynak be a "kisadók". Inkább azt kell megvizsgálni, hogy a kormány – ha az MPA szufficitjét a rendszerből "ki akarja venni" és más célokra kívánja fordítani –, akkor azt megteheti-e vagy sem – véli Hanti Erzsébet, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének szakértője. A tapasztalatok szerint a kormány az elmúlt három év során többször vett ki pénzt az MPA-ból.
Az MPA ilyetén feldarabolását a szakszervezetek kénytelenek voltak elfogadni, és azt is, hogy a kormány saját maga meghatározott célokra használta fel a munkaadók és a munkavállalók által teljesített befizetéseit.
Hanti Erzsébet emlékeztetett arra, hogy az MPA évek óta többlettel zár. A múlt évi őszi érdekegyeztetési fordulóban a munkavállalói és munkaadói oldal szerette volna elérni, hogy az MPA mintegy 30 milliárd forintos többletét a 2001-2002-es költségvetésben, a foglalkoztatás helyzetének javítására fordítsa a kormány. Ám ez a törekvés évek óta sikertelen, és az MPA szufficitjét évek óta elnyeli a központi büdzsé.
A szakszervezeti szakértő kifejtette, hogy a magyar kormány a 90-es évek közepe óta nem járult hozzá a foglalkoztatási alapok bevételeihez. Hozzátette: egy demokratikus államban a befizetők ellenőrzése teljes mértékben megvalósul a munkaerő-piaci alapok felett, ezzel szemben Magyarországon a kormány úgy viselkedik, mintha ő lenne az MPA befizetője.
Az MPA-ba történő befizetésekből a gyarapodó célok nehezen finanszírozhatók. Problémát jelent, hogy a munkavállaló bérlapján nem szerepel a bér teljes költsége, így nehezen követhető a munkaadó által befizetett ilyen jellegű költség. A bérnek a teljes bérköltséggel együtt számított összegét kellene tekinteni. Ha a kormány ugyanis járulékmértéket csökkent, akkor egyúttal bért is mérsékel. A kérdés ez esetben az, hogy a munkaadó a járulékcsökkentés miatti megtakarítást a bérek növelésére fordítja-e.
Az MPA rendszerének továbbfejlesztésével kapcsolatban Hanti Erzsébet elmondta: az Orbán-kormánnyal nincs érdemi párbeszéde a szociális partnereknek. Ezzel szemben az azt megelőző korábbi két kormánnyal az Érdekegyeztetési Tanácsban évről évre sikerült megállapodni az adók, a járulékok és a "kisadók" mértékéről, számáról.
Az MSZOSZ szakértője kifejtette: kiutat ebből a helyzetből nem lát, mivel a kormány még az ígéretek szintjén sem tesz pozitív, reményt keltő kijelentéseket. Ezt azért is elszomorítónak tartja a szakszervezeti szakértő, mert a kormány még formálisan, megfogalmazásaiban sem hajlandó az érdekegyeztetés helyzetét javítani.
