A munkaügyi ellenőrzésről és a munkavédelemről szóló törvény módosítási javaslatait több ponton is vitatják a szociális partnerek. Az Országos Munkaügyi Tanács (OMT) illetékes szakbizottságában zajló előzetes egyeztetés során a felek rámutattak: számos olyan kötelezettséget ír elő a jogszabály, amelynek teljesítéséhez nincsenek meg a szükséges feltételek. A munkáltatók kifogásolják a bírságok megemelésének ötletét is: véleményük szerint ez hatalmas terheket róna a kis- és közepes vállalkozásokra.
A kormány ez év elején eredetileg egy csomagban tervezte a munkaügyi ellenőrzésről és a munkavédelemről szóló törvények módosításának tárgyalását, azonban az előzetes egyeztetések során nyilvánvalóvá vált, hogy az illetékes OMT Munkajogi Bizottságában nem sikerül egyetértést elérni a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény módosításával kapcsolatban. A jogszabály-előkészítők ezért várhatóan azt a megoldást választják, hogy a két törvényjavaslatot külön-külön terjesztik a kormány és a parlament elé.
Kockázatértékelés
Elsőként várhatóan a munkavédelmi törvény módosítására kerül sor, amelynek több kardinális eleme van. A javaslat mindenekelőtt leszögezi, hogy a munkáltató a munkavédelmi törvény (Mvt.) 54. §-a szerinti munkahelyenkénti kockázatértékelést első alkalommal legkésőbb a megalakulásától számított egy éven belül, ezt követően indokolt esetben köteles elvégezni. A már működő munkáltatókra vonatkozóan e kötelezettség teljesítését a módosítás legkésőbb 2001. december 31-ig rendeli el.
Ezzel kapcsolatban egységes az a munkáltatói álláspont, mely szerint addig, amíg nincs egységes, szakértők által ajánlott kockázatértékelési rendszer, addig a kötelezettséget teljesíteni nem lehet. A munkáltatói oldal ezért azt javasolta, hogy a Munkavédelmi Bizottság tárgyalja meg a kérdést, és adjon ki állásfoglalást az ajánlott kockázatértékelési rendszerről, továbbá a kötelezés bevezetésének időpontjául 2002. december 31. napját javasolja. A Munkavédelmi Bizottság február 18-ai ülésén a szociális partnerek elfogadták a munkáltatói álláspontot, így tehát az előterjesztés szerint a már működő gazdálkodó szervezetek legkésőbb 2002. december 31-ig kötelesek elkészíteni a munkahelyenkénti kockázatértékelést.
A munkáltatói oldal elfogadta, hogy újonnan létesülő gazdálkodó szervezet esetében, amennyiben a megalakulása és tevékenységének megkezdése között legalább négy hónap telik el, a tevékenység tényleges megkezdésének időpontja legyen irányadó a kötelezés szempontjából. Az oldal egyetért továbbá azzal a tervezett szabállyal, hogy ezt a tényt a munkáltatónak kell bizonyítania. Ez ugyanis sem többletterhelést, sem egyéb kiadásokat nem jelent.
A munkáltatói oldal azonban – a jelenlegi gazdasági környezet ismeretében – nem ért egyet a bírságok alsó és felső határának a tervezet szerinti drasztikus emelésével. Az előterjesztés szerint a kormány a jelenlegi bírságösszegeket 50 ezertől 10 millió forintig terjedő mértékre kívánja felemelni. A munkaadói oldal álláspontja szerint az emelés lényegesen meghaladja az 1994 óta napjainkig összegzett infláció mértékét, és különösen a kis- és középvállalkozások számára jelenthet elviselhetetlen terhet.
A módosítási javaslat új eleme a telephelyenkénti bírságolás bevezetése. E témában a munkáltatói oldal olyan értelmű korlátozást javasol, amely szerint a telephelyenkénti bírságolás csak akkor indokolt, ha az azonos időben több telephelyen történt ellenőrzés olyan, az egészséges és biztonságos munkavégzést súlyosan és közvetlenül veszélyeztető helyzetet észlel, amely azonos kockázati tényezőt jelent valamennyi, a munkavégzés hatókörében tartózkodó személyre nézve.
A törvényjavaslat a felügyelő jogkörét is bővíteni kívánja, mégpedig úgy, hogy a felügyelő írásban, határidő kitűzésével adjon tájékoztatást a határozatban megjelölt munkavédelmi követelmények teljesítéséről.
Erősödő szembenállás
A javaslat azonban nem megalapozott: tekintettel arra, hogy a kötelezés részletes szabályai nem ismertek, illetve mert a tervezet ellentétes a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ratifikált 81. sz. egyezménye tartalmával. A javaslat elfogadása esetén ugyanakkor tartani lehet attól is, hogy a felügyeletek tevékenysége a helyszíni tanácsadástól és ellenőrzéstől eltolódik az államigazgatás általános bürokratikus eszközeinek alkalmazása felé, ez pedig a nemzetgazdaság munkavédelmi helyzetének javulása helyett a hatóság és a gazdálkodók folyamatos szembenállását eredményezi.
A bizottsági vitában e kérdésben az az álláspont alakult ki, hogy a törvényjavaslat indokolásában szerepeljen: a tájékoztatásban leírt információ célja nem az, hogy annak alapján a munkáltató közvetlenül szankcionálható legyen.
Mindezekkel együtt a bizottsági vita összegzéseként megállapítható, hogy a munkáltatói oldal a módosítási javaslatot nem támogatja.
dr. Nosztrai Judit
